„A nagy küzdelem” – Egy túlhaladott könyv?
Több tucat nyelvre lefordított könyv, több millió példányban kinyomatott és úgy olvassák az adventista egyház megbízatását és üzenetét, mint egyetlen más könyvet sem a Biblián kívül.
Mégis, néhány olvasó kínosan érzi magát a könyv egyes kifejezéseinél. Tegyük például a következő két idézetet nagyítólencse alá:
„Isten Igéje figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ha a protestáns világ nem figyel erre, akkor fogja megtudni, mi Róma valódi célja, amikor már túl késő kimenekülni hálójából. Róma csendben nő hatalommá. Tanításai éreztetik befolyásukat a törvényhozó termekben, az egyházakban és az emberi szívekben…..”
Ha valaki behatóan foglalkozik az idők jeleivel, fel fogja ismerni, milyen hihetetlenül nagy jelentősége van ennek a könyvnek. A kommunizmus összeomlása, a pápaság hatalmának növekedése, a modern spiritizmus álarcai, a katolikusok és protestánsok politikai összeolvadása – mindezek egy nagy kirakós játék részei, amely végül létrehozza azt a prófétikus képet, amelytől „A nagy küzdelem” c. könyv óva int.
Ahol a katolicizmus államvallás, ott állami szintre emelkedik minden, amit ők képviselnek, úgy mint:
– más egyházak, más vallású emberek üldözése
– a szólásszabadság megszüntetése
– inkvizíció
– az óvszerhasználat tilalma által az AIDS és más nemi úton terjedő kórságok terjedése
– a fogamzásgálás tiltása miatt gyerekanyák és a csecsemő gyilkosságok normává válása
– az abortusz tilalom miatt a genetikai és egyéb károsodott magzatokból születő emberroncsok számának növekedése
– vallásháborúk
– boszorkányok, tudósok, filozófusok, eretnek üldözése– a házasságokon kívül született emberek diszkriminációja
– gyermekek szexuális kihasználása
A vallási maffiák kiszűrésére szükség sem lenne, ha az állam teljesen kivonulna az egyházi ügyekből, azaz ha a törvényekben semmiféle utalás nem lenne semmilyen vallásra, egyházra. Nem lenne adókedvezményük, nem lehetnének egyházi vállalkozások, birtokok, tulajdon
Bűnös búcsú 
Luther napjainkbeli katolikus megítéléséről szólva azt írták (HVG, 2005. február 19.), hogy „Róma végül 1999-ben némileg felülírta a 16. század közepén a trentói zsinaton a lutheránusokra kimondott 125 egyházi átok némelyikét”.
A trentói (tridenti) zsinaton kimondott több mint 130 anathéma, azaz egyházi nagy átok közül mindmáig egyetlenegyet sem vontak vissza. Sőt 1999-ben a katolikus egyház nyilatkozatban erősítette meg valamennyi trentói átok érvényességét. Ekkor írták alá Augsburgban az evangélikus és katolikus egyház képviselői a közös nyilatkozatot a megigazulás tanításáról. Ez megállapítja: „A római katolikus egyház tridenti zsinatán tanbeli elítéléseket fogalmaztak meg.” E „tanbeli elítélések” a szóban forgó anathémák. Majd a nyilatkozat kimondja: „Ezek mindmáig érvényben vannak.”
A mindmáig érvényben lévő tridenti átkokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, ezek nem pusztán az alapvető protestáns hitelvek elítélését jelentik, hanem kifejezetten az adott hitelveket valló emberek személyére irányuló átkok. Hogy mennyire, azt a kapcsolódó szertartás mutatja. Mise keretében, harang-zúgás közepette, az illetékes püspök vezetésével, számos pap közreműködésével folytatták le. A főoltár előtt, teljes liturgikus díszben, a püspök vezetésével felsorakozott papok mindegyike égő gyertyát tartott a kezében, amely a kiátkozott személy(ek) lelkét, szellemét jelképezte. Az égő gyertyákat a püspök vezetésével úgy kellett egyszerre a földhöz vágniuk, hogy azok mind kialudjanak.
XVI. Gergely teológiai bizottságot hívott össze Rómába,…Ennek eredménye volt a Mirari Vos (Csodálkozom rajtatok) kezdetű pápai enciklika, amely kimondja: „…ostoba és téves vélemény – vagy még pontosabban szólva őrült eszme –, hogy mindenki számára meg kell hirdetni és ki kell harcolni a lelkiismeret szabadságát”. Nemcsak a lelkiismereti szabadság volt „őrült eszme” és „ragályos tévtan” XVI. Gergely szemében, hanem a pápa az „eretnekség szennycsatornáinak” nevezte a sajtó, a gyülekezés és az oktatás szabadságát is.
A magyarországi politikai katolicizmus szócsöve a Bangha Béla jezsuita pap vezetése alatt működő Magyar Kultúra a meghirdetett „keresztény-nemzeti kurzustól” a destruktív zsidóság és a szociáldemokrácia elleni harcot várta el.
Szerinte „korlátozni kell a liberalizmus bálványait: a sajtó és a gyülekezés szabadságát a keresztény hit és erkölcs mértéke szerint.
Hasonlóképpen lesz szükség az irodalom,az iskola reformjára és felszabadítására.
A korlátlan gondolkozási szabadság és a tárgyi isteni törvényeket el nem ismerő un. lelkiismereti szabadság, a sajtó elfajulására, a közerkölcsök romlására….
AZ IDŐK JELEI
Új világrend 2000-ig?
Egy kanadai rádióállomás interjút készített a Vatikáni Pápai Egyetem jezsuita professzorával,. Főként a „világkormány” és az „új világrend” témájában tette fel kérdéseit a riporter.
Hogyan viszonyul mindehhez a pápa?
– Ő az emberiség vallási igazsága és erkölcsisége vezérlő világosságának tartja magát. Olyan új formájú vezetés lesz ez, amelynek körvonalait ma még nem ismerjük. – Igen, hiszi, hogy arra hivatott el, hogy a világot egy új világgazdasági rendhez és ennek az újfajta világnak megfelelő világkormányhoz segítse és egyfajta vallási-politikai irányítás alá helyezze.
Eme munkálkodásának a nagy része azonban nem nyilvánosan történik. Azon munkálkodik, hogy meglévő nagy befolyását tovább növelje.
(A Stimme der Hoffnung c. németországi h.n. adventista lap 1991 májusi száma 1-2. oldaláról)
Egervári Oszkár fordítása
„Róma csendben nő hatalommá. Tanításai éreztetik befolyásukat a törvényhozó testületekben, az egyházakban és az emberi szívekben… Lopva és alig észrevehetően növeli erejét… Előnyhöz akar jutni és ez már sikerült is neki. Nemsokára látni és érezni fogjuk, mi Róma igazi szándéka.” (E.G. White: Nagy küzdelem, 1985., 581.1.)
————————————-
Az lenne jó, ha nem kéne foglalkoznunk a pártokkal”
„Az a keresztény, aki nem megy el szavazni, vétkezik” – állítja Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek. Az elfogultságát nem titkoló, 56 éves főpap szerint a jó katolikus jobboldali szavazó, a baloldalra csak az szavazhat, aki „legyőzhetetlen tudatlanságban szenved”. Bábel védelmébe veszi az antiszemita Prohászka Ottokár püspököt.
XVI. Benedek a Caritas in veritate („Szeretet az igazságban”) kezdetű enciklikájában egy „világkormány” felállítását szorgalmazta.
És milyen vallásra gondol XVI. Benedek, amely ellenőrizhetné ezt a világkormányt, és „emberi arcot” adna neki? Olvassuk: „Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a vallásszabadság nem jelent egyet azzal, hogy minden vallás egyenlő lenne. Minden vallás meg kell, hogy feleljen “a szeretet és az igazság” követelményének; a kereszténység (értsd: a katolicizmus) magában hordozza ezeket a kritériumokat.”
A pápa az „Ecclesia in Europa” című dokumentumban ezt írta: „a Katolikus Egyház egyedi hozzájárulást tud felajánlani egy olyan Európa építéséhez”
A katolikus Európa
A katolikus egyház évszázadokban gondolkodik. A felvilágosodás során elveszített hegemónia és világi uralom visszaszerzésének lehetőségét továbbra is az egységes katolikus Európa megteremtésében látták. Az Európai Unió eszméje alapvetően a Vatikánból indult, meghatározó személyiségei – Konrad Adenauer és Robert Schuman – a katolikus egyház iránt elkötelezett személyek voltak, akik a Vatikán terveit próbálták megvalósítani.
Bábel Balázs (kalocsai érsek) az Új Emberben idén januárban közölt cikkében is utal erre a mondatra, és kijelenti, hogy “az Európai Unió fényévnyi távolságra van attól, amit az ’alapító atyák’ megálmodtak. Akik hívő keresztények, mi több, katolikusok voltak”.
Veres püspök azt mondja, hogy „a Katolikus Egyház már bizonyította, hogy az evangéliumi értékrend alapján képes integrálni a nemzeteket”. Ismétlem: „integrálni a nemzeteket”. Ez maga a beismerése a nemzetek fölötti hatalom megszerzésére irányuló törekvésnek.
Az egyház nem az igehirdetéssel, hanem az államhatalom eszközével akarja saját tanítását érvényesíteni. Ezért részt követel a hatalomból, és az államot maga alá rendelné. Veres azt állítja, hogy „az egyház által képviselt etikai elvek alapján kell újra integrálni az Európai Uniót, mint politikai közösséget”.
„Ha a keresztény politikus azt mondja magáról, hogy ő keresztény politikus, akkor az egyház társadalmi tanításából következő keresztény politikát kell képviselnie”, vagyis a katolikus egyház érdekeit kell képviselnie. A többi történelmi egyházról azért nem érdemes külön szólni, mert azok egy hamis ökumené nevében ideológiailag is beálltak a katolikus egyház mögé, a református és az evangélikus egyház kiszolgálja a katolikus érdekeket és Róma államegyházi státuszából fakadó előnyökben osztozik. Ugyanez érvényes a kisegyházak egy jelentős részére, akik ugyan teológiailag megkülönböztetik magukat a katolikusoktól…. Ezért a számos vezető antiszemitával büszkélkedő református egyházat nem lehet és nem kell megkülönböztetni, ahogyan az evangélikusokat sem, mert ők a katolikusok hajójában ülnek.
Magyarország mintaszerűen követi mindenben a Vatikán céljait és stratégiáját, ezért – ugyancsak a kor követelményeinek megfelelően – erősen emlékeztetnek a fasiszta és náci rendszerekre, amelyek szintén egy gazdasági világválság következményei.
………… számára a politika lényege, küldetése ebben áll: „nekem az országot kell építenem ………. az országot, Isten Országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek.” Kell-e ennél világosabban beszélni, hogy mindenki megértse?
A pápaság célkitűzései
A protestánsok ma sokkal jobban kedvelik a katolicizmust, mint korábban. ….A protestánsok körében egyre nagyobb súlya lesz annak a véleménynek, hogy a lényeges kérdésekben nem is különbözünk annyira, mint gondoltuk,….. A pápai egyház soha nem fog lemondani a csalhatatlanság igényéről. Ma is helyesnek tartja, hogy szembeforduljon azokkal, akik dogmáit elutasítják. És vajon ma nem ugyanazt tenné, mint régen, ha arra alkalom kínálkozna? Ha megszűnnének azok a korlátozások, amelyeket a világi hatalmak követelnek meg tőle, és visszakapná Róma korábbi hatalmát, gyorsan feléledne a zsarnokság és a vallási türelmetlenség. Nem ok nélkül hangzott el protestáns országokban az a kijelentés, hogy a katolicizmus ma kevésbé különbözik a protestantizmustól, mint korábban. Történt változás, de nem a pápaságban. A katolicizmus valóban sokban hasonlít a jelenlegi protestantizmushoz, mert a reformátorok kora óta a protestantizmus nagy mértékben hanyatlott.
A római egyház ma egy makulátlan arcot mutat a világnak, és mentegeti iszonyú kegyetlenkedéseit. Keresztény köntöst öltött magára, de nem változott meg. A pápaság a letűnt korszakokban vallott elvei mellett ma is kitart. A legsötétebb időkben kigondolt tanításait ma is vallja. Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról.
Ha az Olvasó meg akarja tudni, milyen erők fognak közreműködni a közeljövő küzdelmében, csak nyomon kell követnie a történelmet, amely tanúskodik arról, milyen eszközöket alkalmazott Róma ugyanebből a célból a múltban. Ha az Olvasó meg akarja tudni, hogy a katolikusok a protestánsokkal együtt hogyan fognak bánni dogmáik megtagadóival, vizsgálja meg, milyen lelkületet tanúsított Róma a szombattal és a szombat megőrzőivel szemben.
A Jelenések könyvének írója ugyancsak a pápaságra utal, amikor azt mondja, hogy „imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe” (Jel 13:8). Mind az Óvilág, mind az Új, a vasárnap tiszteletével – amely kizárólag a római egyház tekintélyén alapszik – hódolni fog a pápaság előtt. ….A jelenlegi események tanúsítják, hogy rohamosan haladunk e prófécia teljesedése felé.
Amikor a vasárnapünneplés kötelezésének kérdése mindenütt vita tárgya lesz, kiderül, hogy közeledik ez a kétségbevont és el nem hitt esemény, és a harmadik üzenet még soha nem tapasztalható hatást vált ki.
Isten minden nemzedék idején elküldte szolgáit, hogy megróják a bűnt mind a világban, mind az egyházban. Az emberek azonban kellemes dolgokat akarnak hallani, és a tiszta, kendőzetlen igazságot nem fogadják szívesen.
Isten embereinek a múltban éppilyen próbái voltak. Wiclif, Husz, Luther, Tyndale, Baxter, Wesley azt hirdette, hogy minden tanítást a Biblia mérlegére kell tenni. Kijelentették, hogy mindazt elvetik, amit a Biblia helytelenít. E reformátorokat kegyetlenül üldözték. De ők tovább hirdették az igazságot. Az egyház történelmének minden időszakát egy-egy különleges igazság kibontakozása jellemezte; mindig az, amire Isten népének éppen szüksége volt. Minden új igazság a gyűlölet és a támadások ellenére utat tört magának. Akik fényének áldásaiban részesültek, kísértésnek és próbának voltak kitéve. Az Úr a válságban különleges igazságot ad népének. Ki meri megtagadni hirdetését? Isten azt parancsolja szolgáinak, hogy közöljék a kegyelem utolsó hívását a világgal. E szolgák csak lelkük veszélyeztetésével hallgathatnak. Krisztus követői ne törődjenek a következményekkel! Teljesítsék kötelességüket, és a többit bízzák Istenre!
A protestánsok helyeslik és támogatják a katolicizmust. Szokásaival megalkusznak és azonosulnak. Ezen maguk a katolikusok is csodálkoznak, és nem értik. Sokan szándékosan nem látják meg a katolicizmus igazi arcát, és a veszélyeket, amelyek főhatalmától várhatók. Rá kell venni az embereket arra, hogy gátolják meg ennek az ellenségnek az előrehaladását, amely mérhetetlenül veszélyezteti a polgári és vallásszabadságot.
A kishitűeket súlyosan fenyegeti az a veszély, hogy belekerülnek a sátáni csalások és a lelkiismeretet elfojtó rendelet szívóhatásába. És ha ekkor ki is állják a próbát, a nyomorúság idején még jobban elcsüggednek és elkeserednek, mert nem szokták meg azt, hogy Istenben bízzanak. A hit leckéit, amelyeket addig nem tanultak meg, e rettenetes körülmények között lesznek kénytelenek megtanulni.
A katolicizmus mint szervezet azonban most sincs jobban ráhangolódva Krisztus evangéliumára, mint történelmének bármely korábbi időszakában. A protestáns egyházakat sűrű sötétség veszi körül. Ha nem így lenne, észrevennék az idők jeleit. A római egyháznak messze ágazó tervei és munkamódszerei vannak. Minden eszközt megragad befolyása kiterjesztésére és hatalmának növelésére
Globális kormányzást sürget a pápa 
A világméretű gazdasági válság Leküzdéséhez „globális kormányzást” tart szükségesnek a katolikus egyházfő kedden közreadott első társadalmi enciklikájában.
A Carítas Ín veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű pápai dokumentum az ENSZ átalakítását szorgalmazza. Csak egy ilyen testület lehet képes a válság, a leszerelés, a béke és a biztonság , a környezetvédelem ügyének előmozdítására- áll XVI. Benedek enciklikájában.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a vallásszabadság nem jelent egyet azzal, hogy minden vallás egyenlő . Minden vallás meg kell, hogy feleljen „a szeretet és az igazság” kettős következményének; a kereszténység (értsd a római egyház) magában hordozza ezeket a kritériumokat – szögezte le.
—————————————————————————————–
Egy sajátos – és drámai – történelmi tény a pápaság minden józan észt meghazudtoló stratégiájáról, amiben akár a saját hűséges munkatársait is kivégezte, ha az sértette a hatalmi gőgben fogant elbizakodottságot, pompakedvelést.
XXII. János kedvenc doktrínája: Jézus és apostolai gazdag emberek voltak. János pápa ezt közzé is tette bullájában (1323). Ennek a dogmának a tagadása eretnekségnek számított. János pápa azt követelte világi uralkodóktól, hogy máglyán égessék el azokat a ferenceseket, akik szegénységi fogadalmat tettek. Pápasága idején 114 ferences szerzetest adott át az inkvizíciónak, hogy máglyán égessék el őket eretnekségükért, vagyis,mivelhogy olyan szegénységben élnek, mint ahogy Jézus is élt. (Dave Hunt)