Max Planck:
„Valamely új tudományos igazság nem úgy szokott győzelemre jutni, hogy az ellenfelek meggyőzetnek és kijelentik, hogy megtértek, hanem inkább úgy, hogy lassanként kihalnak és a felnövekvő nemzedék már eleve hozzászokik az igazsághoz.” Horváth György: A tartalmas gondolkodás (1986)
Az életmód és az egészség kapcsolata nem elválasztható tényezők. Egymástól független kutatók által megállapított tény, hogy életünk „tortájában” a legnagyobb szelet ( kb 55 %) az étkezéssel összefüggő betegségeket tartalmazza. A halálozási okokat mindaddig nem szokták komolyan venni, amíg saját bőrükön, vagy közvetlen környezetükben nem jelentkezik valamelyik súlyos kór.
A mai hazai sorrend: tüdőrák, emlőrák, vastagbél és végbélrák, prosztatarák. Meg a többi „apró” rákocskák.
Ezeket a statisztikailag már elégszer (?) elemezett tételeket a Táplálkozás és a rák c. könyvükben három pécsi professzor (Dr. Ember István, Dr. Kiss István, Dr. Agócs László) túlnyomórészt a helytelenül összeállított un „magyaros” étrend rovására írja.
Idézet a könyv 27. oldaláról: ” …veszélyesnek kell tehát tekinteni a disznózsír és disznóhús, sonka, kolbász, szalonna, zsíros sajtok és tejtermékek fogyasztását. Sajnos ez az ételsor Magyarországon éppen a hagyományos néptáplálkozás alapjait adja. E nehéz ételek hatását ráadásul fokozzák a magyaros „nagy zabálások”, amelyek egyaránt jellemzők az otthoni és a vendéglátásbeli étkezésekre. A fenti ételek, a forró, fűszeres elkészítés, a zsírdússág nemcsak a túltáplálás miatt veszélyes, hanem emésztőrendszeri betegségeket is okoz, sőt egyéb összetevői révén is különféle daganatok kialakulását segítheti elő.
A magyar konyha évszázadokig messze földön híres volt, aminek magyarázatát egyrészt a fenti ételekben és elkészítési módokban, másrészt a bőkezű magyaros vendéglátásban kereshetjük. Mára azonban a helyzet megváltozott, s míg a kínai, az olasz, a francia konyha tartja pozícióit, a magyar drasztikusan visszaesett: éppen terhelő, nehéz és mondjuk ki, veszélyes volta miatt is. … Természetesen a továbbiakban is ejtünk szót „konyhaművészetünk ” veszélyeiről, itt „csak” a zsírdússág csökkentése kapcsán esett szó egészségtelen táplálkozási szokásainkról.”
Max Planck megfigyelése kapcsán az értelmes ember (Homo Sapiens?) elgondolkozik. Ha csak ez a két választási lehetőség van, (a megtérés, vagy a kihalás) nem lenne-e emberi méltóságunk bizonysága a kettő közötti választásban elsőbbséget biztosítani az életmód megváltoztatásának. Elhagyni a bűnös hagyományokhoz való ragaszkodást és „megtérni” ?