Nem mindegy, ki miért fog ülni: akár előnye is lehet, ha valaki okos dolgot csinál közben

Korunk egyik népbetegsége a sok órán keresztül tartó ülés, tekintettel a mozgásszegény életmód számos negatív következményére. Ezzel nincs is mit vitatkozni, az viszont mindenképpen érdekes, hogy az agyunk hosszútávú egészsége szempontjából nem mindegy, milyen célból ülünk, közben mit csinálunk.

A sok ülést – jogosan – egészségügyi kockázatnak tartják, azonban ülés és ülés között különbség van. Egy átfogó, 19 éves tanulmány eredménye szerint nemcsak az számít, hogy mennyi időt töltünk egy nap székben/fotelban, hanem az is, hogy mit csinálunk közben.

Svéd kutatók az ülés és a demencia kapcsolatát vizsgálták. Az adatokat egy egész Svédországra kiterjedő, 1997 szeptemberében indított tanulmányból vették. Több mint húszezer, 35 és 64 éves kor közötti felnőtt válaszolt olyan kérdésekre, hogy naponta mennyi időt ülnek, és eközben mennyi időt töltenek passzív tevékenységekkel, mint például a tévénézés, zenehallgatás és mennyit az agy számára aktívakkal, mint amilyen az irodai munka, olvasás vagy például az online értekezleteken való részvétel.

Ezután a későbbiekben kialakult demenciát vizsgálták: ilyen mentális betegség 569 résztvevőnél alakult ki. Miután figyelembe vették az olyan tényezőket, mint az életkor, a nem, a testtömegindex, az iskolai végzettség, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az étrend minősége és krónikus betegségek, kiderült, hogy a szellemileg aktív üléssel töltött minden óra 4 százalékkal alacsonyabb demencia kockázattal járt együtt. Egy külön modellben, amely minden más napi viselkedést állandóként vettek, ez a szám 11 százalékra nőtt. A különbség inkább két különböző statisztikai megközelítést tükröz, mint ellentmondást: az egyik önmagában méri a viselkedést, a másik pedig a teljes képet adja arról, hogy valaki hogyan tölti a napját – magyarázza a StudyFinds.

Egy másik módszerrel a kutatók azt is megbecsülték, hogy mi történik, ha a passzív ülést aktívra cserélik. Azt találták, hogy egy órányi ilyen csere hét százalékkal csökkenti a demencia kockázatát. Egy olyan betegség esetében pedig (értsd: Alzheimer-kór), amelyre egyelőre nincs gyógymód és korlátozottak a kezelési lehetőségek, a kanapén töltött idő kognitívan aktív tevékenységre való cseréje az egyik legkönnyebben elérhető viselkedésbeli változtatás, amelyet az emberek megtehetnek.

A kutatásból az is kiderült, hogy mentálisan aktív ülés és az alacsonyabb demencia kockázat közötti összefüggés az 50 és 64 év közöttieknél erősebb volt, mint a fiatalabbaknál. Ezt a kutatók többek között a kognitív tartalék elméletével magyarázzák: a tartós mentális aktivitás egyfajta ellenálló képességet alakíthat ki az agyban, lehetővé téve számára, hogy a korai károsodásokat még a tünetek megjelenése előtt elnyelje. Az is lehetséges, hogy a mentálisan aktív ülés mibenléte az életkorral változik. Az idősebb felnőttek hajlamosabbak olvasással, írással vagy kirakós játékok fejtésével tölteni ezt az időt, míg a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel az íróasztaluknál ülve töltik ezeket az órákat. Az is felvetődik, hogy a munkahelyi igénybevétel más kognitív előnyökkel jár, mint a szabadidős szellemi aktivitás, ami részben magyarázhatja az eredményekben mutatkozó életkori különbséget.

Az eredmények magyarázata egyszerű: az úgynevezett aktív ülés során az agy folyamatosan dolgozik. Ilyenkor javul a memória, erősödik a problémamegoldó képesség, nő a mentális rugalmasság. Ezek pedig segíthetnek megőrizni az agy egészségét, sőt akár lassíthatják az öregedéssel járó hanyatlást.

A svéd kutatásnak azonban voltak korlátjai is. 1997-ben indult, és a résztvevők az akkori szokásaikat írták le. Még nyoma sem volt azoknak a viselkedési formáknak (digitális tartalmak), ami napjainkat jellemzi, és amelyek gyakran passzív, nagy mennyiségű fogyasztásra ösztönöznek. Ezek egészen másképp befolyásolhatják az agyat, mint az 1990-es évek végének tévénézése.

Az ülő életmódot is csak a kezdetkor rögzítették, azaz a kutatás nem tartalmazott arra vonatkozó adatokat, hogy miként változott a napi ülési idő a résztvevőknél. Ennek ellenére a tanulmány mérete kiemelkedő, hiszen több mint húszezer résztvevőt követett nyomon közel két évtizeden át. Így talán nem túlzás úgy összegezni, hogy az „ülj kevesebbet” ajánlás kiegészíthető, az „ülj okosabban” tanáccsal.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260527_ulo-munka-artalmak-ulo-eletmod-testmozgas