1. Galileo, olasz természettudós, szül. Pisában 1564 febr. 8., megh. Arcelri mellett, Toscanában 1642 jan. 8. Atyja Vincenzio di Michelangelo Galilei firenzei nemes ember volt, anyja Julia a pesciai Amanti régi családból származott. Gyermekkorának első éveit Pisában töltötte, később szülőivel Firenzébe költözött át. Szülői a kereskedői pályára szánták. Később azonban a vallombrosai kolostorba jutott, melynek szerzetesei észrevették benne a nagy és sokoldalú tehetséget és ezért iparkodtak őt szerzetjük számára megnyerni. Amint ez atyjának tudomására jutott, kivette a kolostorból és látván, hogy kereskedőnek nem alkalmas, elhatározta, hogy orvossá képezteti ki. De miután a pisai egyetemre jutott, a matematikai tanulmányokra adta magát. Atyja iparkodott őt erről lebeszélni, de nem sikerült. Ezen időben egy hidrosztatikai mérleget szerkesztett, melyet «La Bilancetta» cimű értekezésében irt le, de ez csak halála után jelent meg. Nagy hasznára volt a Guido Ubaldi, Marchese del Monte-val kötött barátsága. Ennek közbenjárása által ugyanis 1589-ben a pisai egyetemen a matematika tanára lett. Minthogy fizetése csekély volt, kénytelen volt a hiányt magánoktatással pótolni. Ezen időbe esnek a szabadesésre vonatkozó kisérletei, melyek «De motu gravium» cimü értekezéseinek tárgyát képezik. Ezen vizsgálatok által magára bőszítette a peripatetikus filozofia hiveit, kik hatalmas ellenséget láttak benne. A toscanai udvar is ellenségévé lett, amiért kénytelen volt tanári működésétől önként visszalépni. Ekkor Marchese del Monte segítségével ujra hivatalt kapott, a padovai egyetemen tanári állást. E közben folytatta megfigyeléseit és feltalálta a termoszkópot és a termometert. Későbbi kutatásaiban nagy hasznára volt az ezen években Lippershey János által feltalált teleszkóp, melyet ő puszta leirás után megszerkesztett. ennek segítségével észlelte, hogy a holdat magas hegyek födik, a Plejádokban és az Orionban számos csillagot vett észre, később pedig fölfedezte a Jupiter négy holdját. Ezt a Coppernicus-féle rendszer hatalmas bizonyítékának tartotta, mert a Jupiter rendszerét a naprendszer kicsinyített képének lehet képzelni. A Jupiter holdjait a hazájában uralkodó családról medicei csillagoknak nevezte el. Ez uj felfedezéseit a Sidereus Nuncius cimü csillagászati folyóiratfélében tette közzé. G.-nek egyik legnevezetesebb tudományos eredménye a Saturnus háromalakuságának a fölfedezése. Ellenségei nem tudtak megbarátkozni ezen fölfedezéseivel és most már műszerének hitelességét vonták kétségbe. Galilei nagy eredményeinek dacára sem volt megelégedve állásával, egyrészt kivánkozott hazájába, másrészt érezte, hogy tanári működése akadályozza őt abban, hogy teljesen megfigyeléseinek éljen. II. Kosmus toscanai nagyherceg kész volt őt visszafogadni és 1610 jul. 12. a pisai egyetem első matematikusává nevezte ki. Ezen csere Galileire nézve jónak mutatkozott, de nemsokára kitüntek árnyoldalai is. A velencei köztársaság szabad területén, mely a jezsuitákat kiüzte, biztosítva volt az inquizició hatalma elől, a firenzei udvarnál azonban a római kuriának igen nagy hatása volt. G. itt folytatván megfigyeléseit, két fontos fölfedezést tett, fölfedezte, hogy a Venus bizonyos helyzetben sarlóalakunak látszik, és Fabricius és Scheinertől függetlenül észlelte a napfoltokat. Minthogy látta, hogy fölfedezései kortársainak nézetével teljesen ellenkeznek, jónak látta az egyház főbbjeit maga számára megnyerni. Ezért Rómába utazott és ott találmányait és fölfedezéseit a pápának és bibornokoknak bemutatta. Rómában igen kedvezően fogadták. V. Pál pápa biztosította változatlan jóindulatáról, az Accademia dei Lincei pedig tagjává választotta.
XV. Gergely pápa
Galilei ellenségei, minthogy tudományos okokkal legyőzni nem tudták, veszélyes eszközhöz nyultak, ugyanis tanai ellen a szentirás megdönthetetlen igazságát állították föl és azt állították, hogy tanai ellenkeznek azzal. Ezt először egy Sizy nevü szerzetes hirdette. Ennek támadóiratára azonban G. únem is felelt. Ezen időben irta az uszó testek mozgásáról: Discorso intorno alle cose che stanno in su l”acqua o che in quella muovano cimü munkáját. Ugyanekkor Scheinerrel keveredett vitába a napfoltok felfedezése ügyében. Azon iratnak, mellyel Galilei magát ezen támadás ellen védte, cime: Istoria e Dimostrazione in torno alle Macchie Solari, e loro accidenti comprese in tre lettere scritte, all Sig. Marco Velsere da Galileo Galilei. E munkájában vallotta magát először nyiltan a Coppernius-féle rendszer hivének. Minthogy ellenségei folyvást a szentírásra hivatkoztak, ezen ügyben levelet irt volt tanítványának, Castellinek, amelyben kifejti, hogy a biblia tisztán tudományos kérdések megfejtésében nem megbízható, és tévedhetetlenségének fenntartása mellett hangsúlyozza, hogy magyarázói tévedhetnek. Ezen levelet nem irta a nyilvánosság számára, de ellenségei rávették a hiszékeny Castellit, hogy azt másodnak is megmutassa. Igy akadt Firenzében egy szt. Domonkos rendü szerzetes, Caccini, ki egyik prédikációjában fellépett Galilei tanai ellen. A szentirás következő szavaival kezdte beszédét: «Viri Galilei, quid statis aspicientes in coelum» (galileabeli férfiak, mit álltok és bámultok az égre), ezután pedig hevesen megtámadta az uj tanok terjesztőjét. Végre Caccini egyik barátja, Lorini bevádolta Galilei hiveit az inquiziciónál, de más eredményt nem ért el, minthogy az inquizició a Coppernicus-féle világnézetet a szentirással ellenkezőnek nyilvánította és minden tudóst eltiltott annak hirdetésétől.
Ekkor oly esemény jött közbe, mely Galileit a legnagyobb reményekre jogosította föl. XIV. Gergely pápa meghalt és utóda lett Maffeo Barberini bibornok, ki G.-t igen kedvelte. G. ezen szerencsés fordulat által felbátorítva elhatározta, hogy maga megy Rómába, hogy ott maga vezesse ügyeit, remélte azt is, hogy ráveheti a pápát a Coppernicus-féle tanok ellen kibocsátott tilalom visszavonására. A pápa nagyon szivesen fogadta, de a Coppernicus-féle tanokra nézve nem engedett. Ilyen körülmények között fogott azon régi tervének megvalósításához, hogy kiadja munkáját a világ két legnagyobb rendszeréről. Erre vonatkozó művének cime: Dialog di Galileo Galilei: dove nei congressi di quattro giornate si discorre sopra i due Massimi Sistemi del Mondo Tolemaico e Coppernicano, proponendo indeterminatamente le ragioni filosofiche e naturali tanto per l”una parte, che per l”altra. E mű beszélgetés alakjában van irva, a szerepek a három következő személy közt kiosztva: Salviati a Coppernicus-féle tan hive, Sagredo, egy tudománykedvelő ember, aki szeretne felvilágosítást nyerni, végre Simplicio, a peripatetikus filozofia szigoru követője. Galilei e művével a tudósok körében nagy elismerésre tett szert, de Grassi és Scheiner minden módon iparkodtak, hogy az inquizició-pört ellene megindítsák. Végre sikerült nekik a pápával elhitetni, hogy Simplicionak ő szolgált mintául, ami hiuságát nagyon bántotta. Galilei barátai Ferdinánd nagyherceg és Niccolini a toscanai követ Rómában iparkodtak a pápát kiengesztelni, de ő engesztelhetetlen maradt. Nehéz volt ugyan G. ellen egy legalább csak látszólagos okot is fölfedezni a pör megindítására, de végre mégis megtalálták. A szent officium iratai közt talált egyet, melynek alapján megtiltotta Galileinek az uj tanok hirdetését.
Ezen irat, mint több iró bizonyítja, hamisított volt. A pápa bizottságot küldött ki az ügy megvizsgálására, mely F.-t bűnösnek nyilvánította, de az itélkezést a pápának engedte át. A pápa, aki azelőtt annyira lelkesült G.-ért, most nem törődve azzal, hogy a 70 éves tudós csak nemrég nagy betegséget állott ki és több orvos bizonyítványt állított ki neki, mely szerint a nagy utat nem teheti meg anélkül, hogy egészsége nagy kárt ne szenvedne, megparancsolta, hogy egy hónap letelte előtt jelenjék meg Rómában. G. elutazott Rómába és ápr. 12. megjelent az inquizició törvényszéke előtt. A per rendes folyású volt, végre a szent officium azon büntetést szabta rá, hogy tanait esküvel tagadja meg, az inquizició foglyává tette és megparancsolta a bűnbánati zsoltárok naponkénti imádkozását. 1633 jun. 22. a Santa Maria Sopra la Minerva nemü templomban ünnepélyes esküvel megtagadta eddigi nézetét. Azon állítás, hogy az eskü letétele után kiálltotta volna: É pur si muove, nem helyes, mert a kortól és betegségtől megtört tudósnak lelkiállapota olyan volt, hogy semmi ellenállásra sem volt képes. Ettől fogva G. az inquizició foglya lett. Kezdetben a nagyherceg Trinita del Monte nevü villájában tartózkodott, később, minthogy Rómából elkivánkozott, megengedték, hogy egyik barátjához költözzék Sienába, végre midőn Firenzébe vágyódott, a városon kivül az Arcetri villában internálták. G. utolsó munkája: Discorsi e dimonstrazioni matematiche intorno a due nuove scienze attenti alla meccanica ed ai movimenti locali. Altrimenti dialoghi delle nuove scienze. Ezen időben még foglalkozott teleszkopikus megfigyelésekkel is. Szemei már régen rossz állapotban voltak, először egyik, végre 1638. mindkét szemére megvakult. Most, midőn már a sír szélén állott, engedték meg neki, hogy Firenzében lakhassék, de minthogy új műve annyira mozgásba hozta a tudós világot, hogy mindenünnen érkeztek elismerő követségek, visszavitték Arcetribe. Ezen időben G.-t egyik volt tanítványa támadta meg a Hold szürke fényére vonatkozó nézeteiért, mire ő hosszú levélben felelt és védte nézetét. Ezen levél alaki tekintetben legjobb munkái közé tartozik. Halála előtt egy évvel jött G. azon gondolatra, hogy nem lehetne-e az ingát az időmérő eszközök szabályozására használni. Szerkesztett is egy ingaművet, melynek befejezetlen mintája ma is megvan. Utolsó napjait Torricelli és Viviani környezetében töltötte. Azon utolsó kivánságát, hogy a 
Santa Croce nevü templomban a családi kriptába temessék, a szent officium nem engedte meg. VIII. Orbán pápa halála után, Viviani házának homlokzatát Galilei siremlékével alakította át és örököseinek meghagyta, hogy Galileinek szobrot emeljenek. Ez meg is történt, de csak 1734., mikor az inquizició azt is megengedte, hogy tetemét a Santa Croce templomba helyezzék át. De munkái még ekkor is el voltak tiltva, csak 1820. adta ki VII. Pius pápa az engedélyt tanainak vallására.
Santa Croce (Firenze)
2. G. Vince, az előbbinek apja, olasz zenetudós; szül. Firenzében 1533., megh. u. o. 1600. A hangok számarányának alapos ismerője s az antik világ szenvedélyes kedvelője volt, Zarlino iskolájának mesterkélt ellenpontozását nevetséges természetellenességnek tartotta. Kitünően játszott lanton és violán. Nagyérdekü iratai: Discorso della musica antica e della moderna (1581); Discorso intorno alle opere di messer Gioseffo Zarlino di Chioggia (1589); Il Fromino, dialogo sopra l”arte del bene intavolare la musica (1553).