A 2000-ben elvégzett Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási
eredményei szerint:
„- A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja.
– A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18,
– 11 %-a az EU-7,
– és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.
Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a
már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja.” (Dr. Czeizel Endre: A
magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)
További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre
jellemző TAT (EU13+EU14) jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik!
A honfoglalóknál hét mintából kettő esetben tudták kimutatni ezt a bizonyos Tat markert, ami
uráli, vagy ha a jelenleg rendelkezésünkre álló archeogenetikai adatokat veszünk figyelembe,
Belső-Ázsiába az ázsiai hunok irányába mutathat.
„2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő
Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. A magyar
népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:
1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek
megjelent europoid őstelepesek között voltak!!
2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban
elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus – őskőkori genetikai marker, a
magyarokban, legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán,
továbbá a horvát nép. (Mit mondott Zrínyi?: Horvát vagyok, tehát magyar! Zrínyi a szkíta
jogfolytonosság okán még tudta mit beszél.)
Genetikailag olyan, hogy „indoeurópai” nem létezik. Nincs „szláv” sem, csak „európai”, és
értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok csoportjával jellemezhető
népeket. A magyar nép genetikailag európai, sőt, „őseurópai”. (Természetesen a nyelvünk is
és az írásunk is az!)
Géneket nem lehet „kölcsönözni”, „átvenni”, hamisítani, csak és kizárólag örökölni!
„A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól,
valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik
egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg.” –
olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a székely és a magyar
nem különbözik egymástól!
Már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag
biológiailag európai eredetűekből állt.”
Az un. Honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.
Az Eu19 haplotípussal kapcsolatosan megemlítendő, hogy az nem csak Európában fordul elő.
Tekintélyes frekvenciákkal találkozhatunk Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában
is, ahol egyébként a marker legnagyobb gyakoriságát éri el.
Ezek azok a területek, ahol a szkíta, szaka, sumer, hun, szabír, pártus stb. kultúra kisugárzott
és történetileg, régészetileg is kimutatható a jelenléte.
Megállapítható, hogy az őstörténet kutatás egyiptomi, indiai, sumer, ázsiai elemei egy
közel 50.000 éves nép, a királyi szkíták, vagy szaknyelven szólva az EU19 haplotipus
kulturális epizódjai.
Ezért a magyar nem származik sem a sumertól, sem az egyiptomitól, sem az ázsiai
népektől, hanem az EU19 génállományú, Őseurópai, ősnép alkotott az említett helyeken
civilizációkat, birodalmakat, az adott helyi populációkkal közösen.
Ezért van az, hogy a nagyon szembetűnő azonosságok mellett, karakterisztikus különbségeket
mutatnak fel ezek az ősi kultúrák. Az azonosságot az EU19 őseurópai nép alapkultúrája adja,
az egyedi ízt, pedig a helyi lakosság kultúrája adja.
Ettől különbözik az etruszk, a pelazgtól, a föníciai a sumertól, az indiai szaka az ázsiai huntól,
az ír kelta a Kárpát-medencei keltától. Ettől más az egyiptomi, a hurrita, a káld, a méd és a
pártus, de az EU19 genetikai és kulturális információs tartalma köti őket össze.
Az Eu19-es haplotípus génfrekvencia térképe Európában Semino és mtsai közleménye
alapján. (Ábra: Gáspár R.)
Ahol a lila árnyalat megjelenik, ott az EU19 őseurópai nép tartósan megtelepedett és
keveredett a helyi lakossággal, és elvitte magával a gabonát, a sertést, a szarvasmarhát, a
kerámiát, majd a kereket, kocsit, lovat, nyerget, nadrágot, zekét, kabátot és nem utolsó sorban
a hitvilágot, a vallást, a társadalmi felépítmény mellérendelő, köztulajdonon alapuló
szerkezetét. (ezt nevezik ma Szentkorona értékrendnek)
Ezért az őstörténet kutatás terén nem a kabátot kell a gombokhoz hozzávarrni, hanem
fordítva.
Az Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép a
Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette közzé
a The Danube in Prehistory c. művében.
„A Kárpát medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad őse itt
élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát medencéből, főleg
a bronzkorból lehet kimutatni.”
A Kárpát medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott területe
volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik legfontosabb
gócpontja, hanem Európa benépesedésének is.
Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott.
– A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a
Dunántúl Duna-Dráva szögletére.
– A Nagyalföldön volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).
– Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e.4.000).
Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a Rajna
vidékig.
H. Würm (Würm a göttingeni egyetem neves professzora) kutató igazolta, hogy a Kárpát
medencében a gabonafélék kinemesítése az Őscirokból az i.e. 6.000 – ben már befejeződött.
Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító kőipartelepek
feltárásai és azok kormeghatározásai Tarcal, Tokaj, és Csitár határában.
A Kárpát medencéből származik
– az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer a gyökrendszerű, fraktál ősnyelvvel
– a korong előtti és a korongolt kerámia
– a gabona kinemesítése az őscirokból
– a fémbányászat
– a fémművesség
– a háziasított sertés és szarvasmarha
– az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja a kerék, a kengyel!
Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai
népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.
Ezért köszönet és hála mindazon őstörténet kutatónak, akik a Kárpát-medencei 50.000.- éves
nép történelmét, annak szeletei feltárták, illetve ezen ősnép és más népek közös múltját, az
ezen együttműködésből kifejlődő civilizációk „magyar” vonatkozásait feltárták.
http://fusz.hu/index.php?op=full2&q=12849