Clifford Goldstein adventista történész alaposan elemezte ezt a létfontosságú kijelentést. „Az adventisták szerint a maradék vagy a maradék egyház elnevezés csak rájuk illik. Nem
hiszik, hogy bármely más szervezet vagy egyház felvehetné ezt a nevet, noha elismerik, hogy
Isten igazi gyermekeit nemcsak mi képezzük, s nemcsak mi vagyunk igaz keresztények a
földön….”
Tehát nézzünk a MARADÉK bibliai fogalmának mélyére, a következőkben kisebb részletekben olvasható bejegyzések során.
Első fejezet: 1. KI TARTHATJA MAGÁT A MARADÉK RÉSZÉNEK?
1
Míg a Krisztus tanítványainak életében bekövetkezett szembetűnő változásokról
gondolkodunk, nem kerülhetjük el, hogy egyidejűleg ne nézzünk bele a magunk és mások
életébe is. Önkéntelenül is összehasonlításokat teszünk. Amikor látjuk, hogyan alakultak át a
valamikor becsvágyó és irigy természetű tanítványok – amilyen például Péter, Jakab vagy
János volt – az őskeresztény egyház alázatos, szeretetteljes szolgáivá, vágy ébred szívünkben,
hogy ugyanilyen változásokra kerüljön sor a maradék egyház soraiban is.
Mivel azonban már évtizedek óta nem észlelünk semmiféle változást, felvetődik a kérdés: ha
magunkat maradéknak nevezzük, hogyan lehetséges az, hogy az idő múlásával a maradék
egyház tagjainál egyre több hibát és bűnt fedezünk fel? Kit nevezhetünk egyáltalán
maradéknak? Vajon én, hibáimmal és fogyatékosságaimmal együtt, a maradék részének
tarthatom magamat? Vagy talán helyesebben és pontosabban fogalmaznánk, ha inkább állandóan Laodiceáról beszélnénk?
Ki nevezheti magát tehát Isten maradék egyházának?
Hány hívő írhatna egy-egy fejezetet, vagy akár könyvet is arról, mit tettek velük azok, akik
nemcsak hogy a kereszténység palástjával takaróznak, hanem épp a maradék egyházhoz
tartoznak! Kétségtelen, hogy a fiatal adventisták írhatnák meg e könyv legelkeseredettebb
fejezeteit.
Azokat a változásokat vizsgálva, melyek oly szembetűnőek voltak Krisztus tanítványainál,
fokozatosan világossá válik előttünk, hogy a mennyből kapott erő tette őket képessé arra,
hogy Krisztus igazi maradéka legyenek a maradékban. Ki nevezheti magát ma ezen a néven?
S milyen tulajdonságokkal kellene rendelkezniük viselőinek?
A feltett kérdésekről elmélkedve lépjünk vissza a letűnt időkbe, s nézzük meg, mit mond a
Biblia ezzel kapcsolatban.
2
Mint a Krisztus eljövetelét várók megmaradt csoportjának szétszóródott tagjai, a hetednapi
adventisták kezdettől fogva úgy beszéltek magukról, mint maradékról. Sőt, mielőtt még
hivatalosan is egyházzá szerveződtek volna, úttörőink már akkor is előszeretettel használták
ezt a nevet. E névvel legkorábban egy 1846-ban megjelent nyomtatványban találkozunk (»A
szétszórt maradékhoz. Joseph Bates 1849-ben a Jelenések 12,17. verse alapján – amely azokról szól, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét – beszélt az adventistákról
mint maradékról.
Ellen White 1853-ban a szombatot ünneplő adventistákról úgy beszélt, mint Isten népének
maradékáról.® 1855-ben, amikor J. M. Stephenson kilépett a mozgalomból, úttörőink arra
kérték őt, gondolja át, miért hagyta el Isten népének maradékát. James White 1857-ben azt
írta, hogy a laodiceai üzenet különös felhívás a maradékhoz, és arra kérte az adventistákat,
hallgassák meg a hozzájuk intézett tanácsokat. 1860-ban, amikor nevet kerestek új
egyházuknak, úttörőink szóba hozták a maradék elnevezést is. Gerhard Damsteegt történész
szerint az adventisták azért fogadták el a maradékról szóló elképzelést, mert az a hetednapi
adventisták egységességére utal, akik mint Isten népének maradéka, továbbra is az
adventmozgalom fő álláspontjaihoz ragaszkodtak.
Az évek múlásával a maradék vagy a maradék egyház elnevezés a hetednapi adventisták védjegyévé vált, azaz mindig azt használták, amikor csak magukról beszéltek. Az elmúlt másfél
évszázad alatt megjelent könyveink és folyóirataink a mozgalmat mindenütt a maradék
egyház fogalommal azonosítják. A keresztségi bizonyítvány első, 1940-ben megjelent
kiadásán a keresztségi szövetség 13. kérdése így hangzott: »Hiszed-e, hogy a Hetednapi
Adventista Egyház a maradék egyház, és akarsz-e a tagja lenni?«
Ma ez a kérdés így hangzik:
»Hiszed-e, hogy a Hetednapi Adventista Egyház a bibliai próféciák maradék egyháza?«
A közösség a maradék fogalmát hivatalosan akkor alakította hit-alapelvvé, amikor az 1980-
as dallasi Generál Konferencián kimondta, hogy az adventista egyház a maradék, amely arra
hivatott, hogy megtartsa »Isten parancsolatait és Jézus hitét.« így került be ez a kijelentés a
27 alapigazság közé, s vált annak 12. tételévé.
»Az egyetemes egyházat a Jézus Krisztusban igazán hívő emberek alkotják, ám az utolsó idők
nagyarányú hitehagyásai közepette egy maradék arra hivatott, hogy megtartsa Isten
parancsolatait és Jézus hitét. Ez a maradék az ítéletet, a Krisztusban való üdvösséget és az Ő
közeli eljövetelét hirdeti. Küldetése a Jelenések 14. fejezetében található hármas angyali
üzenettel van jelképezve. Ez egybeesik a mennyei vizsgáló ítélettel, melynek eredménye a
földön: bűnbánat és reform. Minden hívő személyes elhívatása, hogy részt vegyen ennek a
bizonyságnak az egész világon történő hirdetésében.«
Folytatjuk: Az adventisták szerint a maradék vagy a maradék egyház elnevezés csak rájuk illik…?