Kényszerházasság
Komoly reakciósorozatot váltott ki a napokban az interneten Semjén Zsolt evolúcióról szóló nyilatkozata. A miniszterelnök-helyettes néhány hete mondta el rövid monológját a Hír TV-ben a fejlődéselmélet és a bibliai teremtés kapcsolatáról: szerinte az evolúció nem működhetne, ha Isten nem helyezte volna bele az anyagvilágba a fejlődés programját. Szóhasználatából és néhol pontatlan megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy a KDNP elnöke az úgynevezett teista evolúció elméletét vallja. Noha ez a világmagyarázat csak részben illeszkedik a bibliai kinyilatkoztatáshoz, az úgynevezett teista evolúcióban a katolikus egyház, valamint a protestáns felekezetek nagy része is a teremtéstörténet hiteles értelmezését látja.
Miről is szól valójában ez a felfogás? A teista evolúció lényegében olyan módon képzeli el az élőlények, sőt az egész világ kialakulását és fejlődését, ahogyan azt a materialista alapokon álló mai természettudomány felvázolja. Tehát egy nagy robbanás következtében jött létre az egész Világegyetem (ez a Big Bang, azaz a Nagy Bumm), ami utána egyre lassuló módon tágulni kezdett. Ebben az Univerzumban született meg a Föld nevű bolygón az általunk jelenleg ismert élet egyetlen élő sejt kialakulásával, amiből ezután a szaporodás, a mutációk és a túlélésre legalkalmasabbak természetes kiválasztódása révén évmilliárdok alatt létrejött a mai élővilág – benne az emberrel. A természettudományok – elsősorban a biológia, a fizika, a geológia és a paleontológia – ezt a folyamatot a vak természeti törvényekkel magyarázzák: mivel azok bármiféle intelligencia híján vannak, terv vagy cél nélkül működnek, ezért úgy is mondhatnánk, hogy a véletlenek sorozata vezetett a jelenlegi élővilág kialakulásához.
A teista evolúció abban különbözik ettől, hogy a természeti törvények forrásaként a teremtő Istent jelöli meg, aki eltervezte a világmindenséget, élő és élettelen részét egyaránt, és úgy indította útjára, hogy beleprogramozta a fejlődés útját az anyagba, hogy ez által hosszú évmilliárdok során létrejöjjenek a különböző fajta növények, állatok és maga az ember is. Ilyen módon a teista evolúció szerint igen is van célja az evolúciónak, amit Isten tervezett meg. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten az evolúció mechanizmusával teremtette a világot, benne az emberrel. Ez nem egy természettudományos elmélet, hanem egy filozófiai felfogás, amely a természettudományt és a bibliai teremtéstörténetet próbálja összeházasítani.
Éppen ezt igyekezett megfogalmazni Semjén Zsolt is, amikor azt mondta az interjúban, hogy „ha egy dogmatikus evolucionista elméletet vallanánk, akkor az természettudományos képtelenség lenne, mert azt állítaná, hogy valami olyat ad, amije nincsen”. Nem is az ilyen, sokak számára érthetetlen mondatai tették élcelődés tárgyává a KDNP elnökét az internetes fórumokon, hanem a tudományos világ evolúciót harciasan védő oldalának felháborodása, és ezt a felháborodást a maga nyelvére lefordító laikus médiafelületek (például index.hu), melyek szerint: a „tudomány állása szerint az evolúció olyan tény, mint a gravitáció”.
Az evolúció továbbra sem bizonyított állításait pajzsként maguk elé tartó, materialista és ateista világnézetet vallók nem tolerálják a „teremtés” és az „Isten” szavak elhangzását ebben az összefüggésben. Semjén Zsolt valóban pontatlanul fogalmazott, amikor az evolúciót puszta hipotézisnek titulálta, hiszen az valójában egy tudományos paradigma (az egész biológiát átölelő gondolkodási rendszer), ami jóval erősebb egy hipotézisnél. Sőt, az evolúció tulajdonképpen egy világnézet is sokak számára, az istentagadó ateizmus és a látható világon kívül minden mást kizáró materializmus világnézetének egyik fontos eleme.
A tudományos világban jelenleg tehát ma az evolúciós felfogás az elterjedt és uralkodó – hiszen mintegy 150 éve, Charles Darwin A fajok eredete című alapművének megjelenése óta (sőt valójában már előtte is) foglalkoznak tudósok ezrei ezzel az elmélettel. Volt ideje, hogy nagyon jól kidolgozott tudományos elméletté váljon. Az evolúció elméletének tudományos és filozófiai elemzésétől jelen írás keretei között eltekintenénk, de annyit szabadjon megjegyezni, hogy mint minden elméletnek, az evolúció-nak is megvannak a gyenge pontjai, és ebből nem is csak egy van. Még ha a miniszterelnök-helyettes által említett környezethez való alkalmazkodás tautológiája éppen nem is tartozik közéjük. Az alternatív elméletek, mint a kreacionizmus és az intelligens tervezés tudományos jellegét nehéz lenne bizonyítani, ezek is inkább a teista evolúcióhoz hasonló filozófiai felfogásoknak tekinthetők, mivel kimondva vagy kimondatlanul beszélnek a természetes, racionálisan felfogható világon kívüli tényezőkről is. Viszont a hívő emberek számára mindez azért nem jelent problémát, mert ismeretes, hogy a tudomány folyamatosan fejlődik, alakul, ráadásul eleve kizár bármilyen természetfeletti tényezőt a vizsgálódása tárgyából, így nem is lehet csodálkozni, hogy materialista szemléletet közvetít.
A természetfelettit elfogadó emberek tehát a tudományra csak részigazságok hordozójaként tekintenek, ami nagyon sokat segít a látható világ értelmezésében, valamint az emberi élet megkönnyítésében – gondoljunk csak a világunkra jellemző megszámlálhatatlan technikai eszközre vagy éppen az orvostudományra. A tudomány hasznossága azonban nem jelent mindenhatóságot, még ha a természettudományos világnézetet valló ateista és materialista emberek nagyrészt mindent a tudomány fényében akarnak látni, azzal akarnak megmagyarázni. Pedig sok folyamatra nincs természetes magyarázat a tudomány mai állása szerint. Vagyis azok anyagi okokkal való magyarázatához szintén hitre van szükség, még ha ezt nem is nagyon szokás beismerni.
Semjén Zsolt mondatai valójában nem állnak ellentétben az evolúciós felfogással, de vajon mit szól mindehhez a keresztény világ a hit szempontjából? A teista evolúció felfogását – amely valójában egyfajta filozófiai értelmezését, hátterét adja az evolúciónak – Pierre Teilhard de Chardin jezsuita szerzetes és paleontológus dolgozta ki a 20. század közepén – Darwin munkássága után majdnem egy évszázaddal. Teilhard de Chardin halála után nem sokkal, 1955-ben jelent meg Az emberi jelenség című műve, amelyben részletesen kifejti az evolúció és a teremtés együttes értelmezését. E szerint a természet egy úgynevezett α ponttól folyamatosan tart a végső pontig, az ω pontig, amiben teljesen Krisztussal válik eggyé a világ. E fejlődési folyamatot Isten az evolúció által tervezte meg, és ezért amit a természettudomány véletlen eseményeknek lát, azok mögött valójában Isten terve van. Ő adta a szükséges energiát a fejlődéshez, amely során kialakult az ember is, aki az egész folyamat egyik csúcspontja, hiszen gondolkodni is képes, van tudata. Így jött létre az úgynevezett nooszféra, ahonnan pedig már „csak” egy lépés Krisztus, hogy az emberiség eggyé váljon vele.
De Chardin teista evolúciós felfogását a katolikus egyház kezdetben nem fogadta el, bár a pápai hivatal sokáig nem foglalt állást egyértelműen: XII. Pius pápa volt az első, aki nyilatkozott az evolúcióról az 1950-ben kiadott Humani Generis (Emberi nemnek) című enciklikájában. Ebben annyit állít, hogy az ember testének élettelen anyagból való származása lehetséges, csak a lélek származik közvetlenül Istentől. Teilhard de Chardin halála után majd’ fél évszázaddal viszont
II. János Pál pápa 1996-ban azt nyilatkozta, hogy „a múlt századi nagy angol tudós, Charles Darwin elmélete ma már több mint feltételezés, és nem ellentétes a hittel”, illetve „összeegyeztethető az emberi test állati eredetéről szóló tan a lélek isteni eredetét valló katolikus elvvel.”
Az evolúció katolikus tanok közé való befogadása jeléül 2009 márciusában, a Darwin-év alkalmából Vatikánban rendezték meg – a Gregoriana Pápai Egyetemen a Pápai Kulturális Tanács védnökségével – a Biológiai evolúció: tények és elméletek. Kritikus értékelés A fajok eredete megjelenése után 150 évvel című tudományos konferenciát, ahova csak az evolúciót valló tudósokat hívták meg. A konkurens elméleteket követő kreacionisták és az intelligens tervezés hívei nem kaptak lehetőséget elméletük mellett való kiállásra. Időközben a protestáns felekezetek közül is több elfogadta a teista evolúció elméletét: az anglikán, a református és az evangélikus egyház teológiájának is részét képezi ma, és az evolúciót tagadók jelentik a kisebbséget felekezetükön belül.
Kijelenthető, hogy a teista evolúciót tulajdonképpen egységesen főként a neoprotestáns felekezetek tagadják teológiájukban. Szerintük a Biblia értelmezésébe nem fér bele az evolúciós fejlődés tudományosan ismertetett modellje. Ennek teológiai és filozófiai okai is vannak. Előbbi abból származik, hogy a teista evolúciót csak úgy lehet összhangba hozni a Bibliával, hogy ha a Genezis könyvének első két fejezetét, a teremtés történetét nem fogadjuk el szó szerint, hanem pusztán allegorikusan értelmezzük – azaz a mondanivalóját keressük, és nem tényszerű beszámolónak tekintjük.
Ilyen módon a teremtés hat napja valójában csak egy folyamatot ír le, amelyben meg is lehet figyelni a fokozatos fejlődést. A szó szerinti értelmezés ezt nem teszi lehetővé: eszerint Isten valóban az adott napokon teremtette az élőlényeket a szavával, ahogyan olvashatjuk. A teológiai problémák sorozata abból adódik, hogy a Biblia más részeiből egyértelmű, hogy a később élő próféták és apostolok, sőt maga Jézus Krisztus is szó szerint értelmezte a teremtés történeti leírását. Jézus Krisztus beszédei és az apostolok levelei például egyértelműen hivatkoznak az első emberpárra, Ádámra és Évára. A teista evolúció felfogása szerint, az allegorikus bibliaértelmezés alapján ilyen jellegű első emberpár, ősapa és ősanya nem is létezhetett (ha a biológiai történetből indulunk ki), hiszen az ember egy folyamat során jött létre, nem volt éles határ az állatvilág és az ember között. Ez viszont felvet olyan további problémákat, mint például a bűnbeesés eseményének, s így az eredendő bűn fogalmának értelmezése. Ezek után már a megváltás szükségessége is nehezen magyarázhatóvá válik.
További fontos teológiai probléma, hogy a teista evolúció felfogásából egyértelműen következik a tudományos állításoknak a bibliai szövegeknél pontosabb és hitelesebb forrásként való elfogadása. Hiszen, ha a Biblia lenne a hiteles forrás, akkor a bibliatanulmányozó emberek már évszázadokkal korábban felfedezhették volna benne az evolúciót, a fejlődési folyamatot – ilyenről pedig senki nem írt korábban.
Ez tehát azt jelenti, hogy a Bibliából önmagában nem következik az evolúció mint teremtési módszer, hanem a tudomány állása miatt „szükséges” a Bibliát így értelmezni. Így viszont már csak egyetlen kérdés marad: ha valami oknál fogva a tudomány változtatna az evolúciós elméleten, és esetleg egy jobb megoldással rukkolnának elő a kutatók a világ keletkezését illetően, akkor a teológusok is felülírnák-e felfogásukat? Hiszen a teista evolúció értelmezési módszeréből ez logikusan következik, ez esetben viszont a bibliaértelmezést igazítanák a tudományhoz. Akkor tehát a Biblia nem egy szent szöveg, ami Istentől származik, nem felsőbbrendű az ember alkotta tudományos nézetekhez képest, hanem éppen fordítva?
A teista evolúció másik problémája filozófiai-logikai eredetű: felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen isten az, aki az evolúció útján teremt? Hiszen ismeretes, hogy az evolúciós mechanizmus szerves része a halál, a gyengék, a „kevésbé rátermettek” kipusztulása, azaz a természetes szelekció.
Ez az isten felhasználja a gyengék pusztulását, a fajok kihalását tervének megvalósításához? Eszerint a természeti katasztrófákat is ő találta ki, hiszen az evolúciós fejlődésben ezeknek is fontos szerepe volt. Továbbá az emberi történelem szenvedéseit (háborúk, járványok, katasztrófák) is neki köszönhetjük, hiszen ez is az előre eltervezett világtörténelem része. Ezen túl a jelen világunkban látható sok igazságtalanság és probléma is rá vezethető vissza, hiszen mindezt szintén bele kellett vennie az eredeti fejlődési tervbe. Sőt, mindebből egy szörnyszülött, a szociáldarwinizmus, azaz a népek közötti rátermettségi harc is következik, ami a náci fajirtás egyik ideológiai alapját is adta annak idején. Nagyot nem tévedhettek, mert a teista evolúció istenének teremtési elvével végül is összhangba hozható a szociáldarwinizmus eszméje. Ezzel szemben a Bibliából kirajzolódó kép egyértelműen jónak, életpártinak, a halál, a szenvedések ellen harcolónak, a gyengék és elesetteket pártolónak mutatja be Istent. Ezek alapján megkockáztathatjuk, hogy a teista evolúció „istene”, a Biblia teljes szövege alapján inkább hasonlít az emberiség ősi ellenségéhez a Sátánhoz, mint a teremtő Istenhez!
A Semjén Zsolt nyilatkozatában bemutatott teista evolúció elvét tehát sem a természettudományos világnézetet valló emberek, sem a Bibliát szöveghűen követő hívők nem tudják elfogadni. Előbbieknek azért nem szimpatikus, mert a szerintük nem létező Isten szerepel benne, utóbbiak pedig a Szentírással nem tudják összhangba hozni a „szelektáló, kegyetlen” istenképet. Bizonyos egyházi tanítások miatt azonban, még a nyilvánvaló ellentmondások ellenére is, sokan elfogadják az evolúció és a teremtés vegyes házasságát.