A protestantizmus fénykorában – főleg az un. „Szabadegyházi” (independens) közösségeknél – igen fontosnak tartott alapelv volt a jézusi parancs.
” Máté 28,19 Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, 20 Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Ez a missziós munkálkodás az utódok életében már nem volt akkora jelentőségű tétel, mint az alapító „atyák” idején, de a fennmaradás és az ellenérdekű felekezetekkel való küzdelem, vagy a túlélés érdekében mégis létezett olyan oktatási/szervezési módszer, amit GYÜLEKEZETNÖVEKEDÉS címszó alatt működtettek szerte a lakott földön.
Egy ilyen kurzuson voltam jelen, ahol egy dán származású előadó – Borge Schantz a gyülekezetnövekedés teológiai végzettségű professzora – 16 előadásban adott át gazdag élettapasztalatából amit lehetett ennyi idő alatt.
Ezt folytatásokban szeretném közzétenni a honlap nyilvánossága előtti kibertérben. (Dénes Ottó)
GYÜLEKEZETNÖVEKEDÉSRŐL SZÓLÓ ELŐADÁSOK I.
Kedves Munkatársak! Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Harminc órán keresztül szeretnék veletek a gyülekezetnövekedésről tanulni, és remélem, hogy végül már a gyülekezetnövekedésről fogtok álmodni is.
A lélekmentés területén a Gyülekezetnövekedés (továbbiakban: gyülekezetnövekedés) egy új tudomány, ami a Kaliforniai Teológiai Szemináriumról ered. Én három évig tanultam ott. Valószínűleg lesznek olyan dolgok azok között, amiket ezen a tanfolyamon el szeretnék mondani, amikkel majd nem értetek egyet. Tanításom során kicsit felbosszantom az embereket, mert akkor végig figyelnek rám. Néha olyasmi mellett állok ki, ami nem az én véleményem, de ezzel a ti véleményeteket szeretném megtudni.
A gyülekezetnövekedésnek nagyon sok olyan aspektusa van, ami ellentmondásos, amit adventistaként nem fogadhatunk el. Mégis felhívom rá a figyelmeteket, hogy meglássátok, mi történik a világban. Kb. harminc órát fogunk együtt tölteni.
Néhány dolgot magamról. A feleségem német, Hamburgból való, én dán vagyok. Két fiam van. A fiatalabbik harmincéves, ő sebészorvos Dániában. Harmincöt éve állok lelkészi szolgálatban. Szolgálatomat Dániában, a Faröer-szigeteken kezdtem, majd Nyugat-Afrikában dolgoztam öt évig, három évig pedig Nigériában voltam misszionárius. Azután visszamentem Dániába, hogy Koppenhágában lelkészi szolgálatot töltsek be. Majd elmentem az Andrews Egyetemre, utána Közép-Keletre. Hat évet töltöttem Bejrútban, Libanonban. Azután Fuldára küldtek, Amerikába, az elmúlt két évben pedig Newbold-on tanítok. A harmincöt év alatt négy kontinensen nyolc különböző országban dolgoztam az adventista egyház szolgálatában.
A gyülekezetnövekedés mozgalmat egy Donald Anderson McGavran nevű ember indította el. McGavran és követői reformátusok, akik kálvinista megközelítéssel nézik a dolgokat. McGavran szülei misszionáriusok voltak. Az apja Indiában volt misszionárius, ő maga is indiai misszionáriusként dolgozott 1923-54-ig. Ez az ember még ma is él, nyolcvannégy éves, és még mindig aktív.
Indiában a nevelés és az egészségügyi munka volt a szakterülete. Mint adventisták, ennél az első dolognál megállunk. Tehát a nevelés munkája volt a szakterülete; iskolák alapítása és az egészségügyi munka megszervezése. McGavran azt mondja, hogy a nevelés, a képzés és az egészségügyi szolgálat nagyon szegényes eszköz a missziómunkában. Mi adventisták erre azt mondjuk: na, na! Mert mi úgy véljük, hogy először az iskolákkal, kórházakkal kell a munkát kezdeni, és akkor majd a gyülekezet növekedni fog. McGavran azt mondja, hogy nem.
Egyetérthetünk vele? Azt hiszem, igen. Az adventista világ nagyon sok táján intézményeink akadályozzák meg legjobban a gyülekezet növekedését. Egy iskola vagy egy kórház nagyon hasznos lehet a munka megindításában, de később akadállyá válhatnak. Gondolkozzunk el ezen!
McGavran visszajött Indiából, és azt mondta, hogy a missziómunka és a világ evangelizációja olyan megfogalmazások, amiket félre lehet érteni. Sok mindent lehet missziónak nevezni. Az EVT Genf-ben, Svájcban azt mondja: ha adtok nekünk félmillió svájci frankot, és azt odaadjuk Rodéziában azoknak az embereknek, akik harcolnak John Smith ellen, akkor ők jobban tudnak harcolni a szabadságukért ezzel a pénzzel. Azok a feketék, akik megkapták a pénzt az EVT-től, és a pénzt géppisztolyok vásárlására használták fel, elkezdtek Rodéziában a fehérek ellen harcolni. Az Üdvhadsereg, ami tagja az EVT-nek, azt mondta, hogy ez nem missziómunka. Ha arra adtok pénzt, hogy azon fegyvert vegyenek, az nem misszió; és emiatt az Üdvhadsereg elhagyta az EVT-t.
McGavran azt mondja, hogy nem minden misszió, amit annak neveznek. Igaza van? Igen, és ebből tanulnunk kell. Amit az adventista egyházban evangelizációnak nevezünk, az nem mind evangelizáció.
Egy másik példa. Volt egy Mennonita Egyház az Egyesült Államokban. Nincs olyan szervezetük, mint nekünk, adventistáknak. Amikor az év vége elérkezett, megszámolták a pénzüket. A bankban tizenötezer dollárjuk volt. Úgy látták, hogy tizenötezer dollár fölöslegük van. Két programjuk volt. Az egyik: egy Dél-Amerikában levő misszióállomásuk tetőjéhez kellett volna még pénz. A második pedig: az Amerikában levő gyülekezetük mellett volt egy parkoló, amit le kellett volna aszfaltozniuk. El kellett dönteniük, hogy elküldjék-e a pénzt a misszióterületre, vagy a saját parkolójukhoz használják fel.
Mit gondoltok, mire használták fel? A parkolójukhoz. Miért? Azt mondták: ez evangelizáció; ugyanis, ha jó parkolóhelyünk van, akkor jönnek vasárnap reggel az emberek, látják, hogy ott tudnak parkolni, és bejönnek a templomba. Ebből láthatjuk, hogy sok mindent lehet evangelizációnak nevezni. Mindenféle dolgot lehet missziónak nevezni, ami nem evangelizáció és nem misszió. Ezért mondja McGavran: új fogalmat akarok bevezetni, és ezt gyülekezetnövekedésnek nevezem, mert ez más, mint a misszió és más, mint az evangelizáció.
Mit jelent a gyülekezetnövekedés?
Vizsgáljuk meg ezt a meghatározást! A gyülekezetnövekedés a gyülekezet természetét, funkcióját, szerkezetét, egészségét és a keresztény egyházak növekedésének a természetét vizsgálja. Azt, hogy a felsoroltak milyen kapcsolatban állnak Jézus misszióparancsával: „Menjetek el széles e világra!” Tehát a gyülekezetnövekedés vizsgálja a gyülekezet természetét. Mint adventisták, ezt azonnal megtanulhatjuk.
Sok évvel ezelőtt fiatal lelkészként Dániában dolgoztam. Nyomtatott meghívólevelekkel különböző emberekhez mentünk el. Mondtam a tagoknak, hogy menjenek el minél több emberhez, és mondják el, hogy előadásom Dániel 2. fejezetéről fog szólni, az állóképről, és erre hívják meg az embereket. Este készültem az előadáshoz, kitettem a vetítőt stb. Egyetlen lélek sem jött el. Hosszú órákat készültem, és egyetlen lélek sem jött el.
Mit tettem? Beszéltem a feleségemmel és azt mondtam neki, hogy valami baj van ezekkel az emberekkel. Nem velem van a baj, hanem a többiekkel. Ugyanazzal a meghívóval elmentünk a következő városba, szétosztottuk az embereknek, de ott sem jött el senki. Akkor is azt mondtam a feleségemnek: ezek az emberek nagyon gonoszok, nem akarnak rám hallgatni. Igazam volt? Nem. Velem volt a baj. A meghívás módjával.
Szerintem a gyülekezetnövekedés ereje az, hogy a gyülekezetre néz és nem a világra. Mi a gyülekezettel a probléma, ha nem tud növekedni? Ma sokat beszélnek az emberek a szekularizálódott világról, és különböző módszereket fejlesztenek ki, hogy meg tudják érteni a szekularizálódott ember gondolkodását, a szocialista vagy a kapitalista gondolkodást. Szerintem nem a szekularizálódott világ a probléma, hanem a szekularizálódott gyülekezet. Az egyház mindig szekularizálódott, elvilágiasodott volt. A gyülekezetnövekedés tana befelé fordít. Az benne a nagyszerű, hogy befelé fordul, és megpróbál arra a kérdésre válaszolni, mi a probléma a gyülekezettel, ha nem növekszik. Nemcsak a világgal lehet probléma, hanem önmagunkkal is. E pár nap alatt azt kutatjuk, mi az oka annak, hogy az egyik gyülekezet növekszik, a másik pedig nem.
A kérdés vizsgálata a következő négy dolgon alapszik:
1. Gyülekezetnövekedés és a Biblia
Mik a gyülekezetnövekedés bibliai alapelvei?
Mikor növekedett a gyülekezet az újszövetségi időkben. Vannak-e olyan feltételek, amelyeket Isten adott, és amelyeknek be kell teljesülni, mielőtt a gyülekezet növekedni tudna?
Követjük-e a bibliai alapelveket, vagy olyan „modern” dolgokkal próbálkozunk, amiket jobbnak tartunk a bibliai dolgoknál? Tehát megfigyeljük a gyülekezetnövekedést a Bibliában.
2. Gyülekezetnövekedés a történelemben
A keresztény egyház kétezer éves. Most kétezer év távlatából láthatjuk, mikor növekedett vagy mikor esett vissza a gyülekezet, és hogy ezek melyik periódusban történtek. Az adventisták tanulmányozzák a történelmet. Ismerjük a hét pecsétet, a fehér lovat, vörös lovat, fekete lovat és az érdekes színű negyedik lovat. Mikor növekedett a gyülekezet és mikor hanyatlott a történelem során? Mit tanulhatunk a történelemből?
A gyülekezet mindig növekedett, amikor egy alulról jövő mozgalom indult meg felfelé. A növekedés mindig akkor állt meg, amikor a népre fentről erőltettek rá valamit. A fehér ló korszakában voltak, ugye az apostolok, amikor a kereszténység a halászok, rabszolgák, pásztorok vallása volt, tehát mintegy négyszáz évig növekedett a gyülekezet, mert egyetlen gyökérből indult ez a mozgalom. Amikor a császár keresztény lett és rákényszerítette a kereszténységet az emberekre, a növekedés megállt.
A nyugati világban ma az a probléma, hogy most már nem a szegény emberek, hanem inkább a középosztályhoz tartozók mozgalma lett a kereszténység. Ez a történelmi lecke. Nekünk Magyarországon van-e üzenetünk az utca emberéhez, a fizikai munkásokhoz, a tanulatlanabb emberekhez, az átlagemberekhez? Vagy kell egy bizonyos előképzettség ahhoz, hogy az emberek megértsék azt, amit prédikálunk? Nem ez a mi problémánk?
Az adventisták nagyon szomjaznak a képzettségre. De vajon a képzettségünk nem lett-e akadálya annak, hogy az átlagember megértse üzenetünket? Ezek lényeges kérdések. Az adventista egyházban sokkal több doktor van, mint a világ más egyházaiban. Becsületesnek kell lenni abban, amit teszünk.
A Newbold College-ban holnap esetleg azt mondják nekem: Schantz testvér, már nincs rád szükségünk többé, menj vissza Dániába és legyél ott lelkész! Vajon képes leszek-e arra, hogy a dániai munkáshoz, paraszthoz szóljak? Mert Európában az alacsonyabb osztályhoz tartozókat lehet hamarabb megnyerni, nem a magasabb osztály tagjait. Mi viszont nagyon gyakran a magasabb osztályhoz tartozókat célozzuk meg üzenetünkkel. Erről később többet szólunk.
3. Gyülekezetnövekedés ma
Melyik gyülekezet növekszik ma és melyik csökken? Most legyünk nagyon őszinték. A metodisták Magyarországon csökkennek, fogynak; így van? A baptistáknak kb. tizenötezer tagjuk van. Növekszik az adventista egyház Magyarországon? Sajnos, nem. Tehát az adventista egyház nem növekszik Magyarországon, de Nyugat-Németországban, Dániában, Svédországban, Norvégiában, Franciaországban, Svájcban, Észak-Amerikában sem, vagyis a fehér emberek között. Mi itt a probléma?
Ti kétszer döntöttetek: először, hogy keresztények lesztek, másodszor, hogy Krisztusért dolgoztok. Ugye, így van? Ezen a tanfolyamon most nagyon őszintének kell lennünk. Olyan dolgokat is elmondok, amit nem kellemes hallani. Ha visszamentek a gyülekezetekbe, ne ezt használjátok fel a prédikációban, mert itt beszélünk olyan dolgokról, amiket egy gyülekezeti tag nem biztos, hogy megértene. Nagyon őszintén kell beszélnünk arról, amivel ma szemben állunk.
Ma a harmadik világban növekszik egyházunk. Nem abban a világban, ahol mi vagyunk. Miért? Ez egy probléma. Ismerünk a mienkhez hasonló más egyházakat, amelyek mégis növekszenek? Növekszik a pünkösdi egyház Magyarországon? Nem. Vannak itt Jehova tanúi? Növekszenek? Igen. Miért? Egyesek azt mondják, azért, mert sokkal könnyebb Jehova tanújának lenni, mint adventistának. Igaz volna ez? Én sokkal inkább vagyok adventista, mint Jehova tanúja. Nemcsak a tantételek miatt. Képzeljük el, hogy újságjukkal, az Őrtoronnyal kellene mennünk utcai misszióba! De ők azokkal a problémákkal foglalkoznak, amelyek az embereket érintik.
Nekünk, adventistáknak az a tendenciánk, hogy összehívunk egy bizottságot, és ebben a bizottságban eldöntjük, mi a probléma a világban. Nem akarjuk meghallgatni, mit mond a világ, hanem mi döntjük el, hogy mi a probléma.
Afrikában, Sierra Leonében voltam területi elnök egy időben. Odajött Amerikából egy misszionárius, aki nagyon érdeklődött egészségi kérdések iránt, mert azt mondta, hogy „beehetjük” magunkat a mennybe. Azt mondta, el akar menni az őslakókhoz, hogy beszéljen velük, és ott egy ötnapos dohányzás elleni programot szeretne szervezni. Mondtam, hogy ez nagyon szép, csak van egy probléma. Ott egyáltalán nem dohányoznak. Látjátok, néha mi, adventisták akarjuk meghatározni, mi jó a világnak, és azért nem akarnak bennünket meghallgatni, mert nem hallgatjuk meg őket. Tehát ma azok a növekvő egyházak, amelyek valami értelmes dolgot kínálnak a kívül levőknek. Arra van szükség, hogy ott vakarjuk meg, ahol viszket.
4. A viselkedéstudományok – a pszichológia, a szociológia és az antropológia – alkalmazása
Mint keresztények, föl tudjuk-e használni ezeket a tudományágakat? Ezt is meg fogjuk tárgyalni.
Először azt szeretném elmondani, hogy minden nap, amikor egymással beszélgetünk, pszichológiával dolgozunk. Én is használom a pszichológiát, amikor itt tanítok. Minél inkább megismerjük ezeket a tudományágakat, annál eredményesebbek leszünk a lélekmentésben. Tehát a Bibliából, a történelemből, a mai egyházak megfigyeléséből és a viselkedéstudományokat tekintetbe véve fogjuk megtárgyalni a gyülekezetnövekedés alapelveit. Ezután pedig alkalmaznunk kell mindezt a gyülekezetünkben. Vannak, akik az orosz határ mellett dolgoznak, mások a Dunántúlon. Nekik különbözőek a módszereik. Mások az emberek a romániai határ mellett, mások az ausztriai határ mellett élők. Tehát, amit itt tanulunk, azt használja fel mindenki a saját területén.
A gyülekezetnövekedés alapelveit alkalmazzuk először a tagokra! Vajon azon munkálkodik-e az adventista lelkész, hogy befejezze Isten művét ezen a világon? Kell figyelnünk a módszerekre is, amiket használunk. Egyeztessük a gyülekezetnövekedés elveit a mi módszereinkkel! Hol tartjuk összejöveteleinket: a gyülekezetben vagy otthon? Hogyan alakul ez a jövőben? Ma kell eldöntenünk, hogy a jövőben hol lesznek ezek a helyek.
Nézzük meg az üzenetet is, amit prédikálunk! Hogyan prédikálunk, mit mondunk az embereknek? Mint lelkésznek, mi a szereped a gyülekezetnövekedésben? Körülöttünk él Magyarországon tizenegymillió, különböző fajta ember: párttagok, párton kívüliek, szegények, műveltek, műveletlenek, tanárok, cigány, szláv stb. nemzetiségűek. Ők itt élnek a határaitokon belül; mind más és más módon él. Mindegyiket másképp lehet megnyerni.
A gyülekezetnövekedésnek négy dimenziója van:
-
Krisztushoz való felnövekedés
A tagoknak növekedniük kell lelkileg. Ha úgy folytatjuk, ahogy elkezdtük, hogy ezer nap alatt naponta ezer lelket megnyerünk, akkor a gyülekezetet kövérebbé tesszük ugyan, de nem erősebbé. Gondolkozzatok ezen!
Menjünk vissza egy kicsit a Napi ezer lélek aratás! programhoz. Mi három év alatt egymillió embert kereszteltünk meg. Ha én Budapesten meg tudnék keresztelni egymillió lelket…! És akkor a világ más törzseit még nem is említettem. Mit tegyek? Nagyon kövérré tenném a budapesti gyülekezetet, de akkor nem érném el pl. az erdélyi, afrikai vagy a dél-amerikai embereket. Törekednünk kell arra, hogy a gyülekezet tagjai érett felnőttekké növekedjenek Krisztusban. Ez nem azt jelenti, hogy sok szám legyen a jelentésedben, hanem hogy a megfelelő embereket érd el, azokat, akik valóban hisznek Jézus Krisztusban.
Az emberek együtt növekedése szeretetben
Ez lehetséges a különbözőségek ellenére. Mi most kb. hetvenen vagyunk itt, olyanok, akiknek bizonyára különböző teológiai felfogásuk van. Ugye? De ez a szépsége. Vannak köztünk liberálisak, konzervatívak, vannak, akik főleg az evangelizációra figyelnek, mások pedig inkább a törvény megtartására.
Hát nem tud mindnyájunkat felhasználni Isten?! Mi volt a különbség Pál és Péter között? Volt különbség? Nagy különbség volt! Péter soha nem ment volna el egy külföldihez, egy nem zsidóhoz evangelizálni, mert ő csak a saját népéhez szóló küldetésében hitt. Nem ilyen volt a magatartása? De Isten felhasználta őt: ha nem akarsz elmenni másokhoz, akkor nyerd meg a zsidókat! Pál nyitott szellemű ember volt. Mindenféle emberhez elment, és prédikálta, hirdette az evangéliumot, mert Istennek mindenféle emberre szüksége van.
Meg kell tanulnunk együtt növekedni a különbözőségeink ellenére. Abban a gyülekezetben is meg kell ezt tanulni, ahol dolgozol. A tagok között mindenfajta ember van. Ugye, nem akarjuk, hogy mindenki egyforma, pl. katona legyen. Mindenkit egyéniségében akarunk fejlődni látni a gyülekezeteinkben, természetesen Jézus Krisztusban. Úgy, hogy mindenki a saját lelki ajándékaiban tud növekedni, és mégis együtt, ugyanaz alatt a tető alatt dolgozunk. Ez a gyülekezet számára nagyon fontos, mivel egyházunknak már ötmillió tagja van.
3. Felnövekedés a szolgálatban
Bele kell kapcsolódnunk annak a társadalomnak, közösségnek a munkájába, ahol élünk, hogy meg tudjunk nyerni embereket Krisztusnak. Mint adventisták, nem szigetelhetjük el magunkat. Minden jó munkából ki kell venni a részünket. Nem olyan dolgot mondok, amit esetleg félre lehet érteni? Olvastam a magyar angol nyelvű újságban, hogy ötvenezer fiatal van Magyarországon, aki kábítószeres. Mondhatjuk, hogy mint egyház, ezzel nem foglalkozunk? Vannak közöttük adventista szülők gyerekei is?
Talán. Nem tudom. Bele kellene kapcsolódnunk abba a munkába, ami ezeknek az embereknek a megmentéséért folyik!
Mi van az alkoholistákkal? Mi van a rossz házasságban élőkkel? Barátaim! Ha meg akarunk nyerni egyházunkon kívül élő embereket, nekik fel kell fedezniük, hogy szeretjük őket.
Ha nem tudtok az emberekhez társulni, mégis hűséges adventistának gondoljátok magatokat, egy fillért sem adnék adventistaságotokért. Hogyha először felnőttök Krisztushoz, együtt növekedtek szeretetben a közösségben, és felnőttök a szolgálathoz, akkor a taglétszámban is növekedni fogtok. Mert az emberek ilyen egyházat keresnek. De hogyha falat húzunk magunk köré, akkor nem tudjuk elérni az embereket Krisztus számára.
Néhány héttel ezelőtt Angliában, Crowo-ban tartottam egy gyülekezetnövekedési szemináriumot. Nehezen tudtam megtalálni az imaházat. Megkérdeztem az egyik embertől – nem tudtam, hogy csak kétszáz méter választott el a gyülekezettől –, hol van az adventista imaház? Kétszáz méterre voltam a gyülekezettől! Ja, ja! Azok az emberek, akik szombaton abból az épületből jönnek ki? Ott van! Megkérdeztem a lelkészt: nem ismernek itt benneteket? Ez igaz, mondta, mert mi nem hiszünk abban, hogy a világot el kellene érnünk.
Tegnap este felmentem a budai várba, ahol a falak hat méter szélesek, hogy az emberek belül biztonságban legyenek, a világ pedig kívül maradjon. Ne érintsük meg a világot, mert akkor koszos lesz a kezünk! Hogyan nyerhetnénk meg így a világot? Mi volt Krisztus imája? Ti a világban vagytok, de nem a világból valók vagytok! Csak akkor tudtok embereket megnyerni, ha megértitek őket és kapcsolatot kerestek velük.
4. Növekedés létszámban
Ha az első három pontot teljesítjük, akkor a negyedik magától adódik.
A gyülekezetnövekedésnek hat összetevője van:
Isten munkája
Akarja-e Isten, hogy a gyülekezet növekedjen? Vagy kételkednétek ebben? Volt egy lelkész, aki tartott egy evangelizációs sorozatot, aminek a végén senkit sem keresztelt meg. Azt mondta: azt hiszem, nem volt Isten terve, hogy valaki is megkeresztelkedjen. Istent hibáztatta. Nem, testvéreim. Isten azt akarja, hogy az egész város megkeresztelkedjen. Ha nincs eredmény, akkor ez lehet a te hibád is. Tehát Isten azt akarja, hogy a gyülekezet növekedjen.
2. Helyi gyülekezeti összetevők
Vannak-e olyan gyülekezetek, amelyek nem növekedhetnek? Hogyha a tagok harcolnak egymással, ha a vének pozícióért tülekednek, ha sokkal jobban érdeklődnek az evés-ivás iránt, mint Jézus Krisztus iránt, akkor nem fognak növekedni. Vannak ilyen helyi gyülekezeti faktorok, amelyek gátolják a növekedést. Ha őszinték akarunk lenni, elmondhatjuk, hogy vannak a világon gyülekezetek, ahol a legnagyobb növekedés lehetne, de nincs, mert a tagok helyi problémákkal küzdenek.
3. Egyházon belüli faktorok
Egyházunk szervezetében egy országon belül van az unió és a terület, esetleg területek. Vannak-e olyan faktorok az uniónál és a területnél, amelyek gátolhatják a növekedést? Bizony, néha ezt látjuk. Voltam egy ideig területi elnök, így magamról is beszélek. Amikor területi elnök voltam, elmentem olyan helyről, ahol jól ment a munka oda, ahol kevésbé ment jól. A rossz dologra költöttem pénzt a területemen. Tehát vannak itt is olyan faktorok, amelyek gátolják a gyülekezetnövekedést. A körzetek vagy kerületek között is adódhatnak problémák.
4./ Gyülekezeten kívüli faktorok
Vannak a gyülekezet környékét meghatározó, gyülekezeten kívüli faktorok is. Mit értek ezalatt?
Amikor Libanonban voltam misszionárius, ott akkor kezdődött a polgárháború. Bombáztak. Mint munkatársak azon tanakodtunk, mit tegyünk most, hogy háború van az országban. A lelkészek fele azt mondta: menjünk haza, vagy menjünk Törökországba, esetleg Ciprusra; menjünk ki Libanonból! A másik fele azt mondta: ez a mi lehetőségünk most. Az emberek hallgatni akarják Istent. Kezdjünk evangelizáló sorozatot!
Néha vannak olyan helyi, kívülről jövő faktorok, amelyek segítenek a gyülekezetnövekedésben. Pl. a mi egyházunkban Kenyában húszezer embert 
keresztelünk meg egy évben. Szaúd-Arábiában senkit sem kereszteltünk meg. Soha senki nem lett ott megkeresztelve. Miért? Isten jobban szeretné a fekete afrikaiakat, mint az arabokat? Jobban szeretné őket? Nem. Miért nem tudunk annyit megkeresztelni Szaúd-Arábiában, mint Kenyában? A külső faktorok miatt. A kormány olyan erőszakos lehet, hogy semmit nem tudsz tenni. Olyan erős lehet pl. az iszlám, a buddhizmus vagy a római katolikus egyház befolyása, hogy egyszerűen semmit nem tudunk ott tenni. Tehát a gyülekezetnövekedésen dolgozva gondolnunk kell a külső faktorokra is.
5./ A Sátán ellenmunkája
Számolnunk kell az ördög ellenállásával is. Tehát nem kételkedhetünk abban, hogy amennyire Isten akarja a növekedésünket, Sátán éppen annyira nem akarja.
Amikor a Faröer-szigeteken lelkészként dolgoztam, evangelizációs előadásokat tartottam. Ez egy kis városban történt, és az egész város eljött az evangelizációra. Az evangélikus lelkész, aki az állami fő lelkész volt, nagyon mérges lett, mert minden tagja eljött az összejövetelünkre. Ezért vasárnap reggel a rádión keresztül ellenem beszélt. Említette a nevemet: ez a Schantz nevű ember Dániából jött, hozta az összes tévtanítását, ne is hallgassatok rá! De minél többet beszélt ellenem a rádióban, annál többen jöttek el az előadásaimra. Néhány héttel később egyik nap találkoztam vele az utcán. Megállított, és azt mondta: Schantz úr, hallottam már önről; elég szimpatikus, kedves embernek néz ki. A rádióban maga ellen beszéltem. Most szeretnék ezért elnézést kérni. Sajnálom, nem fogom többet tenni. Azt mondtam neki: Lelkész úr, csak folytassa! Minél többet beszél ellenem, annál többen jönnek el az összejöveteleimre.
Néha az ördög ellenállása előny is lehet. De a gyülekezetnövekedés nagyon összetett folyamat. Nagyon sok faktora van. A helyi gyülekezet, a terület, a körzet, az ország közössége együtt kell dolgozzon a gyülekezetnövekedésen. Ha bölcs vagy, erről sosem feledkezel meg. Területi elnökeink azt is megértik, hogy ugyanaz a lelkész nem végezheti ugyanazt a munkát a különböző gyülekezetekben.
6./ Rend, szervezettség
Most nézzük meg, mit mondott Ellen White a gyülekezetnövekedésről! Az Evangelizálás című könyvében azt írja, hogy jól megszervezett rendet kell követnünk, és határozott célról beszél. A ránk váró munkát rendszeresen, jól szervezetten és a megfelelő időben kell elvégeznünk.
Bejrútban a libanoni háború alatt kezdtük az evangelizáció munkáját. Egy arab tolmács útján prédikáltam. Egy év alatt két embert tudtunk megkeresztelni. Azóta már huszan keresztelkedtek. Az idő most jött el. Nem tudtuk este tartani az összejöveteleket, hanem délután tartottuk, és ebből semmi probléma nem volt. Ha háború van, akkor nincs munka, tehát az emberek otthon voltak. Akik a gyülekezet körül laktak és nem volt semmi tennivalójuk, eljöttek; és pl. a háziasszonyok, akik az egész nap végzett otthoni munkától nagyon fáradtak voltak, azt mondták a többieknek: menjetek, hallgassátok meg a Schantzot, menjetek el itthonról!
A gyülekezetnövekedés kemény munka eredménye. Nem lehet rövidre fogni a dolgokat a gyülekezetnövekedésben. A gyülekezetnövekedés alapelvei viszont – ahogy megbeszéltük – kiküszöbölnek bizonyos helyzeteket, bizonytalan dolgokat. Amikor a gyülekezetnövekedés témájának tanulmányozását a harminc óra végén befejezzük, mindnyájan felismeritek, mennyire kemény munka ez. Azt szeretném, hogy ráébredjünk, mit tettünk a múltban rosszul, és most kövessük a jót. Így a gyülekezetnövekedésről tanultak megvalósítása sokkal hatásosabban és kevésbé költségesen biztosítja a jó eredményeket.
Az evangélista kezében a gyülekezetnövekedés nem pénzkérdés. Amikor ezer embert keresztelünk meg egy nap az adventista egyházban, tudjuk, hogy nyolcszázat ebből úgy kereszteltünk meg, hogy egyetlen pennyt sem költöttünk rá. Őket olyan laikus igehirdetők keresztelték meg, akik Bibliájukkal a kezükben házról-házra jártak.
Ha egy lelkész azt mondja, csak úgy tud lelkeket nyerni, ha kap vetítőt, diákat, szórólapokat, és kibérelhet előadócsarnokokat – ezzel azt mondja: a munkám nem a Szentlélektől függ, hanem a pénztől.
A gyülekezetnövekedés feltétele az emberekkel, az érdeklődőkkel való foglalkozás, nem pedig a pénz. Természetesen szükség van pénzre, de nem a lélekmentéshez, hanem azért, hogy a lelkészeknek fizetést adhassunk, az utazási költséget megtéríthessük és Bibliákat vehessünk. De az embereket a Szentlélek és a Biblia által győzhetitek meg.
A gyülekezetnövekedésben – ezt mondják az angliai baptisták – négy vagy öt év munkája, illetve négy ember öt évi munkája nyerhet meg egyetlen embert egyházuknak. A Jehova tanúi Angliában azt mondják, hogy minden megtérővel ezerhétszáz órát töltenek. 
Ez a mi egyházunkban sincs messze a valóságtól. Az adventistáknál azt tapasztaljuk, hogy minden egyes keresztelendőre ezerkétszáz-kétezer fontot fordítunk. Talán ez Magyarországon nem így van.
Ha ezeket az adatokat megnézzük, azt látjuk, hogy a lélekmentés nagyon kemény munka. De nem lehetetlen! Könnyebben úgy lehet végezni, ha bevonjuk a gyülekezeti tagjainkat is a munkába.
A gyülekezetnövekedésről tehát három alapvető kérdést teszünk fel magunknak:
Miért van az, hogy egyes gyülekezetek növekednek, míg mások, hasonló környezetben, nem?
Miért növekszik a gyülekezet egy bizonyos időben, míg máskor nem?
Miért növekednek az egyház egyes részei, míg mások nem?
Miért növekszünk Afrikában, Közép-Amerikában, Dél-Amerikában, Koreában, a Fülöp-szigeteken, és miért nem növekszünk pl. Dániában, Magyarországon vagy Angliában? Miért van ez? Ezek nagyon érdekes kérdések, amelyeket fel kell tennünk.
Most tíz csoportot alkotva beszéljük meg a következő kérdéseket:
Hol a hiba? Miért nem növekszik a gyülekezet?
a/ Azért, mert a világ nem hallgat az igazságra?
b/ Azért, mert a gyülekezet hideg, nem dolgozik és közömbös?
Mitől függ a gyülekezet növekedése?
a/ A Szentlélektől, a helyes módszerek alkalmazásától?
b/ Azoknak az embereknek a lelkiségétől, akikkel foglalkozni akarunk?