Bizonyára köztudott, hogy a világban az elmúlt évtizedekben nagyarányú egységtörekvés zajlik. Világunknak nagyon sokféle problémája van, és ezek megoldására sokan úgy gondolnak, hogy a legbiztosabb, egységbe kell fogni a világot. Politikailag, gazdaságilag, de erkölcsileg, vallásilag is.
Az ökumenizmus kifejezés a görög oikumené szóból származik. Ez a szó magyarra fordítva annyit jelent, hogy az egész lakott Föld. Tehát vigyázat, az ökumenikus mozgalom nem azt tűzi ki célul, hogy majd keresztény közösségeket egyesítsen. Ez kevés annak, minden vallási irányzatot egyesíteni akar. Intézményes formát 1948-ban öltött. 1948-ban Amszterdamban hozták létre az Egyházak Világtanácsát. Jövőre lesz 70 éve.
Miért is hozták ezt létre?
Azért, mert a 20. századot az első világháború rengette meg. Az első világháborúban 16 millió embert öltek meg, és az azután bekövetkezett békekötés is nagyon szívszorító volt. Nem is tudott az emberiség még 20 évet sem kibírni, és egy újabb világháború robbant ki, amely 66 millió ember életébe került. Természetesen akkor még senki nem tudta, hogy a 20. század végén ez a szám több mint 200 millió lesz. A 20. század, idáig tekintve, az emberiség legvéresebb évszázada, és természetes, hogy már az első világháború után elindult a törekvés, megelőzni a háborút.
Az Európai Uniónak a 2000 utáni bővítése során is nagyon sokszor elhangzott az, hogy azért van szükség az Európai Unióra, lebontani a határokat, megkönnyíteni a kereskedelmet, és a politikai feszültséget is enyhíteni, mert Európa nem szeretne újabb, harmadik világháborút kirobbantani. Ezért ez az egységtörekvés már az első világháború után megindult, azután ennek útját állta a második világháború.
De 1948-ban, amikor Amszterdamban létrehozták az Egyházak Világtanácsát, először azzal a céllal hozták létre, hogy a protestáns közösségeket egyesítsék. A protestantizmus rendkívül széttagolt, és néhány évtized alatt valóban több mint 300 protestáns felekezet tömörült ebbe az Egyházak Világtanácsába, amely a központjaként Genfet találta jónak, és azóta is a világ egyik legnagyobb szervezete.
Az elmúlt évtizedekben ez a szervezet fokozatosan nemcsak protestáns lett, hiszen a vatikáni zsinat is elismerte a vallási irányzatok közötti közeledés jogosultságát. Azt lehet mondani, hogy ma lényegileg szinte a Katolikus Egyház, illetve maga a pápa és a pápaság játszik vezető szerepet a kereszténység egyesítésében, az ökumenikus törekvésben. Az előadás első részében szeretném önöknek felvázolni, hogy mit is hirdet ez a mozgalom, mit is mond az ökumenizmus. A második részében szeretném ezt a Biblia próféciáinak tükre elé állítani. És a harmadik részében, befejezésül szeretnék majd röviden arról is szólni, hogy kétféle ökumenizmus van.
Van politikai ökumenizmus, és van lelki ökumenizmus. Az első két részben természetesen a politikai ökumenizmusról lesz majd szó.
Mit mond tehát ez az ökumenikus mozgalom? Mit is tanít a mai ökumenizmus? Érdemes ezt tervszerűen megismerni, és ezeket a tételeket is a Biblia fényébe állítani.
Az első alaptétele ennek a 70 éve megszületett mozgalomnak az igazság pluralizmusa.
Ez annyit jelent, hogy nincs egy olyan mérték, olyan igazság, amit minden ember elé oda lehetne állítani, nem annyira igazság van, mint az igazságnak szegmensei vannak. Nem mondhatja egyértelműen egy felekezet és egyetlen egyház sem magáról, hogy az birtokolja az igazságot. Mindegyik felekezetben és mindegyik vallási irányzatban, világvallásban elszórva létezik, mint egy hatalmas nagy mozaik egyes darabjait hordozza magában az igazságot.
Tehát az ökumenikus mozgalom azt tartja, hogy nincs olyan keresztény közösség, nincs olyan keresztény irányzat, amelyik felléphetne azzal az igénnyel, hogy az birtokolja az igazságot, vagy az képviseli az igazságot. Minden felekezet, sőt, minden vallási irányzat valamit tartalmaz az igazságból, és ezek mintegy összerakva adnák ki azt a nagy igazságot, ha arról egyáltalán lehetne beszélni.
Ez első hallásra nagyon jónak hangzik.
Az ember ösztönösen menekül a hétköznapi életben is attól a jelenségtől, hogy valaki mindig azt mondja, neki van igaza. Ugye, sokszor mondjuk, az igazság itt is van, ott is van, nem olyan fekete-fehér a világ, mint ahogy a romantikus regények ábrázolták. Ki az, aki azt mondhatná, hogy neki mindig igaza van, akár egyes ember, akár felekezet, akár eszmei irányzat? Csak hogyha ezt a tételt a Biblia fényébe állítjuk, mit találunk erről?
Azért is kell a Bibliát mindig a kezünkbe venni ilyen alapkérdésekben, hogy mi az igazság, vagy hol van az igazság. Ne felejtsük el ezt a kérdést. Ezt egyébként Pilátus veti fel a Jézus előtti kihallgatásban, erről János evangéliuma 18. fejezetében olvashatunk. Őbelőle, ebből a római katonaemberből buggyan ki, hogy micsoda az igazság.
Ha János evangéliuma 18. fejezetéhez tetszenek lapozni, itt Jézus részéről semmilyen válasszal nem tetszenek találkozni. De nagyon vigyázzunk, mert ez nem annak a jele, hogy erre Jézus nem tudott volna válaszolni, hanem annak a jele, hogy Pilátus nem várta meg a választ. Annyira zúgott, zajongott a tömeg, hogy föltette ugyan ezt a kérdést, micsoda az igazság, de amikor kiáltozva és ordibálva követelték Jézus halálra ítélését, Pilátus otthagyta a kérdését, otthagyta magát Jézust is, és kiment az emberek elé, elkezdte őket csitítani, és azt mondani nekik, hogy „Nem találok benne semmi bűnösséget, nem fogom halálra ítélni.”
Jézus azonban meg tudott volna válaszolni erre a kérdésre, hogy micsoda az igazság, ha Pilátus a figyelmét ráfordította volna. Ez a jelenet azért is jellemző, mert sokszor a hétköznapi életben mi is így vagyunk, csak odavetjük, mi az igazság, meg kinek van igaza, és általában az emberek nem az igazságra kíváncsiak, nem tesznek erőfeszítést, hogy akár kis ügyekben, akár nagy ügyekben, gyakorlati vagy elvi ügyekben az igazság nyomába eredjenek. Hanem az emberek legyintenek erre, hogy igazság, és mennek tovább. Azt mondják, hogy az igazságból nem lehet megélni, meg hasonlók.
Ez a példa is arra tanít bennünket, hogy ne kövessük Pilátus magatartását, hanem vessük fel ezt a kérdést, mondjuk el ezt a kérdést, és keressük a Bibliában a megoldást. Például Dániel könyve 9. fejezetében Dániel imájában van egy nagyon érdekes mondat. „Uram, tied az igazság, mienk pedig az arcunk pirulása.”
Tehát van igazság. Istenről azt mondja a 11. zsoltár, hogy Isten igaz, igazságot szeret, és igazak látják az Ő orcáját. Istennek a legfontosabb jellegzetessége az, hogy Ő minden dolgát a legtisztább igazságban és igazságosságban végzi. Ezért mondták Jézusra még az ellenségei is a Máté evangéliuma 21. fejezete szerint, hogy „Mester, tudjuk, hogy te igaz vagy, és Isten útját igazán tanítod, és emberek személyére nem nézel.”
Tehát igenis van igazság, meg lehet tanulni Istentől az igazságot, de hogyan? Nos hát, az igazság legrövidebb meghatározása egy nagyon híres Biblia-versben van János evangéliuma 17. fejezetének 17. versében. Még megjegyezni is könnyű. Jézus azt mondja a főpapi imájában, hogy „Uram, a te Igéd igazság.”
Jézus ezzel a rövid, szinte tőmondattal olyan hatalmas dolgot mondott ki, hogy ezen a világon, ha igazságot keresünk, akkor ne a természetben keressük az igazságot, ne a nagy emberek műveiben, megnyilvánulásában, ne az emberi műveltségben, a tudomány számtalan alkotásában, hanem Jézus arra irányítja a figyelmet, hogy „A te Igéd igazság.” Tehát, ha a Földön igazságot keresünk, egyféle igazságot találhatunk, amit Isten mond.
Amit Isten mond, azt mondta bölcs Salamon is, hogy ahhoz sem hozzátenni nem lehet, abból sem elvenni nem lehet. Ha valaki megérti a Szentírás kijelentését, igazán nyomába ered, és megérti ezeket, akkor az igazság befogadása őt magát is igazzá fogja tenni. Hamis, hazug emberből igaz emberré fogja változtatni. A Biblia szerint ez a világ legnagyobb csodája. A semmiből való teremtés csodájánál is nagyobb csoda, hogy a hazug, hamis ember, az önző, a maga érdekét kereső ember az igazságnak, a pártatlanságnak, a személyválogatás hiányának az embere lesz.
“A te Igéd igazság.”
Ezt a Bibliából lehet megtanulni. Akkor, amikor az ökumenikus mozgalom tehát azt állítja, hogy nincs igazság, és itt a Földön nincs igazság, mindenféle vallási irányzat és felekezet csak egy részt képvisel ebből az igazságból, lényegileg közvetett módon azt mondja ki, hogy a Szentírás a saját számára nem igazság, nem közös nevező.
Tehát ez a szervezet olyan egységet akar létrehozni a keresztény felekezetek között, amely egységnek a közös nevezője nem a Szentírás, nem a Biblia. Ezt már az első alaptételében is elárulja, amellyel azt mondja, hogy „az igazság pluralizmusa”. Tehát hogy itt is van igazság, meg ott is van igazság, de a teljes igazság itt a Földön nem érhető el.
Elnézést, de olyan ez, mint a zsidó mese, amikor a rabbihoz odamegy valaki, és elmondja az őt ért sérelmet, a rabbi azt mondja, „Igazad van.” Odamegy az ellenfele, és elmondja másféleképpen a történetet, és arra is azt mondja, „Neked is igazad van.” És jön egy harmadik ember, fölháborodva, hogy két embernek egyszerre nem lehet igaza. Ugyanannak a kérdésnek egy teljesen más irányú beállításában a rabbi azt feleli, „Neked is igazad van.”
Ha valaki ilyen igazságot keres, ám tegye. Úgy mondta Arany János, hogy a tudós mit hisz, ő lássa. Ha ilyen tudományt akarunk, hát mi lássuk. A Biblia szerint az élet gyakorlati kérdéseiben, eszmei, nagy kérdéseiben mindig el lehet jutni az igazsághoz akkor, ha a Bibliát valóban az igazság forrásának tartjuk, és a Bibliában meghirdetett isteni küldöttet, aki azt mondja magáról, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, és itt is az igazságot hangsúlyozta Jézus, elfogadjuk és követjük.
Ezzel tulajdonképpen az ökumenikus mozgalom a Bibliának nemcsak a közös nevezőként való beállításáról mond le, de Jézus elfogadásáról is. Hogyne mondana le, hiszen az iszlámban Jézus csak egy próféta, csak Mohamednek egy nagyon gyenge előképe, és minden vallási irányzatot úgy kell elfogadni, hogy az igazság egy-egy darabját tartalmazza. Hát akkor lemondunk arról is, hogy Jézus Krisztus a Megváltó, az egyedüli Megváltó és isteni küldött. Ezzel az alapeszmével alapvetően probléma van.
Csak egy-két Biblia-verset idéztem önöknek az igazságról, Dániel próféta könyvének 9. fejezetét, a 11. zsoltárt, János evangéliuma 17. fejezetének 17. versét stb. De nyilvánvaló, hogy a Bibliában az igazságról, az igazságnak és a szeretetnek az összefonódásáról és mint a világ legalapvetőbb törvényéről nagyon sok szó esik.
Az ökumenikus mozgalom második alaptétele ebből következik.
Az ökumenikus mozgalom második alaptétele az, hogy minden keresztény réteg, felekezet hiteles egyház. Tehát azért, mert ott van az igazságnak egy kis darabkája, ezért az már hiteles egyház. És tulajdonképpen minden vallási irányzat is hiteles a maga szintjén, a muzulmánok is, meg a buddhisták is, meg a hinduizmus is, meg a törzsi vallási irányzatok is a maguk szintjén. Nem azt kell keresni, ami elválasztja a felekezeteket és az egyházakat, azt kell keresni, ami összeköti ezeket.
Ez nagyon jónak hangzó szlogen, hogy ne a különbséget nézzük, hanem a hasonlóságot. Ez a második alapeszme, ami megint csak a legteljesebb mértékben ellentétben áll a Bibliával. Hiszen, ha a Bibliát valaki elkezdi olvasni, az Ószövetségben mi az egyik legnagyobb téma? Az, hogy Isten – ahogy Jézus mondta a János evangéliuma 17. fejezetének 3. verse szerint – az egyedül igaz Isten, mert Isten mindig azt mondja, „Én vagyok az egyedül igaz Isten.”
Mindig elkülöníti magát más vallási irányzat isteneitől, és más vallási irányzat isteneit közönséges kitalálásnak, emberi kivetítésnek, vagyis bálványisteneknek nevezi. Az egész Ószövetség erről szól, hogy Isten választott népének, a zsidó népnek hogyan kellett küzdenie a hamis vallási irányzatokkal és hamis vallási törekvéssel. Tehát az, hogy minden egyház és minden vallási irányzat hiteles lenne, erre a Bibliának az első könyvei már azt felelik, hogy van az igaz vallás, az Istentől jövő vallás, ez a Biblia vallása, és vannak olyan vallási irányzatok, amelyeket nem Isten indított az útjára a történelemben, hanem Isten ellensége, mert az embereket összekeverni, az emberiséget összezagyválni leginkább a vallási tételekkel lehet.
És ezért az egész Ószövetség a bálványimádásnak és a hamis istenségeknek a leleplezésében áll. Tessék csak egy olyan egyszerű példára gondolni, mint a tízparancsolat. A tízparancsolat mivel kezdődik?
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem.”
Ez az első parancsolat. Mi az, hogy idegen istenek? Idegen isten az, ami nem a valódi isten, ami hazug isten, ami kitalált isten, mert az embereknek valami kell, és kitalálnak maguknak istent. Hol egy szigorú istent találnak ki, aki büntet, hol egy nagyon is engedékeny istent, akiről azt lehet mondani, hogy ő a tiszta szeretet, és aki mindenkit üdvözíteni fog. Tehát ezek ilyen, emberek kitalálta istenek, amelyek az embereknek most nagyon tetszenek, de később rá kell jönniük, hogy idegen istenek, tehát tönkreteszik az ember életét.
Mindenféle hazugságban való hit először nagyon jónak látszik, meg nagyon kedvezőnek mutatkozik, de a végén kiderül, hogy az ember által kitalált ilyen eszme, istenség, világmegváltó eszme, ez hosszabb távon egyeseket is és tömeget is tönkretesz. A Biblia szerint csak egy hiteles egyház van. Az Ószövetségben 3000 évvel ezelőtt egyetlen egyházat ismert el a Biblia hiteles egyháznak, ez a zsidó nép által közvetített hit és vallásosság volt.
Isten népe az Ószövetségben a zsidó nép volt. Ha 2000 évvel ezelőtt éltünk volna, láthattuk volna, amikor a zsidóknak lejárt a megbízatásuk, hiszen miután elutasították Krisztust, és nemcsak a felfeszítésével, hanem a róla szóló evangélium elutasításával is, a Máté evangéliuma 21. fejezetének 43. versében Jézus világosan kimondja, nagyon fontos Ige-vers, „Elvették tőletek Isten országát, és olyan népnek adják, amely megtermi annak gyümölcsét.”
Tehát 2000 éve is tudnivaló volt, hogy hol keressük az igazi egyházat. Ez az őskereszténységben lépett a történelem színpadára. Tehát akkor már nem a zsidó nép volt, ami 1500 évig, testületileg, beleszületés által a választott egyház volt. Erről a problémáról ebben a kis füzetben emlékeztem meg, „Mit mond a Biblia a zsidó nép kiválasztásáról?” címmel. Miért volt választott nép a zsidó nép? Azért, mert jobb nép lett volna a többi népnél, vagy pedig egyáltalán nem, ehhez semmi köze nincs?
Talán azért, mert Isten egy népet is fel akart használni arra, hogy más népnek hirdesse az evangéliumot, tehát nemcsak egyes embereken keresztül akarta Isten az evangéliumot hirdetni, hanem egész népcsoportokon keresztül. De amikor lejárt a zsidó nép kiválasztása, és elkezdődött a kereszténység történelme…
Hét kis-ázsiai gyülekezet létezett, ahová János apostol levelet írt.
Na igen, erre szokták azt mondani, hogy az elmúlt 2000 évben hol volt, ma hol van az igaz egyház. Erről szól A jelenések könyve. Ez a 22 fejezetből álló könyv azt mondja magáról, hogy ez Jézus Krisztus apokalipszise. Tehát ezt Jézus Krisztus küldi, személyesen Jézus Krisztus üzeni az elmúlt 2000 év kereszténységének. Már ahogy elkezdődik A jelenések könyve a hét levéllel, az is különleges. És a hét levél mit tartalmaz?
Hogy Krisztus szemében hol volt a kereszténység történelmében az egyes évszázadokban az igaz egyház. Mert így, hogy kereszténység, általában véve, ez pontatlan megjelölés. A kereszténység történelmében először az üldözött őskeresztény egyház volt Isten egyháza, azután szintén az üldözött, S2-4. századi egyház, amelyet a római császárság és egyház, és maga a zsidóság is tűzzel-vassal üldözött.
A probléma a kereszténység történelmében a 4. századdal áll be, amikor a kereszténység megoszlott, a keresztény vezetők egy része elfogadta az államhatalom pénzben és hatalmi ígéretben való felajánlását, és összeszövődött az államhatalommal. Kialakult az államhatalmi kereszténység, kialakult a valláspolitikai kereszténység. Én így nevezem röviden, a hatalmi kereszténység. A hatalmi kereszténységet soha nem nevezi Jézus a hét levelében igazi kereszténységnek.
A harmadik levéltől fogva továbbra is azokat a keresztény közösségeket nevezi néven Jézus, amelyek ragaszkodnak a Szentíráshoz és az Ő tanításához. Ha valaki meg akarja ismerni a kereszténység történelmét, én azt mondom, hogy ne vallástörténeti könyveket vegyen a kezébe, ne ennek vagy annak a felekezetnek a magyarázatát, hanem vegye elő a Bibliát, és A jelenések könyve első három fejezetét olvassa el. A jelenések könyve első három fejezete a legrövidebb egyháztörténelem, vagyis elmondja, hol keressük az igazi keresztény közösségeket az 1. századtól egészen a 21. századig.
Jézus Krisztus ezt az efézusi, a szmirnai, a pergamoni, a thiatirai, a szárdiszi, a filadelfiai és a laodiceai levélben megjelöli, ugyanúgy megjelölte, mint Isten az Ószövetségben, hogy akkor a zsidó nép volt. Ugyanúgy a keresztény felekezeteknél is, az elmúlt 2000 évben pontos megjelölést ad Jézus arra nézve, hogy hol keressük az igazi kereszténységet.
Tehát az szemenszedett hazugság, hogy mindenütt hiteles egyház van.
A Krisztus által támogatott egyetlen közösség van, volt az elmúlt 2000 évben, amely hűséges a Bibliához és Jézus tanításához. Természetesen ezzel együtt azt is hadd hangsúlyozzam, hogy ez nem azt jelenti, ott mindenki igaz ember abban az igaz egyházban, abban az igaz közösségben. Sem azt nem jelenti, hogy azon kívül más egyházban vagy más világvallásban ne lennének igaz emberek, ez más kérdés. Itt most arról van szó, hogy az igaz egyház csak az lehet, amelyik híven képviseli az evangéliumot, és ilyen mindig csak egy van.
Tehát az logikailag is kizárt dolog, hogy több egyház képviselné ugyanazt, mert akkor miért lenne szükség többre, akkor azoknak valóban egységben kellene lenniük, és az az egyetlen kereszténység, amely mindig képviselte a hiteles evangéliumot, az mindig valóban egy is volt.
A harmadik, ebből származó alaptétele az ökumenikus mozgalomnak az alábbi; nagyon egymásba kapcsolódó láncszemek ezek.
az első az igazság pluralizmusa.
A második, mindegyik hiteles egyház.
A harmadik, elítéli a prozelitizmust.
Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ne evangélizáljanak a keresztény közösségek, legalábbis egymás iránt ne, vagyis egyik keresztény közösség ne lépjen át a másikba.
Ez a prozelitizmus.
Ha valaki római katolikusként felismeri, hogy a református vallás magasabb rendű, vagy jobban közelít a Bibliához, az ne lépjen át római katolikusból reformátusba. Vagy ha egy református ember felismeri, hogy a baptista közösség még közelebb jutott a Bibliához való visszatérésben, mert például a Biblia egyik alapvető tanítását a helyére teszi, a felnőttkeresztséget, az maradjon református.
Erről is nagyon részletes könyvet tudtam most önöknek elhozni, egy angol és francia szerző nagyon gazdagon dokumentált könyvét, ami az első 13 évszázadot követi nyomon, hogyan is lehetett valaki a keresztény közösség tagja, beleszületéssel vagy felnőttkori döntéssel. És ha felnőttkori döntéssel, akkor miért építettek még a 13. században is ilyen keresztelőmedencéket? Nem néhány csepp vízzel öntötték le a gyermekek homlokát, hanem, ha valaki járt, mondjuk, például Firenzében, a dóm előtt ott van a hatalmas középkori battisterio, amelyen keresztül léphetett be az egyházi közösségbe az azt kereső ember.
Tehát a prozelitizmus elítélése a következő téma.
A prozelitizmus elítélésével kétféle nagyon nagy probléma van. Az egyik az, ha én elítélem azt, hogy egy ember, aki keres, aki kutat, és aki felismeri, miszerint egy másik közösség jobban hirdeti a Bibliát, vagy tisztábban fejti ki a bibliai tanítást, és én nem ismerem el az ő jogát ahhoz, miszerint az egyik felekezetből a másikba lépjen, ezzel alapvetően sérül az ember lelkiismereti és vallásszabadsági joga.
Tavaly végig kellett olvasnom Széchenyi István műveit. Széchenyi a legbuzgóbb katolikus neveltetést kapta, kolostorokba zarándokolt fiatal korában, és azt lehet mondani, szinte a bigottságig menően kitartott amellett, hogy ezt a vallási irányzatot kövesse. De amikor Széchenyi olyan 40-50 éves korában a vallásról és a felekezetekről is írt komoly műveket, akkor ő is leírta, hogy ő senki ember esetében nem vonná kétségbe az embernek azt a jogát, miszerint az ember kérdéseket tegyen fel, keressen, és ha igaz választ talál, akkor legyen neki lehetősége igenis kilépni az egyik, általa már meghaladottnak vélt vallási irányzatból, vagy éppen leleplezett vallási irányzatból, és olyan felekezethez csatlakozni, amelyben ő az igazságot találta meg.
Azt is lehetne mondani, hogy Széchenyi ugyan megmaradt katolikusnak, de az egész gondolkodásmódja, főleg az élete utolsó két évtizedében, teljesen protestáns lett. A liberalizmusnak és a polgári demokráciának megfelelően, amelynek az alaptételeit elsajátította, és ezeket a vallás területére is vonatkoztatta, és azt mondta, hogy a vallás nem röghöz kötöttség. Végül is egy csecsemőt nem tudnak megkérdezni, hogy hova akar tartozni. Hát miért keresztelnek meg egy csecsemőt? Ha valaki el tudja dönteni, hogy tudja-e követni Jézust, vagy megismerte a tanítását, és ez hitelre méltó előtte, ezt csak felnőtt korában teheti meg.
Maga a Biblia is beszél arról, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető emberi jog, és maga a Biblia is beszél prófétikusan arról, hogy a történelem végén fog kiteljesedni ez a jog, mert Máté evangéliuma 24. fejezetének 14. verse egy világméretű nagy evangéliumhirdetést jövendöl meg, amelynek során az emberek ki fognak lépni egyházakból és felekezetekből.
Sőt, A jelenések könyve 18. fejezete így fogalmazza meg. „Fussatok ki belőle, én népem!” Ha csak ezt az öt szót, hogy ”Fussatok ki belőle, én népem”, komolyan vesszük, akkor a másodikról elmondhatjuk, hogy Istennek egész népei vannak különböző vallási irányzatokban és felekezetekben, egyelőre még nem tudva, miszerint rossz helyen vannak, de nem a felekezetüket követik, hanem Istent keresik.
És ez óriási különbség. És amikor eljön majd az az idő, amikor megszólal az igazi evangélium, akkor egész népek fogják elhagyni a vallási irányzatokat és az egyházakat, amelyekről kiderül, ugyanez a fejezet mondja, hogy minden gyűlöletes madár tömlöcévé lesznek. Vagyis a vallási irányzatok és a politikai elemek annyira össze fognak kapcsolódni, hogy a vallási irányzatok nagy része visszataszító és nemkívánatos színhellyé válik az emberek számára.
Az, hogy fussanak ki abból, arra is érdemes egy pillanatnyi figyelmet vetni, mert ez annyit jelent, hogy ma még talán nem jött el ennek az ideje, de egyre közeledik ennek az ideje. De akkor, amikor eljön az ideje, gyors döntést kell hozni, és el kell hagyni azt a közösséget, amely alkalmatlanná válik már arra, hogy az Istent kereső embereket támogassa.
Kedves hallgatók, a kereszténység hogyan született meg?
A kereszténység úgy született meg, zsidó emberek, felismerve, hogy a prófécia Jézus Krisztusban beteljesedett, elhagyták azt a vallási irányzatot, a judaizmus vallását, amit addig követtek.
A kereszténység így jött létre. A zsidóságból kifutott, igazságra talált, megvilágosodott, Krisztust követő emberek új vallási irányzatot hoztak létre, ami önmagában is a prozelitizmus alátámasztása. Tehát egy embert a gondolkodásban akadályozni, a döntésében megbéklyózni, hogy maradjon ott, ahol van, ez igazságtalan! Emlékszem, amikor a rendszerváltás napjai jöttek Magyarországon, megjelentek különböző külföldi evangélizátorok. A leghíresebb Billy Graham volt.
A budapesti Népstadionban Isten-tiszteletet tartott, és akkor megkérdezte az embereket, kik azok, akik átadják az életüket Krisztusnak. Azok jöjjenek előre, azokért imádkoznak. Amikor mindez megtörtént, azt mondta nekik, hogy akkor most mindenki menjen vissza a saját felekezetébe, ne menjen az egyik a másikba, mindenki a maga felekezetében találja meg az érvényesülést, illetve a továbbhaladás lehetőségét.
Ez színjáték volt, és már akkor is lehetett látni, hogy ez nem egyezik a Bibliával, hiszen a Biblia a lelkiismereti és vallásszabadság legnagyobb támogatója; a Bibliában Jézus az embereket vonzza, és a saját példájával kiszólítja azokból a szervezetekből, amelyek egyre inkább hasznavehetetlenné válnak.
Negyedik alaptétel
Az ökumenikus mozgalom kitalálója azt mondja, hogy a vallási irányzatokat és a felekezeteket intézményesen kell egyesíteni.
Tehát szervezetileg, intézményesen kell egyesíteni. A leghíresebb hivatkozási pont a János evangéliuma 10. fejezetének 16. verse. Bizonyára önök is hallhatták, mert szinte már közszájon forgó bibliai idézet, hogy lesz egy akol és egy pásztor. Lesz egy akol és egy pásztor.
Ez volt Jézus szándéka, ezért imádkozott Jézus a főpapi imájában, János evangéliuma 17. fejezetében. De itt a 10. fejezetben a jó pásztorról szóló példabeszéd is erről szól, hogy lesz majd egy akol és egy pásztor. Szeretném fölhívni mindannyiunk figyelmét arra, hogy itt egy nagyon súlyos fordítási torzításról van szó.
A Biblia soha nem tartalmaz ilyen kijelentést, hogy lesz egy akol és egy pásztor! Hanem ott az akol szó helyén ez áll: nyáj.
Egy nyáj és egy pásztor.
Ha valaki csak úgy meggondolja, hogy mi a különbség az akol és a nyáj között, az rögtön ráébred arra, hogy milyen óriási csúsztatás ez. Ha akol lenne itt az eredetiben, akkor lehetne azt mondani, hogy Isten intézményeket akar egyesíteni, szervezeteket akar egyesíteni. Mert az akloknak megvan a kerítésük, megvan a körülhatárolt részük, alkalmas hasonlatként szolgálhatnának szervezetek, intézmények jelölésére. De Jézus nem azt mondta, hogy lesz egy akol, Jézus azt mondta, hogy lesz egy nyáj. És az ókori pásztorkodás szokása szerint, amit persze sok helyütt elfelejtettek, Magyarországon is, a pásztor nem a nyáj mögött megy a kutyáival, hogy hajtsa a nyájat, hanem a pásztor a nyáj első sora előtt megy, példát mutat, és maga után vonzza a nyájat.
A nyájba az tartozik, aki vállalja ezt a nem körülhatároltságot. Nincs itt védelem, egyféle védelem van, hogy fölismerted a jó pásztorban Jézus Krisztust. Ha Őt fölismerted, és követed a Bárányt, ahová megy, ahogy mondja A jelenések könyvének 14. fejezete, akkor tartozol Krisztus egyházába. És Krisztus ezt a bátorságot mindenkitől kéri is. Sokszor az embereknek persze az aklok melege nagyon sokat jelent.
Az intézmények meg a szervezetek. A 20. meg a 21. században másról sem hallunk, mint az intézményekbe vetett hitről, a szervezetekbe vetett bizalomról, noha az egyik a másik után járatja le magát előttünk. És mégis, az emberek többsége hisz a szervezetben, hisz az intézményben, hisz az államban, hisz a nagy társadalom által biztosított jólétben.
Hogyan is mondta egy nagy magyar gondolkodó? A társadalmi megbecsülés melegében.
Hisz az akol melegében. Nem?
A nyáj melegében kell bízni, abban, hogy akik Jézust követik, azoknak a soraiba kell állni, nem pedig az intézményekbe kell beférkőzni, ahol sokszor szinte nincs is Jézus követése.
Ötödik alaptétel
Az ökumenikus mozgalom ötödik alaptétele, és ezt hirdeti 70 éve, hogy a világot meg kell menteni.
A világ nagyon súlyos problémába került, de a világot meg lehet menteni. A világ sorsa nem az a drámai befejeződés, amiről a Biblia beszél. A Biblia egy drámai befejeződésről és befejezésről beszél. Egy magyar költő, Pilinszky János azt mondta a hetvenes években, hogy miképpen olvassák nálunk a Bibliát, ha nem látják, miszerint a Biblia az apokalipszissel végződik.
Az apokalipszis az emberi történelem drámai összeroskadását jövendöli meg előre. Ezzel szemben azt mondani, hogy az emberi történelem nem a lepusztulás útján halad, hanem a fejlődés útján, és az emberi történelmet lehet fejleszteni és tökéletesíteni, és meg lehet menteni ezt a civilizációt, ez éles ellentétben áll azzal, mint amit a Biblia tanít. A Biblia szerint, amit mi beengedtünk a világba, a rossz, ez néhány évezred alatt kifejtette a hatását, leépítette a világot, és ma a világ ezer sebből vérzik. A világ nem megmenthető.
A Biblia azt tanítja, a világ nem megmenthető.
Kik a megmenthetők?
A megmentésre vágyakozó emberek, az egyes emberek a megmenthetők. A világ nem hogy jobb nem lesz, a világ egyre rosszabb lesz. Ilyen illúzió vagy ilyen ábránd ne kapcsolódjon a világunk jövőjéhez, hogy a világ majd fejlődik, tökéletesedik. Sajnos, az iskoláktól fogva mindenütt ezt a hazugságot hirdetik, de a Biblia nagyon következetesen a világtörténelem leépüléséről beszél. Hogy elindultunk az aranytól, és most a sárnál tartunk.
Dániel könyvének 2. fejezete az, ahol először kezd erről beszélni a Biblia. Én is azért helyeztem ennek a könyvnek a címoldalára, amely tíz nagy bibliai jövendöléssorozatot mutat be. A Dániel könyve 2. fejezetét egy szobor formájában mutatta be Isten, innen visszaszámítva 2600 évvel ezelőtt. Aranyfej, ez még Babilónia; ezüst karok, ez Médó-Perzsia; a réz- vagy bronzoldal és has, ez Görögország; a vas Róma és az Európai Közösség, az európai államok jelképe, a vas és cserép elegye.
Vagyis a vas és a sár hosszú ideig nem képes elegyülni, de mégis, ezt a hazugságot megjátszó keveréke. Hogyan elegyítem a vasat a sárral? Hát ezért áll agyaglábakon az egész emberi történelem, és most a sár időszakánál járunk. Az emberi történelmet nem lehet megmenteni a Biblia szerint, az emberi történelemnek egy kifutása lehetséges, hogy ennek a történelemnek el kell múlnia.
És akiket Jézus ki tud menteni ebből a történelemből, azokból majd új történelmet fog kezdeni, és abban a történelemben, ahogy Náhum próféta mondja, „nem lesz kétszer veszedelem”.
Ott nem indul útjára a bűn történelme, mert oda csak olyan emberek jutnak el, akik itt szenvedtek a bűntől és az önzéstől, szembe is fordultak azzal, és Krisztus segítségével le is győzték. A jövő tehát nem a fölfelé ívelés jövője, ahogy hirdeti az ökumenikus mozgalom, nem a világot megmenteni akarás jövője, hanem holnap fogok beszélni arról, hogy a világ jövője az, miszerint Jézus Krisztusnak közbe kell avatkoznia.
Mert ha nem avatkozna közbe, akkor minden tönkremenne ezen a világon. Egyébként ez a Bibliának a legnagyobb témája, 400 jövendölés foglalkozik ezzel a témával. A Koránban 300 kijelentés van a pokolról, ezzel szemben a Bibliában 400 kijelentés van arról, hogy Jézus Krisztus miképpen fog megjelenni, és a megjelenését milyen előjelek kísérik, és hogyan lehet őt várni.
Hatodik tétele
ennek az ökumenikus mozgalomnak az, hogy az egyes felekezetek és vallási irányzatok nemcsak összekapcsolódnak, de össze is kell kapcsolódniuk a politikai elemekkel.
Tehát vallásnak és a politikának, az államnak és az egyháznak a legszorosabban össze kell fonódnia. Nem tudom, ezek az emberek, akik 1948-ban egybegyűltek, mit gondoltak; és ott voltak olyan híres teológusok is, mint Karl Barth, aki először viszolygott az ökumenizmustól, később azonban szinte megszédült már 70-80 éves korában. Nyilván, aki két világháborút átélt, és valami jót akart feltételezni az emberi nem jövőjéről, az ilyen kísértésnek van kitéve, de számomra mindenképpen megdöbbentő dolog az, hogy protestáns emberek hogyan mondhatnak ilyet, miszerint a vallásnak és a politikának össze kell kapcsolódnia. Hiszen Luther fellépése és az egész protestantizmus kifejlődése mi más ellen irányult volna e tekintetben, mint a középkori államnak és egyháznak a szétbontása ellen.
A középkort mi tette olyan rémületessé? Az, hogy a vallást és a politikát összekapcsolták. Az állam és az egyház összekapcsolódott. És ezáltal jött létre egy zsarnoki, elnyomó, kegyetlen kereszténység, amely támogatta a minden ízében elnyomó államgépezetet is.
Az, hogy politikai elemekkel összekapcsolódni vallási elemeknek, ez meg aztán a Bibliával teljesen ellentétes felfogás, mert a Biblia már az első könyvben, Mózes 1. könyve 9. fejezetétől hirdeti, hogy más feladata van az államgépezetnek, és más feladata van egy egyháznak.
Ha röviden akarom ezt önöknek elmondani, azt mondom, az államgépezet feladata a rossz dolgok visszatartása, a bűnözés visszatartása, hogy egyáltalán élet lehessen a Földön; a büntető igazságszolgáltatás, a jogrendszer. Hogy az embereket segítse munkalehetőséghez, a fennmaradás lehetőségéhez. Tehát a rossz dolgok visszafogása.
Az egyháznak mi a feladata? A jó dolgok hirdetése.
Ez két ellentétes irányú dolog. Az államnak nem feladata az, hogy prédikáljon az embereknek. Az államnak az a feladata, hogy a közrendet megőrizze, az adót, a vámot beszedje, és normális polgári életet biztosítson a társadalom lakosainak. Az államnak tehát arra kell ügyelnie, hogy a minimális törvényt senki ne hágja át. Hogy ne lopjanak, ne csaljanak, ne öljenek. Ez az állam feladata. Ezért van a polgári törvénykezés.
A polgári törvényt a Biblia Mózes 3. és 5. könyvében részletesen kifejtve elénk állítja. Az egyháznak nem az a feladata, hogy beavatkozzon a politikába, az egyháznak az a feladata, hogy hirdesse azt, miszerint az ember miképpen juthat el az örök életre. De ez soha nem feladata az államnak. Az államnak nem feladata, hogy arról beszéljen, te hogyan juthatsz el az örök életre.
Az államnak az a feladata, hogy arról beszéljen, te dolgozzál, tartsd fenn a családodat, és biztosítsd a másik ember számára is a normális fennmaradás lehetőségét. Az egyháznak azonban az a feladata, hogy beszéljen Istenről, beszéljen Jézus áldozatáról, beszéljen az örök élet elnyerésének lehetőségéről stb., stb.
Ez két különböző dolog. Ezeket összezagyválni nem lehet.
Ezért mondta Jézus, hogy „Az én országom nem e világból való.”
Ezért mondta Jézus, „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.” És itt az „ami” szón van a hangsúly.
Mert a császárnak nem vagyok köteles a meggyőződésemet odaadni, nem vagyok köteles a lelki életemet kiteregetni, mert az nem a császárra tartozik. Az Istenre tartozó dolgokban viszont Isten az illetékes. Tehát akárhol is nézem meg ezt a hat alaptételt, első hallásra, ha valaki nem a Biblia tükrébe helyezi ezeket a tételeket, olyan nagyon vonzónak látszanak. De ha jobban megvizsgáljuk, és itt látjuk a Biblia gyakorlati hasznát, igen, ezért kaptuk mi a Bibliát, hogy meg tudjuk vizsgálni a dolgokat.
Ha nem kaptunk volna Bibliát a kezünkbe, mindenkinek igaza lenne, vagy annak lenne igaza, aki a leghangosabban, legmutatósabban tudná képviselni a maga igazságát.
Nem!
A Biblia világos mértéket állít mindenki elé, és a Biblia mértékén az ökumenikus mozgalom, mint keresztény mozgalom, nem áll meg.
Ezért szeretném most a második részben ezzel kezdeni. Az első nagy egységtörekvés a bábeli torony építése volt. A bábeli torony építése azért is fontos a számunkra, mert azóta, tehát majdnem 4000 év óta ez a kifejezés, hogy Bábel vagy Babilon, a Biblia egyik legnagyobb jelképévé vált. Itt újra hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy 14 év munkája nyomán jelentettem meg a Bibliai jelképek lexikona című művet, főleg azért, mert nagyon sok hallgatóm azt mondta, ő azért nem érti a Bibliát, mert sok abban a jelkép. Mondom, a Biblia minden jelképet azonosít, hát el kell olvasni, és megint olvasni. Na de hát ő leteszi a Bibliát, mert mi az oroszlán, a párduc, a fenevad, meg ez, az meg amaz. Neki erre nincs ideje, tessék megmondani, hogy mit jelent.
Ezért állítottam össze a Bibliai jelképek lexikonát. Nem szótár ez, hanem lexikon, itt kifejtett szócikkek vannak, ha valaki, mondjuk, tényleg arra kíváncsi, hogy a ruha minek a jelképe, vagy az oroszlán, vagy a medve; három fenevad is van a Bibliában, melyik az egyik, a másik, a harmadik mivel azonos, akkor felaprózva utalószavakat talál, és néhány könyvet, aminek az elolvasásától megkímélheti magát.
Ha 10 vagy 20 szócikket elolvas, egy képzetbokor rögtön világossá válik előtte. Amikor a Bibliát az emberek kezébe adták, és tudjuk azt, hogy ez Luther volt, Luthernek az első Bibliájához Lucas Cranach készített illusztrációt. Amikor az emberek egységesülni akartak az özönvíz után, és megmenteni az újra hanyatlásnak indult emberi civilizációt, akkor ezt Babilonban csinálták meg. Ez a nagy egység, a Babilon kifejezés lefordítható magyarra.
Annyit jelent magyarul a Babilon, hogy „A Menny kapuja”.
Ez nagyon fontos, A Menny kapuja. Az emberek, amikor egységesülnek, ezt azért nevezik a Menny kapujának, mert a vágyuk netovábbjának látják, és a mai világban is az egységhez fűzik az emberek a reményüket. Az egység a nagy megoldás. És ezért nevezték el a Menny kapujának.
Amikor Isten összezavarta ezt az egységet, akkor Bábelnek nevezte el. Bábel mit jelent? Zűrzavar!
Tehát ha ezt a két dolgot mérlegre helyezzük, hogy ami az emberek szemében a Menny kapuja, az Isten szemében a zűrzavar. Akkor látjuk az éles ellentétet a két dolog között.
És a bábeli torony építése után Isten összezavarta a nyelveket, és megakadályozta ennek a nagy világegységnek a létrejöttét.
A Bibliában egészen A jelenések könyvéig az egyik legnagyobb jelkép a Bábel. Babilon városa is egy nagy folyóvíz, az Eufrátesz mentén épült. Az Eufrátesz adta a városnak a nagy biztonságot, mert emiatt látszott bevehetetlennek, ugyanis ahhoz át kellett kelnie a csapatoknak, éspedig az Eufrátesz elég széles folyam. És ha átkeltek volna is, ott szembetalálkoztak volna a városvédő katonasággal. Babilont az életben csak egyszer vették be, a médek és a perzsák, mert bevehetetlennek látszott. Az Újszövetségben a Luther Bibliájához készült Cranach-féle színes metszeten az Eufrátesz mellett felépülő nagy világegységet – ezt Jézus Krisztus mondja el János apostolnak – egy fenevadon ülő parázna asszonnyal jelképezi.
Tehát itt három jelkép van.
Van a víz jelképe. A víz mindig a népek jelképe. Úgy nevezi Petőfi a Feltámadott a tenger című versében, hogy a népek tengere. A bő víz – vagy a tenger – mindig a népek jelképe. Tehát a népek ebben látják az életük megoldását, hogy valami olyan egységet kell létrehozni, amelyet a fenevad alapít, és a fenevadon ülő parázna asszony. A fenevad minek a jelképe?
A Bibliában három fenevad van.
Az egyik fenevad a tengerből feljövő fenevad, tehát itt ezzel az első fenevaddal van dolgunk. Ez Dániel könyve 7. fejezetében jelenik meg először, és itt, A jelenések könyve 17. fejezetében a mi korunkra nézve prófétikus előrejelzés.
Ez a tengerből feljövő fenevad mindig Róma jelképe.
Erről nagyjából 30 jövendölés van a Bibliában, Dániel könyve 7. fejezetétől egészen A jelenések könyve 19. fejezetéig, tehát ez eltéveszthetetlen.
A mélységből feljövő fenevad, ami A jelenések könyve 11. fejezetében található, mindig a tömeges ateizmus jelképe, amely csak a 17-18. században lépett a világ színpadára, de nagyon agresszív fenevad, semmi máshoz nem hasonlítható vadállat, ilyen értelemben mondja a Biblia, hogy fenevad. Semmi máshoz nem hasonlítható vadállat. Az oroszlán, a medve, a párduc után megjelenik a fenevad, amelyről A jelenések könyvének 13. fejezete azt mondja, hogy egyesíti magában az oroszlán, a medve és a párduc erejét, semmi máshoz nem hasonlítható vadállat ez.
Tehát a történelemnek olyan hatalmi tényezői, amelyek a legagresszívabb és a leginkább taroló birodalmak.
A harmadik fenevad, a földből feljövő fenevad az Egyesült Államok jelképe.
Tehát ezért van három fenevad. Az egyik fenevad Rómát, a másik a tömeges ateizmust, a harmadik pedig az Egyesült Államokat jelképezi. Nagyon fontos a fenevad előtt a megkülönböztető jelző, mert Rómát miért jelképezi a bő vízen ülő fenevad? Miért jellegzetesség Rómában ez a nagy kiterjedésű víz? Azért, mert Róma, az ókori Róma is, a középkori Róma is, és a mai Róma is mindig népek leigázása által lett nagy.
Tehát mindig erőszak, háború vagy olyan tudatos politikai manipuláció során emelkedett világhatalmi tényezővé, ami a legnagyobb agresszivitást mutatja fel.
Miért a mélységből feljövő fenevad az ateizmus jelképe?
Azért, mert a mélység a Bibliában mindig a démonoknak, Sátán lakóhelyének jelképe, és az ateizmus valóban démoni irányzat, hiszen azt akarja elhitetni az emberekkel, hogy Istennel ne foglalkozzunk, Isten nincsen, Isten csak kitalálás. Ez is rendkívül agresszív dolog volt. 250 évig, a történelmünk elmúlt 250 évére jócskán rányomta a bélyegét.
Amerikát miért jelképezi a földből feljövő fenevad? Mert Amerika nem a háború nyomán lett világelső, hanem ahogy a földből felnő a fű vagy a növény, vagy a fa, Amerika mindig a munkája, a technikai fejlődés, a társadalmi szabadság biztosítása által lett a világ első számú hatalma. Ha el tetszenek olvasni A jelenések könyve 17. fejezetét, János apostol azt mondja, hogy látott a nagy folyóvíz mellett egy fenevadat, és a fenevadon egy parázna asszony ült.
És a parázna asszony kezében egy serleg volt. És a serleg kívül gyönyörű szép arany volt, de belül tele volt utálatos dolgokkal és a paráznasága borával. Ezzel a serlegben levő borral leitatta a Föld királyait, a Föld vezetőit! Itt van János apostol és a mennyei angyal, és megkövült tekintettel nézik ezt, mert hiszen János apostol ismerte ezeket a jelképeket, pontosan tudta, hogy például a parázna asszony kit jelképez!
Erről is ejtsünk szót. A parázna asszony kinek a jelképe, minek a jelképe? Mert tudjuk, hogy a bőséges víz a népek jelképe, a fenevad Róma jelképe, de minek a jelképe a parázna asszony? Ez is ott van a lexikonban szócikk formájában, hogy a hűséges asszony az igaz egyház jelképe, a parázna asszony mindig a hamis egyház jelképe. A Krisztus nevét viselő, a Krisztushoz nem hűséges egyház jelképe.
Lucas Cranach idejében Luther kimondta, hogy két ellenségünk van, a pápa és a török. Lucas Cranach ezt el is fogadta, és be is azonosította a parázna asszonyt, mert mi van a sárkány (fenevad) fején? A tiara.
Tehát a tiara van a fején. Pontosan azonosítja ez a nagy német festő és grafikus, Dührer legnagyobb kortársa, Lucas Cranach, hogy a parázna asszony lényegileg a Rómán felépülő parázna egyház. Az a pápai egyház, amely eltér a Biblia tanításától, de olyan szemfényvesztő ügyességgel tudja az emberek tudomására hozni a tanait, hogy az emberek hisznek annak. Mert ha az emberek nem járnak utána a dolgoknak, és a Bibliát nem veszik kézbe, akkor az emberek bármivel becsaphatók. Lucas Cranach itt teljesen azonosítja, hogy igen, a parázna asszony a pápai egyház. Ez a Rómán alapuló pápai egyház. És ennek olyan hatalma lesz, hogy az egész Föld-kerekséget ez fogja egységbe, méghozzá a tanítása és az ígérgetése, a jövőt felvázoló jövőképe tanával. Tehát ezért mondja, hogy kívül nagyon szép ez az aranyserleg, de belül tele van utálatossággal és a paráznasága borával. De a politikai vezetők, akik vallásilag nem annyira képzettek, könnyen meghajolnak a hatalom előtt, mert hogy a hatalomnak csak a hatalom a példája.
Aki ilyen szellemi hatalommal térdre kényszeríti a Föld lakosait, az előtt hogyne hajolnának meg a politikai vezetők. Ez az állam és az egyház, a politikai és az egyházi erő összefonódása. Ha megnézzük A jelenések könyve 17. fejezetét,, milyen helyzetben is van.
Hogy láthassuk azt, miszerint A jelenések könyve kristálytiszta szerkezetében az első rész a hét levél, a második rész a hét pecsét, a harmadik rész a hét trombitaszó, és ez már a negyedik rész végén van, vagyis a történelem végén fog beteljesedni az, amivel a történelemben már sokszor kísérleteztek, hogy egyesíteni kell a világot. A Bábel tornyának építésétől az ókori Babilon politikáján és vallási irányzatokat egyesítő politikáján keresztül, a középkoron keresztül máig jutunk; de a középkor is szerette volna egy tömbbe fogni az európai nemzeteket, és ennek a feje is a pápa volt.
A Biblia nagyon részletesen szól arról, hogy a pápaság középkori hatalma 1260 év. Ez a prófécia hétszer szerepel a Bibliában.
Hétszer. Pontosan tudjuk a dátumát is, 538-tól 1798-ig azt csinál az emberiséggel, amit akar. Az egész középkor ennek jegyében folyt le, és ennek jegyében könnyű volt a 16. században így ábrázolni.
Mert Luther ezt pontosan elmagyarázta, Kálvin is pontosan elmagyarázta, és azok a festőművészek, akik hittek a Bibliában, és hittek ebben a magyarázatban, azok ezt festették le, ami ténylegesen a Bibliában is van, és így azonosították is. A mai korban, tehát amire A jelenések könyve 17. fejezete utal, zajlik le mindez. Már említettem önöknek, hogy az Európai Unió is nagy változáson fog keresztülmenni. Nem kellett két hónap, hogy ezt láthassuk.
Az az Európai Unió, ami fél évvel ezelőtt még a polgári demokráciának és a liberalizmusnak a legfőbb bástyája volt Amerika mellett a világban, a jelen pillanatban a római pápát választotta mentorának, úgy, ahogyan A jelenések könyve 17. fejezete mondja, hogy „Az erejüket és a hatalmukat (az európai országok) a fenevadnak adják.”
„Az erejüket és a hatalmukat a fenevadnak adják.”
Ez magyarul annyit jelent, hogy a politikát és a vallást szétválasztó Európából, a polgári demokratikus úton szerveződött Európából folyamatosan a vallás égisze alá helyezkedő Európa lesz.
Európa vezetője a pápa és a pápaság lesz.
Ezt meg tudják okolni, meg tudják magyarázni, miszerint olyan nagy bajban van a világ, hogy kell egy szellemi, egy lelki vezető. És ma ez olyan természetességgel megy előre, mint hogyha egy vagy két évvel ezelőtt nem az ellentétele lett volna igaz. De be kell teljesednie A jelenések könyve 17. fejezetének a próféciája. Az erejüket és a hatalmukat a fenevadnak adják.
A világ most ebben az állapotban van. A világon ma nagy a probléma, tehát társadalmi, gazdasági, főleg erkölcsi probléma; nemzedékek, földrészek állnak egymással szemben, háború és megosztottság jellemzi az egész világot. Az ilyen helyzetben a legnagyobb ígéret, ami a legtöbbet jelenti minden ember számára, ez az egység ígérete. Hogy egyesülés és egységre való jutás nélkül nem lehet megmenteni a világot, ezért ma ez számíthat a legszélesebb elfogadottságra.
De megint csak mondom, kedves hallgatók, ezért kaptuk a Bibliát, hogy megállapítsuk, ez az egységre törekvés Istentől vagy pedig nem Istentől van-e. Ha pedig nem Istentől van, akkor csak egyvalakitől lehet, Isten ellenségétől.
Aki nemcsak ordító oroszlán, Isten ellensége, nemcsak a háború kirobbantója, a kegyetlenség fokozója, hanem Isten ellensége olyan, mint aki beöltözik világosság angyalának, ahogy mondja Pál a második korinthusi levél 12. fejezetében. Sátán nagyon sokszor azt tárja fel az embernek és az emberiségnek, amire az ember azt hiszi, hogy igen, ez a megoldás, erre van szükség. Mesteri módon teszi ezt Sátán, mert csak egyetlen könyv leplezi le, és ez az egyetlen könyv a Biblia. A Biblia leplezi le azt, hogy Sátán elvitte az emberiséget a középkorban egy eltorzult vallásba.
Úgy eltorzította a kereszténységet, hogy rá se lehetett ismerni. Behozta a kereszténységbe más vallási irányzat kultuszát, ceremóniáját, tanrendszerét is, és lett egy bálványimádó kereszténység a középkori kereszténység. Ez ellen szólaltak fel a valdensek, Wycliffe, a husziták, Luther, Kálvin és a protestantizmus nagy alakjai.
És akkor mit csinált Sátán?
Arcot váltott, mezt váltott, és ha nem kell ez az eltorzult vallás, akkor ezt mondta. „Emberek, hát nagyon eltorzult ez a vallás, nem gondolkodnátok azon, hogy nincs is Isten?”
Nincs Isten.
És jött a 17-18. század, az ateizmus megszületése, amikor Sátán belevitte az emberiséget abba, hogy tulajdonképpen ne foglalkozzon Istennel, mert Isten nem létező valaki, Isten nincsen. És az eltorzult vallásosság után más sem kellett az embereknek, mint ezt hallani, hogy nincsen Isten. Mert mindennek lejár az ideje. Az ateizmusnak is lejárt az ideje. Az ateista világkultúra az elmúlt 250 évet birtokolta. Most a szemünk láttára az ateizmus intézményei, a politikai intézmények is összeomlottak.
Jószerivel már csak Észak-Korea van. Kína már nem kommunista, Kuba már nem kommunista, Kelet-Európa, Szovjetunió már nem az. Most tehát minden lapot a vallásra teszik. Vagyis az eltorzult vallás után jött az Isten-tagadás, az Isten-tagadás után megint jön az eltorzult vallás.
És ennek van egy régi képviselője, évszázadokon, évezredeken keresztül kitartó, régi képviselője.
Ez a fenevad vallásossága.
Végül is a fenevadon ülő parázna asszony, nagyon egyszerű bibliai jelképek ezek. Dante is megértette ezt a 13. században, amikor az Isteni színjátékban erről a jelenetről ezt írta. „Már gondolt az evangélista rátok, amikor a nagy víz fölött csücsülve a királyokkal szajhálkodni látott.” Ezt már Dante is tudta előttünk 700 évvel; hogy ez a szentségtelen kapcsolat a politika és a vallás között, és ennek a vezető alakja Róma. A római császárság, a középkori Róma.
Azt Dante még nem láthatta, hogy milyen a mostani Róma. De a mostani Rómáról azt mondja a Szentírás, hogy miután lejárt az 1260 év, és 1798-ban halálos döfést kapott, mindenki úgy gondolta, az egyházi Rómának vége.
De próféciák sokasága jelzi, és a Bibliában az is ott van, hogy mindenki úgy gondolta, a seb halálos, de a halálos sebből Róma meggyógyul. A 19. században még úgy látszott, hogy Róma már a múlté, egy muzeális tárgy lesz az egész vallási Róma és a pápaság, a 20. században azonban soha nem látott felívelésnek vagyunk tanúi mind a mai napig, hiszen a mai napság a világon a legünnepeltebb vagy legelismertebb vezető a római pápa.
A legtöbb ember várakozása hozzá fűződik, aki jobb jövőt akar teremteni. És ez teljesen független attól, hogy milyen vallású valaki, hindu vagy buddhista, muzulmán, ma a világon a legnagyobb erkölcsi, vallási tekintély a római pápa.
A Biblia erről beszél.
A Biblia arról beszél, hogy ennek az ökumenizmusnak most már nem a protestánsok a zászlóvivői, hanem ennek az ökumenizmusnak, ennek a világegységnek a főszereplője a fenevadon ülő parázna asszony, aki leitatja a Föld királyait, aki el tudja érni azt, hogy az emberek vágyakozása afelé forduljon, így talán megmenthető a világ.
Újra mondom, kedves hallgatók, a Biblia alapvető tanítása ez. „Ez a világ elmúlik, és ennek ábrázata is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
Így mondja János első levelének 2. fejezete. A 37. zsoltár is így fogalmaz. ”Kerüld a rosszat, jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.” ha az egyes ember megváltozik, megtér, Istenhez tér, meg fog maradni mindörökké. A világnak azonban el kell múlnia.
Ezt a világot nem lehet megjavítani, az önzés annyira átjárta, mint korhadás a fát, a korhadt fát pedig nem lehet már tovább megjavítani, azt ki kell vágni.
Zárszóként szeretném önöknek azt mondani, habár én most a politikai ökumenizmusról beszéltem, vagyis magyarra fordítva, a világegységnek a társadalmi erő és az egyházi erő szövetsége által való eléréséről, a világ megmenthető, ha egységesül a társadalmi erő, a politikai vezető erő és az egyházi erő, nekem mégis azzal kell befejeznem az előadást, hogy van igazi ökumenizmus is.
Van olyan ökumenizmus, ami nem politikai, nem pénzzel támogatott ökumenizmus, hanem én a magam részéről ezt lelki ökumenizmusnak hívom.
A politikai ökumenizmus ennek az erőnek a kezében van. Aki arra hivatkozik, hogy Jézus Krisztus őrá bízta a világot. Ezért tettem tanulmány tárgyává azt, hogy Jézus mit is mondott Péternek azon a nevezetes beszélgetésen, vajon azt mondta-e, hogy ”Te Péter vagy, és én terád építem az én egyházamat”, vagy az van a Bibliában, ami ténylegesen van. Ha valaki felnyitja a Bibliát Máté evangéliuma 16. fejezeténél, nem ezzel a mondattal fog találkozni, ”Te Péter vagy, és én terajtad építem fel az én egyházamat”, hanem azzal fog találkozni, hogy ”Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán, akit az előbb megvallottál, vagyis magamon építem fel az én egyházamat.”
A Biblia szerint az egyház vezetője Jézus, és az igazi ökumenizmus az, hogy akik Jézust keresik, bárhol legyenek is, katolikusok, protestánsok, ateisták, hinduk, muzulmánok, teljesen mindegy, de akik keresik a megoldást, a megváltást, a Megváltót, vagy akik kezdtek már hallani valamit Jézusról, és meg akarják ismerni az Ő evangéliumát, azok között az emberek között lesz igazi ökumenikus egység.
Ezért imádkozott Jézus a János evangéliuma 17. fejezetében. Akik tehát az igazságban keresik Istent, azok között lesz egység.
„Szenteld meg őket a te igazságoddal, a te Igéd igazság” – mondta Jézus a főpapi imájában.
Az igazságban való egység, igen, ez létre fog jönni. A világunk nem ebben gondolkodik, nem az igazságban való egységben gondolkodik, hanem a társadalmi elemek, szervezetek egységesülésében gondolkodik. Most szeretnék önöknek felolvasni egy rövid idézetet valakitől, tessék kitalálni, ki mondta!
„Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten Igéjét kellene elveszíteni. Hiszen az Ige világosan bemutatja, hogy a világ által létrehozott egység miről szól. Hiszen ezzel az örök életet és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni. Hanem engedjen mindenki az igényén. Majd teremt az Ige egységet. Ige nélkül pedig úgysincs egység.”
Ezt Luther mondta. Luther ezt 500 évvel ezelőtt világosan látta. nem nekünk, embereknek kell egységet teremteni. Minekünk, embereknek az a feladatunk, hogy a felismert igazságot kövessük. Isten csak ennyit kér tőlünk.
Hogy amit Ő elénk állít, ha olvassuk a Szentírást, ha gondolkodunk, ha vitatkozunk, ha vita tárgyává tesszük az életünk kérdéseit, és a Biblia tükrébe helyezzük, és a fölismert igazságot követjük, akkor Isten majd teremt egységet az ilyen emberek között. Isten nem ránk bízta, hogy mi hozzunk létre egységet.
Én évtizedekig önökkel együtt végigélője voltam annak, amikor még tapsoltak is az emberek, hogy hűség a néphez, hűség a párthoz, milyen óriási egység, több százezer ember vonult végig Budapesten a felvonulási téren.
Amikor a Tudományos Akadémiára kerültem 1978-ban, az első feladatomként azt állították elém, hogy 1979. május 1-én a vörös zászlót nekem kell vinnem, amikor az intézetünk felvonul. Bizonyára nem lehetett véletlen, hogy éppen rám osztották, hiszen mindenki tudta, nemcsak fizikai értelemben volt tőlem messze a vörös zászló, de elméletben is.
És akkor azt mondták, hogy mivel én vagyok a legfiatalabb az akadémiai gyakornokok között, és hát így állnak tort vagy bosszút a fiatalokon, most ezt a megalázó dolgot én csináljam. Május 1-én reggel 7 órakor ott leszek a felvonulási téren, a kezembe nyomják a vörös zászlót, és mögöttem fog masírozni majd az intézet munkatársainak tömege.
Én megmondtam előre az igazgatónak, hogy én erre nem vagyok képes.
„Hát nem örül annak, hogy ilyen jó világban élhet, van munkája, kenyere, és mi egységben vagyunk, és soha szebb világot nem éltünk, nincs háború már harminc egynéhány éve…?”
Azt mondtam, hogy én akkor sem fogom vinni ezt a zászlót. Nyilván, hogy az embert megfenyegették, és én még nem is voltam olyan nagyon mélyen Bibliát ismerő keresztény ember, de azt tudtam, ha az ember fölismer valamilyen igazságot, azt követnie kell; és én azt már fölismertem, hogy a vörös zászló az én kezembe már nem való. Ha azt az igazságot ismertem volna fel, biztos, hogy vittem volna a vörös zászlót, de nem azt az igazságot ismertem föl. Úgy gondoltam, hogy a lelkiismeret ellen nem jó hadakoznunk. Én nem hogy kézbe nem vettem a vörös zászlót, de el sem mentem.
Mint később megtudtuk, az igazgatónk vitte a vörös zászlót. Szegény igazgatónk senkit nem tudott megnyerni annak, hogy a zászlót vigye. Ha engem kidobott volna, akkor a többit is ki kellett volna dobnia, aki szintén nem vállalta ilyen vagy olyan okból a vörös zászló képviseletét. Én azt gondolom, hogy mindig van egység olyan emberek között, akik keresik az igazságot, akiket Isten elvezet az igazság megtalálására, és Isten csak igazságban való egységet tud hirdetni.
A Biblia is csak igazságban való egységet tud hirdetni.
A hamisságban való egység nem Isten műve. Még akkor sem, ha az a vallás égisze alatt zajlik. És ezért korunknak egy félelmetes jellegzetessége ez, egyedül a Biblia leplezi le ezt a jellegzetességet.
Egyébként már 70 éve létezik ez a mozgalom, és ez a 70 év nagyon súlyos dolgokat hozott a világ történelmében.
Talán tetszenek ismerni a híres tavalyi (2016) statisztikai adatot, hogy Nyugat-Európa lakosságát megkérdezték, szabadságot akarnak-e, vagy biztonságot. És már nem a szabadságot akarják Nyugat-Európa lakosai. A biztonságot akarják.
Ha a biztonságot akarja valaki, és azt helyezi az első helyre, a biztonságot csak egyféle formáció tudja garantálni, ez pedig a diktatúra. Ha biztonságot akarsz, akkor mindegy, hogy bal-, illetve jobboldali vagy, de a diktatúra égisze alá helyezed a fejedet. Ha te azt mondod, hogy a szabadság a legfontosabb érték, és ezek között is az első és legfontosabb érték a gondolkodás, a lelkiismeret és a vallásszabadsága, akkor viszont nem a diktatúra égisze alá hajtod a fejedet.
De hát természetesen vannak olyan nemzetek, amelyek a polgári demokráciát 300 éve gyakorolják, és vannak olyan nemzetek, amelyek 20 évig sem tudták gyakorolni. A világunk sorsa megpecsételődött. Innen visszaút már nagyon nincsen. Minden bibliai prófécia persze feltételes, a bibliai próféciák nem fátumot képviselnek. Ha az emberiség tanulna ezekből a próféciákból, akkor már eleve nem jutott volna ebbe a helyzetbe.
De az emberiség, úgy látszik, olyan, hogy nem tanul, és nem is akar tanulni. Ezért tudta Isten ezt kijelenteni, hogy ez meg fog születni, ez be fog teljesedni, de Isten A jelenések könyvében ígéretet adott azoknak az embereknek, akik nem földi összefogás keze alá hajtják a fejüket, hanem követik a Bárányt, ahova megy. Krisztus követését látják célravezetőnek.
Én hiszek abban, hogy lelki ökumenizmus már most is van az emberek között, tudniillik ezt azzal azonosítom, amikor egymástól eltérő vallásfelekezetből származó emberek egymással találkoznak, de mivel mindegyik az igazságot keresi, ezért nem az a téma, hogy ki milyen vallásfelekezethez tartozik, hanem az a téma, hogy mi az igazság.
Mit mond a Biblia? Mit mond Isten szava? Ez az igazi lelki ökumenizmus, és ennek nagyon sok jelét tapasztalhatjuk, és magunk is élhetünk ilyen életet. Ha a hétköznapokban nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy ki milyen felekezetű, amiben talán nincs is nagy része, mert kisgyerek korában valahol keresztvíz alá hajtották a fejét, ebbe nagy beleszólása nem lehetett. Tegyük félre egy kicsit most, hogy ki milyen felekezetű, vallású, ezt egyáltalán vegyük le a napirendről, és tegyük fel a legnagyobb kérdésünket. És a legnagyobb kérdésünkre mindannyian keressük a Bibliából a választ.
Kérdezzük meg, hogy a Biblia erről és arról a kérdésről mit mond. És akkor talán majd jutunk egyről a kettőre. Mindenesetre a Biblia legnagyobb témája Jézus második eljövetele, holnap este itt kell folytatnom.
Köszönöm a figyelmet!