Érdemes körülnézni az egyházi pénzek ingoványos alapozású épületében.
Amikor a Megváltó eltávozott övéi közül, szinte tapinthatóan hamar létrejött utódai között az a képlet, amiből már az I. század végére EGYHÁZAT alapítottak a nevéről nevezettek. Az utolsó élő apostol halála után a szervezettség a PIRAMIS elvet építette föl. Az eredetileg három gyülekezeti tisztviselő között korrekt munkamegosztás élt.
A presbiter volt a lelki vezető.
A diakónus a napi teendőkért felelt (kenyér, szegények, betegek…).
A püspök a pénzügyeket intézte.
Ebből alakult ki az a szervezeti rend, (a pénztárosi hatalom okán), hogy a püspök a legfőbb felelős és vezető tisztviselő lett. Magához vonva az összes intézői jogot. Ebből a lépcsőfokból a II. század dinamikusan terjedő létszámú kereszténysége már szinte kikövetelte a püspöki és egyéb ennél magasabb állású tekintélyeit. A városokban – régiókban – mindenhol ő volt a közösség egyedüli vezetője. Nagyon sok esetben a város gazdag polgárából lett egyházi vezető. Pl Lyonban is egy Attalus nevű gazdag és jó hírű polgár volt az egyházi vezető tekintélye okán.
Az ÁLLÁSHOZ „természetesen” a stallum is járt. Nem csoda, ha a státuszt a vetélkedések jellemezték. Egyik példa.
A római püspöki szék megüresedése okán a pártokra szakadt hívek fegyveresen döntötték el a „választási” harcot. Másnap a templom kövezetéről 134 (százharmincnégy) halottat szedtek össze a halottvivők. A mindenható pénz és a tekintély kézzelfogható „eredményeként”. Még nem a TIZED volt az anyagi alap, mivelhogy a zsidóktól elszakadt vallás nem akart a szellemi elődökhöz hasonlítani e tekintetben sem.
Az önkéntes ADOMÁNYT az elvárások kezdték jellemezni, felváltani. De a császári kegyként kapott szabadság (a IV. század elején: 313-tól) ebben is elmozdult a rendszeres befizetések felé. A lelki szolgálatokhoz a fizetségek is jártak. Esketés – temetés…pénzt hoztak a „konyhára”. Az örökségek elfogadása is „természetesen” növelte a kincstárat. A „fejlődés” megállíthatatlanná vált.
Részlet Hans Küng: A Katolikus egyház rövid története c. könyvből:
I. A kezdetek egyháza
1. Jézus alapította az egyházat?
„Az evangéliumok tanúsága szerint a názáreti ács gyakorlatilag soha nem ejtette ki ezt a szót: „egyház”. Nem ismeretes Jézusnak egyetlen olyan, a nyilvánosságnak szánt kijelentése sem, amelyben a kiválasztottak gyülekezetének vagy egy egyháznak a megalapítására hívott volna fel. A bibliatudomány egyetért az alábbi kérdésben: Jézus nem egyházat és nem is önmagát hirdette meg, hanem Isten országát…”
Más példák
Az Iszlám tanrendszerében a tizedhez hasonló a ZAKÁT. Az iszlám törvény szerint minden holdévben egyszer kötelező annak a muszlimnak zakátot fizetnie, aki meghatározott mértékű vagyonnal (niszáb, értékhatár) rendelkezik és egy holdév letelik úgy, hogy a vagyon a tulajdonában van. Ez a vagyon értékének kb. 2,5 %a.
http://iszlam.com/az-iszlam-pillerei/adakozas-zakat/item/1734-a-zakat-adakozas
A tizedfizető vallások közül megemlíthető a
Déli Baptista Szövetség,
a Szabad Metodisták,
a Hetednapot Ünneplő Adventisták,
a Baptista Generál Konferencia,
néhány pünkösdista csoport és a mormonok. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tized
A Hit gyülekezete a mai H.N. Adventistákhoz hasonlóan rendelkezik:
http://www.hitgyulekezete.hu/lexikon/tized
„Az Újszövetségben a tized a lelkészek fizetésére, Istent szolgáló személyek szükségeinek betöltésére szolgál. Az egyház, azon belül a gyülekezetek egyéb kiadásait (istentiszteletek, rendezvények sikeres lebonyolítása, mindehhez szükséges technikai háttér, evangélium hirdetéséből és egyéb missziókból, karitatív tevékenységekből származó költségek stb.) nem a tizedből biztosítják.”
Bár úgy a „Hitesek”, mint egyéb tizedszedők csupán emlegetik az ÚJSZÖVETSÉGET, de egzakt bizonyítékokat még nem mellékeltek hozzá! Az indoklások elég nagy kanyarral tudnak csak megérkezni a TIZEDHEZ.
Egyelőre kihagyva az egyéni magyarázatok és nyakatekert indoklások végtelenül felduzzasztott dzsungelét, előbb felvonultatom, amit a kereszténység szent könyve, a Biblia e téren tartalmaz. A téma internetes feldolgozásai közül néhol beillesztettem zoltan.fegyver blogjából.
Némi ismétlés az Ószövetségből gyakorlásképpen:
V. Móz. 14: 22-27-ig. Minden egyes évben tedd félre a betakarított termés tizedrészét mindenből, ami csak a földeden terem! 23 Tehát tedd félre gabonádból, borodból, olívaolajadból és egyéb terményeidből a tizedrészt! Teheneid, juhaid és kecskéid elsőszülött kicsinyeit különítsd el! Ezeket vidd fel arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd erre a célra kiválaszt városaid közül, hogy ott imádjátok őt. Ott rendezz ezekből ünnepi lakomát egész családoddal együtt, és örvendezzetek az Örökkévaló jelenlétében…
… Azonban, ha az a hely, amelyet az Örökkévaló kiválaszt, hogy oda helyezze nevét, túl messze van ahhoz hogy terményeid tizedrészét, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott téged, oda vidd, akkor másképpen járj el. Add el a tizedrészt, s a pénzt vidd fel arra a helyre. 26 Ott vásárolj érte, amit csak kíván a lelked: marhát, juhot, új bort, erősebb italokat vagy bármi mást. Így rendezz ott lakomát belőle egész családodnak, és örvendezzetek az Örökkévaló jelenlétében. 27 Ne feledkezz meg a városodban, vagy községedben lakó lévitákról! Hívd meg őket is erre a lakomára, mert ők nem kapnak örökségül földbirtokot, mint ti.
A harmadévi tized 28 Minden harmadik év végén vidd el terményeid tizedrészét a város kapujánál lévő raktárba! 29 Akkor eljönnek érte a lakóhelyeteken élő léviták és idegenek, az árvák és az özvegyek. Ebben az évben az ő számukra gyűjtsd össze, és nekik add oda, hogy ne szűkölködjenek ők se. Akkor megáld titeket Istenünk, az Örökkévaló, megáldja kezed minden munkáját!
A tizedből rendezett lakoma, „marha, juh, bor, ERŐSEBB (Károlinál RÉSZEGÍTŐ) ital (?) „mellékesen” a lévitáról is ajánlatos gondoskodni. Odaadni „az idegennek, az árvának, özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek.”
Egy magas szintű szociális eszme, amit nem hiszem, hogy egykönnyen ki lehetne védeni! Nem kizárólagosan a papságról rendelkezik. Istennek a szegények, árvák, idegenek is gyermekei.
Malakiás 3:10 „Hozzátok be a tizedet minden jövedelmetekből a Templom raktárába, hogy házamban legyen elég élelem!”
Mi a szöveg kulcsszava? Az ÉLELEM. A spórolós – és sok esetben a más isteneket is kedvelő zsidók – elhanyagolták a „saját” istenüket. Ebből automatikusan következett, hogy a földnélküli LÉVITÁK koplaltak, vagy koldultak. Malakiás erről a sanyarúságról beszélt megindultan és határozott stílusban. Ebből azt kihozni, hogy a mai korban ugyanez a tétel lenne központi szereplője az istentiszteleteknek? Illetve az egyházi berendezkedés elemeinek?
Ha az áldások forrása a TEMPLOM kincstárának a töltöttségéhez kötődik, akkor a pénzes időszakokban Isten hatalmasabban áldana. míg a szegényebb – pl aszályos, háborús, vagy egyéb csapásokkal sújtott években – az áldások vékonyabban csörgedeznének?
Evezzünk át ÚJSZÖVETSÉGI vizekre.
Az Újszövetségben ezt a tételt – a TIZEDET – sokoldalúan kikezdték. Mások pedig, indokolni akarták az egyes egyházak sajátos gyakorlatát. Egyetlen olyan érvet sem tudtak összehozni, amivel az az anyagi rendszer EGYÉRTELMŰEN igazolható lenne, amit mai időkben gyakorolnak a „tizedesek”.
Mát. 23,13 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
Lukács18,11-14 „A farizeus megállván, ily módon imádkozzék magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.
A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (DÉZSMA = tized a decima szóból. Lat.)
Máté 25,40. »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta! 35 Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok… Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«
Mérlegen van néhány tétel. Az újszövetségi magatartás, aminek alapja – más fontos teendők mellett (ima,tanítás, közösség) – a GONDOSKODÁS, amit a kezdődő – kiépülő – egyház napi életének rendszerében láthatunk:
Ap.Csel 2, 42. „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. … 45 Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. 46 Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt. 47 Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.”
Mintha a „mózesi” utasításokat ismételné meg a „szükséget szenvedők” felkarolásában? V. Móz. 14,28.
Az Apostolok Cselekedeteiben olvasottak szerint a pogányok megtérése miatt felmerülő kérdések tanácskozásra késztették a jeruzsálemi gyülekezetet, s az apostolok végül az alábbi határozatot hozták:
Ap. Csel. 15,28-29 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
A tized nem szerepel a listán. Szó nincs arról sem, hogy kötelező lenne tizedet beszolgáltatni, mert csak akkor kerülhet anyagi áldás alá valaki élete.
Erre a fenti sorozatra tesz még rá egy különös kijelentéssel Jakab, az Úr testvére. Az általam leginkább tisztelt bibliavers, mint isteni utasítás.
Jakab 1,27….az Atya-Isten azt tekinti igazán istenfélőnek, aki gondot visel az árvákról és özvegyekről, és tisztán tartja magát a világ gonosz befolyásától.”
Akár Károlinál, akár a katolikusban olvasom mindig szíven üt. A kulcsszavak: ”igazán istenfélőnek…”
Most vizsgáljunk meg néhány szakaszt Pál apostoltól, mellyel még alá lehetne támasztani a tized fizetését:
Gal 6,6 Aki pedig az ígére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.
Ez igen helyénvaló cselekedetre buzdítás Páltól. Ugyanakkor ezt a verset az Ószövetségben szereplő tizedre nem lehet alkalmazni. Az Újszövetségben ugyanis nincs külön olyan (papi) réteg, melyet megilletne:
1Pét 2,9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
Szolgálók, pásztorok, tanítók vannak, de az egyházban olyan papi réteg, akinek tizedet kellene fizetni, nincs, hiszen minden újjászületett hívő a királyi papság tagja. Másik kedvelt hivatkozás a tized igazolására alábbi:
1Kor 9,11-14 Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Eképpen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.
Akik a tizedről tanítanak a „De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé.” mondatot már nem szokták annyira hangsúlyozni. Pál apostolék inkább vállalták az alacsonyabb életszínvonalat, a nehézségeket, semmint hogy valami botránkozásra való okot találjanak bennük az anyagi dolgok miatt, és ez lehessen akadály az evangélium terjedése számára. A 9. fejezet elején Pál felsorol néhány jogot, amelyek az apostolsággal járnak együtt:
1Kor 9,4-6 Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk?
Pál itt sem, és a fejezet további verseiben sem említi a tizedet. Testi javakból való részesedést igen, de tizedet, és az ahhoz való jogot sehol. Más leveleiben két igében is ugyanazon képet használja Pál a szolgálók javadalmazására vonatkozóan:
1Tim 5,18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.
1Kor 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja?
Mindkét esetben a törvényre történik hivatkozás. Pál apostol az érveléseiben rendszerint idéz az Ószövetségből, az adott témához legjobban illő igék közül választva.
A felmerült kérdés a következő: ha az újszövetségi szolgálóknak az Úr a tizedet rendelte volna, miért a nyomtató ökörre hivatkozik Pál, és miért nem a tizedre vonatkozó igehelyeket említi? Sokkal egyszerűbb lett volna ezzel egy csapásra eldönteni a vitás kérdést, és nem a nyomtató ökör példájára hivatkozni.
Galata 3,10 Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: „Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak.”
Még néhány igehely az ADOMÁNY témában.
Azt tanácsolja Pál apostol a gyűjtésre vonatkozóan:
1 Kor. 16,1-4„Ami a szentek számára való alamizsnát, a rendezett adománygyűjtést illeti, amiképpen Galácia kihívott gyülekezeteinek, eklézsiáinak meghagytam, ti is azonképpen cselekedjetek. Ti is úgy járjatok el. A hétnek első napján mindenitek tegye félre, és gyűjtse össze magánál otthon, amit hét közben sikerül összegyűjtenie, ami tőle telik, ami neki tetszik, hogy ne akkor legyen a gyűjtés, amikor majd megérkezem.
2 Kor. 8,2-3 … És igen nagy, és mélységes szegénységükből is bőséges adakozás fakadt, és jószívűségük gazdagságává növekedett. 3 Mert bizonyság vagyok rá, és tanúskodom arról, hogy képességükhöz mérten, sőt erejük felett, és képességükön felül is önként adakoznak.
2 Kor. 8,6 Hogy kérnünk, és bátorítani, buzdítani kellett Titust, hogy amiképpen már előbb elkezdette, azonképpen végezze is be nálatok ennek az adománynak az összegyűjtését,
2 Kor. 9,1-5 Szükségesnek tartottam tehát hogy megkérjem a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék el előre a ti előre megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint adomány, mint hálaáldozat, és nem mint ragadomány, vagyis nem pedig mint kényszerű adomány”
Amit a későbbi korok „egyházai” műveltek, az – ha összehasonlítjuk az imént olvasottakkal – fényévnyi távolságba kerültek az előbbi bibliai eszméktől. Mi sem természetesebb, hogy ezt helyreállítani volna szükséges.
Ha az ószövetségi tizedrendszerrel ezt a néhány igazán egyszerű ÚJSZÖVETSÉGI tételt összevetjük, világosan látható a különbség. Ott, akkor a minden vagyont nélkülöző LÉVITÁKRÓL volt kötelesség gondoskodni, mivelhogy nem kaptak örökrészt a honfoglalás után.
Az Újszövetségi struktúra szerint viszont más a helyzet.
Az evangélium terjesztéséhez, a krisztusi örömüzenet hirdetéséhez létrejött EGYHÁZ – ha hűségesen akarta (volna) követni Mestere példáját – kb a 4. századtól kezdve (egyszerűségben, életviteli elvekben, küldetéstudatban,világi hatalomhoz való viszonyulásban, stb …) nem engedhette (volna) meg azt a napjainkra már megkövesedett anyagi rendszert, amiben a PIRAMIS elv szerinti berendezkedés, – egy kisebbség eltartása, bibliaszövegekkel, egyházi rendeletekkel körülbástyázva – lett a lényeg.
Miközben a hallgató többség mindehhez alázatosan asszisztál, félelemben tartva attól a fenyegetéstől, miszerint, aki az EGYHÁZHOZ való HŰSÉGÉT elegendő pénzzel nem bizonyítja, az súlyosan vét az Isten ellen. Ergo: a kárhozat esélyével játszik. A középkori Katolikus egyház köszön be az ablakon. A hívek alapvető „joga”:
IMÁDKOZNI – ENGEDELMESKEDNI – FIZETNI!
Csak mellesleg azokkal mi lesz, akiket a Malakiás-tárházközpontú „tanítás” nem ért el, nem tudnak semmit sem a pénzkezelés eme módjáról, de ragaszkodnak Krisztusukhoz, igéjükhöz, élnek ismereteik szerinti hívőséggel, szeretettel, szegényekről gondoskodással…stb? (Rossz példa lenne pl Bőjte Csaba, Teréz anya, vagy az erdélyi árvaház a Küküllő mentén…?)
Az afrikai nagy szegénységben élő adventista hívek ÉVI tizedje átlagosan 1 dollár alatti összeg, ( forrás: Borge Schantz, aki Afrikában volt adv. területi elnök sok évig), viszont a buzgóságuk, missziós lelkesedésük megszégyeníti a nyugati típusú civilizáció körülményei között élőket. Velük mi lesz? Ha fenntartjuk az alapvetően Malakiásra épülő tized-eszme érvényességét? Hol az Ő Tárházuk? Kik a piramisuk tetején élő lelkészeik, akiket Ők nem tudnának eltartani? De ők is üdvözülni szeretnének!
Folytatása következik.