„Abszurd feltétezés volt, hogy a bankrendszer megerősítésével sikerülhet véget vetni a gazdasági válságnak” – írja Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a Vanity Fair magazinban.
Stiglitz szerint a helyzet kísértetiesen emlékeztet a 30-as évek világválságára, amelynek szerinte szintén csak kísérőjelensége, de nem kiváltó oka volt a pénzpiacok összeomlása. A nagy gazdasági világválság a mezőgazdasági termelés hatékonyság-növekedésére vezethető vissza – állítja Stiglitz. A huszadik század első felében a termelés technikai fejlődése következtében egyre kevesebb ember kellett a szükséges élelmiszer előállításához. A termelés bővülése a mezőgazdasági árak csökkenésével járt: 1929 és 1932 között harmadával csökkent az amerikai farmerek bevétele, sokan kénytelenek voltak felhagyni a termeléssel. „A mezőgazdasági termelés a saját sikerének áldozatává vált.” A verseny éleződésével egyre kisebb volt a haszon, ami visszavetette az ipari termékek iránti keresletet. A gyárak csökkentették kapacitásukat, ami tovább növelte a munkanélküliséget, és még inkább visszavetette a keresletet.
A válság megoldásához is a harmincas éveket kell segítségül hívni – véli Stiglitz.Még akkor is évtizedekig tart a talpra állás, ha megfelelően reagálunk a válságra. Legjobb esetben is elhúzódó pangásra számíthatunk. Ha viszont rosszul döntünk, akkor a pangásból tragikus következményekkel járó gazdasági visszaesés lehet.”
A teljes cikket itt olvashatja:
http://www.metazin.hu/node/2446