Mielőtt dr. Semmelweis forradalmasította volna a kórházi gyakorlat bizonyos fázisait, Mózes néhány ezer évvel ezelőtt több, ehhez hasonló értelmű rendelkezést adott a kézmosás alkalmazásáról olyan esetekre, ha valaki elhalt vagy fertőző betegségben szenvedő egyént érintett.3 Az orvostársadalom nehezen ismerte el Dr. Semmelweis tisztasági rendelkezéseinek hatékonyságát annak ellenére, hogy kézenfekvő volt az eredmény s igen sok ember életét mentették meg.
A biblia rendelkezései előrelátók, ami abból is kitűnik, hogy a kézmosást nemcsak mosdótálban, hanem folyóvízben, ismételten végezteti, a kezet pedig tűző napon kellett szárítani, hogy az esetleg még élő baktériumok is elpusztuljanak. Azt is előírták, hogy a beteggel érintkező személyek ruhát is váltsanak. Egyetlen szakember se vonja kétségbe e bibliai rendelkezések hatásosságát. Mai ismereteink alapján nehéz elképzelni, hogy az akkor élő emberek agyából pattantak ki. Nem lenne vakmerőség, ha az említett, hatásos higiéniai előírások eredetét nem az Istenben és az Ő Igéjében keresnénk?
A sebészet terén ugyanilyen méreteket öltött a kézmosással szemben megnyilvánuló tudatlanság és előítélet. Még a XIX. század folyamán is igen primitív módon készültek a műtétekhez. A beteg ruhástól ment a műtőbe, ott vetkőzött és fellépett a műtőasztalra. Itt vette le felöltőjét az orvos is, felgyűrte ingujját, táskájából vagy a szekrényből elővette a műszereket s operálni kezdett. Ha a medikusok tanulmányozni akarták a vágatot, a sebész minden további nélkül beleegyezett, s baktérium-mentesnek semmiképpen sem nevezhető kezükkel hozzányúlhattak a nyitott sebhez. Nem nehéz elképzelni, hogy a sebészet területén is magasra emelkedett a halálozási arányszám.
17 Dr. Roswell Park, az „Orvostudomány története” című könyvében ezt írja:
„Mikor 1876-ban Amerika egyik legnagyobb kórházában belgyógyászként kezdtem praxisomat, a tevékenységem idejére eső első télen — egy-két kivételtől eltekintve — az itt műtött betegek — robusztus emberek is — vérmérgezésben haltak meg”.4
Nem tudom elképzelni, hogy valaha is felléphetett volna ehhez hasonló magas halálozási arány, ha a sebészek és nőgyógyászok figyelembe veszik a kézmosással, illetve ruhaváltással kapcsolatos, Mózes által kiadott isteni rendelkezéseket arra az esetre, ha fertőző betegekkel vagy hullákkal érintkeznek. Dr. Park elmondja, hogy a működését követő második évben bevezették a kezek és a műszerek antiszeptikus tisztítását, s ennek eredményeként feltűnően csökkent a halálozási arányszám.
A mérhetetlen sok szenvedés után Tyndall, Pasteur, Koch, Lister és mások kutatásai meghozták a kézzelfogható bizonyítékot, s ezek fokozatosan leépítették a tudatlanságot és az előítéleteket.
A XX. században egyetlen műtétet sem kezdenek anélkül, hogy a kezet előzőén meleg vízben, kefével, szappannal és fertőtlenítőszerrel alaposan meg ne mossák. Ezek mellőzése végzetes következményekkel jár.
A staphylococcus baktériumok által előidézett fertőzések félelmetes járványt okoztak néhány csecsemőotthonban. A kézmosás elhanyagolása 1958. nyarán egy ehhez hasonló epidémiát okozott az USA keleti partvidékén lévő egyik kórházban is. A különböző biotikumok alkalmazása alig segített, s mielőtt megfékezhették volna a ragályt,86 férfi, nő és gyermek esett áldozatul.
New-York állam egészségügyi hatóságai felháborodtak az eseten, mert ez a tragédia a kézmosás elhanyagolása miatt következett be.
18
Ezen okulva, 1960-ban egy könyvet bocsátottak ki, melyben a szakszerű kézmosás módszereit ismertették, s érdekes, hogy majdnem ugyanazt tárgyalja, amit az Ószövetség higiénikus előírásai tartalmaznak.
Folytatás:
3. A tudomány állása 4000 évvel később