Özönvízszerűen zúdulnak ránk a közeli világvégét jósló írások/tanulmányok. A múlt században írta Karl Jaspers:
Az emberiség jövője
„Párhuzamot vonhatunk a mi korunk és a kereszténység születésének kora között. Krisztus halála után az apostolok hitték, hogy a végső ítélet és a világ pusztulása közvetlenül a küszöbön van. Bár ezt hitték, a pusztulás nem volt aktuálisan fenyegető veszély.
Most éppen az ellenkező szituáció van. A világ ténylegesen a teljes pusztulás küszöbén van, de senki sem hiszi ezt.”
Karl Jaspers: Az atombomba és az emberiség jövője
https://24.hu/elet-stilus/2020/04/26/klimavaltozas-apokalipszis-jem-bendell/
Annyira átitatták a tudatot, megzavarták a közéletet, hogy az olvasónak/hallgatónak teljesen telítődött lelke, és emiatt a tényleges és a lényegtelen közti határvonalat már képtelen érzékelni. A víruspánik is jól „betett” ennek a szellem-mérgezésnek, azzal, hogy a halálhírekkel, a napi fertőzésekkel és statisztikákkal bőven elárasztott hírfogyasztó esetleg a valóban közelítő „végítélettel” sem tud igazán mit kezdeni.
Kerestem ehhez hasonló képletet a történelem eddigi folyásának évezredeiben. Nem volt nehéz megtalálni, „csak” figyelmesen olvasva – nem futva és nem sietve – rácsodálkozni A Názáreti vándorprédikátor jövőbelátó beszédére. Ebben az apokaliptikus témában is, mint annyi más esetben saját magát EMBERFIÁNAK nevezte, visszautalva Dániel próféta egyik látomására.
„Dán 7. apokalipszisében az Emberfia az ég felhőivel jelenik meg, tehát a mennyből jön és leváltja a világtörténelem egymás után következő birodalmait…
Az evangéliumokban hetven alkalommal fordul elő a hüiosz tou anthropou kifejezés, csaknem kizárólag Jézus ajkán, önmaga megnevezéseként…
Az Emberfia az ég felhőin fog eljönni (Mt 24,30), a dicsőség trónjára ül (Mt 19,28) és ítéletet tart az egész emberiség felett (Mt 16,27; 25,31). Amikor a főpap kérdi tőle: »Te vagy-e a Messiás, az Istennek Fia?« Jézus válaszában eszkhatológikus küldetésére mutat: »Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül és eljön az ég felhőin« (Mt 26,60-63). Jézus itt nyilvánvalóan a Dán 7,13-ra utal. Ezért az állításért mint istenkáromlót ítélik el (Mt 26,65-66).”
Ezt az ószövetségi kifejezést – Emberfia – akkor használta Jézus, amikor a mennyei Atya és a világban zajló folyamatok végső eseményeit leíró ítéletes képek kerültek előtérbe a beszélgetések, vagy a személyét érintő történések során.
Térjünk a közéletet ma izgalomban tartó lényegre:
Ma már akiben csak egy csipetnyi józanság lakik, nem mer évtizeden túli előretekintéssel tervezni, ha körültekintve földünkön látja a kijózanító – néha már dermesztő – klíma-társadalom-vírus és társai … utáni lehetőségeket. Ha még ehhez hozzátesszük a bibliai próféciákat, máris megrezzen az eddig biztosnak vélt álláspontunk.
Idézzük föl a Jézus és a tanítványok közti „végítéletes” elbeszélés aktualizálható részét.
Máté 24,20 „Imádkozzatok, hogy ne kelljen sem télen, sem szombaton menekülnötök. 
21 Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. Dán 12,1 ..És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Dán 7,13-14 ; Jel 1,7 … Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.
38 Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, 39 és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” (Máté 24, 30-39.)
Drámai sorok és súlyos kifejezések egyetlen beszédben felsorolva.
Egyenkénti elemzésekkel végigsorjázni a sötét képeket, ma már szinte csak „Történelmi lecke fiúknak” szintű prédikáció. Erre gondoltam amikor borzongva, és lelki szemeimmel unokáimra nézve olvastam a Tíz éven belül vár ránk a klímaapokalipszis? című tanulmányt. Néhány részlet:
„Éhínséget, járványokat, migrációs válságot, háborúkat, társadalmi összeomlást jósol a világ valamennyi országában….”
„Attól fogsz rettegni, hogy nem mészárol-e le valaki, mielőtt éhen halnál…”
„Összességében azt kell látni, hogy minél jobban felborul a Föld ökológiai egyensúlya, annál kevésbé van biztonságban az emberiség..”
„Knorr azt írja, az óriási, kelet-afrikai sáskajárás és a koronavírus-járvány elszabadulása is egyértelműen jelzik, hogy a klímaváltozás hatásai sokkal gyorsabban és drasztikusabban következnek be, mint ahogy azt eddig a kutatók gondolták. A stabilitás korszaka véget ért, és ami most történik, még csak a kezdet…””
Ennyi „kóstolónak” elég.
Azt a kis reménysugarat, amivel még – emberi módon és eszközökkel – meg lehet(ne) próbálni az egyre gyakrabban erre az apokalitikus képre emlegetett/ajánlgatott megoldásokat, a szerző is óvatos kétségekkel kezeli. Példáin átsüt az a bizonytalanság, ami az igazán „látó” lényeket jellemzi.
Keresem, hogy miként tudnám a végső összeomlást elkerülni. Azt a generális megoldást, ami a sok irányból közelítő és a világ vezetőit láthatóan nem érdeklő tényeket, kábító beszédekkel elmosó magatartással nyugtatja az alattvalókat, de hitszemeimmel csak a végtelenül egyszerű jézusi ajánlást látom:
Máté 24,42 Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! 43 Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. 2Pt 3,10 ; Jel 3,3
44 Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! Jel 16,15