Élénk vita volt egy kis baráti társaságban, hogy egyháztagság és kapcsolódó részei nélkül lehetséges-e a mennyek országába eljutni.
Röviden vázolva a tagsági „tartozékokat”, amikhez a bemerítést gyakorló közösségek ragaszkodnak: hitvallás, a teljes test vízbemerítése és utána automatikusan a tagságba való beiktatás a sorrend.
Ez a rítus – csekély módosításokkal, jelentéktelen különbségekkel – annyira beivódott a vallásos köztudatba, hogy az érintettekben egyenesen a mennybe jutáshoz szükséges képzetet generálja. Az alaptételt Jézus misszióparancsára építik az egyházak.
A jézusi misszióparancsok az evangéliumokban leírt sorrendben:
Máté 28: 19Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, 20és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
Tehát a sorrend: tanítvánnyá tenni – keresztelni – tanítani.
Márk evangéliumát idézzük. Ez a viták fókuszában lévő – többféleképpen idézhető – jézusi parancs.
Márk 16 15Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. 16Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. –-(Márk 16, 15-16.)
Sorrend: evangéliumhirdetés – hit – keresztség.
Ha a misszióparancs további részét is teljes értékű következménynek fogadjuk el, (miért is ne tennénk?) bizony-bizony a viták végeláthatatlan zsilipjét húznánk föl. Nézzük csak:
„17Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, 18kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”
A jézusi mondatok egy részét kiemelni, másik hányadát udvariasan mellőzni…? Bizonyos felekezetek – érthető óvatosságból – a kígyók kézbevétele és a mérgek ivása nélküli állapotokban remélnek. Nagyon jól látni internetes fórumokon, közösségi oldalon…hogy az ördögűzés és a gyógyítások működőképessége nem nagyon tapasztalható. Viszont gyakorolják és hirdetik, noha az egzakt bizonyítékok – orvosi hitelesítés, valóságos gyógyulás az idegi/ szellemi tébolyból…stb – amúgy inkább csak a placebo hatásnak – is – tulajdonítható kétséges eredmények híján a nevetségesség határait súroló esetekben realizálódnak.
Lukács 24,46-47. „…a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. 47 Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve.”
Összegezzük: egyik misszióparancs sem tartalmaz arra utalást, hogy egy olyan szervezetet is építsenek a megtértek, ami a mai egyházakat általában jellemzi.
A PIRAMIS elv.
Az alsó (teherhordó) társadalmi réteg a plebs. Fölötte a KLÉRUS. A csúcson egyetlen ember, aki személyében testesíti meg az egész vallási konglomerátumot. Elnök – pátriárka – pópa – pápa – ….stb. Ezeknek a kellékeknek híján az egyénnek csekélyke esélye van a mennybe jutni. Vagy talán tévedés lopózott volna be a krisztusi parancsokba? Kihagyott volna Jézus valamit? Mikor és hol olvasunk a HIERARCHIA létrejöttéről?
Ide szokás idézni az Apostolok cselekedetei c. újszövetségi iratból, amiben (tévesen) a főnök – beosztott viszony lenne leképezve. Az egyik nagy létszámú felekezet PÉTER apostolra építette föl szervezetét.
Cipruson BARNABÁS apostol volt az alapító. De többségében az önszerveződés termelt ki egyeseket, akik eléggé ügyesen tornászták föl magukat a vezetői csúcsra.
Még egy nagy kérdés: mi lesz azokkal a keresztényekkel, akiket bárhol a világon, például a pogány közegben megszólít Jézus Krisztus Szentlelke által, és nincsenek abban a fentiekben részletezett helyzetben, hogy bemerítés és a fent említett szervezeti építkezés által igazolják – vállalják – hitüket?
Vagy azok a Közel-Keleti vértanúk, akiket kizárólag a másságuk – tudott, ismert keresztény mivoltuk- miatt üldözések és halál közelségében a külsőségek nélkül is vállalták Jézusba vetett hitüket?
Nehéz, nem könnyen megválaszolható kérdések. Ha a dogma oldaláról nézzük, a paragrafusokra épülő egyházi társulások (szándékosan nem egyházat, vagy közösséget írok) borzasztóan közel kerültek a jézusi kritikához:
„Jaj nektek, törvénytudók, mert az emberekre elviselhetetlenül nehéz terheket raktok, de magatok egy ujjal sem mozdítjátok a terhet…” (Lukács 11,46)
Megmértem (szó szerint, a konyhai mérlegen) könyvtáram különböző hitvallásait, egyházak, felekezetek alapszabályait.
Hamarosan bemutatom a készletet és folytatom az elmélkedést: Ottó papa
