Ez NEM ÁPRILISI TRÉFA! Ezt kéretik komolyan venni
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia médiaügyekért felelős püspöke szerint az egyháznak társadalmi súlyának megfelelően kell megjelennie a közszolgálati médiában. Az MKPK szakértői a közeljövőben kidolgozzák észrevételeiket a Közszolgálati Kódexhez.
Társadalmi súlyának megfelelően jelenjen meg az egyház a közszolgálati médiában – mondta Kiss-Rigó László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) médiaügyekért felelős püspöke szerdán Budapesten, a Magyar Katolikus Egyház és a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa képviselőinek eszmecseréjét követő sajtótájékoztatón.
A megbeszélés után, amelynek egyik fő témája a kidolgozás alatt álló Közszolgálati Kódex tartalma volt, Kiss-Rigó László azt mondta: szeretnék, hogy a közszolgálati médiában az eddigieknél hangsúlyosabban jelenjenek meg a társadalmi szolidaritás, az erkölcs és az igazságosság témái, valamint a családi és más közösségi értékek.
Beszélt arról is, hogy a médiatanács felállítandó közszolgálati testületébe – amelynek 14 tagja van, ebből nyolc állandó, hatot pedig sorsolnak – Szikora Józsefet, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnökét delegálja az MKPK.
A szeged-csanádi megyés püspök megállapította: a szerdai tárgyalás azt mutatta, hogy
az egyház és a médiatanács képviselői „egy hullámhosszon vannak”.
Az MTI érdeklődésére megemlítette, hogy a közeljövőben szakértőik kidolgozzák észrevételeiket a Közszolgálati Kódexhez.
Kollarik Tamás, a médiatanács koordinátora elmondta, hogy a kódexet előreláthatóan június elején fogadja el a testület, ám az elkészülte után sem lesz végleges dokumentum, a jövőben folyamatosan ki lehet egészíteni.
Elmondta, hogy a közszolgálati testület részt vehet majd a műsorstruktúra ellenőrzésében is.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a közpénzből felállított és fenntartott közszolgálati archívumokat átláthatóvá kell tenni, 
és azokat meg kell osztani a nagyközönséggel.
Auer János, a médiatanács koordinátora arról szólt, hogy a mostani tárgyaláson is körvonalazódott: „a közszolgálati testület majdani működése során relatíve könnyen alakulhat ki konszenzus”.
Azoknak az értékeknek, amelyeket az egyház képvisel, meg kell jelenniük a közszolgálati médiában – hangsúlyozta.
Véleményem: az “egyház” fogalmával élni, vagy visszaélni minden időkben erős kísértés volt és marad is az idők végéig.A görög ECCLESIA újszövetségi kifejezését nagyszerűen értelmezi Hans Küng a katolikus egyház teológusa, akit minden bizonnyal az ilyen témákban kifejtett markáns véleményeiért fosztott meg a SZENT INKVIZÍCIÓ utóda, a TANÍTÓHIVATAL egyetemi katedrájától.
Egyik könyve: A katolikus egyház rövid története címmel közreadott olvasmányos, precíz és biblikus történelem, az újszövetségi kezdetektől “XXIV János” felé célzottan a III. Vatikáni zsinatig elgondolt átalakulás víziója. Becsülendő alkotás, de a realitásokat is figyelembe véve csupán a valóságos történelem, valamint óhajok és sóhajok vázlata. Ki tudná jobban, mint éppen Ő,(H.K.) hogy a végletekig megmerevedett, hatalmi gőggel és világuralmi attitűdökkel feltöltekezett képlet, már régen elvesztette jogát, arra, hogy EGYHÁZ-nak mondhassák. A külső kép mögött, amit magáról sugároz, nem az a tartalom, amit szavakban közöl. Bőven elég, ha a különböző országokban “Keresztény…demokrata, vagy egyéb hasonló elnevezésű politikai pártokat szemléljük, amint vallásos fogalmakkal dobálózva, valójában vagy a Vatikán szócsöveként, vagy saját kis pecsenyéjüket a nagyobb párt(ok) árnyékában megsütögető megélhetési politikusok módjára élnek (szerintem egészen jól) az adófizetők pénzéből.
Ebben a “hadjáratban”a résztvevők a vasárnap szentségére hivatkozva, meg a “szociális”, a család, a pihenés… stb fogalmak ürügyén lényegében, ténylegesen a bibliában kb majd’ 2000 éve felvázolt cél megvalósításán munkálkodnak. (jelenések 13, 11-17.) Bár sokukban (többségükben..??) az sem ismert, hogy mi is az a prófécia, amit ezzel a nagy buzgósággal siettetnek.Amikor a sajtóban, a tömegmédia különböző gépeiben nagy-nagy katyvaszt hoztak létre a filmipari mamutok ARMAGEDDON, APOKALIPSZIS, meg egyéb bibliai eredetű fogalmak össze-vissza dobálgatásával, a valódi jelentésüket nem ismerve, csak az olvasni nem akaró, vagy végképpen lebutított tömegekre hatnak és fokozzák az amúgy is nagy szellemi sötétséget. Ez nagyon kedvez az “EGYHÁZ” céljainak, mert az ilyen módon és ezekkel az eszközökkel maga alá gyűrt – bibliai szempontból – tudatlan néprétegeket nagyon könnyű manipulálni.
Lásd Petőfi: Az apostol c. drámai költeményének ezt bemutató része.
Előzményként elég annyi, hogy a főhős a népet szerette volna magasabb szellemi szintre emelni, bár ezt a két fő tényező, (… a kastély és a parókia …) óriási ellenszenvvel figyelte.
El nem fogadta a nagy hívatalt,
De jöttek hozzá szegény emberek,
És meghivák őt falujokba
Jegyzőnek, és az ifju ment,
Ment örömest és boldogan.
S midőn elért a faluba,
S körülvevék őt a lakók,
Igy szólt hozzájok lángoló szemekkel:
„Üdvöz légy, nép! ugy nézz szemembe,
Tanítód és atyád leszek.
A bölcső óta mit vertek fejedbe?
Kötelességidet;
Én megtanítlak jogaidra!”
És teljesíté, amit ígért.
Nem a kocsmába jártak ezután
A munkavégzett gazdaemberek,
Mint jártak eddig világkezdet óta;
A faluház előtt karéjba
Állottak, és az ifju jegyzőt
Hallgatták a vén emberek,
És jobban hallgaták, mint papjokat, mert
Papjoknál jobbakat beszélt.
S mit ott tanultak, elvivék haza,
És elbeszélték fiaiknak,
S a jegyző tiszteletben állt.
De két ház volt a faluban, mely
Az ifju apostol fejére
Átkot mondott áldás helyett,
Az a két ház, ho
l a pap és
Az uraság lakott,
A kastély s a parókia.
Naponta gyűlöltebb és rettegettebb
Lett e két házban a
Jegyző gazdálkodása,
S elpusztulását tervezék, mert
Látták, ha a jegyző marad,
Ugy ők pusztulnak el.
Fölhívatá a büszke földesúr őt
S megleckéztette irgalmatlanúl,
Amért jobbágyait
Tévutra vezeti,
És pártütőket, lázadókat
Csinál belőlök; s azzal végezé,
Ha még tovább is bujtogat,
El fogja csapni őt.
Méltósággal felelt az ifju:
„Uram, kikérem a leckéztetést,
Kinőttem már az iskolából,
De ahhoz szokva még ottan se’ voltam.
Ha vétkem van, ha lázitó vagyok,
Ott a törvény, az majd itél fölöttem;
Ha vétkes nem vagyok, mi joggal
Dorgál ön engemet?
És ami az ijesztést illeti,
Az elcsapástól meg nem ijedek;
Annyit mindenhol keresek,
Amennyiből megélek.
De innen én el nem megyek,
Mert itt hasznosnak érzem magamat,
S ön, hogy elcsapjon engemet,
Nem fogja megkisérteni
Saját javának érdekében,
Mert vagy velem jön az egész falu
Vagy ön lesz, aki távozik…
Nem mondom ezt, miként fenyegetést,
Ugy mondom ezt inkább, mint jó tanácsot,
Ki a lakókat ismerem,
S tudom, hogy engem mennyire szeretnek,
És mit nem lesznek értem tenni készek.”
Igy szólt az ifju,
meghajtá magát s ment.
Következő vasárnapon
Őróla szólt a prédikáció,
Borzadva mondta a hiveknek a pap,
Hogy milyen istentagadó ez ember,
Istentagadó s lázitó!
S ha még tovább is tűrik őt magoknál,
El vannak veszve mind a két világon,
Mert amért lázitóval cimborálnak,
Legyilkoltatja őket a király,
S az istentagadó barátait
Halál után az ég be nem fogadja.
Intette, kérte őket, hogy
Javuljanak, míg van idő,
Mig rájok nem jön a vész, az itélet.
Könnyezve kérte, hogy tekintsék földi
És másvilági boldogságukat,
Ne válasszák a halált és a poklot
Az élet és az üdvesség helyett!
Bőszülten hagyta el a nép
A templomot,
(Az isten és a béke házát)
S vadállatként rohant az ifjuhoz,
Kit tennap még atyjának nevezett,
S reáparancsolt: holnap ilyen tájig
Ha itt látják, tüstént agyonverik.
Beszélt az ifju, amint tőle telt,
Beszélt oly lelkesen, mint még soha.
Hiába. Ahol pap emelt szót,
Ott az igazság megfeszíttetik,
Az igazság szörnyethal ott. A pap
Minden szavára
Egy ördög áll elé,
S az ördög nem hatalmasabb,
De ékesebb szólásu, mint az isten,
S ha tettel győzni nem tud,
Tud elcsábítani. �
Káromkodó fenyegetéssel
Hagyá el az ifjút a nép.
Egy pillanatra meg volt lelke törve,
Kétségbeejtő eszmék ültenek
Megnehezűlt fejére,
Mint a holttestre a hollósereg.
„Ez hát a nép!” kiálta föl,
„Ez hát a nép, amelyet én imádok.
Amelyért élek, s halni akarok!
Ilyen volt ezredév előtt…
De semmi, semmi, ezredév után
Majd nem lesz ilyen; még most gyermek ő, kit
El lehet könnyen bolondítani,
Majd meg fog érni, férfi lesz belőle,
S épen mert gyermek, gyámolítni kell.
Nincs mit csodálni, ősidőktül óta
Azon valának papok és királyok,
E földi istenek,
Hogy vakságban tartsák a népet,
Mert ők uralkodni akarnak,
S uralkodni csak vakokon lehet.
Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt,
S ha eddig küzdtem érte, ezután
Kettős erővel fogok küzdeni!”
M1 HIRADÓ ONLINE 2011. április 01. péntek,
Ennyi elég a két főhatalom (a világi –kastély és az egyházi – a parókia ) egyesült erejét bemutatni. Ez lenne a végidőkben is működő struktúra lényege, amivel a lelkiismereti szabadságot és az erre épülő alapvető emberi jogokat kordában lehet(ne) tartani, vagy megszüntetni.A császár és az Isten kétféle működési területét összemosni, vagy egyesíteni csak az eredeti lényeg eltakarásával, vagy átfestésével tudja megvalósítani az Isten ősi ellensége. Ez – egyelőre – szépen hangzó szólamokkal és szociális, emberi, családi… stb szlogenekkel van tálalva. Csak azok látnak át a “szitán”, akiket a bibliai ismereteken, élményeken átsugárzó – illetve ebből táplálkozó – hit és az Isten Lelke vezet.
Egyelőre ennyi. Ahogy a törvényalkotókat vezeti a “katolikus egyház lándzsahegye”(önbemutatása a Kereszténydemokrata pártnak. S.Zs. által) úgy halad célja felé ezen a téren is a prófécia beteljesülése. (Dénes Ottó)