A csodák mindig nagy szerepet játszottak az egyházak misztikus vonásainak fenntartásában.A vezetés(ek) viszont óvatosan távol tartják magukat a hivatalos nyilatkozatoktól, tartva az esetleges blamázs bármikori bekövetkezésétől.Ez a történet is ezzel kapcsolatos. Évszázadok óta létezik a „Szent Január ” szindróma Nápolyban. Azonban csakis népi fogyasztásra van évről-évre üzemben. (Dénes Ottó)
A “nápolyi csoda” reprodukálása
Szent Januárius (San Gennaro)
A nápolyi székesegyházban – 1389 óta, évente többször – nagy tömegeket vonzó vallásos ceremóniára kerül sor. Egy leforrasztott üvegcsében, amely állítólag a kb. i.u. 305 körül mártírhalált halt San Gennaro (Szent Januárius, Nápoly védőszentje) vérét tartalmazza, több évszázad alatt kialakult ceremónia közepette a megalvadt vér folyékonnyá válik. E csoda több ezer néző szeme előtt játszódik le, és a tévé jóvoltából manapság több millióan lehetnek tanúi. A jelenség kétségtelenül valódinak látszik, és egészen a legutóbbi időkig megmagyarázhatatlannak tartották.
Erre a jelenségre adott tudományos magyarázatot, sőt, a jelenséget reprodukálta is a Pavia Egyetem szerves kémiai tanszékéről Luigi Garlaschelli két milánói kollégájával, Franco Ramaccinivel és Sergio Della Salával, a San Paolo kórház kutatóival.
A kutatók véleménye szerint a jelenség nem más, mint a kémiában jól ismert ún. tixotrópia – bizonyos géleknek az a tulajdonsága, hogy rázásra vagy kevergetésre folyékonnyá válnak, majd magukra hagyva ismét megszilárdulnak.
Az angol Nature c. folyóiratban közölt cikkükben (Nature, 353, 1991. október 10., 507. old.) a szerzők leírják, hogyan reprodukálták a jelenséget korabeli – 14. századbeli – vegyszerek segítségével. Vas-klorid oldatot készítettek (a Vezúv lejtőin található anyagból), majd lassan kalcium-karbonátot (kréta) adtak hozzá. Miután az oldatot bepárolták, kis mennyiségű nátrium-kloridot (konyhasót) hozzáadva egy sötétbarna színű, tixotrop tulajdonságú folyadékot kaptak, amely kb. egy óra múlva megszilárdult. Ez a gél a cikk szerint könnyen folyékonnyá tehető enyhe rázással, és a megszilárdulás-folyékonnyá válás ciklus sokszor megismételhető. image
A kutatók megjegyzik, hogy a vallásos ceremónia közben az üvegfalú ereklyetartót többször fel-le fordítják. A rítusban nincs semmi szándékos csalás. Sőt, a századok során, az ereklyetartó javítása és mozgatása közben többször megfigyelték a folyékonnyá válás jelenségét. ”
A kutatók folytatják kísérleteiket vérhez hasonlító tixotrop tulajdonságú anyagok előállítására, és máris sikereket értek el.
A nápolyi ereklye kémiai összetételének megállapítása, csak az üvegcse felnyitásával lehetséges, a teljes analízishez azonban a katolikus egyház nem járul hozzá. Most, hogy a jelenséget reprodukálni tudtuk, erre az áldozatra azonban nincs is szükség.”
Az egyházi vezetők igen mértéktartóan reagáltak a fejleményekre. Az egyház szóvivője, Peter Verity főtisztelendő szerint: Ezek a jelenségek soha nem voltak részei az egyház tanításainak
A San Gennaro ereklyét vizsgáló pap
A hívők szabadon eldönthetik, vajon hisznek-e benne vagy nem.
A londoni Times Mervyn Alexandert, a cliftoni római katolikus püspököt idézi, aki hangsúlyozza, hogy a csalás esete fel sem merült: Ilyen jelenségekben való hit személyes ügy, és vannak olyanok, akik elfogadják a létezését. ”
A londoni újság értesülése szerint Garlaschelli akkor kezdett érdeklődni a nápolyi jelenség iránt, amikor a CICAP (Comitato Italiano per il Controllo delle Affermazioni sul Paranormale), az olasz szkeptikusok társasága által kiadott magazinban olvasott róla.
(Skeptical Inquirer, 1992. 3. sz.)
