Mindig mondtam,sőt az arabok 1973-as olajcsap – elzárásának 20. évfordulójára egy műsort is készítettem, hogy a jövő ezen a vékony szálon függ. Amennyiben a jelenlegi életmódunkat (és a hozzá tartozó hatalmas energiaszámlát) tartani szeretnénk, bizony a világbéke (is) veszélybe kerül(het).
“Kínában ellenkező előjelű folyamat zajlik. A napi négymillió hordós kitermelés még fedezi a fogyasztás háromnegyedét, de a szükséglet gyorsan nő, ezért Kína növekvő értékben szorul majd kőolaj-behozatalra. Ennek nagyobb része a tengeren érkezik, és emiatt az Egyesült Államok tengeri erőfölénye fenyegetettségi érzést válthat ki Pekingben. Ennek máris vannak jelei: Kína látványosan fejleszti flottáját, és irdatlan költséggel épít kőolajvezetéket a volt szovjet Közép-Ázsiából.
Az amerikaiak kínai hidegháborúja Kína és Oroszország összefogását is előmozdíthatja, továbbá intenzívebb együttműködésre késztetheti Kínát a Sanghaji Együttműködési Szervezet országaival: Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal. A térségen kívül pedig a közel-keleti és az afrikai olajtermelő országokkal. A szűk Dél-kínai-tengeren könnyen robbanhatnak ki veszélyes haditengerészeti incidensek, és Klare szerint mindez fölöttébb kockázatos egy olyan világban, amelyben a globális gazdasági együttműködés oly fontos. Ráadásul az új kőolaj-kitermelési technológiák, azon kívül, hogy drágák, igen környezetszennyezőek is. „Az ázsiai hidegháború és a Földet veszélyeztető energiapolitika olyan végzetes elegy, amelyet át kellene gondolni, mielőtt visszafordíthatatlanul elindulnánk a konfrontációhoz és a környezeti katasztrófához vezető lejtőn.”
http://www.metazin.hu//node/2442