A kiemelt képen látható Veres Andás győri megyéspüspök megszenteli a tantermek falára kerülő feszületeket, mögötte Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Az oktatásról és ennek egyre jobban egyházi irányba eltolt valóságáról érdemes körülnézni.
Véleményem szerint az oktatást és a jövő generációra ható irányzatokat FÜGGETLEN – nem egyházilag dominált – tényezőkkel kellene megoldani. Azokat az elnöki beszédben sorolt feladatokat, amiket nagy elánnal szeretnének áttenni egyházi területre, az ÁLLAMNAK az ADÓGARASOKBÓL alapkötelessége ellátni. Ugyanaz a pénz, amit az egyházak kapnak e célból, jó kezekben lenne az állami rendszerek megfelelő ágazataiban is. Tévednék?
Egy híradás kezdésként:
„Orbán: egyház és az állam ma egymás munkatársai
„…Amikor az állam forrást ad egy egyházi intézmény építésére vagy fenntartására, akkor a pénzt a legjobb helyre teszi „- jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök szombaton a Budapest XXII. kerületében lévő Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium új középiskolai épületének átadása alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten.
„Minden egyes forintnak a sokszorosát kapja vissza az egész magyarság oktatásban, nevelésben, kultúrában, családok, elesettek, szegények, öregek, betegek gondozásában vagy éppen nemzetépítésben, határon túli magyar közösségek megsegítésében. Sok-sok területen, ahol az egyház és az állam ma egymás munkatársai” – fogalmazott az egyházi intézmények állami támogatásáról a kormányfő.
Orbán Viktor – idézve Gyökössy Endre református lelkészt, író-költőt – azt is mondta: „arra kaptuk a keresztény szabadságot (…), hogy homo christianusoknak neveljük” a gyermekeket, hitükért, családjukért, nemzetükért és embertársaikért elkötelezett embereknek.”
———————————————-
Ennyi is elég, hogy elhomályosulni készülő tekintetünket rávessük az európai történelem némi visszásságaira, ahol az ÁLLAM – EGYHÁZ (másként mondva: a TRÓN és az OLTÁR) szövetségének nem kizárólag nyertesei, de bizony nem kevés esetben áldozatai is voltak. Ha más nem is, de a SZELLEM szabad működése vallotta kárát, ha egymástól idegen fogalmak lettek – bizonyos hatalmi célok érdekében- összemosva.
Történelmi áttekintés az egyház és az állam viszonyáról, biblikus/protestáns optikával nézve.
Az internetes jelenlét – ma még – létező lehetősége az egyik legfontosabb alapjog: a szabad vélemény-nyilvánítás joga. A világot áthálózó netforgalom egyik kommentjét adom tovább.
„A katolicizmus írja a törvényt
2012. október 19.
Amikor a római katolikus egyház az Európai Unió alkotmányába akarta íratni, hogy Európa múltja a “kereszténységben” gyökerezik, akkor látszólag nem kért sokat. Semmivel nem többet, mint amennyi a magyar kereszténydemokrata alaptörvénybe bekerült…
Aztán nagyon meglepődtek, amikor a sarkalatos törvények erre a mondatra épültek, és lassan mindent a katolicizmus ideológiájából vezetnek le. Mert a “kereszténység” alatt természetesen a “katolicizmust” kell érteni.
Ha Európa elköveti ugyanazt a hibát, mint Magyarország, akkor vége lenne Európában is a szabadságnak.
A legalapvetőbb emberi jogokat taposnák sárba a katolikusok a “kereszténységre” hivatkozva, és vicsorogva állna egymással szemben Európa egyik és másik fele. Csakúgy, ahogyan ez az európai történelemben mindig is volt, mióta
a napimádó Constantinus császár államvallássá tette a katolicizmust,
és ahogyan ez zajlik, mióta a magyar jobboldal a politikai katolicizmussal azonosítja magát. A Vatikán elhitette … azt, hogy a jövő útja ez, a liberális zsidó világrend (kapitalizmus, parlamentarizmus, demokrácia, jogállam) összeomlik, és jön újra a katolikus világrend (hűbériség, ideológiai állam, korporatív munkaalapú gazdaság, feudális előjogok, egyeduralkodó országvezető)….
..a Szent István-i állameszmére épülő katolikus monarchia. Csak kell egy kis idő az átmenethez, hogy hozzászokjanak az emberek a gondolathoz. A Vatikán türelmes, kivárja.
Magyarország elveszítette függetlenségét akkor, amikor alkotmányban rögzítette a katolicizmust.
Ideológiai állam jött létre, amely azt tekinti feladatául, hogy a katolikus vallás tételeit foglalja az állam törvényeibe, és azt erőltesse állami erővel a polgárokra…Azt gondolják, hogy vallási intolerancia áll a szavaim mögött, nem pedig a katolicizmus és az európai történelem alapos ismerete.
A katolikus egyház nem foglalkozik az egyénnel, csak az államhatalommal. Az egyének kizárólag ahhoz kellenek, hogy a tömeg zsarolási potenciált jelentsen. Az egyének üdvössége nem alkalmas arra, hogy a világi szervezet hatalomhoz és az azzal járó pénzhez jusson. Márpedig a cél ez.
Ezért a katolikus egyház nem egyéneket, hanem államokat térít. Az nem számít, hogy hányan járnak templomba, mert a befolyást az államon keresztül érvényesíti a katolikus egyház. Az egyéneket majd a katolizált állam katolizálja, mégpedig az állam szervezetébe beépített katolikus politikusok által…nem őket kell látni, hanem Szent Ágostont és a katolikus egyházatyákat, akik mögöttük állnak, akik azt tanították, hogy a katolicizmus küldetése az, hogy uralkodjon a világ felett.
Azt is hiába mondom, hogy ezzel szemben nem az ateizmus válasza a megfelelő válasz, hanem a Bibliát kell az orruk alá tolni, mint az ördögnek. A Biblia, amelynek alapján ők “kereszténynek” nevezik magukat, minden ízében ellentmond a katolicizmus valamennyi állításának. Ez a két vallás, a kereszténység és a katolicizmus, kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással.
Hogy csupán amerikai példát említsek: az Egyesült Államok alkotmánya nem ateista alkotmány, hanem bibliai alapelvekre épül.
Hívő keresztények az amerikai alapító atyák, és ennek szellemében a legkövetkezetesebben választották szét az egyházat és az államot, mert a Biblia szerint az államot szét kell választani az egyháztól. Meg kell adni a császárnak, ami a császáré, az Istennek, ami az Istené, a kettőt nem lehet összekeverni. Ez a két valóság összeegyeztethetetlen egymással. A kereszténység “nem evilágból való”, nem test és vérre épül, ahogy Jézus mondta: “az én országom nem evilágból való”. A katolicizmus országa evilágból való, Péter feltételezett hús-vér utódaira épül. A kettő ég és föld, menny és pokol távolságra van egymástól.
…Maradva az amerikai példánál: attól, hogy az amerikai alapító atyák a Bibliából kiindulva ténylegesen elválasztották egymástól az egyházat és az államot, az Egyesült Államok nem lett ateista ország, hanem Amerikában él a legtöbb hívő keresztény. A lakosság 92 százaléka valamilyen hívő, és a keresztény értékeket a magánéletében valósítja meg, nem az állam kényszeríti az elveiket másokra. A katolicizmus elenyésző kisebbséget képvisel, mivel Amerikát olyan zsidók és újjászületett keresztények alapították, akik a katolicizmus elől menekültek Amerikába. A katolicizmus ugyanis irtotta mindazokat, akiknek valami közük van a Bibliához…
A kereszténység és az állami hatalom összeilleszthetetlen struktúrák.
A katolicizmus viszont ugyanolyan evilági szervezet, mint az állam, könnyen összeolvad azzal. Ezért ne használjuk a “keresztény Európa” kifejezést, mert Európa bibliai értelemben soha nem volt keresztény. Országok és államok egyébként sem képesek “kereszténnyé” válni, ez csak emberekkel lehetséges. Ellenben “katolikus Európáról” beszélhetünk, amely a legnagyobb elnyomást, nyomorúságot és terrort jelentette az emberek számára a történelem folyamán. Magyarország sem volt soha “keresztény”, legfeljebb katolikus. S mivel a reformáció nem a Bibliához való teljes visszatérést jelentette, hanem csupán reformált katolicizmust, amely sok tekintetben nem hozott semmi újat a katolicizmushoz képest, a protestáns nagyegyházak ezen a képen semmit nem változtattak. Forrás:http://nepszava.com/2012/10/velemeny/bartus-laszlo-a-katolicizmus-irja-a-torvenyt.html
Nos tehát, amikor bárkinek ingere támad, hogy a VALLÁS és az ÁLLAM fogalmait összemossa, jobban át kellene gondolni a múlt ez ügyben – ez okból – megtörtént eseményeit. Ha az a cél, hogy „homo christianusokat” hozzunk létre a köznevelés felhasználásával, alaposan felülírnánk azt a valódi európai vívmányt – a ma egyeseknek szitokszóként működő LIBERALIZMUS alapelveit – amire még nagy szüksége lenne az egyáltalán nem „keresztény” ország/világnak. Azokat az elveket, amiknek köszönhető a GONDOLAT – VÉLEMÉNY-NYILVÁNÍTÁS – GYÜLEKEZÉS – SZÓLÁS – SAJTÓ – OKTATÁS – SZERVEZKEDÉS…stb szabadságának gyakorlása.
Nem véletlen, hogy a Horthy kor szellemi vezetője (Bangha Béla „atya”) gyűlölettől lihegve szerette volna kiirtani mindezen jogokat. A JEZSUITA irányítású sajtóorgánum mindent megtett, hogy a „Liberalizmus bálványait” (a fent felsorolt tételeket) államilag betiltassa. Nagyrészt sikerült is.