Hankiss Elemér gigantikus elméjére méltó témát „dobott föl” egy ifjú testvér a közösségi portálon.
Témája a vírusveszélyben is létező igény, az egyházi összejövetelek megtartása, akár a törvényi szabályozás ellenére is. Messzenézésre is alkalmat adó nagy távlatokat nyitott meg.
Ami ebből a kétségtelenül izgalmas és láthatóan aggódó lelkülettel fogalmazott szösszenetből – elsősorban az egyháztörténelem ismeretében, – mint reflexió kitüremkedett, azt ez úton adom közre.
Rögeszmésen foglalkozok a keresztény egyház első három évszázadának már aprólékosan ismerhető történelmével.
Kb két hónapja ismerem egy – magát agnosztikusnak bemutató – szerző könyvét. Barth Ehrmann: A kereszténység diadala címmel jelent meg 2019-ben.
Ami azonnal megfogott benne már a boltban állva, belelapozva, az a könyv 28. oldalán „ütött meg”.
Miért győzhetett a kereszténység alcímmel imígyen közli:
„Miért hódíthatta meg az új hit a római világot, és vezetett a Nyugat kereszténnyé válásához? …hogy történhetett meg, hogy Jézus maroknyi követője ilyen sikeresen téríthette át az erre nem komondottan fogékony birodalmat? Az Újszövetség szerint néhány nappal Jézus keresztrefeszítése után tizenegy férfi és számos nő hitte, hogy Jézus feltámadt halottaiból. Kevesebb, mint négyszáz év elteltével ez az alig húsz főt számláló, alsóbb osztályból származó zsidó közösség a vidéki Galileából indulva, harmincmilliós egyházzá duzzadt…mindössze háromszáz év leforgása alatt?”
Ha ennek a kétségtelenül hiteles leírásnak az áthallását áthozom a mai kor – benne a viruspánik és társai – állapotára, nem kell nagyot markolni, „csak” jól figyelni.
Nos kezdésnek elég, ha a Barth könyv és ami abban – is – olvasható, aprópénzre váltom. Előzőleg egy kitekintés a karanténból. Irány a facebook bejegyzés izgalmas feltételezései/aggodalmai.
Kulcsszavak: „állam sem tilthatja meg…gyülekezetmentesség …a hívek otthon elgyengülnek… az evangélium nem hirdettetik…gondoljunk olyan országokra, ahol kijárási tilalom van…nem válnak beteggé testileg-lelkileg…”
„..az állam sem tilthatja meg a közös istentiszteletek tartását..” Gondolkozzunk mindig a történelem, – mint előkép – távlatában. Amikor az első három évszázadi keresztények világa éldegélte a maga mindennapjait. Nekik is a Római Birodalom szigorúan kodifikált törvényi háttérén kellett megfelelni a birodalom értékrendjének.
Gyülekezetmentesség:
A korai kereszténységnek nem álltak rendelkezésére templomok. Jeruzsálemben nem volt egyetlen olyan ház/lakás, ahol 10-15 személynél többen összejöhettek volna. Az átlagos lakás kb 3-5 fővel tudott „gazdálkodni”. Csak a második században épültek kisebb kápolnák. Például amit Péter apostol sírja fölé emeltek. Ebben is csak három-négy imádkozónak volt hely.
A katedrálisok jóval 313 után kezdtek épülni a császári kegy – és pénzadományok – nyomán. Addig a természet, a kis lakások…voltak a „templom”.
„a hívek otthon elgyengülnek..”
Tehát meg kell(ene) találni azt a kapcsolódási pontot, ahol már a kitekintés a másik lényre – nota bene egy merőben új távmissziós irányra, technikára is alkalmas módozatok meglelésére adott lehetőséget a Gondviselés. Erre az internet, az e-mail, a telefon, a levél, az eddig is létezett szomszédság…stb az egyik megoldás.
Vagyok bátor kijelenteni, – ami már több kommentben is kijött,- hogy NEM kizárólag pappal, tisztviselőkkel, orgonával és kivetítéssel felszerelt épületben / teremben…található a Mindenható Isten. Tehát az eddig még úgy-ahogy billegő – „Istentiszteletek” címszó alá beszuszakolt – időtöltést most kénytelenek vagyunk átfogalmazni. Igazán hiteles szerzők írásai ezt már évtizedek óta pedzegették. 
Ron Gladdentől kezdve, Russell Burrill és Jon Paulien izgalmasan eredeti könyvei a lehangolóan gyenge kereszténységben (adventizmusban?) még létező tartalékokat, ebben a világjárvánnyal megzavarodott világban élő közelségbe tudták – volna – hozni.
Ha a tagságot vezetőik ebbe az irányba is késztették volna! Pedig a hívek-papjaik együttműködése nem ördögtől való találmány. Erre biztattak ezek a szerzők. Kár, hogy az olvasás nem erénye a híveknek. Most ez vissza fog ütni?!
A tudható nem lehet tiltott csemege, csupán azért, mert némely klerikusok státuszát „veszélyeztethetik” egyes igazán a Lélektől ihletett sorok/információk. Pótoljuk be sürgősen az említett könyveket, mert az az idő, amikor csak a szószékek világa volt az egyedüli (hiteles?) hírforrás már régen letűnt. A vírus elmosta.
Az „elgyengülés…” antipéldái:
Nincsenek abszolúte biztos tippjeim, de azt is könyveljük el, hogy a legvadabb diktaturákban is vannak keresztények. Kína- Észak-Korea- az Orosz birodalom alsó peremén felsorakozó államok- a Közel-Keleti ősi kereszténység maradékai-…stb . Mind-mind a titkos (nem a szervezett, nem a hierarchiával terhelten működő,) de mégis élő közösségek. Mi a titkuk? ….No comment.
Tény, hogy a kiirtásukra utazó államszervezetek üldözései ellenére „nem válnak beteggé testileg-lelkileg…”.
Ha már ma is,- amikor a kizárólag templomra koncentráló hitélet a jelenleg óhajtott állapot – ekkora gondot jelent a látható közösség hiánya, mi lesz, ha ez is eltűnik és illegalitásba kényszerül/menekül? Túlzottan biztosak lennénk abban, hogy a demokrácia, a nyugati kultúra, az emberi jogokat ma még garantáló nemzetközi egyezmények örökéletűek?
Nem láthatók a bibliai próféciákban egzakt pontossággal leírtak előjátékai? Az egyeduralomra jutott vezetők pillanatnyi szeszélyeit szolgai módon kiszolgáló szervilis tölteléklények mindent azonnal megszavazó gépezete? A keleti despotákat utánozni akaró, européernek egyáltalán nem mondható képmutatók sora? Vagy az amerikai demokrácia eredeti alapjait kikezdő, de „kereszténynek” álcázott „egyházak”. Miért nem hisszük el Pál apostol ihletett szavait amikkel a mai kort tökéletesen jellemezte:
2 Timóteus 3: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk állanak be.
2 Mert lesznek az emberek magukat szeretõk, pénzsóvárgók, kérkedõk, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok,
3 Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértékletlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelõi.
4 Árulók, vakmerõk, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretõi.
Itt álljunk meg, mert ez a látlelet tűpontosan írja le ami körülvesz bennünket:
5 Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”
Folytatása következik? 