Minden adatom nyilvános, hiszen nincsen titkom, csak – némi maradék – magánszférám. A Facebook, a blogjaim, vagy, ha ez kevés lenne, hát a drótpostámba betekintés – persze ez a Nagyon Nagy Teso “joga, ugye? – nyíltan elárulják ami bennem lakik. Hát akkor mi a baj?
Szerintem az, hogy ez a minden oldalt kitáró adatmennyiség előbb-utóbb annyira beivódik a társadalom minden szegmensébe, az agyakba, a szívekbe, megszokottá válik, hogy ami ettől eltér, az már rendhagyó, az már maradiság, stb…Az államok vezetői annyira félnek attól az egyedtől, akinek van véleménye, vagyis még spiritusz lötyög az agyában és nem savólé, hogy eleve gyanús és a “normál” társadalom kereteiből kizárandó, eltiprandó, bezárandó, karanténban a helye. 1984 kísértetei itt lebegnek alattunk, fölöttünk. Szóval az egyéni szabadságjogok, vagyis a GONDOLKODÁS joga nem lesz egy sétagalopp a jövőben, annyi szent.
A liberális demokráciának – még akkor is, ha a „liberális” jelzőt manapság divat szitokszóként használni – egyik legfontosabb jellemzője a véleményszabadság. (Szemben az Isten kegyelméből uralkodó monarchiákkal, a demokráciában szokásos és kívánatos a hatalom kritikája, sőt, az éppen hatalmat gyakorló csapattal szemben a lehetséges alternatíva felmutatása: a mindenkori ellenzék.) Az általunk is annyira óhajtott euró-atlanti politikai-társadalmi minta szerint a hatalom alapja a nép többségének választása, a hatalom ellenőrzésének módja pedig a véleményszabadság elvitathatatlan jogán alapuló ellenzéki kritika joga.
A rendszerváltozás legelső éveiben az Alkotmánybíróság (amikor még volt ilyen D.O.) – mint a rendszerváltozás első és legfontosabb terméke, eredménye – az első határozatai között foglalt állást amellett, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, konkrétabban a szólásszabadság a demokratikus jogok „anyajoga”, azaz ebből vezethető le az összes többi demokratikus alapjog. A magam részéről illő tisztelettel, és nem vitatva az Alkotmánybíróság erről szóló határozatát, mégis mélyebbre ásnék. A véleménynyilvánítás és szólás-, illetve sajtószabadság alapjogai ugyanis szóba sem kerülhetnének, ha nem volna a polgári demokráciák rendszerszervező alapelve a gondolat szabadsága.
Most még csak a Jobbik…de később?
Az az alapjog ugyanis, hogy mindenkinek jogában áll úgy gondolkodnia társadalom, hatalom és ideológia felől, ahogyan akar, mindenki maga választhatja meg identitását csakúgy, mint ideológiáját, s
ebben az államnak (az aktuális hatalomnak) semmilyen szerepe nincs.
http://denesotto.blogspot.hu/2010/07/velemenynyilvanitas-szabadsaga-es-annak.html (Dénes Ottó)
Mire jó a meta-adatbánya?
Az adatgyűjtési botrány rávilágított a tömeges adatelemzésben rejlő lehetőségekre és kockázatokra. Két tekintélyes amerikai internetguru szerint az adatelemzés elterjedése súlyos társadalmi következményekkel járhat.
„A nagy adatbánya (Big Data) is kitűnő eszköz, akárcsak a ragtapasz. Persze a ragtapasz nem sokat ér, ha műtétre van szükség, sőt, ilyen esetekben alkalmazása amputációhoz vezethet” – írja Jevgenyij Morozov ikonoklaszta internetguru a Slate-en.
A PRISM adatgyűjtési botrány kirobbanása óta adatlázban ég a világ. A titkosszolgálatok módszere ráirányította a figyelmet az internetes adatelemzésben rejlő lehetőségekre. A haladó szellemű technokrata internetguruk már a megfigyelési botrány előtt is a társadalmat, a tudományt és a gazdaságot megújító lehetőséget láttak a tömeges adatelemzésben. A „Big Data” a sci-fi és a vallásos áhítat elemeit is felhasználó mantrává vált – nem véletlen a tulajdonneveknek kijáró nagybetű. Térhódítása megállíthatatlannak látszik: a divatos statisztikai módszer felhasználása a választási kampánytól a társadalomtudományig, sőt hovatovább a bölcsésztudományokig terjed.
Morozov elismeri a tömeges adatelemzés előnyeit. Kétségtelen, hogy a statisztikai összefüggések feltárása fontos eszköze lehet a tudományos kutatásnak, a vásárlói szokások felmérésének vagy éppen a terrorizmus elleni harcnak. A statisztikai mintázatok azzal kecsegtetnek, hogy mélyebb elemzés nélkül is képesek leszünk bizonyos megfigyelésekre és előrejelzésekre. Ahogyan a Google keresőjének algoritmusai is rangsorolni tudják a találatokat a hivatkozások és a korábbi keresések alapján, anélkül, hogy elemezni kellene az oldalak tartalmát.
A módszernek azonban hátulütői is vannak – figyelmeztet Morozov. A statisztikai összefüggések gyakran téves következtetésre vezetnek. 2005-ben és 2006-ban az FBI például falafel-vásárlók azonosításával próbált kiszűrni iráni terroristákat.
Ennél is nagyobb baj, hogy a felületes statisztikai egybeesések elterelik a figyelmet a mélyebb összefüggésekről. Ha sikerül is így kiszűrni a potenciális terroristákat, az adatelemzés nem segít feltárni a radikalizálódás okát. Mint arra Mark AndrejevicInfobőség című, július elején megjelenő könyvében figyelmeztet, a tüneti kezelés egyeduralkodóvá válásával háttérbe szorul a problémák tartós megoldásához szükséges kvalitatív analízis. A statisztikai összefüggések bunkósbotként használhatók a közéletben, ami ellehetetleníti az értelmes politikai párbeszédet közös érdekű ügyekről, például a terrorizmus elleni harcban követendő módszerekről – figyelmeztet Morozov.
Jaron Lanier, a „virtuális valóság” fogalmát megalkotó informatikus szerint is súlyos mellékhatásai lehetnek a tömeges adatelemzés elterjedésének. Egyrészt túlzók a várakozások: hiába a megfigyelés, a bostoni maraton merénylőit sem sikerült kiszűrni. A robbantás elkerüléséhez e nélkül is bőven elég adat állt rendelkezésre – elég lett volna komolyan venni az orosz titkosszolgálatok figyelmeztetését, és pontosan felírni a későbbi elkövetők nevét.
Az igazi problémát azonban a szemlélet elterjedése okozhatja – véli Lanier. A híváslisták és az internetes látogatások történetének tárolása még nem azonos a totális megfigyelőállammal. Mert bármilyen gyenge is a statisztikai bizonyíték, a terrorizmus miatt rettegő köz ki fogja kényszeríteni az adatelemzést akár a személyiségi jogok korlátozása árán is. A fiatalok többsége már most is kézenfekvőnek tartja, hogy az interneten nincs privát szféra – idézi Lanier a statisztikákat, amiből arra következtet, hogy kis lépésekkel lassan mégis csak eljuthatunk el a Nagy Testvér államához.
2013. június 30.
http://www.metazin.hu/node/2785