Nem a sebességhatár átlépése okozza a baleseteket
Végre nálunk a Szupertitkos Statisztika
Szerző: Rácz Tamás
Dátum: 2012.05.10. 07:00
Számtalanszor próbáltuk már kideríteni, mennyire van igaza a rendőrségnek abban, hogy a gyorshajtás a vezető baleseti ok. Hát most sikerült.
Vannak örök kérdések. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Van-e élet a halál után? Ha Isten létezik, hogy engedheti a sok gonoszságot? A dízel a jobb vagy a benzin? A rendőrség által vezető baleseti oknak mondott gyorshajtások hány százaléka abszolút, vagyis traffipaxszal ellenőrizhető, és hány százaléka relatív?
Hát, ez utóbbira most már választ tudunk adni. Évek óta ostromoltuk az ORFK-t, hogy mondják meg, mennyi is a statisztikáik szerint sok-sok balesetet eredményező gyorshajtásból az, ami a megengedett sebességhatár túllépése (abszolút), és mennyi, ami csak azért minősül gyorshajtásnak, mert a baleset okozója nem az időjárásnak, látási viszonyoknak, autója műszaki képességeinek megfelelően választotta meg a sebességet (relatív).
Nagyon nem mindegy ez, mert a rendőrség közlekedésért felelős alegységei hagyományosan ezekkel a statisztikákkal indokolják, miért merül ki látható munkájuk legnagyobb része traffipaxozásban, és miért látni nagyon-nagyon ritkán olyat, hogy szabálytalanul sávot váltók, veszélyesen előzők, kereszteződéseken, zebrákon hanyagul, figyelmetlenül átvágók, agresszíven autózók leállításával próbálnák óvni a biztonságot.
Szó se róla, kényelmesebb megoldás egy Fáma lézer mögött szunyókálni a dombtetőn, és automatikusan beszedni a gyorshajtó járművek tulajdonosaitól az objektív felelősségnek csúfolt (valójában épp a felelősséget elkenő) rendszerben a pénzeket az üzembentartóktól, mint figyelni, hatékonyan intézkedni, tényleges rendőri munkát végezni. Az esetlegesen erős, gazdag, befolyásos, de veszélyesen közlekedők kiszűrése, megállítása, figyelmeztetése, büntetése macerásabb, és a mostani jogrend szerint kevesebb pénzt is hoz az államnak. Nagy szerencse, hogy a statisztikák eddig alátámasztották a traffizós gyakorlatot.
Eddig.
Nos, kedves rendőrség, tisztelt Pintér miniszter úr – úgy tűnik, tévúton tetszettek járni ezzel a módszertannal. A kezünkbe került ugyanis a KSH tavalyi baleseti összesített statisztikája, ami nagyon csúnyán ellentmond a hivatalos rendőri álláspontnak – talán mégsem az abszolút gyorshajtással kellene a legtöbbet foglalkozni:
Ezek szerint tavaly a 15064 járművezetői hibából eredő személyi sérüléses balesetből mindössze 124 történt abszolút gyorshajtásból eredően, az 576 halálos balesetből 16 történt meg a sebességhatárok be nem tartása miatt.
Ennyi, amit traffipaxszal – esetleg – meg lehetne előzni. És tudják, mennyi volt az összes, a rendőrség által gyorshajtásnak kommunikált okból eredő baleset? 4416. Ebből 3289 a nem az útviszonyoknak való sebesség alkalmazása (pl. kisodródás egy kanyarban), 212 a forgalmi viszonyok figyelmen kívül hagyása (pl. nagy sebességgel elmotorozás a sorok között), 520 a nem a látási vagy időjárási viszonyoknak megfelelő sebesség (pl. 90-nel belecsapódni éjjel az elakadt kamionba).
Tavaly, ismételjük csak meg, mindössze 124-en, háromnaponta egyszer hajtottak úgy gyorsan a KRESZ szerint, hogy ebből személyi sérüléses baleset származott, alig háromhetente egy, összesen 16 halálos baleset történt emiatt.
Ez az összes sérüléses baleset 0,8, az összes halálos baleset 2,8%-a. A rendőrség pedig ezt úgy kommunikálja, hogy a személyi sérüléses balesetek 29,3, a halálos balesetek 41%-a történt gyorshajtás miatt. Ezek az adatok mennek ki a hivatalos rendőri kommunikációban. Ez magyarázza a traffipaxozásba fektetett pénzt, állományi munkaórát. Pedig mindez csupán egy nagyságrendi csúsztatás a traffipaxok működtetésének megideologizálására.
Kedves olvasónk, ítélje meg Ön is, hogy a traffipaxozás az összes, a közutakon érzékelhető rendőri megelőző munkához képest ennek az aránynak megfelelő mértékű-e manapság: