A Korán két világa: Interjú Bill Warner iszlámkutatóval
Elpuhult nyugati férfiak, elnőiesedett kereszténység: többek között ez is hozzájárul az iszlám terjedéséhez a nyugati világban – állítja Bill Warner iszlámkutató, aki sikeres természettudományos karrier után váltott, és az elmúlt évtizedekben a politikai iszlám kutatásával és az ezzel kapcsolatos felvilágosítással foglalkozott. November elején Budapesten járt, akkor válaszolt a Hetek kérdéseire.
Az iszlám rejtélyes a legtöbb nyugati ember számára. Különös, bonyolult, eredeti nyelven a legtöbben el sem tudjuk olvasni az írásaikat. Miért fontos egyáltalán ismerni az iszlámot?
– Rendkívül fontos, például annak érdekében is, hogy Európában megértsük a migrációs folyamatokat, így Bécsben meg Németországban is. A muszlimok az iszlám szerint gondolkodnak, ezért ha nem ismerjük meg az iszlámot, akkor sohasem fogunk megérteni egy muszlimot. A legfontosabb muszlim pedig, akit meg kell értenünk, az Mohamed.
Miért? Mohamed életrajzát nem is találjuk meg a Koránban.
– Körülbelül kilencven olyan vers van a Koránban, ami arra utal, hogy minden muszlimnak úgy kell élnie az életét, mint Mohamednek. Beszéljen úgy az ember, mint Mohamed, legyen olyan férfi, mint Mohamed, legyen olyan apa, mint Mohamed, azaz a Korán újra és újra azt tárgyalja, hogy mindenkinek olyanná kell válnia, mint Mohamed.
Rendszeresen ellentmondó állításokat hallunk az iszlámról. A különböző politikai narratívák miatt van ez, vagy ezek a kezdettől bele vannak kódolva az iszlámba?
– Az iszlám kimondja, hogy a Korán teljesen tökéletes egészen az utolsó betűig. Ezért semmit sem szabad kritizálni benne. Az iszlám autokratikus rendszer, az embernek egy az egyben a doktrínák utasításait kell követnie. Nincs helye a kreativitásnak, nincs helye semmilyen más gondolatnak. Az egyik legelbátortalanítóbb vers, amelyben a Korán azt mondja, hogy ne tegyen fel az ember bonyolult kérdéseket.
Két különböző Korán van: a későbbi, medinai Korán-szövegek 24 százaléka szól a dzsihádról, míg a korábbi, mekkai Koránban semmilyen dzsihádról nincs szó. Tehát akkor az iszlám békés? A mekkai Korán szerint igen. Az iszlám a dzsihádról szól? Ha a későbbi Koránt olvassuk, Medinából, akkor igen, az iszlám a dzsihádról és politikáról szól. Ez a dualizmus tükrözi Mohamed életét is. Tizenhárom évig hirdette az iszlám vallását, és ezalatt százötven arabot tett muszlimmá. Majd Medinába ment, ahol már megragadta a politikai hatalmat, és kezdte gyakorlatba ültetni a dzsihádot. Mire meghalt, az Arab-félszigeten már minden egyes arab muszlim hitű volt. Tehát a békés iszlám vallás elbukott, de előkészítette a siker útját a politikai iszlám dzsihád számára. Így mindenki arra hivatkozhat, amire szeretne. Aki békés vallást akar, az megtalálja a békés iszlámot, aki háborúst, az megtalálja a harcos iszlámot. Létezett a békés Mohamed, létezett a harcos Mohamed is. Mindez ellentmondásos, mégis egyszerre igaz. Ez az, amit én dualizmusnak nevezek.
Az iszlám más vallásokhoz viszonyítva fiatal, mégis van egy több mint ezernégyszáz éves történelme. Beszélhetünk-e egységes iszlámról, vagy tekintsünk rá egy olyan vallásként, ami különböző korszakoktól, emberektől és régióktól függően más és más?
– A muszlimok akár régiónként is nagyon különbözőek lehetnek. Különbözhetnek abban is, hogy milyen mértékben akarják gyakorolni az iszlám vallást. Például a hidzsáb mérete, alakja, színe különbözhet országonként; de a doktrína, az alaptanítás, amin a vallás alapszik, mindenhol ugyanaz. Ezt kihangsúlyoznám. A Koránra minden muszlim úgy tekint, mint ami tökéletes, univerzális, örökkévaló. Ha van egy ilyen könyvük, akkor hogyan tudna megváltozni ez a vallás? Ha a Koránt, mondjuk, Mekkából Malajziába visszük, ez magán a Koránon semmit sem változtat. Talán vannak apró különbségek abban, ahogyan a muszlimok a Koránt értelmezik, de maga a Korán ettől ugyanaz, soha nem változik meg.
Ön eredeti szakmája szerint természettudós. Mivel járultak hozzá az iszlám tudósok az általános tudásunkhoz? Vannak, akik szerint sok újat nyújtottak, míg mások szerint szinte semmit. Ha a tényeket nézi, Ön mit mond erre?
– Ez egy nagyon nagy témakör. Ilyenkor leginkább az iszlám aranykoráról szeretünk hallani, amikor az iszlám volt a világ „legnagyobb és legnagyszerűbb” civilizációja. És valóban, negyven évvel ezelőtt egy Princetonon tanító történelemprofesszor azt mondta nekem, hogy a bagdadi aranykor az emberiség intellektuális történelmének a csúcspontja volt. Van azonban itt egy probléma. A muszlimok nemigen nyernek tudományos vagy kémiai Nobel-díjakat. Ha jól tudom, eddig összesen nyolc ilyen díjat kaptak, de ezt kafírokkal, hitetlenekkel kellett megosztaniuk, mert közös munka eredménye volt. Sosem nyert még tudományos Nobel-díjat muszlim egyedül.
De ennek az oka lehet akár egy negatív részrehajlás is a muszlim tudósokkal szemben…
– Úgy vélem, hogy a tudomány világában nem fér meg az ilyen jellegű részrehajlás. Ha valaki előáll egy jó elmélettel, és alá tudja támasztani az igazát, akkor nem gondolnám, hogy ilyen diszkrimináció érné. A tudomány eredményeket kíván, olyan dolgokat vizsgál, amelyek nagyon bonyolultak, és még nincsen rájuk magyarázat. Ezzel csak azt próbálom elmondani, hogy ha lennének olyan muszlim tudósok, akik előállnának például a részecskefizika terén egy eddiginél jobb elmélettel, akkor arról hallanánk. De nem hallunk ilyesmiről, mert a tudományban nem érnek el ilyen eredményeket.
És mi a helyzet például a matematikával?
– A matematikában elért eredményeik, amelyekről tudunk, mind az iszlám korai intellektuális történelméből származnak. Ehhez meg kell értenünk, hogy a korai dzsihád zsidók, keresztények és zoroasztriánusok ellen zajlott. A tudósaikat összegyűjtötték, ők voltak az aranykor tudósai, akik ugyan nem voltak muszlimok, de arab neveket kaptak. Így, amit az iszlám elsajátított, azt a keresztényektől, zsidóktól és zoroasztriánusoktól vette. Persze néhány tudományágban, különösképp a földrajzban ők is értek el eredményeket, mivel például nagyon fontos volt számukra, hogy pontosan meghatározzák, merre van Mekka. Ez vezette őket a csillagok és a földrajz tanulmányozásához. Tehát nem azt mondom, hogy nem voltak olyan muzulmánok, akik jó munkát végeztek volna, de az emelített fénykor csak rövid ideig tartott, és ennek alapjául szolgált a keresztények, a zsidók és a zoroasztriánusok már meglévő tudománya.
Hogyan látja az iszlám a jövőt? Van valami végső cél, amit a kezdetektől el akarnak érni?
– A Hadíszban, a Mohamed prófétára vonatkozó hagyományokban szerepel, hogy a dzsihádot addig kell folytatni, míg minden kafír áttér a muszlim hitre és megvallja, hogy egyetlen Isten létezik, Allah, és Mohamed az ő prófétája.
Áll valamiféle időkeret a rendelkezésükre, amin belül ennek teljesülnie kell?
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201511/a_koran_ket_vilaga
Morvay Péter 2015. 11. 27. (XIX/48)
Olvasson tovább:
A szerethető Isten- Manapság újra divatos az iszlám istenéről, Allahról azt állítani, hogy azonos a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás Istenével, s hogy a „három ábrahámi, monoteista világvallás” ugyanazt az Istent imádja.