Eurómilliárdok a spájzban?
Az argentin tangótól retteg a pénzügyi elit
A Magyar Nemzeti Bank 35-36 milliárd euró devizatartalékkal rendelkezik, ami – árfolyamtól függően – mintegy 10 ezer milliárd forintnyi vagyont jelent. Az államadósság 20-22 ezer milliárd forint, tehát azt gondolhatnánk, hogy egyszeri művelettel a devizatartalékból simán lehetne csökkenteni az adósságot. Sőt, akár IMF-hitel helyett innen csíphetnénk le a folyó kiadásokra. Ha mintegy 5 milliárd euró hitelt kell idén megújítani, akkor elég lenne átcsoportosítani a tartalékból. Simor András jegybankelnök szerint volt olyan ország, ahol ehhez hasonló dolog történt: Argentína, de államcsőd lett belőle.
Nehéz kiigazodni a kormányzati szereplők e témájú kommunikációján. ..2010-ben a magánnyugdíj-vagyon segített forrást biztosítani a kormánynak, és ennek a vagyonnak az „elkopásával” párhuzamosan történtek kísérletek kínai és szaúdi befektetők megnyerésére, de egyik ország részéről sem jelentek meg a magyar állam költségeinek a finanszírozásában. Mivel a költségvetés nem képes kifizetni az egy évben lejáró hiteleit, ezért helyükre újat kell felvenni, ezt hívják a hitelek megújításának. Az Államadósság-kezelő Központ 2012-ben 4589 milliárd forint hitelt igyekszik szerezni a piacról. Az összes kibocsátás 69 százaléka forint, 31 százaléka deviza.
Ha a piac nem ad hitelt, ami bizalomfüggő, akkor az IMF – amit többek között erre hoztak létre – jelenthet egyetlen forrást a kormánynak…
Az MNB elnöke az ATV Egyenes Beszéd című műsorában tavaly év végén azt nyilatkozta, hogy vele még senki sem beszélt a devizatartalék felhasználásáról. És csak remélni tudja, hogy az új jegybanktörvény nem azért születik, hogy a kormány rátehesse a kezét a pénzre. „Egy ország van a világon, ahol ez megtörtént, az Argentína. Ahol effektív azért rúgták ki a jegybankelnököt, mert a kormány rá akarta tenni a kezét, és aztán rá is tette a devizatartalékra” – fogalmazott Simor.
„Orbán Viktornak egyébként abban igaza volt, hogy a nyugati civilizációban valóban gyakorlat lehet, hogy a jegybank gazdasági élénkítésben vesz részt, de például az Egyesült Államokban legutóbb, amikor ez történt, akkor a FED dollárt »öntött« a rendszerbe, amire volt kereslet, s nem értéktelennek számító fizetőeszközt, mint a forint. A magyar valuta »junk« (szemét) minősítéssel rendelkezik. Az Európai Központi Bank is a saját fizetőeszközével, az euróval avatkozik be piaci folyamatokba” – nyilatkozta lapunknak egy befektetési alap menedzsere, aki szerint már ezért is sántít a miniszterelnök hasonlata.
„Az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy legálisan jegybanki forrásokat az államadósság kifizetésére használjanak. Ez annak a szerződésnek is a része, amit a csatlakozáskor aláírtunk” – magyarázta a Heteknek Róna Péter közgazdász, az MNB felügyelőbizottságának tagja….
Róna szerint, mivel 4000 milliárd forintnyi betéttel rendelkeznek a magyar bankok az MNB-nél, így nehéz lenne megmagyarázni, hogy a jegybanknak miért kell forrást juttatnia a bankoknak, ha ennyi pénzük van. „A nagyobb problémát nem a kormány által keresett 5 milliárd eurónyi hitel megújítása jelenti, hanem, hogy a magyar gazdaságnak, a bankoknak és a vállalatoknak 87 milliárd eurónyi egy éven belül lejáró tartozása van. Ha a jegybanki devizatartalékok csökkentése, a rossz szellemiségű jegybank-törvény életben tartása bizalmi válságot okoz, akkor a bankok és a vállalatok sem tudják megújítani a hitelüket, ami nemcsak államcsődöt, hanem a magyar gazdaság teljes csődjét jelentené. Tehát a 36 milliárd devizatartalék nem olyan, mintha a kormánynak a spájzban lenne ennyi szabadon elkölthető pénze” – tette hozzá az ismert, Oxfordban is tanító közgazdász.
2008-ban 17 milliárd euró volt a jegybanki devizatartalék, ami akkor kevésnek bizonyult. A forint és az állampapírpiac összeomlását a 25 milliárd eurós IMF-EU-hitel állította meg. A piacok csak ennek a hatására nyugodtak meg. Az MNB az elmúlt években a 2008-as sokk hatására is emelte meg a tartalék szintjét.
Tisztító tűz Argentínában
Piaci körökben az államcsődöt olykor „tisztító tűznek” is nevezik, mert azon túl, hogy adósságok tűnnek el, egyes országokban a rossz gazdaságpolitikai modellekkel együtt olykor az illúziókkal is leszámolnak ilyenkor a polgárok. Argentína a ’90-es évek elején a kapitalizmus egyik fényes csillagának volt tekinthető, mintaországnak, mert a peronista puha és protekcionista diktatúra után piaci alapokra helyezték a gazdaságirányítást. Elképesztő mértékű privatizációt hajtottak végre, bár az állam extra bevételei (20 ezer milliárd dollár) ellenére a költségvetés és maguk az argentinok is eladósodtak, dollárban. Ebben az időszakban kezdtek el utazni a világban a „gazdaggá váló” argentinok. Külső válságok azonban váratlanul begyűrűztek az országba, és 2001-ben kiderült, hogy mennyire törékeny a gazdaság, és mennyire finanszírozhatatlan az állam adóssága. A regnáló kormány nem tudott megegyezni az IMF-fel a hitelei átütemezéséről, ezért lejáró hiteleit nem tudta megújítani. A peso elértéktelenedett, az argentinok bőröndben menekítették át dollárra váltott pénzüket Uruguayba. Az állam fizetésképtelen lett, a tömeg bankokat és üzleteket fosztott ki. Az árstop-kísérletek ellenére az infláció a 70 százalékos szintet is elérte, a főváros, Buenos Aires 60 százaléka mélyszegénységbe süllyedt, a fűtés 50, az áram ára több mint 30 százalékkal emelkedett. Volt időszak, amikor pénz helyett az árucsere-kereskedelem tért vissza a mindennapokba. Argentína az IMF segítségével és a hitelek átütemezésével került ki a fizetésképtelenség állapotából. Annyiban szerencséjük volt, hogy a következő évek mezőgazdasági rekordtermései is segítették a focistáiról világhírű ország talpra állását. Hazafi Zsolt 2012. 01. 06. (XVI/01)