Újra napirenden a vasárnapi zárva tartásról szóló törvényjavaslat

http://www.kerak.hu/index.php
A híradások szerint a KDNP három év elteltével ismét megpróbálja a törvényhozás napirendjére tűzni a boltok vasárnapi zárva tartásáról szóló törvényjavaslatát.
Szakmai körökben máris vita alakult ki egy ilyen törvény várható gazdasági következményeiről, de az eddigi híradások szerint még nem biztos, hogy sikerül megnyerni hozzá a kormány támogatását.
Ha nem pusztán gazdasági oldalról vizsgáljuk a javaslatot és annak kihatásait, akkor elmondható, hogy

    1. A heti nyugalomnap szükségessége, pozitív kihatásai nem vitathatóak.
      Ezt mi magunk is valljuk és gyakoroljuk, éppen a Tízparancsolat alapján:
      „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.  Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;  De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;  Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz. 20,8-11)
    2. A nyugalom törvényi úton történő előírása azonban már kérdéseket vet fel:
      1. Az állam hivatott az egyén vallásgyakorlásának szabadságát biztosítani (pl. hogy aki vasárnapot akar ünnepelni, azt ne kényszeríthessék vasárnapi munkavégzésre – vagy szombatünneplőt a szombatira). Nem feladata ugyanakkor, hogy egy értékrendet a társadalom egészével elfogadtasson, mert ezzel egyének szabadságjoga is sérülhet.
      2. AA_Vatikán-Róma tervezet egyenlőtlen, amennyiben egyes felekezetek ünnepét kitüntetettként kezeli, miközben másokét nem.
      3. A társadalom keresztény többségére hivatkozás kevésnek tűnik indokként.
        1. Egyrészt azért, mert elismert tény, hogy a társadalom többsége nem gyakorló keresztény,
        2. másrészt azért, mert szintén elismert és történelmileg bizonyított tény, hogy a vasárnapünneplés nem keresztény/krisztusi eredetű ünnep:
          321-ben Konstantin [császár] munkaszüneti nappá nyilvánította a vasárnapot.
          (
          http://lexikon.katolikus.hu/K/konstantini%20fordulat.html).
          A vasárnap eredetileg a napisten ünnepe volt a Római Birodalomban, ahogy erről a nap angol és német elnevezése is tanúskodik: Sun-day, Sonn-Tag.
          Az Újszövetség beszámolói ugyanakkor sehol nem említik, hogy Jézus, a tanítványai vagy az őskeresztények a hét első napját, azaz a vasárnapot ünnepelték volna.

      Vagyis egy ilyen törvény inkább római és nem keresztény értékeket védene. De még a magyar hagyománnyal is ellentétes, hiszen a vasárnap – ahogy a szó is mutatja – éppen hogy vásár-nap volt.

    3. A törvényjavaslat nem csak a nap tekintetében tér el, hanem a jellegében is:
      Konstantinhoz hasonlóan szelektíven alkalmazná a nyugalomra vonatkozó előírásokat: Ahogyan a császár a nyugalom szempontjából különbséget tett vidéki és városi lakosság között, úgy a mostani törvényjavaslat is különbséget tesz 400 nm alatti és fölötti alapterületű kereskedelmi egységek között. Az előbbiekben dolgozók nyugalmát nem tartja a törvény erejével védendőnek, ellenben forgalmat és ezzel jövedelmet biztosítana a számukra.
      A bibliai rendelkezés (l. fent) nem ismer ilyen különbségtételt.

      Úgy tűnik tehát, hogy a javaslat ebben a formában nem annyira elvi alapokon és értékeken, hanem inkább praktikus megfontolásokon nyugszik.
    4. A Bibliát ismerők számára egy további, még messzebb ható jelentősége is lehet egy ilyen törvényjavaslatnak:
      A hét hetedik napjának, illetve az első napjának nyugalomnapként való megünneplése két különböző keresztény irányzat jelképévé is vált a történelem során. Erről már az Ágostai Hitvallás is említést tesz, amikor a katolikus félről azt írja, hogy „megemlítik a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel a vasárnappal.” (Ágostai Hitvallás, XXVIII.)

      A Biblia szerint e két irányzat (a hagyományokat teremtő és ápoló, valamint a Bibliát követni kívánó) egészen a történelem végéig jelen lesz. Ezért is érdemel figyelmet, amikor az egyik irányzat ünnepéhez szoktatják és alakítják a társadalmat.
      De azért is, mert a kérdés jelentősége messze túlmutat a gazdasági következményeken:
      Miután Isten már nyilatkozott arról, hogy melyik a nyugalomnap, és ezt kőbe is vésette, engedhet-e az ember egy római császár tekintélyének, amikor nyugalomnapot választ?
      Hogy Isten nyugalomnapja nem változott, az Jézus Krisztus szavaiból is egyértelműen kiderül: A majdani visszajövetelét megelőző időszakkal kapcsolatban is azt mondta, hogy „imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon” (Mt. 24,20).

 

Mondja el a véleményét!

Vélemény, hozzászólás?