Az a túlzó liberalizmus, amit már régen nem lehet elfogadhatónak nevezni, kitermelt – több más mellett – egy sor olyan erkölcsi/nemi torzulást, amit mai korunkban különböző szervezetek, társaságok, ilyen-olyan csoportok, minden erővel igyekeznek, a nagy nyilvánosságot is segítségül véve, beiktatni a napi életbe, mint „rendes – normális” életviteli elvet.
Nem sorolom, mert biztosan mindenkinek vannak ismeretei a felvonuló, tüntető és egyéb megmozdulásokkal tűzdelt eseményekben bővelkedő forgatagokról. Azonban amikor már azok a jelenségek is belekerülnek a „mindenáron változtatás” divatjába, – és ezektől a szakorvosi réteg egyes képviselői nemhogy elhatárolódnának, de a jó üzletet szimatolva inkább gerjesztik, mintsem hogy visszafognák az ilyen tiniket, fiatalokat, – a Bibliában intő példaként leírt történetek jutnak eszembe. Például Jézus un. „nagy apokaliptikus” beszédének egyes részei.
„Amiképpen pedig a Noé napjaiban vala, akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is. Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne. És NEM VESZNEK ÉSZRE SEMMIT, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24:37-39)
Az ÖZÖNVÍZ rettenete. Ebben jelezte az Úristen, hogy amikor második eljövetele (lásd: „onnan lészen eljövendő…) a küszöbön áll, hasonlóan elrugaszkodott állapotokat fogunk látni, mint Noé napjaiban és később Lót Sodomában. A Szodomiát nem részletezem. A borzalmas nemi torzulás egyik, a napi élet rendszerébe fogadott végeredménye volt. (Dénes Ottó kommentje)
————————————————————-
Progresszív körökben maradinak és intoleránsnak minősül az a szülő, aki kétli, hogy kamaszkorú leánygyermeke csakugyan férfi, ahogy gondolja. Azelőtt szinte ismeretlen volt az ilyen nemváltás, ma viszont egyre gyakoribb. Az amerikai szerző attól tart, hogy társadalmi okokra visszavezethető járványról van szó.
„Mi kell ahhoz, hogy a járvány természetét felismerjék és következésképp meg tudják fékezni?” – kérdezi Lisa Marchiano philadelphiai pszichoterapeuta a Quillette magazinban.
Nem tudja a választ. Pillanatnyilag az intézményrendszer automatikusan elfogadja a nemi diszfóriában szenvedő kamaszlányok önmeghatározását, miszerint ők fiúk, és alaposabb vizsgálódás nélkül javasolja a férfi nemi hormon adagolását és átalakító műtétet is ajánl. Marchiano saját praxisa alapján úgy tapasztalja, hogy egyre több az ilyen eset, holott tíz éve ilyesmi gyakorlatilag nem létezett. Fiúknál ritkán ugyan, de előfordult. Lányoknál tipikusan kisgyerekkorban jelentkezik nemi diszfória. Az ilyen 2-4 éves kislányok a fiúkra jellemző magatartásformát és játékokat választanak, de ezt nyolcvan százalékuk idővel kinövi. A serdülő- és kamaszkori lányok nemi diszfóriájának ma már saját neve is van: gyorsan fellépő nemi diszfória – angol nevének rövidítésével ROGD.
A lányuk nemváltása miatt aggódó szülőknek már közös honlapjuk is van, és ott Marchiano már egy évvel ezelőtt is hangot adott afölötti aggályának, hogy az intézmények, ahová ezek a lányok fordulnak, sietve magukévá teszik a páciensek véleményét, és a teljes nemváltás felé terelik őket. Azóta az ország különböző tagállamaiból tömegestől keresik fel a szülők, és igen egybevágó történetekkel keserítik el. 
Gyermekeik olyan hormonkezelést kapnak, olyan műtétekre jelentkeznek, amelyektől meddővé válnak, továbbá a hormonkezelés májkárosodással, magas vérnyomással és más mellékhatásokkal járhat.
Az egyik esettel részleteiben is megismerkedhetünk.
Egy kislány szülei elfogadnák, ha lányuk csakugyan jobban érezné magát fiúként, de kezdettől fogva attól tartanak, hogy más problémáit próbálja így megoldani, és egyre magányosabb lesz. Miközben a jóindulatú rokonság lelkesen ünnepli a „bátorságáért”, valójában az utcára sem mer kimenni. A most húszéves lányt pubertáskorban enyhe fokú autizmus, diszpraxia (ügyetlengyerek-tünetegyüttes) és szorongásos tünetek miatt kezelték, majd súlyos anorexiás korszak következett, de ebből is sikerült kigyógyítani.
Akkor azonban Crohn-betegség lépett fel nála. Ezt is eredményesen kezelték, de Marchiano megemlíti, bár nem részletezi, hogy a gyógyszerezés súlyos mellékhatásokkal járt (nem tudjuk, kapott-e szteroid vagy immunszuppressziv kezelést, de az erős gyulladáscsökkentők is rosszullétet okozhatnak). Közben a lány járt nemi klinikán, ahol félórás beszélgetés után, anélkül, hogy ezeket az előzményeket felderítették volna, nyomban tesztoszteron-kezelést, majd mellműtétet javasoltak. A szülők időt kértek, erre azt a tanácsot kapták, hogy forduljanak pszichiáterhez, s az meg fogja értetni velük, hogy miképp támogathatják lányuk nemváltását, mert ez a dolguk. A lány egyelőre hajlandó volt várni. Minden szerencsétlenség ellenére sikerült időben leérettségiznie, és megkezdenie egyetemi tanulmányait – a családi otthontól távol.
Az egyetemen azonban a nemi ügyekben illetékes egyetemi orvostól megkapta a tesztoszteron-receptet, és megkezdte a kezelést. Két hét után a pszichiátriára került, a szüleit pedig, akik egész éjszakán át tartó autóút után meglátogatták, elküldte azzal, hogy azért került kórházba, mert ők nem támogatták a nemváltását. Azóta megtörtént a mellműtét is, kinőtt a lány arcszőrzete, viszont ki sem merészkedik az utcára, csak amikor a pszichiáteréhez, illetve a nemváltók csoportjának összejöveteleire megy. Egyetemre persze nem jár.
A ROGD-szindrómáról még hézagos a szakirodalom. Az első statisztikák szerint gyakori előzmény, hogy a lányok internetes társasági oldalakon kapnak ösztönzést: a nemváltás bátor és elismerésre méltó dolog. Gyakori az összefüggés mentális zavarokkal, és az olyan kezeléssel, amelynek eredményképp a lányok képzelt világba menekülnek. Új jelenségről lévén szó, nincs azonban elég adat arról, mennyi a ROGD-osok között a sikeres nemváltás. Talán tíz év múlva.
2017. október 10.
http://www.metazin.hu/index.php/item/3473-a-kamaszkori-nemvalto-jarvany
