Az Olasz parlamenti választások eredménye – vagy inkább eredménytelensége – elárul egyet-mást a választópolgárok érdektelenségéről. Ami minden modern államszervezetet, és egyént előbb – utóbb jellemez, az ebben a választásban – mint cseppben a tenger – tükröződik.
CC Wikipedia https://hu.wikipedia.org/wiki/2018-as_olaszországi_parlamenti_választásokAz infantilizálódó tömeg elbutulását demonstráló állapotok nem kizárólag az Olasz választási hajlandóságot, (a közömbösséget, a mindent elborító korrupciót…) jellemzik, de állatorvosi ló módjára tanulmányozható benne az, aminek mai világunk lakói az elidegenedést megélő családokban és következményeiben szembesülnek a szétesett közélettel. (Dénes Ottó)
A magányos tömeg lázadása
A múlt vasárnapi választáson Olaszországban nemcsak a kormányzó baloldal bukott meg, hanem az egész politikai elit. A modernizáció felszámolta azokat az intézményeket, amelyekben a polgárok találkozhattak egymással, és amelyek kapcsolatot teremtettek közöttük és az elit között.
„A nagy felszabadulás eredményeként ma senki sem tartozik sehová. Nincsenek kötelékei, nincs közösség, ahol másokkal együtt élhetne” – fest vigasztalan képet az olasz társadalomról Pierluigi Battistaa Corriere della Serában.
Kollégája, Antonio Polito már a választás másnapján megírta, hogy a baloldal-jobboldal szembenállásnak egyre kevesebb értelme van, miután a hagyományos, mérsékelt gyűjtőpártok képviselői nagy vereséget szenvedtek vasárnap. A Demokrata Párt a baloldal háború utáni történetének leggyengébb, húsz százalék alatti eredményét érte el, a Berlusconi vezette mérsékelt jobboldal pedig a második helyre szorult a jobboldali szövetségben az elitellenes Liga mögött. Polito szerint új, kétpólusú rendszer van kialakulóban. Északon a Liga, délen az Öt csillag nevű mozgalom a legerősebb.
A Metazinból szintén jól ismert Angelo Panebianco emlékeztet rá, hogy a regionális egyenlőtlenségek kezdettől fogva nagy nehézségeket okoztak az alig százhetven éves egységes Olaszországban, és mindig szükség volt egy integráló erőre, amely összebékítette az érdekeket, s valahogyan kompenzálta a veszteseket. Most a Liga és az Öt csillag óhatatlanul ellentétes érdekeket képvisel, és nincs integrátor a láthatáron.
Aldo Cazzullo arra a látszólag módszertani újdonságra hívja fel a figyelmet, hogy az idei kampányt mindenekelőtt az interneten vívták. Nagygyűlések, sőt lényegében plakátok nélkül. A televíziókból nagy mértékben kiszorított elitellenes pártok kifejezetten internetes kampányukkal kerekedtek versenytársaik fölé. Az interneten még a televíziós megjelenéseknél is egyszerűbb üzenetekkel lehet eredményt elérni, és ezek a pártok nem szűkölködnek egyszerű gondolatokban.
Battista mindezt nem egyes politikusok hibáinak tudja be, hanem az elmúlt évtizedek nagy társadalmi változásaival magyarázza. Bevallja, hogy ő maga is lelkesen üdvözölte a modern kor felszabadító törekvéseit, és azt várta tőlük, hogy Olaszországot is a legfejlettebbek közé fogják emelni. Nem ez történt, hanem David Riesman szociológus 1950-ben megjelent könyve, A magányos tömeg elevenedik meg, csak nem abban a formában, hogy az emberek elmagányosodásukban passzív elszenvedői a történteknek.
Battista szerint a korábbi évtizedekben a sokat kárhoztatott pártok mégiscsak összehozták az embereket, valóságos közösségek jöttek létre a helyi pártszervezetekben, tagjaik a pártlapot olvasták. De voltak kerületi mozik, sőt színházak, kultúrtermek is, és ott volt a parókia, amely körül szintén közösség szerveződött.
Ma az emberek otthon ülnek a mobiltelefonjuk vagy a számítógépük előtt. Hova tűntek a helyi takarékpénztárak? A szövetkezetek? Milyen élet az, ahol már üzletek sincsenek a külvárosokban? A család összetartó ereje is csökkent, habár a fiúk negyvenéves korukban is gyakran az anyjuknál laknak.
Holott nekik már egy másik családban kellene élniük. A nemzet sem igen számít, ha csak nem valamilyen szerencsés labdarúgó mérkőzés idejére. Az emberek elhagyatottnak érzik magukat, és azok is.
A protesztpártokban magukra ismernek.
Forrás:http://www.metazin.hu/index.php/item/3538-a-maganyos-tomeg-lazadasa
2018. március 11.