A nyitóképet Ágoston László gyűjtéséből kölcsönöztem.
Beszélgetésem egy hozzám hasonlóan kisegyházi barátommal. „Nálatok van szó a prédikációkban a mai világjáró vírusról, vagy az ezzel kapcsolatos idegességről?”
„Nincsen semiféle tanításunk. Mi azt valljuk, hogy Isten nem a félelem lelkét adta belénk…”
Jó hallani egy nyugodt és bátor nyilatkozatot. Már ami az egyház(f)iak nyugalmát illeti. Tegnap adta közre a HNA vezetése, hogy amerikában is beütött a krach.
Az Észak-Bronx-i Hetednapi Adventista Gyülekezet, a Greater New York Egyházterület egy 1300 taggal rendelkező közösségének lelkésze, Dedrick Blue már január végén észlelte a baljós előjeleket. A koronavírus gyorsan terjedt Kínában, amivel a nemzetközi figyelem középpontjába került; azt azonban sohasem gondolta volna, hogy ilyen pusztítást fog végezni az ő gyülekezetében.
Milyen naív nyilatkozat! Kína távol van, a gyülekezetet pedig jó vastag falak védik a külvilági hitetlenektől és a vírusoktól….
„Már mondogattam néhány dolgot embereknek,” mondta a járvány korai időszakára reagálva. „Akkor még minden rendben volt az Egyesült Államokban.”
Nem valami biztató, hogy az egyházakban sem lehet biztonságban az ember, gondolhatja a hívő lélek. Na nem is reméltem, hogy a templomfalak majd kívülre transzponálják a Covid 19-et. Csak kicsit kombináltam a hit és a valóság konkurrenciáját.
No persze a lelkészek felelősségét se hagyjuk ki! A közösségi tájékoztatások fókuszában a mindenkori pap/lelkész/prédikátor… a mennyei hatalmak földi leképeződése. Ergo kb ugyanazt várják tőle is, mint felső kapcsolatától. Vagyis, ha beüt a ménkű, a tagtársak megbillent egészsége hol lel FELELŐSRE?
A szószéki ájtatosságokat néha a mindennapok irányába is ki lehetne nyitni?
No comment!