Néhány emléket közreadok múlt századi gyűjteményemből. Tanulságos lesz összevetni a mai állapotokkal és az ezekről alkotott köztudattal. Elsőnek ezt a Magyarország-ban közölt cikket a Le Nouvel Observateur – ből. (Dénes Ottó)
Húsz év, amely meg fogja rengetni a világot
1980-nal olyan húsz év kezdődik, amely gyökeres változásokat hoz életünkben, Jimmy Carter a nyáron még ünnepélyesen figyelmeztette honfitársait; „Mindig azt hittük, hogy gyermekeink jobban fognak élni, mint mi. Ideje ráébredni, hogy ez nem igaz.”
Carternek csak részben volt igaza; gyermekeink nem fognak jobban élni, mint mi, de másképpen fognak élni. És hogy végső soron boldogabban-e, az tőlük és tőlünk függ, attól, hogyan tudjuk előkészíteni őket az új világ napjaira – abban kell majd élniük.
Ehhez persze azt kell tudni, milyen lesz ez az új világ. Sokan tanakodnak ezen. Franciaországban nemzetközi kollokviumot szervezett a Futuribles csoport a 2000. év Európájáról. Ott is sok érdekeset hallottunk a jövőről.
A Római klub is beszállt a futurológia “tudományába”. Megmérhetjük, mi vált be “előre megmondásaikból”.
Csak néhány téma: az új nemzetközi világrendszer agya és idegrendszere a telematika lesz. Először a történelemben minden ember ugyanakkor, ugyanazt fogja álmodni. A tudományok királynője, amelynek alkalmazása a következő évtizedeket uralni fogja, a biológia lesz.
Az orvostudomány kevésbé látványos lesz, de hatékonyabb és egészében véve kevésbé költséges. A nők emancipációja lesz a századvég nagy erkölcsi témája. És hogy konkrét példákból is merítsünk: közel van a nap, amikor minden tehén ikerborjakat fog elleni.
A demográfusok is érdekes dolgokat jósolnak a jövőről. 1789-ben, amikor a francia forradalom forgatta fel a világot, Franciaország volt földrészünk legnagyobb lélekszámú országa, Európa Kínája. Természeti erőforrásai kimeríthetetlennek látszottak. Fritz Baade könyve 1965 – ben jelent meg először.
Amikor Európa rákényszerítette hegemóniáját a világ többi részéré, vagyis a múlt században, ezt a terjeszkedést igazi demográfiai robbanás kísérte. Nagy-Britannia lakossága egy évszázad alatt megnégyszereződött.
Most csökken a fehér emberek lélekszáma. Becslések szerint a nemzedékek reprodukciójához minden házaspárnak átlag 2,1 gyermeket kell világra hoznia. Az észak német nagyvárosokban ez a mutató jelenleg 0,8. A tendencia hasonló minden iparosodott országban, Franciaországban is. Ha ez így marad akkor a Német Szövetségi Köztársaságnak például, mint kiszámították 2080-ban már csak 17 millió lakosa lesz.
A harmadik világ országai viszont, amelyek noha szegények, szintén kezdik élvezni az orvostudomány fejlődésének áldásait, nagy mértékben növelik lélekszámukat.
A demográfusok nem kongatják a vészharangot, azt mondják, a jelenlegi helyzet nem lesz tartós, a fehér fajtájú népek szaporasága megint növekedni fog, a többieké pedig csökkenni, és 2050 táján az emberiség újra egyensúlyba kerül. De addigra a népességi viszonyok megváltoznak.
1930-ban az ipari országoknak 850 millió lakosuk volt a 2,3 milliárdos lélekszámú emberiségből, vagyis a világlakosság 37 százaléka. 2000-ben hatmilliárd lakos közül 1,259 milliárd él majd az iparosodott országokban, vagyis 22 százalék. 2050-ben a fehér bőrűek az emberiségnek csak 12 százalékát fogják jelenteni.
Mivel a történelmet az emberek csinálják, nyilvánvaló, hogy a jövő században a világ sorsáról nem Európában fognak dönteni, hanem ott, ahol a legtöbb ember él, az emberiség 57 százaléka: a Csendes-óceán partjai körül. Civilizációnk, amely sokáig mediterrán volt, mostanára atlanti lett. Ha ugyanazok az okok továbbra is ugyanazokat a következményeket hozzák létre, újabb változásra számíthatunk: a világ Csendes-óceáni lesz. Az Egyesült Államokban máris megfigyelhetjük, hogy a nyugati part fontosabbá vált a keleti partnál, például a Stanford és a Berkeley egyetem a Harvardnál.
A nyugati ember kudarcának tünete és jelképe az energiaválság. Azt hittük, végleg megbirkóztunk az éhséggel, hideggel, a szenvedéssel, a gépek mindenben kisegítenek. Felépítettünk egy teljesen mesterséges világot, egy ipari világot, ahol a gépi erő helyettesíti az ember vérét és verítékét. Gépi erő, amely jóformán semmibe sem kerül. Csak lyukat kell fúrni a földbe, és máris felszökik az olaj.
1970-ben a kőolaj ára hordónként 1,20 dollár volt, 1979 novemberében 23 dollár, és azóta megint emelkedett.
Akkor még féltették a földet, több hasonló könyv jelent meg, mint valaha, vagy ma.
Mégis lesz energiánk a következő két évtizedben, de másfajta. Sok a szén, van atomenergia, vannak más lehetőségek: a tengerek, a napsugárzás, a szél, a biomassza, a föld hője mind adhat energiát.
Ám mindezek az energiafajták költségesek. Az embernek most már meg kell gondolnia mielőtt egy új gépet használatba, hogy valóban szüksége van-e rá. És kényelmét jól meg kell fizetnie.
Az orvostudomány is megváltozik. Eleget álmélkodtunk a csodálatos gyógyszereken. Volt altató tablettánk, ébren tartó tablettánk és jókedvcsináló tablettánk. Azt terveztük, úgy cserélhetjük elhasználódott szerveinket, mint, kocsinkon az abroncsot.
Most ráébredtünk, hogy ez a fejlett orvostudomány töméntelen pénzbe kerül. Az ilyen színvonalú egészségügyi ellátás lassacskán elnyeli egy ország minden erőforrását. A francia társadalombiztosítási költségvetés például máris meghaladta a lehetőségeket.