Az előző bejegyzésben a Semmelweis jelenségről olvastunk. Találtam egy eddig még nem széles körben ismert epizódot, amiben sajátos módon ötvöződik a mélyen humánus ember és az “Isteni szikra” – a hirtelen felismerés, – amiből hatalmas tanulságok fognak megszületni. Ezek a tanulságok adják meg azt a töltetet, ami minden olvasó életében mai napig élővé teszi az itt olvasható sztorit. A történetet Horváth György: A tartalmas gondolkodás c. könyvében olvastam.A 306.oldaltól idézem.
“Semmelweis 1847 márciusában a mindennapos halál látványától elkínzottan, a meddő kereséstől elcsigázva egy barátjával rövid szabadságra Velencébe utazik. “Felfrissült erővel” tér vissza Bécsbe, ahol tudomást szerez anatómus kollégájának, Kolletschka tanárnak tragikus haláláról: a boncolás közben szerzett sérülés vérmérgezést okozott. A megrázó hír oly pillanatban éri – “még Velence műkincseiért való lelkesedésemben” – amikor még nem mélyedt bele újból a gyermekágyi láz körüli háromesztendős vívódásaiba; és ekkor “ellenállhatatlan erővel fordult lelkem elé azonossága annak a betegségnek, amelyben Kolletschka elhunyt, azzal a betegséggel, imagemelyben annyi sok száz gyermekágyast láttam elpusztulni”.
Egy másik beszámolójában Semmelweis még inkább kiemeli felfedezésének “megvilágosodás “ jellegét: “Megrázkódtatva egész valómban, és izgatott kedélyem szokatlan hevével gondolkozám a felett, s egyszerre világos lőn előttem, hogy a gyermekágyi láz és Kolletschka tanár betegsége ugyanegy.”
Benedek István elemzése mutat rá : Semmelweiss maga is csak hosszas töprengés után fogadta el a hirtelen felismert igazságot. A “fokozódó bizonyosság” (wachsende Überzeigung) időszaka ugyanis – a Velencéből való visszatérést és Kolletschka halálát követő április hónap halálozási statisztikájának (18,27 % ! ) tanúsága szerint – több, mint egy hónapig elhúzódott. Ez alatt az idő alatt – a végleges bizonyosságig –újabb 57 szülő nőnek kellett meghalnia.
Benedek István írja:„…. jelentős felfedezések,jelentős szellemi teljesítmények általában nem csupán a szűkebb értelemben vett intellektus termékei, hanem az alkotó minden erejének, egész pszichikumának, teljes személyiségének mozgósításával születnek.”
Ez a kis kitérő Semmelweis kapcsán világossá teszi,hogy a “mózesi” utasítások (például az egészség megőrzésére nézve) és a való élet ridegsége közti sajnos még mélyen meglévő szakadékot nagyon sokszor az az irigy,féltékeny, ellenséges magatartás mélyíti, amit akár a zsidókkal, vagy az újító/feltaláló/kreatív emberekkel szembeni ellenszenv és düh kártékony kisszerűsége nem hagy betöltődni, pedig az előrevivő felismerések gyötrelmei, ahogy azt a fenti tragikus példa is illusztrálja sok emberi életet megőrizhetnének.
Ábrahám-Izsák-Jákob ivadékaitól, illetve a nekik adott tanításokból sokkal több áldás származna, ha ezen tanításoknak legalább egy részét megszívlelnénk, és hordozóit megbecsülnénk.
Folytatás: Egy orvos érvelései ….IV. rész Dénes Ottó