Miért kelt lábra és terjed egyre jobban az, hogy a kereszténység – benne a sok kisebb-nagyobb gyülekezettel, újabb és még újabb mozgalommal – csak akkor tud vonzó lenni, ha könnyebben, lazábban kezeli a Biblia tanításait.
Ha kizárja a nehezítő, bonyolult, szigorú szabályokat, amiket idő múlásával a belső rendszerek eléggé nagy halomba szedtek össze. Némelyik egyházi törvénytár – gyülekezeti kézikönyv, – szabályok – elvárások sora – ténylegesen inkább egy kerítéshez, vagy karámhoz tud hasonlítani, mintsem Jézus lelkületét, életmintáját közreadó, vonzó lelkiséghez.
Jól látja a lelkek ellensége, hogy az inga mostani átlengése a könnyebbség irányát várja a kereszténységtől. De vajon ez nem egy jól rejtett/álcázott csapda?
A fellazítás taktikája kitermelt az ének – zene,- a prédikációs szövegek,- a liturgia terén könnyű és (látszólag) vonzó termékeket. Terjed a hejehuja-hallelluja stílus. Idézet egy rock-keresztény portálról:
Bármit is mondjuk az egyházról, az tény, hogy próbálja tartani a lépést a modern világgal. Nem is csoda, hogy még a rockzene is megfertőzte a mélyen hithű embereket. Ebből az érdekes vegyületből jött létre, a szövegeiben keresztény témájú, zenéjében mégis rocknak megmaradt együttesek.
https://keresztenyrock.lap.hu/metal_gyulekezetek/22312482
Erről írt egyik testvérünk egy kiáltvánnyal is felérő tanulmányt (közreadja Dénes Ottó)
Gondolatok a szórakoztató egyházról, különös aktualitással a reformáció kapcsán.
Az Urat megvallók táborában egy olyan nagy és arcátlan gonoszság van jelen,hogy az még a ‘leginkább rövidlátó’ keresztények szemében is élesen feltűnik! S az elmúlt pár év alatt ez a gonoszság veszélyesen gyorsan kezdett el terjedni – és sajnos dolgozik, mint egy kovász, csak hogy elérje, hogy az egész ‘tészta’ megerjedjen!
Mind ezidáig az ördög talán egyik legrafináltabb becsapása volt az, hogy azt sugallja az Egyháznak: a küldetésük egyik része az, hogy az embereket szórakoztassák, azért, hogy így nyerjék meg őket. Az evangélium kezdeti, bátor hirdetésétől eltávolodva az Egyház egyre enyhébbé, mérsékeltebbé kezdte tenni a bizonyságát, és elnézően szemet hunyt korának léha és komolytalan dolgai fölött. Majd pedig elkezdte megengedni és megtűrni ezeket saját egyházi berkein belül is. Most pedig már maga az Egyház él ezekkel a módszerekkel, arra hivatkozva, hogy így akarja ‘elérni’ a tömegeket!
Nos, nekem az első érvem mindezek ellenében az, hogy a Szentírás sehol nem beszél arról, hogy az Egyház feladatai közé tartozna az, hogy szórakoztassák az embereket. Márpedig ha ez egy keresztény feladat lenne, akkor miért nem beszélt erről Krisztus soha?
‘Menjetek el széles e világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek!’ – Nos, ez teljesen egyértelmű. Ugyanilyen egyértelmű lett volna az is, ha hozzá akarta volna tenni azt, hogy ‘…és szórakoztassátok azokat, akik nem tudják eléggé élvezni az evangéliumot!’ Ám ilyen szavakat sehol nem olvasunk! Ez az Úrnak még csak eszébe sem jutott!
Aztán újra azt olvassuk: ” És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul… szolgálat munkájára” (Eféz. 4:11-12) Hogy jönnek hát ide a szórakoztatók? Hiszen a Szent Szellem semmit nem mond róluk! Vajon azért üldözték a prófétákat, mert szórakoztatták az embereket, vagy pedig azért, mert erőteljesen konfrontálódtak velük? …A koncerteknek nincsenek mártír-listái!
Újra mondom hát: a szórakoztatás mint olyan Krisztus és az Ő összes apostola tanításával és életével teljes ellentétben áll! Mi volt ugyanis az ősegyház magatartása a világgal kapcsolatban? ‘Ti vagytok a világ sói’ (Mát.5:13) – nem pedig a cukorkája! –, azaz egy olyan dolog, amelyet a világ kiköpni fog, nem pedig lenyelni! Tömören és élesen fogalmazta meg Krisztus a következőt: “hadd temessék el a halottak az ő halottaikat” (Mát.8:22). Az Úr nagyon is komolyan vette a dolgokat!
Ha Jézus sokkal több vidámabb és kellemesebb dolgot is belevitt volna a prédikálásába, sokkal népszerűbb lett volna. Amikor az történt, hogy “sokan a tanítványai közül visszafordultak, és többé már nem követték Őt” a kemény, szívekbe mélyen belehasító prédikálása miatt, én sehol nem hallom, hogy azt mondta volna, hogy ‘Gyerünk, Péter, gyorsan fuss az emberek után, és mondd nekik, hogy holnap már más stílusú összejövetelt tartunk, valami olyat, amely sokkal rövidebb és népszerűbb lesz, kevés prédikálással. Szerzünk egy kellemes estét az embereknek. Mondd meg nekik, hogy biztosan élvezni fogják majd! Gyorsan, Péter, mindenáron meg kell tartanunk az embereket!…’
Jézus sajnálta a bűnösöket, kérlelte őket, bánkódva sóhajtott felettük, figyelmeztette őket, és sírt értük; de soha nem akarta szórakoztatni őket!
Hiába kutatjuk az apostolok leveleit, nyomát sem találjuk azokban a ‘szórakoztatás evangéliumának’. Az üzenetük ugyanis ez volt: “Gyertek ki közülük, és válasszátok külön magatokat tőlük… Ne is érintsétek az ő szennyes dolgaikat!” Minden olyan dolog, amely akár a legcsekélyebb mértékben is szórakoztatónak tűnhetne, egyértelműen hiányzik az üzenetükből! Teljes mértékben az evangélium üzenetére támaszkodtak, és semmilyen más eszközt nem alkalmaztak.
Miután Pétert és Jánost a prédikálásuk miatt börtönbe zárták, a gyülekezet imádkozott értük, de egyáltalán nem úgy, hogy “Uram, add meg a Te szolgáidnak, hogy az ártatlan szórakoztatás eszközeinek bölcs és meggondolt használatával megmutathassuk ezeknek az embereknek, hogy milyen boldogok is vagyunk”!
Egyáltalán nem így imádkoztak! Továbbra is minden erővel hirdették Krisztust! Nem volt idejük arra, hogy kellemes szórakoztatásokat szervezzenek. Az üldöztetések miatt szét kellett szóródniuk, és mentek mindenhová, hirdetve az evangéliumot. Az egész akkori világot a feje tetejére állították (Apcsel. 17:6) – Na, ez az, amiben különböznek korunk Egyházától!
Végül pedig elmondható, hogy a szórakoztatás mint olyan egyáltalán nem tudja elérni a kívánt eredményt. Sőt, az újonnan megtérteket teljesen összezavarja. Álljanak hát elő és tegyenek bizonyságot azok a nemtörődöm és csúfolódó emberek, akik azért adnak hálát Istennek, hogy a félúton a világiasság felé tántorgó Egyház ‘elérte őket’! Álljanak hát fel, és tegyenek bizonyságot azok a megterhelt lelkek, akik egy koncerten találtak békességet! Álljanak fel azok a részegesek, akiknél a látványos szórakoztatás volt az, amelyet Isten a megtérésük láncában kapocsként használt! De lám, nincs senki, aki erre felelne! A ‘szórakoztatás küldetése’ ugyanis nem ad megtérőket!
Korunk egyházi szolgálatai terén égető szükség az, hogy komoly, szellemben való buzgóság legyen, és tiszta bibliai tanítások, illetve azoknak egy olyan fokú megértése és megélése, hogy az emberek szíve végre valóban tűzre gyúljon Istenért!
Ó Uram, tisztítsd meg az Egyházat minden szeméttől és belső rothadástól, amelyet az ördög próbált rátenni, és vigyél vissza minket az ősegyház apostolainak módszereihez!
Molnár Róbert 2017. október 22. · Kübekháza
