Billeg a szilárd jogrend az USA-ban ? Az alkotmány rendületlenül állja a sarat, nem ennek módosítása ad támaszt egyes államférfiúi, vagy vállalkozói ötletekhez. Az értelmezésekkel ki lehet játszani? Jó példa, hogy az emberi jogok és az államok egyedi érdekei miként ütközhetnek meg, ha a magánérdeket felülírja a “közérdek”. Azonban figyelemreméltó, hogy – egyelőre – az állam sem vehet el egyéni vagyont, teljes kártalanítás nélkül.Ez a működő alkotmány, ami még jól védi polgárait. (Dénes Ottó)
————————————————————————————————————–
A Legfelsőbb Bíróság ítélete alapján ezentúl Amerikában is le lehet dózerolni egy települést lakóinak akarata ellenére. Természetesen itt nem etnikai okok miatt. A “Kelo kontra New London” perben a bíróság úgy ítélt: mivel a bevásárlóközpont is a közjót szolgálja, a kisajátításra vonatkozó törvények lehetővé teszik otthonok lerombolását.
A washingtoni Legfelsőbb Bíróság elé került per azért váltott ki nagy érdeklődést, mert a precedensértékű ítélet eldöntött egy rég vitatott kérdést. Meglepetésre nem a személyes szabadság és a tulajdon védelme, hanem a magánprofit javára.
A kormányzatok ezentúl elvehetik magánszemélyek otthonát, s másik magánszemélynek adhatják, ha befektetése adóbevételt hoz. Szebben ezt így fogalmazzák: “Projektjeivel képes fellendíteni egy gyengélkedő helyi gazdálkodást, ami a köz érdeke.” Hogy világosabb legyen: ha valaki bevásárlóközpontot akar létesíteni, és e célra kiszemel egy területet, a helyi önkormányzat a lakók hozzájárulása nélkül szabadon elveheti családok ott álló házát is, és ledózeroltathatja őket, ha ebből komoly adóbevétel származik. A bíróság szerint ez a közjót szolgálja.
Kisajátítás
Hét ingatlantulajdonos fellebbezése folytán került az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé. Susette Kelo és társai évek óta elkeseredett küzdelmet folytattak azért, hogy megmentsék otthonukat a New London-i Temze folyó partján. A vita Amerika-szerte felkorbácsolta az indulatokat.
Az önkormányzatok az alkotmány ötödik cikkelyére hivatkoznak, amely lehetővé teszi, hogy a helyi hatalom magántulajdonú földeket kisajátítson, méltányos kompenzáció ellenében. A vita a közcél fogalmának értelmezéséről folyt.
Larry Morondi szövetségi környezetvédelmi igazgató szerint a rosszabb anyagi helyzetű önkormányzatok abból csinálnak pénzt, hogy ezt egyre szabadabban értelmezik. Ám a bíróságok legalább egy tucatszor mégis úgy döntöttek: a privát beruházás nem korlátozhatja a tulajdonjogot. Connecticut állam bírósága másképp ítélt: a “Kelo vs. New London” per azért lett az USA közérdeklődést kiváltó ügye, mert a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett kimondania: lehet-e közcél bevásárlóközpont építése, amely a magánbefektetőnek termel hasznot? A döntés lavinát indít el. Ha ezentúl valakinek a telkére szemet vet egy terjeszkedő áruházlánc, elbúcsúzhat az otthonától. A jogi válasz érdekes: ha bevásárlóközpontnak nevezik a beruházást, az nem közcél. Ám ha “területfejlesztésnek”, igen. A történet annyira tipikus, hogy Kelet-Európában is játszódhatna.
Íme. A bevásárlóközpont megálmodói évek óta fennakadtak a helyi lakosok ellenállásán, akik nem akarták eladni házukat. Erre a potenciális befektetők, pénzes magánszemélyek, üzlettulajdonosok nonprofit szervezetet hoztak létre, amely New London átfogó területfejlesztési terveinek kidolgozására vállalkozott. A város örült. Jelentkezett a Pfizer nevű gyógyszeróriás is, hogy a területen 300 millió dolláros kutatóközpontot létesítene. Ma már nem tudható, a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, mert a CNN szerint Pfizer érkezett előbb, s csak utána alakult meg a “nonprofit szervezet”. (Nonprofit, mert a tervezésből nem származott profit. Profit akkor lesz, ha a terveket jóváhagyják.)
New London hatósága 2000-ben elfogadta az ingatlanfejlesztési koncepciót, amelyben a bevásárlóközpont mellé vízparti szállodát, éttermet, jachtkikötőt, sétányt terveztek. Emellett tengeri akváriumot is, amely kétórányira New Yorktól nagy bevétellel kecsegtet. A dolog érdekessége, hogy 80 új lakást is építenének, de nem azoknak, akiknek házát romba döntik, hanem jómódú vásárlóknak.
A város állami támogatást szerzett, amit meg is kapott a nonprofit szervezet, majd ennek az állami kisajátítási jogot átadták. A lakók nagyot néztek, amikor megjelentek ugyanazok az emberek, de most már nem mint a bevásárlóközpont ingatlanügynökei, hanem állami kisajátítóként. Susette Kellóval levélben tudatták: négy hónapon belül költöznie kell, vagy rendőrség teszi ki. Hat szomszédjával pert indított. (A Legfelsőbb Bíróság ítéletéig már csak az ő házaik álltak, a 90 holdas területen fát, bokrot, házat sorra ledózeroltak.)
Csűrés-csavarás
Következett a jogi csűrés-csavarás. New London előadta, hogy amikor a város elveszítette tengerészeti támaszpontját, 18 ezer munkahely szűnt meg. 1920 óta 1998-ban volt a legalacsonyabb a lélekszám. A munkanélküliség duplája az amerikai átlagnak. A “területfejlesztők”másfél milliárd dollárt fektetnek be, több ezer munkahely létesül, dőlni fog a pénz. Ezzel az érveléssel állnak szemben Kelóék szegényes házai. Wesley Horton, a város ügyvédje szerint az anyagi jólét közérdek, amit nem lehet korlátozni. Scott Bullock, a lakók jogi képviselője úgy véli: ha ezt az érvelést a Legfelsőbb Bíróság elfogadja, a jövőben bármilyen otthont, kisvállalkozást elperelnek.
A bíróság először azt állapította meg: a kisajátítás nem privát haszonszerzés céljából történik. Fejlesztési terv részeként, ami nem ugyanaz. A nonprofit szervezet tervéről pedig úgy találta: nemcsak ürügy a terület megszerzésére. Kelo és társai szerint a kisajátítás a “közcélú” és a “magáncélú” fogalma között mossa el a határt. A nyilvánosnak mondott cél a privát érdeknek kedvez. Ezentúl könnyebb lesz a helyi kormányzat egy-egy osztálya révén megszerezni valamit, mint magánvállalkozás ügynöksége által.
Közcél, magáncél
Egyes lapok nyíltan korrupciót emlegetnek. A politika sem maradt ki. A kisajátítás mellett foglaltak állást a demokrata bírák, míg a republikánusok a tulajdon sérthetetlenségét pártolták. Bush törekvése, hogy minél több konzervatív bírót nevezzenek ki, lendületet kapott.
A közcél meghatározásában végül a Washington DC fejlesztési tervének ügyében hozott ítéletet vették alapul. E szerint a közjó fogalma széles, tartalmát a helyi törvényhozás határozza meg. “Ha azok, akik Columbia Districtjét kormányozzák, úgy döntenek: a nemzet fővárosának szépnek és egészségesnek kell lennie, a kisajátítást korlátozó ötödik cikkelyben nem találhatnak semmit, ami ennek az útjában állhat” – szólt a verdikt.
New London még csak nem is a nemzet fővárosa. A bevásárlóközpontok szépségéről is lehetne vitatkozni, de mindez már nem számít. Susette Kelo még három hónapig nézheti a vizet ablakából. És a munkagépeket, amelyek készenlétben állnak.