Olvasóim tudják, hogy az ADÓGARAS blog fő profilja minden olyan cikk, tanulmány, állásfoglalás … közzététele, kommentálása, ami a lelkiismereti szabadságot – benne az állam és az egyház szétválasztásának elvét – veszélyezteti. Vérverejtékkel, áldozatokkal teli útját, elért eredményeit csökkentené, illetve megszüntetné. E témában a GALAMUS csoport által közzétett cikk nagyon fontos. (Dénes Ottó)
A gesztus szakítás volt az egyház és az állam elválasztásának elvével, amely benne foglaltatik a magyar alkotmányban – a régiben éppúgy, mint az újban, amelyet 2011-ben fogadtak el, noha már a preambulum első szavaival Istenre hivatkozik. A keresztény vallást annak a „konzervatív forradalomnak” a középpontjába helyezte, amelyet Orbán Viktornak volt szerencséje úgy konszolidálni, hogy a közvéleménykutatások szerint április 6-án újra fogják választani. 2013 októberében Londonban elmondott beszédében „a hagyományos értékek szerepéről Európa jövőjében” a magyar vezető hangsúlyozta, hogy „a demokrácia Európában a kereszténységen nyugszik”.
II. János Pál bojkottálva
A történész és politológus Fazekas Csaba szerint egy ilyen beszéd csak a „homlokzat, függöny”. Orbán „meg akarja változtatni Európa arculatát, Európa egyik vezetője akar lenni. De nem hiszem, hogy komolyan törődne a kereszténység lényegével: mindenekelőtt eszközt lát benne, hogy elérje a céljait”.
Orbán, aki, mint kormánya nagy része, kálvinista közegből származik, határozott távolságot tartott a vallással karrierjének kezdetén, amelyet alapjában a brit liberalizmus határozott meg: két első gyerekét csak elég későn kereszteltette meg, és amikor II. János Pál 1991-ben Magyarországra látogatott, a fiatal politikus bojkottálta az eseményt.
Első mandátumának végén, amely 1998-tól 2002-ig tartott, a „keresztény-nemzeti” fordulat már érzékelhető volt. A média által nagy érdeklődéssel kísért dunai utazáson elment az ország nyugati (!) részén fekvő Esztergomba István „szent koronájáért” – István volt az első magyar uralkodó, ő tért át a kereszténységre –, hogy hajóval a fővárosba vigye, ahol azóta a parlament nagy kupolája alatt van kiállítva.
A Le Monde illusztrációja 2010-ből
Vasárnapi mise
Az elmúlt négy évben Orbán szorosabbra fonta a kapcsolatait a katolikus egyházzal, vasárnapi misére jár, sőt ádvent idején reggeli misére is. A Vatikánban már négyszer jár, ahol fogadta XIV. Benedek, aki meghívta a Castel Gandolfó-i magánrezidenciáján tartott találkozóra is más államfőkkel és miniszterelnökökkel együtt. Bécs érseke, Christoph Schönborn bíboros volt az egyik közvetítője ennek a közeledésnek.
A paradoxon, amelybe Orbán beleütközik, az a tény, hogy miközben a keresztény értékek hősének tekinti magát, a magyar társadalom kevésbé keresztény, mint valaha. Ez derül ki a legutóbbi, 2011-es népszámlálásból, amelynek eredményeit szinte teljesen agyonhallgatta a kormányközeli média: azoknak a magyaroknak a száma, akik katolikusnak vallják magukat, tíz év alatt 5,5 millióról 3,8 millióra csökkent. A csökkenés valamivel kisebb a kálvinista reformátusoknál (2011-ben 1,1 millió a korábbi 1,6 millióval szemben) vagy a lutheránus evangélikusoknál (215 ezer a 305 ezerrel szemben). A „vallás nélküliek” több mint 1,6 millióan vannak, és új jelenségként a kommunizmus bukása után 147 386 személy mondta magát „ateistának”. Végül 2,7 millió magyar megtagadta, hogy nyilatkozzon a vallási hovatartozásáról.
„Ezek az eredmények lesújtóak az egyházakra nézve – mondja Jakab Attila kutató, vallástörténész. – Ez azt jelenti, hogy jelenleg a magyar népesség 45 százaléka tart távolságot a vallási intézményektől.” Ez az arány tükröződik a szülők választásában is, akik 52 százalékban választották a hittant és 48 százalékban az etikát – ez kötelező tananyag minden iskolában 2013 szeptembere óta, heti két órában.
„Erőltetett újrakeresztényiesítés”
„Ebben az összefüggésben megy végbe a köztér erőltetett ’ újrakeresztényiesítése’” – mondja Jakab, azoknak a törvényeknek a segítségével, amelyeket a hatalmon lévő párt, a Fidesz konzervatív többsége megszavazott, sokszor anélkül, hogy kikérte volna az érintett vallási közösségek véleményét. A korai kereszténység szakértője szerint „így egy bizánci típusú társadalmi-politikai-vallási struktúra felemelkedésének vagyunk tanúi, amelyet áthat a politikai és vallási hatalom”.
Az országban 531 önkormányzati iskolát adtak át az egyházaknak – az iskolák valamivel több mint tíz százalékát. De számos településen az egyetlen iskolát. Orbán Fideszének szövetségese, a kis keresztény párt, a KDNP – amelynek a vezetője, Semjén Zsolt ultrakonzervatív katolikus – befolyásolja az alsó- és középfokú oktatást Hoffmann Rózsa államtitkáron keresztül.
Ezzel párhuzamosan a kormány költségvetési reformot vezetett be (egykulcsos, 16 százalékos adó a jövedelmekre), amelyből a gazdagok húztak hasznot és amely lerombolta a vallási közösségek finanszírozásának rendszerét. Egy 1996-ban megkötött egyezmény szerint minden adózó adójának egy százalékát szabadon felajánlhatja tetszése szerinti jótékonysági szervezetnek, amiből az egyházak húztak hasznot.
2012-ben az innen származó bevétel 16 milliárd forintra esett (kb. 52 millió euró), azaz kevesebb mint a felére. A kormány persze felkínált anyagi kompenzációt annak a 37 vallási közösségnek, amelyet elismer (kénytelen volt bővíteni az eredeti listát, amely 14 közösséget tartalmazott, és amelynek korlátozó és önkényes jellege élén tiltakozást váltott ki Európában éppúgy, mint az Egyesült Államokban). Ám ezzel növelte hatalmát az egyházak fölött, hiszen a kormány engedelmességük függvényében módosíthatja a javadalmazásukat.
A vallási hierarchia „megzsarolása”
Ám a vallási szervezetek nem elég erősek az ellenálláshoz. Az ellenreformáció idején, a XVI. században a Habsburgok által eltiport kálvinista irányzat néhány hídfőállásba szorult vissza, nevezetesen Debrecenbe és Erdélybe, amely 1920 után Románia része lett. Ami a katolicizmust illeti, az osztrák-magyar monarchia hivatalos vallását, amelyet ezen okból vetettek el a nacionalista körök, a katolikus egyház, csakúgy, mint a református, együttműködött a kommunista rezsimmel.
Az egyik ok, ami miatt az Orbán-kormány elutasítja, hogy megnyissa a nyilvánosság előtt a kommunista politikai rendőrség levéltárát – állítja Ungváry Krisztián történész, aki hozzáfért a dokumentumokhoz –, az „hogy így lelepleződne, milyen fokon működött együtt számos magas egyházi méltóság Kádár János rendszerével” (1956–1989). Jakab szerint Orbán Viktor nem akarja megfosztani magát egy ilyen „zsarolási” eszköztől az egyházi hierarchiával szemben, amelynek morális tekintélyét lerombolnák az ilyen leleplezések.
Az említett hierarchia sohasem a harcosságáról volt híres: Mindszenty József heroikus kiállása, aki egyaránt harcolt a nácizmus és a kommunizmus ellen, az a fa, amely elrejti a diktatúrákkal való kiegyezések erdejét. Ungváry szerint Kelet-Németország protestáns egyházai, noha nem töltöttek be olyan támadó szerepet, mint a lengyel katolikus egyház, „támogatták azokat, akik lelkiismereti okokból megtagadták a katonai szolgálatot, amit viszont a magyarországi egyházi körök sohasem tettek meg”.
A pokol tüze
A magyar katolicizmus gyengesége jelenik meg a papneveldékben folyó oktatás retrográd jellegében, amely sokszor olyan, mintha „XIX. századi volna”, panaszkodik Jakab, de abban is, hogy képtelen szankcionálni a deviáns magatartásokat. Megesik, hogy a hittantanárok a pokol tüzével fenyegetik a kisgyerekeket, de az ország déli részén fekvő Pécs püspöke éveken át folytathatta szexuális zaklatásait és pénzügyi visszaéléseit, anélkül, hogy a kollégái reagáltak volna rá. Végül a Vatikán lépett fel szigorúan, XIV. Benedek utasítására.
Ferenc pápa megválasztása óta a jobboldali magyar sajtó össze van zavarodva: az új pápa beszédmódja a szegényekre van kihegyezve, miközben az Orbán-kormány a középosztályt részesíti előnyben. A kereszténység vajon húz-e hasznot hosszú távon a magyar vezetők által fennen hirdetett hitvallásból? Egyedül a lutheránus püspök, Fabinyi Tamás jelentette ki nyilvánosan, hogy attól tart, az egyházak megfizetik majd egy napon, hogy politikai eszköznek használták őket.
Mi több, sok papnak és lelkésznek nincs meg az a teológiai és intellektuális felvértezettsége, amellyel harcolhatna az agresszív újpogányság ellen, amelyet szélsőjobboldali körök terjesztenek, s amely túl gyakran párosul antiszemitizmussal. Erdő Péter bíboros, katolikus egyházi vezető állásfoglalása, aki nemrégiben szolidaritást vállalt a magyar zsidó közösséggel, épp akkor, amikor az a deportálások története ügyében konfliktusba keveredett a kormánnyal, szakítást jelentett a hierarchia többi tagjának magatartásával, akik engedik, hogy a templomaikban imákat mondjanak Orbán Viktorért. Amikor a miniszterelnököt 2012 elején Európa leápolta, az esztergomi [helyesen: veszprémi – a szerk.] érsek, Márfi Gyula nem habozott őt a zsidók által üldözött Krisztushoz hasonlítani: „Azt kiáltják, ’feszítsétek meg! Feszítsétek meg Orbánt!’”
Újpogányság
„Magyarországot fölülről térítették meg (Géza herceg megkeresztelésével, akit 1000-ben István néven királlyá koronáztak) [a zárójeles szerkesztői megjegyzés téved: Géza fejedelem István apja volt, István Vajk néven született – a szerk.], de mély rétegeiben sohasem evangelizálták”, mondja Jakab Attila. „A keresztény egyházat a válságban lévő, félpogány, materialista és individualista magyar társadalom középpontjába állítani, ez a valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelés.” Az újpogányság oly mértékig meggyökeresedett, hogy 2012 márciusában egy szibériai sámánt hívtak meg, hogy rítusokat mutasson be a szent korona körül, a budapesti parlament szívében, és így „erősítse meg” az országot a külföldi bírálatokkal szemben – ez olyan, mintha egy fagyönggyel megkoronázott druida mutatna be áldozatot a Bourbon-palota termeiben, azt remélve, hogy ezzel csökkenti a francia munkanélküliséget.
Ha Orbán újabb mandátumhoz jut, a kulisszák mögötti konfliktusok felszaporodnak a vallási hierarchiával, jósolja Fazekas Csaba, aki kételkedik a konzervatív kormány által „felülről kezdeményezett újrakeresztényiesítés” sikerében: „Ez még a két háború közt, a Horthy-rezsim idején sem működött, egy olyan időszakban, amikor az egyházak sokkal erősebb kapcsolatokkal rendelkeztek, sokkal több iskolájuk, menhelyük és kórházuk volt.” Az egyházak egyetlen esélye, hogy kiterjesszék befolyásukat a társadalomra, az lenne, mondja Fazekas, „ha egyértelműen a szegények mellé állnának”. De ebben az ügyben szinte nem is hallatszik a hangjuk Magyarországon.
2014.04.04.
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/371469_le_monde_vallas_es_egyhaz_orban_viktor