Ma ismételten átolvastam a Chomsky nevéhez kötött 10 parancsolatot.
Zajlik az élet a konteo világában is. Mai állás szerint a Chomsky-féle parancsolatokat nem is ő írta, hanem az ő nevét felhasználva Sylvain Timsit nevű merész valaki. Két különböző helyen is foglalkoznak a témával. Sok kommentelő is írogatott ezt-azt. Én is ezt szaporítom egy kiegészítéssel.
Életemnek eddigi folydogálása alatt elfogyasztottam (csak vázlatosan nézve) a Horthy korszak kormányocskáiból egyet-kettőt. Utána rövid átmeneti idő után a Rákosi-korszak, majd a Kádári gulyáskommunizmus jött. Azt leváltotta a 89-90-es rendszerváltozás. Ma pedig nem is tudom, hogy miben élek? A késő-kádári utópiában? Vagy már teljesen mindegy, hogy mi a neve? A lényeg: eleget láttam, eleget tapasztaltam, elegem is van minden népámításból. Ezért akár Chomsky, akár egy epigon írta a 10 parancsolat eme variációját, hát csak gratulálni tudok neki. Egy élet alatt megfigyeltek/megéltek után mai eszemmel nézve igazak a szavak. Igazak az axióma-szerű kitételek.
Innen kezdve már az eredeti blogposztom háborgása olvasható. (2016,11,03.)
Ha eljátszanék a gondolattal és áttételezném ezt az általam eléggé ismert területre, a vallások/egyházak titokzatosan, kevéssé nyilvánosan kezelt belső életére, csak egyet kívánok utódaimnak, az egész emberiségnek: Isten óvjon mindenkit attól, hogy valaha ez a Chomsky (vagy kicsoda) rémlátás az által nyerjen egy – ma még- merőben hihetetlen új jelentéstartalmat, hogy azok veszik át a testek/lelkek fölötti uralmat, akik eddig azt csak a templomokban/imaházakban tudták gyakorolni.
Az által, hogy azt az (állam) szervezetet, aminek egyetlen kötelessége lenne a a közrend fenntartása, a polgárok biztonsága, szóval a KÖZ életének a külső területe, a vallás/egyház maga alá gyűrje. Ami által ez az uralom kiszélesedve az egész társadalom minden szegmensére, áttevődik úgy a belső – tehát a lelki – mint a testi (mindennapi) szférára is.
Ez azonban „csak” akkor kerülhet megvalósításra, ha a két területet (Állam – Egyház) NEM élesen szétválasztva kezeljük. Ha a háttérben meghúzódó, vallásos köntösben létező, de lényegében politikai tényezőként funkcionáló szervezetet NEM kiiktatjuk a napi politikai, illetve közéletből, hanem felhasználva a lebutítási manőverekhez, társként tekintünk (bocsánat, nem mi, hanem a hatalom birtokosai) rájuk. Tudva, hogy ez a történelemben mindenkor jól bevált társulási szisztéma.
Minden olyan irányzat, ahol rejtve, vagy nyíltabban az EGYHÁZ benne van, bele kerül abba a tevékenységi körbe, ahol semmi keresnivalója nincsen, azonnal szólaljon meg a vészcsengő ott belül!
Hogy a végső célt, a Francia forradalom hatalmas vívmányait ( pl a gondolat- a lelkiismeret – a vélemény nyilvánítási – gyülekezési…stb szabadságot) lassan-lassan erodálva, a tömegeket lebutítva, lekezelve elérhetővé váljon a minden idők diktátorainak hő vágya: abszolút uralom minden fronton, kívül-belül egyaránt.
Javaslok egy átírási kísérletet: a POLITIKA – illetve a KORMÁNY szavakat behelyettesíteni az EGYHÁZ illetve egyes helyeken a VALLÁS kifejezéseivel.
Nekem legjobban a 9. pont tetszett. A NYÁJSZELLEM, ahonnan már kihaltak/eltűntek az egyéniségek. (Lásd Luther, amint kiszögeli 95 tételét) Nos, ott már nem kell félni. nincsenek vezetők. Nincsen forradalom. Nincsen semmi, „csak” (a temetői) BÉKE.