Még mindig az ébresztőórában bízik? Hallgasson a testére!
Az idei orvosi Nobel-díjasok eredményei felülírhatnak mindent, amit az orvoslásról és a biológiáról eddig gondoltunk. Ismerkedjen meg az életének ritmusát adó belső órával!
Valamikor a 18. században Jean Jacques d’Ortuous de Marian észrevette, hogy a növényei a világosság és a sötétség váltakozásának a ritmusában zárják és nyitják a leveleiket. Nem elégedett meg az észrevétellel, hanem megpróbált utána is járni a rejtélynek: állandó sötétségben is megfigyelte a növényeit, és azt látta, hogy a levelek a napfény hiányában is folytatták ezt a ritmikus mozgást. Vagyis valamiféle belső órának engedelmeskedtek.
Azóta több tudós is kimutatta, hogy a növényeket, az állatokat és az embereket is egyfajta belső ritmus irányítja, de sokáig rejtély maradt ennek a lenyűgöző időzítő rendszernek a működése.
Hogy mennyire bonyolult a kérdés, azt jól jelzi, hogy az idei orvosi Nobel-díjasok – Jeffrey C. Hall, Michael Rosbash és Michael W. Young – évtizedeket szenteltek a téma kutatásának, amíg rájöttek, hogy a válasz a génjeinkben van.
A tengerentúli utazásokkal járó jetlag, a több műszakos munka és az alvásnak hadat üzenő kütyük korában igazán remek időzítéssel ítélte oda a Nobel-bizottság az orvosi díjat olyan kutatóknak, akik ennek a belső órának a működését és a hatásait próbálták meg feltérképezni.
Az élet ritmusa
Az embereket, az állatokat és a növényeket is tehát egy belső óra irányítja, amely nagyjából 24 órás ciklusokban követi le a fény és a sötétség váltakozásának a ritmusát. Ezek az órák nemcsak bennünk vannak, hanem minden organizmus minden egyes sejtjében megtalálhatóak a baktériumoktól kezdve a mamutfenyőkig. A földi élet kulcsösszetevői, amelyek az evolúció több millió éve alatt beleszőtték a bolygó forgását az élőlények sejtjeinek az anyagába.
A cirkadián ritmus
A latin circulus (kör) és dies (nap) szavakból áll össze a cirkadián kifejezés, amely szó szerint azt jelenti, hogy „körülbelül egy napos”. A cirkadián ritmus pedig egy olyan, nagyjából 24 órás ciklus, amely lehetővé teszi, hogy az élőlények számítsanak a környezeti körülmények szabályos váltakozásaira, és fel tudjanak készülni rájuk.
Ahogy az egyik kutató, a sejtciklusok kutatásáért Nobel-díjjal kitüntetett Sir Paul Nurse fogalmazott: „Mindannyian ezen a bolygón a Nap rabszolgái vagyunk”. A cirkadián ritmus pedig alapvető az élet megértéséhez. És sokat segíthet a saját működésünk megértésében is.
Nálunk, embereknél ez a belső ritmus a nap folyamán különböző tevékenységeket készít elő – alvást, ébredést, evést – azáltal, hogy szabályozza a hormonszinteket, a testhőmérsékletet vagy az anyagcserét. A testünk belső órájában az az igazán lenyűgöző, hogy nemcsak reagál a Nap mozgására, hanem előre számít rá. Ráadásul nem egyetlen óráról van szó, hanem molekuláris óraművek összehangolt munkájáról.
A cirkadián ritmus tulajdonképpen az evolúció válasza az éjszaka és a nappal ciklikus változásaira.
(megj. a Biblia első lapján olvasható a beosztás nappal és éjszaka keletkezéséről: . „És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.” I. Mózes 1,5.)
A földi életünkben végső soron egy biztos pont van: hogy a Nap megbízhatóan felkel, majd lenyugszik. Ha pedig előre tudunk számítani egy változásra, akkor készülni is tudunk rá. Ezt az élet már a legkorábbi formáiban felismerte, és igyekezett valamilyen módon előre számítani arra, hogy mikor lesz világos és sötét, mikor lesz meleg vagy hideg egy 24 órás ciklus alatt.
Hogy ennek mi értelme? Egy egysejtű például a nappal-éjszaka váltakozásaihoz alkalmazkodva megúszhatja azt, hogy a nap megégesse, egy növény hatékonyabb fotoszintézisre lehet képes, egy állat nagyobb eséllyel ismeri fel, hogy mikor számíthat a ragadozók támadásaira.
Bonyolult összmunka
Az emberi szervezet számára az a kihívás, hogy összehangolja az egyes sejtekben kifejlődött genetikai órát. A természet végül is ezt elég jól összehozta, ennek köszönhető, hogy a hasnyálmirigyünk, a bélrendszerünk és hipotalamuszunk összehangoltan készít fel arra, hogy egyszerre legyünk éhesek és készek az emésztésre, mint ahogyan az is, hogy akkor állunk készen az alvásra, amikor az izmaink is készen állnak arra, hogy lazítsanak és regenerálódjanak és az agyunk is a leginkább alkalmas a karbantartásra.
http://hvg.hu/elet/20171004_Hallgasson_a_belso_orajara_ha_kedves_az_elete
szerző:
Vándor Éva