A keresztre szegezett kézírás (Kol 2,14-17)

PDVD_100
  • A keresztre szegezett kézírás (Kol 2,14-17)Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást,amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezte

    azt a keresztfára” (Kol 2,14).

  • Mit szegezett Jézus Krisztus golgotai halálával a keresztre? Mi az „ellenünk szóló kézírás?”

    Ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségládáját

    hordozták. Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Istenetek, az Úrnak

    a szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened” (5Móz

    31,25-26).

    Az Úrnak, a szövetség ládája mellé.” A pusztai vándorlás alatt a

    szent sátor legszentebb részében volt elhelyezve „a szövetség ládája”,

    ami Isten mennyei trónját jelképezte.

  • Mi volt ebben a ládában? Nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, melyeket Mózes

    a Hóreben helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izrael fiaival,

    mikor kijöttek Egyiptom földéből” (1Kir 8,9).

    A Tízparancsolatot tartalmazó két kőtábla az Úr szövetségének ládájában

    volt, mert az Isten ujjával írt Tízparancsolat Isten uralmának az

    alapköve. Ami azonban figyelemre méltó, hogy a ceremoniális

    törvényeket tartalmazó tekercset a lévitáknak az Isten szövetségládája

    mellékellett tenni. Ez azt jeleni, hogy ami a ládában volt, az örök,

    mint maga az Isten, ami pedig a ládán kívül volt (a ceremoniális törvények),

    mulandóak és ideiglenesnek. Vagyis Jézus golgotai haláláig kellett

    gyakorolniuk a zsidóknak, mert ezeket a törvényeket Isten kizárólag

    nekik adta emlékeztetőül.

  • Mi történt a jeruzsálemi templomban, amikor Jézus meghalt a kereszten? Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadta lelkét. A

    templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasadt; és a föld megindult, és a

    kősziklák megrepedeztek” (Mt 27,50-51). Kit jelképezett a kárpit? „Mivel

    tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe

    Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg

    előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (Zsid 10,19-20) (RÚF). A Biblia

    szerint a kettéhasadt kárpit Jézus testét jelképezte.

    A kárpit kettéhasadása

    azt jelentette, hogy a zsidóknak adott ceremóniákat Jézus a halálával

    betöltötte és a keresztre szegezte, érvénytelenné tette. Jézus a

    halálával „a keresztre szegezte” (betöltötte) az állatáldozatok jelképét

    is és a zsidóknak adott ünnepeket is.

    Ezért nekünk, keresztényeknek

    nem kell megtartanunk sem a ceremóniákat, sem a ceremoniális törvény

    által előírt, zsidóknak adott ószövetségi ünnepeket sem.

    Kol 2,14-ben „az ellenünk szóló kézírás” a ceremoniális törvényre

    vonatkozik. Honnan tudjuk? A 5Móz 31,26. versben azt olvassuk, hogy

    kívül, a láda oldalához helyezett tekercset, a ceremoniális törvénykönyvet

    nevezi a szöveg „ellened bizonyságul”.

    A két szöveg összehasonlításából

    világos, hogy Jézus a ceremoniális törvényeket érvénytelenítette,

    azt szegezte a keresztfára, és nem az Isten Tízparancsolatát.

  • Kiket fegyverezett le Jézus Krisztus a halálával? „Lefegyverezte afejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette

    őket és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,15). (RÚF)

    Kiket nevez a Biblia fejedelemségeknek? „Nem vér és test ellen

    van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok

    ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen,

    melyek a magasságban vannak” (Ef 6,12).

    A Biblia Sátánt és a bukott angyalokat nevezi „fejedelmeknek és

    hatalmasságoknak”, mivel Sátán jogtalanul vitte Jézust a keresztre,

    mert nem hitte, hogy Jézus vállalja a halált, de Ő vállalta. Sátán ezzel a

    tettével leplezte le magát a mennyei angyalok és az egész világegyetem

    lakói előtt.

  • Mi volt az árnyék, az Isten ujjával írt Tízparancsolat, amit a ládábakellett tenni, vagy „az ellenünk szóló kézirat” – a ceremoniális törvény?

    Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, vagy ünnep,

    vagy újhold, vagy szombatok dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő

    dolgoknak, de a valóság a Krisztusé” (Kol 2,16-17).

    Az apostol itt beszél az étel-, italáldozatokról, az újhold ünnepéről

    és a ceremoniális szombatok megünnepléséről, melyek csak árnyékok

    voltak. Melyik törvény írja elő ezeket az áldozatokat?

    Olvassuk el 3Móz 2-6. fejezeteiben a választott népének adott ceremoniális törvényt,

    amely Jézus golgotai haláláig volt érvényes.

    Azért szegezte Jézus ezt a törvényt a keresztre, mert kereszthalálával beteljesítette és érvénytelenítette azt. Mivel a választott nép nem fogadta el Jézus Krisztust

    Messiásnak, ezért ők Jézus halála után is áldozatokat mutattak be és

    megünnepelték a ceremoniális törvény által előírt ünnepeket is egészen

    addig, amíg a jeruzsálemi templomot le nem rombolta a római

    hadsereg Kr.u. 70-ben.

    Pál apostol az eredeti szöveg szerint azért említi többes számban

    a „szombatokat”, mert a héber naptár szerint 7 dátumhoz kötött

    szombat volt, és azok minden évben a hét más-más napjára estek:

    01.15, 01.21, 03.06, 07.01, 07.10, 07.15, és 07.22.

    Ezt a 7 ceremoniális

    szombatot megtaláljuk 3Móz 23,7. 8. 21. 24-25. 27-28. 35. 36. versekben.

Mondja el a véleményét!

Oszd meg a bejegyzést!

Kapcsolódó bejegyzések: