Bizonyára tudott, hogy a világban az elmúlt évtizedekben nagyarányú egység-törekvések zajlanak. Világunknak nagyon sok problémája van, és ezeknek a problémáknak a megoldására sokan úgy gondolják, hogy a legbiztosabb, egységbe kell fogni a világot. Politikailag, gazdaságilag, de erkölcsileg, vallásilag is.
Az ökumenizmus kifejezés, a görög oikumené szóból származik. Ez a szó magyarra fordítva annyit jelent, hogy az egész lakott föld. Tehát vigyázat, az ökumenikus mozgalom nem azt tűzi ki célul, hogy majd keresztény közösségeket egyesítsen. Ez kevés neki, minden vallást egyesíteni akar. Intézményes formát 1948-ban öltött. 1948-ban Amszterdamban hozták létre az Egyházak Világtanácsát. Jövőre lesz 70 éve.
Miért is hozták ezt létre?
Azért mert a XX. századot az I. Világháború rengette meg. Az I. Világháborúban 16 millió embert öltek meg, és az utána bekövetkező békekötések is nagyon szívszorítóak voltak. Nem is tudott az emberiség még 20 évet sem kibírni, és egy újabb világháború robbant ki, amely 66 millió ember életébe került. Természetesen akkor még senki nem tudta, hogy a XX. Század végén ez a szám több mint 200 millió lesz. A XX. Század idáig tekintve az emberiség legvéresebb évszázada, és természetes, hogy már az I. Világháború után elindultak törekvések, megelőzni a háborúkat.
Az Európai Uniónak a 2000 utáni bővítése során is nagyon sokszor elhangzott az, hogy azért van szükség az Európai Unióra, lebontani a határokat, megkönnyíteni a kereskedelmet és a politikai feszültséget is enyhíteni,mert Európa nem szeretne egy újabb, egy III. Világháborút kirobbantani. Ezért ezek az egység-törekvések már az I. Világháború után megindultak, aztán ezeknek útját állta a II. világháború.
De 1948-ban, amikor Amszterdamban létrehozták az Egyházak Világtanácsát, azzal a céllal hozták először létre, hogy a protestáns közösségeket egyesítsék. A protestantizmus rendkívül széttagolt, és néhány évtized alatt valóban több mint 300 protestáns felekezet tömörült ebbe az Egyházak Világtanácsába, amely központjaként Genfet találta, és azóta is a világnak az egyik legnagyobb szervezete.
Az elmúlt évtizedekben ez a szervezet fokozatosan nem csak protestáns lett, hiszen a Vatikáni Zsinat is elismerte a vallások közötti közeledésnek a jogosultságát. Azt lehet mondani, hogy ma lényegileg szinte a Katolikus Egyház, illetve maga a Pápa és a pápaság játszik vezető szerepet a kereszténység egyesítésében, az ökumenikus törekvésekben. Az előadás első részében szeretném Önöknek felvázolni, hogy mit is hirdet ez a mozgalom, mit is mond az ökumenizmus. A második részében szeretném ezt a Biblia próféciáinak a tükre elé állítani. És a harmadik részében szeretnék majd röviden befejezésül arról is szólni, hogy kétféle ökumenizmus van.
Van politikai ökumenizmus, és van lelki ökumenizmus. Az első két részben természetesen a politikai ökumenizmusról lesz majd szó.
Mit mond tehát ez az ökumenikus mozgalom? Mit is tanít a mai ökumenizmus? Érdemes ezt tervszerűen megismerni, és ezeket a tételeket is a Biblia fényébe állítani.
Az első alaptétele ennek a 70 éve megszületett mozgalomnak az igazság pluralizmusa.
Ez annyit jelent, hogy nincs egy olyan mérték, egy olyan igazság, amit minden ember elé oda lehetne állítani, nem annyira igazság van, mint igazságok vannak. Nem mondhatja egyértelműen egy felekezet és egyetlen egy egyház sem magáról, hogy ő birtokolja az igazságot. Mindegyik felekezetben és mindegyik vallásban, világvallásban elszórva, mint egy hatalmas nagy mozaiknak az egyes darabjai hordozzák magukban az igazságot.
Tehát az ökumenikus mozgalom azt tartja, hogy nincs olyan keresztény közösség, nincs olyan keresztény irányzat, amelyik felléphetne azzal az igénnyel, hogy ő birtokolja az igazságot, vagy ő képviseli az igazságot. Minden felekezet, sőt minden vallás valamit tartalmaz az igazságból, és ezek mintegy összerakva adnák ki azt a nagy igazságot, ha arról egyáltalán lehetne beszélni.
Ez első hallásra nagyon jónak hangzik.
Az ember ösztönösen menekül a hétköznapi életben is attól a jelenségtől, hogy valaki mindig azt mondja, hogy neki van igaza. Ugye sokszor mondjuk, hogy az igazság itt is van, ott is van, nem olyan fekete-fehér a világ, mint ahogy a romantikus regények ábrázolták. Ki az, aki azt mondhatná, hogy neki mindig igaza van, akár egyes ember, akár felekezet, akár eszmei irányzat? Csak hogyha ezt a tételt a Biblia fényébe állítjuk, mit találunk erről?
Azért is kell a Bibliát mindig a kezünkbe venni ilyen alapkérdésekben, hogy mi az igazság, vagy hol az igazság. Ne felejtsük el ezt a kérdést. Ezt egyébként Pilátus veti fel a Jézus előtti kihallgatásban, János evangéliuma 18. fejezetében. Őbelőle, ebből a római katonaemberből buggyan ki, hogy micsoda az igazság.
Ha oda tetszenek lapozni János evangéliuma 18. fejezetéhez, itt Jézus részéről semmilyen válasszal nem tetszenek találkozni. De nagyon vigyázzunk, mert ez nem annak a jele, hogy erre Jézus nem tudott volna válaszolni, hanem annak a jele, hogy Pilátus nem várta meg a választ. Annyira zúgott, zajongott a tömeg, hogy föltette ugyan ezt a kérdést, hogy micsoda az igazság, de amikor kiáltozva és ordibálva követelték Jézusnak a halálra ítélését, Pilátus otthagyta a kérdését, otthagyta magát Jézust is, és kiment az emberek elé, elkezdte őket csitítani, és azt mondani nekik, hogy nem találok benne semmi bűnt, nem fogom halálra ítélni.
Jézus azonban meg tudott volna válaszolni erre a kérdésre, hogy micsoda az igazság, ha Pilátus a figyelmét rá fordította volna. Ez a jelenet azért is jellemző, mert sokszor a hétköznapi életben mi is így vagyunk, csak odavetjük, hogy hát mi az igazság, meg kinek van igaza, és általában az emberek nem az igazságra kíváncsiak, nem tesznek erőfeszítéseket, hogy akár kis ügyekben, vagy nagy ügyekben, gyakorlati vagy elvi ügyekben az igazság nyomába eredjenek. Hanem az emberek legyintenek erre, hogy igazság, és mennek tovább. Azt mondják, hogy az igazságból nem lehet megélni, meg hasonlók.
Ez a példa is arra tanít bennünket, hogy ne kövessük Pilátusnak a magatartását, hanem vessük fel ezt a kérdést, mondjuk el ezt a kérdést, és keressük a Bibliában a megoldást. Pl. Dániel könyve 9. fejezetében Dániel imájában van egy nagyon érdekes mondat: Uram, tied az igazság, mienk pedig orcánk pirulása.
Tehát van igazság. Istenről azt mondja a 11. zsoltár, hogy Isten igaz, igazságot szeret, és igazak látják az ő orcáját. Istennek a legfontosabb jellegzetessége az, hogy ő minden dolgát a legtisztább igazságban és igazságosságban végzi. Ezért mondták Jézusra még az ellenségei is a Máté evangéliuma 21. fejezete szerint, hogy „Mester, tudjuk, hogy te igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod és emberek személyére nem nézel”.
Tehát igenis van igazság, meg lehet tanulni Istentől az igazságot, de hogyan? Nos hát az igazságnak a legrövidebb meghatározása egy nagyon híres bibliaversben van János evangéliuma 17. fejezetének 17. versében. János 17:17-ben. Még megjegyezni is könnyű. Jézus azt mondja a főpapi imájában, hogy „Uram, a te igéd igazság”.
Jézus ezzel a rövid, szinte tőmondattal egy olyan hatalmas dolgot mondott ki, hogy ezen a világon, ha igazságot keresünk, akkor ne a természetben keressük az igazságot, ne a nagy embereknek a műveiben, megnyilvánulásaiban, ne az emberi műveltségben, a tudomány számtalan alkotásában, hanem Jézus ráirányítja a figyelmet, hogy a te igéd igazság. Tehát, ha a földön igazságot keresünk, egy igazságot találhatunk, amit az Isten mond.
Amit az Isten mond, azt mondta bölcs Salamon, hogy ahhoz se hozzátenni nem lehet, abból se elvenni nem lehet. Ha valaki megérti a Szentírásnak a kijelentéseit, igazán nyomába ered és megérti ezeket, akkor az igazság befogadása őt magát is igazzá fogja tenni. Hamis, hazug emberből igaz emberré fogja változtatni. A Biblia szerint ez a világ legnagyobb csodája. A semmiből való teremtés csodájánál is nagyobb csoda, hogy a hazug, hamis ember, az önző, a maga érdekeit kereső ember az igazságnak, a pártatlanságnak, a személyválogatás hiányának az embere lesz.
„A te igéd igazság.”
Ezt a Bibliából lehet megtanulni. Akkor, amikor az ökumenikus mozgalom tehát azt állítja, hogy nincs igazság, és itt a földön nincs igazság, minden vallás és felekezet csak egy részt képvisel ebből az igazságból, lényegileg közvetett módon azt mondja ki, hogy a Szentírás az ő számára nem igazság, nem közös nevező.
Tehát ez egy olyan egységet akar létrehozni a keresztény felekezetek között, amely egységnek a közös nevezője nem a Szentírás, nem a Biblia. Ezt már az első alaptételében is elárulja, amellyel azt mondja, hogy „az igazság pluralizmusa”. Tehát hogy itt is van igazság, meg ott is van igazság, de a teljes igazság itt a földön nem érhető el.
Elnézést, de olyan ez, mint a zsidó mese, amikor a rabbihoz odamegy valaki, és elmondja az őt ért sérelmet, a rabbi azt mondja, hogy igazad van. Odamegy az ellenfele, és elmondja másféleképpen a történetet, és arra is azt mondja, hogy neked is igazad van. És jön egy harmadik ember, fölháborodva, hogy két embernek egyszerre nem lehet igaza. Ugyanannak a kérdésnek egy teljesen más irányú beállításában, és a rabbi azt feleli, hogy neked is igazad van.
Hogyha valaki ilyen igazságot keres, ám tegye. Úgy mondta Arany János, hogy a tudós mit hisz, ő lássa. Ha ilyen tudományt akarunk, hát mi lássuk. A Biblia szerint az élet gyakorlati kérdéseiben, eszmei, nagy kérdéseiben mindig el lehet jutni az igazsághoz akkor, hogyha a Bibliát valóban az igazság forrásának tartjuk, és a Bibliában meghirdetett isteni küldöttet, aki azt mondja, magáról, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet, és itt is az igazságot hangsúlyozta Jézus, elfogadjuk és követjük.
Ezzel tulajdonképpen az ökumenikus mozgalom a Bibliának nem csak a közös nevezőként való beállításáról mond le, de Jézusnak az elfogadásáról is. Hogyne mondana le, hiszen az iszlámban Jézus csak egy próféta, csak Mohamednek egy nagyon gyenge előképe, és minden vallást úgy kell elfogadni, hogy az igazság egy-egy darabját tartalmazza. Hát akkor lemondunk arról is, hogy Jézus Krisztus a megváltó, az egyedüli megváltó és isteni küldött. Ezzel az alapeszmével alapvetően probléma van.
Csak egy-két bibliaverset idéztem Önöknek az igazságról, Dániel 9. fejezet, 11. zsoltár, János 17:17 stb. De nyilván, hogy a Bibliában az igazságról, az igazságnak és a szeretetnek az összefonódásáról és mint a világ legalapvetőbb törvényéről nagyon sok szó esik.
A második alaptétele az ökumenikus mozgalomnak ebből következik.
Az ökumenikus mozgalom második alaptétele az, hogy minden keresztény réteg, felekezet hiteles egyház. Tehát azért, mert ott van az igazságnak egy kis darabkája, ezért ő már hiteles egyház. És tulajdonképpen minden vallás is hiteles a maga szintjén, a muzulmánok is, meg a buddhisták is, meg a hinduizmus is, meg a törzsi vallások is a maguk szintjén. Nem azt kell keresni, ami elválasztja a felekezeteket és az egyházakat, azt kell keresni, ami összeköti őket.
Ez nagyon jónak hangzó szlogen, hogy ne a különbségeket nézzük, hanem a hasonlóságokat. Ez a második alapeszme, ami megint csak a legteljesebb mértékben ellentétben áll a Bibliával. Hiszen, hogyha a Bibliát valaki elkezdi olvasni, az Ószövetségben mi az egyik legnagyobb téma? Az, hogy Isten, – ahogy Jézus mondta a János 17:3-ban – az egyedül igaz Isten, mert Isten mindig azt mondja, hogy én vagyok az egyedül igaz Isten.
Mindig elkülöníti magát más vallások isteneitől, és más vallások isteneit közönséges kitalálásoknak, emberi kivetítésnek, vagyis bálványisteneknek nevezi. Az egész Ószövetség erről szól, hogy Isten választott népének, a zsidó népnek hogyan kellett küzdenie a hamis vallásokkal és hamis vallási törekvésekkel. Tehát az, hogy minden egyház és minden vallás hiteles lenne, erre a Bibliának az első könyvei már azt felelik, hogy van egy igaz vallás, egy Istentől jövő vallás, ez a Bibliának a vallása, és vannak olyan vallások, amelyeket nem Isten indított útjára a történelemben, hanem Isten ellensége, mert az embereket összekeverni, az emberiséget összezagyválni leginkább a vallási tételekkel lehet.
És ezért az egész Ószövetség a bálványimádásnak és a hamis istenségeknek a leleplezésében áll. Tessék csak egy olyan egyszerű példára gondolni, mint a Tízparancsolat. A Tízparancsolat mivel kezdődik?
„Én az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem.”
Ez az első parancsolat. Mi az, hogy idegen istenek? Idegen isten az, ami nem a valódi isten, ami hazug isten, ami kitalált isten, mert az embereknek valami kell, és kitalálnak maguknak istent. Hol egy szigorú istent találnak ki, aki büntet, hol egy nagyon is engedékeny istent, akiről azt lehet mondani, hogy ő a tiszta szeretet, és aki mindenkit üdvözíteni fog. Tehát ilyen emberek kitalálta istenek, amelyek az embereknek most nagyon tetszenek, de később rá kell, hogy jöjjenek, hogy idegen istenek, tehát tönkreteszik az emberi életet.
Mindenféle hazugságban való hit az először nagyon jónak látszik, meg nagyon kedvezőnek mutatkozik, de a végén kiderül, hogy ezek az ember által kitalált eszmék, istenségek, világmegváltó eszmék, ezek hosszabb távon egyeseket is és tömegeket is tönkretesznek. A Biblia szerint csak egy hiteles egyház van. Az Ószövetségben 3000 évvel ezelőtt egyetlen egyházat ismert el a Biblia hiteles egyháznak, ez a zsidó nép által közvetített hit és vallásosság volt.
Isten népe az Ószövetségben a zsidó nép volt. Ha 2000 évvel ezelőtt éltünk volna, amikor a zsidóknak lejárt a megbízatásuk, hiszen miután elutasították Krisztust, és nem csak a felfeszítésével, hanem a róla szóló evangélium elutasításával is, a Máté evangéliuma 21. fejezet 43. versében Jézus világosan kimondja, nagyon fontos ige Mt 21:43, hogy „elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét”.
Tehát 2000 éve is tudnivaló volt, hogy hol keressük az igazi egyházat. Ez az őskereszténységben lépett a történelem színpadára. Tehát akkor már nem a zsidó nép volt, ami 1500 évig, testületileg, beleszületés által a választott egyház volt. Erről a problémáról ebben a kis füzetben emlékeztem meg a „Mit mond a Biblia a zsidó nép kiválasztásáról?” címmel. Miért volt választott nép a zsidó nép? Azért, mert jobb nép lett volna a többi népnél vagy pedig egyáltalán nem, ehhez semmi köze nincs.
Talán azért, mert Isten egy népet is fel akart arra használni, hogy más népeknek hirdessék az evangéliumot, tehát nem csak egyes embereken keresztül akarta Isten az evangéliumot hirdetni, hanem egész népcsoportokon keresztül. De amikor lejárt a zsidó népnek a kiválasztása, és elkezdődik a kereszténység történelme…
Na igen, hát erre szokták azt mondani, hogy az elmúlt 2000 évben most hol volt, hol van az igaz egyház. Erről szól a Jelenések könyve. Ez a 22 fejezetből álló könyv azt mondja magáról, hogy ez Jézus Krisztus apokalipszise. Tehát ezt Jézus Krisztus küldi, személyesen Jézus Krisztus üzeni az elmúlt 2000 év kereszténységének. Már ahogy elkezdődik Jelenések könyve a hét levéllel. És a hét levél mit tartalmaz?
Hogy Krisztus szemében hol voltak a kereszténység történelmében az egyes évszázadokban az igaz egyházak. Mert így, hogy kereszténység, általában véve ez egy pontatlan megjelölés. A kereszténység történelmében először az üldözött őskeresztény egyház volt az Isten egyháza, utána szintén az üldözött, II-IV. sz-i egyház, amelyet a Római Császárság és Egyház, és maga a zsidóság is tűzzel-vassal üldözött.
A probléma a kereszténység történelmében a IV. századdal áll be, amikor a kereszténység megoszlik, és a keresztény vezetők egy része elfogadja az államhatalom pénzben és hatalmi ígéretekben való felajánlását, és összeszövődik az államhatalommal. Kialakul az államhatalmi kereszténység, kialakul egy valláspolitikai kereszténység. Én így nevezem röviden: egy hatalmi kereszténység. A hatalmi kereszténységet soha nem nevezi Jézus a hét levelében igazi kereszténységnek.
A harmadik levéltől fogva továbbra is azokat a keresztény közösségeket nevezi néven Jézus, akik ragaszkodnak a Szentíráshoz és az ő tanításaihoz. Ha valaki meg akarja ismerni a kereszténység történelmét, én azt mondom, hogy ne vallástörténeti könyveket vegyen a kezébe, ne ennek vagy annak a felekezetnek a magyarázatát, hanem vegye elő a Bibliát, és Jelenések könyve első három fejezetét olvassa el. Jelenések könyve első három fejezete a legrövidebb egyháztörténelem, vagyis elmondja, hogy hol keressük az igazi keresztény közösségeket az I. századtól egészen a XXI. századig.
Jézus Krisztus ezt az Efézusi, a Szmirnai, a Pergámumi, a Thiatirai, a Szárdiszi, a Filadelfiai és a Laodiceai levélben megjelöli, ugyanúgy megjelölte, mint az Isten az Ószövetségben megjelölte, hogy a zsidó nép. Ugyanúgy a keresztény felekezeteknél is az elmúlt 2000 évben pontos megjelölést ad Jézus arra nézve, hogy hol keressük az igazi kereszténységet.
Tehát az egy szemenszedett hazugság, hogy mindenütt hiteles egyház van.
Egyetlen egy Krisztus által támogatott közösség van az elmúlt 2000 évben, amely hűséges a Bibliához és Jézus tanításaihoz. Természetesen ezzel együtt azt is hadd hangsúlyozzam, hogy ez nem azt jelenti, hogy ott mindenki igaz ember abban az igaz egyházban, abban az igaz közösségben. Sem azt nem jelenti, hogy azon kívül más egyházakban vagy más világvallásokban ne lennének igaz emberek, ez egy más kérdés, itt most arról van szó, hogy az igaz egyház csak az lehet, amelyik híven képviseli az evangéliumot, és ilyen mindig csak egy van.
Tehát az logikailag is kizárt dolog, hogy több egyház képviselné ugyanazt, mert akkor miért lenne szükség többre, akkor azok valóban egységben kellene, hogy legyenek, és az az egyetlen egy kereszténység, amely mindig képviselte a hiteles evangéliumot, az mindig valóban egy is volt.
A harmadik, ebből származó alaptétele az ökumenikus mozgalomnak, nagyon egymásba kapcsolódó láncszemek ezek.
Első: az igazság pluralizmusa, .
A második: mindegyik hiteles egyház.
A harmadik: elítéli a prozelitizmust.
Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy ne evangelizáljanak a keresztény közösségek, legalábbis egymás iránt ne, vagyis egyik keresztény közösség ne lépjen át a másikba.
Ez a prozelitizmus.
Ha valaki római katolikusként felismeri, hogy a református vallás az magasabb rendű, vagy jobban a Bibliához közelít, az ne lépjen át római katolikusból reformátusba. Vagy hogyha egy református ember felismeri, hogy a baptista közösség még közelebb jutott a Bibliához való visszatérésben, mert pl. a Bibliának egyik alapvető tanítását helyére teszi, a felnőtt keresztséget.
Erről is egy nagyon részletes könyvet tudtam most Önöknek elhozni, egy angol és francia szerzőnek nagyon gazdagon dokumentált könyvét, ami az első XIII. évszázadban követi nyomon, hogy hogyan is lehetett valaki a keresztény közösség tagja, beleszületéssel vagy felnőttkori döntéssel. És ha felnőttkori döntéssel, akkor miért építettek még a XIII. században is ilyen keresztelőmedencéket? Nem néhány csepp vízzel öntötték le a gyermekek homlokát, hanem, ha valaki járt mondjuk pl. Firenzében, ott is a középkorban a Dóm előtt ott van a hatalmas battisterio, amelyen keresztül léphetett be az illető az egyházi közösségbe az azt kereső ember.
Tehát a prozelitizmus elítélése.
A prozelitizmus elítélésével két nagyon nagy probléma van. Az egyik az, hogyha én elítélem azt, hogy egy ember, aki keres, aki kutat, és aki felismeri, hogy egy másik közösség jobban hirdeti a Bibliát, vagy tisztábban fejti ki a bibliai tanításokat, és én nem ismerem el az ő jogát ahhoz, hogy az egyik felekezetből a másikba lépjen, ezzel alapvetően sérül az emberek lelkiismereti és vallásszabadsági joga.
Tavaly végig kellett, hogy olvassam Széchenyi István műveit. Széchenyi a legbuzgóbb katolikus neveltetést kapta, kolostorokba zarándokolt fiatal korában, és azt lehet mondani, hogy szinte a bigottságig menően kitartott amellett, hogy ezt a vallást kövesse. De akkor, amikor Széchenyi mondjuk kb olyan 40-50 éves korában a vallásról és a felekezetekről is írt komoly műveket, akkor ő is leírta, hogy ő senki ember esetében nem vonná kétségbe az embernek azt a jogát, hogy az ember kérdéseket tegyen fel, keressen, és ha igaz válaszokat talál, akkor legyen neki lehetősége, hogy igenis kilépjen az egyik, általa már meghaladottnak vélt vallásból, vagy éppen leleplezett vallásból, és olyan felekezethez csatlakozzék, amelyben ő az igazságot találta meg.
Azt is lehetne mondani, hogy Széchenyi ugyan megmaradt katolikusnak, de az egész gondolkodása főleg az élete utolsó két évtizedében teljesen protestáns lett. A liberalizmusnak és a polgári demokráciának megfelelően, amelynek az alaptételeit elsajátította, és ezeket a vallás területére is vonatkoztatta, és azt mondta, hogy a vallás nem röghöz kötöttség. Végül is egy csecsemőt nem tudnak megkérdezni, hogy hova tartozzék. Hát miért keresztelnek meg egy csecsemőt? Valaki el tudja dönteni, hogy tudja-e követni Jézust, vagy megismerte a tanításait, és ez hitelre méltó előtte, ezt csak felnőtt korában teheti.
Maga a Biblia is beszél arról, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság alapvető emberi jog, és maga a Biblia is beszél prófétikusan arról, hogy a történelem végén fog kiteljesedni ez a jog, mert Máté evangéliuma 24. fejezet 14. verse egy világméretű nagy evangélium hirdetést jövendöl meg, amelynek során az emberek ki fognak lépni egyházakból és felekezetekből.
Sőt Jelenések könyve 18. fejezete így fogalmazza meg, hogy fussatok ki belőle. „Fussatok ki belőle én népem”. Ha csak ezt a két szót, hogy fussatok ki belőle én népem komolyan vesszük, akkor a másodikról elmondhatjuk, hogy az Istennek egész népei vannak különböző vallásokban és felekezetekben, egyelőre még nem tudván, hogy rossz helyen vannak, de nem a felekezetüket követik, hanem Istent keresik.
És ez óriási különbség. És amikor eljön majd az az idő, amikor megszólal az igazi evangélium, akkor egész népek fogják elhagyni a vallásokat és az egyházakat, amelyekről kiderül, ugyanez a fejezet mondja, hogy minden gyűlölséges madárnak tömlöcévé lesznek. Vagyis a vallások és a politikai erők annyira össze fognak kapcsolódni, hogy a vallások nagy része visszataszító és nemkívánatos színhellyé válik az emberek számára.
Az, hogy fussatok ki belőle, arra is érdemes egy pillanatnyi figyelmet vetni, mert ez annyit jelent, hogy ma még talán nem jött el ennek az ideje, de egyre közeledik ennek az ideje. De akkor, amikor eljön az ideje, akkor gyors döntéseket kell hozni, és el kell hagyni azt a közösséget, amely alkalmatlanná válik már arra, hogy az istenkereső embereket támogassa.
Kedves hallgatók, a kereszténység hogy született meg?
A kereszténység úgy született meg, hogy zsidó emberek felismerve, hogy a próféciák Jézus Krisztusban beteljesedtek, elhagyták azt a vallást, a judaizmusnak a vallását. A kereszténység is így jött létre, hogy a zsidóságból kifutott, igazságra talált, megvilágosodott, Krisztust követő emberek egy új vallást hoztak létre, ami önmagában is a prozelitizmusnak az alátámasztása. Tehát, hogy egy embert a gondolkodásban akadályozni, a döntéseiben megbéklyózni, hogy mindenki maradjon ott, ahol van?… Emlékszem, hogy amikor a rendszerváltás napjai jöttek Magyarországon, és megjelentek különböző külföldi evangélizátorok. A leghíresebb Billy Graham volt.
A budapesti Népstadionban istentiszteletet tartott, és akkor felszólította az embereket, hogy kik azok, akik átadják az életüket Krisztusnak? Azok jöjjenek előre, azokért imádkozzunk, amikor mindez megtörtént, akkor azt mondta nekik, hogy akkor most mindenki menjen vissza a saját felekezetébe, ne menjen egyik a másikba, mindenki a maga felekezetében találja meg az érvényesülést, illetve a továbbhaladás lehetőségét.
Ez egy színjáték volt, és már akkor is lehetett látni, hogy ez nem egyezik a Bibliával, hiszen a Biblia a lelkiismereti és vallásszabadságnak a legnagyobb támogatója és a Bibliában Jézus az embereket vonzza és a saját példájával kiszólítja azokból a szervezetekből, amelyek egyre inkább hasznavehetetlenné válnak.
Negyedik alaptétel:
Az ökumenikus mozgalom azt mondja, hogy a vallásokat és a felekezeteket intézményesen kell egyesíteni.
Tehát szervezetileg, intézményesen kell egyesíteni. A leghíresebb hivatkozási pont a János evangéliuma 10. fejezet 16. verse. Bizonyára Önök is hallhatták, mert szinte már közszájon forgó bibliai idézet, hogy lesz egy akol és egy pásztor. Lesz egy akol és egy pásztor.
Ez volt Jézusnak a szándéka, ezért imádkozott Jézus a főpapi imájában, János evangéliuma 17. fejezetében. De itt a 10. fejezetben a jó pásztorról szóló példabeszéd is erről szól, hogy lesz majd egy akol és egy pásztor. Szeretném fölhívni mindannyiunk figyelmét arra, hogy itt egy nagyon súlyos fordítási torzításról van szó.
A Biblia soha nem tartalmaz ilyen kijelentést, hogy lesz egy akol és egy pásztor. Hanem ott az akol szó helyén ez áll: nyáj. Egy nyáj és egy pásztor.
Ha valaki csak úgy meggondolja, hogy mi a különbség az akol és a nyáj között, akkor rögtön ráébred arra, hogy milyen óriási csúsztatás ez. Ha akol lenne itt az eredetiben, akkor lehetne azt mondani, hogy Isten intézményeket akar egyesíteni, szervezeteket akar egyesíteni. Mert az akloknak megvan a kerítésük, megvan a körülhatárolt részük, alkalmas hasonlatként szolgálhatnának szervezetek, intézmények jelölésére. De Jézus nem azt mondta, hogy lesz egy akol, Jézus azt mondta, hogy lesz egy nyáj. És az ókori pásztorkodás szokása szerint, amit persze sok helyütt elfelejtettek, Magyarországon is, a pásztor nem a nyájnak a végén jön a kutyáival, hogy hajtsa a nyájat, hanem a pásztor a nyájnak az első sorában megy, példát mutat, és maga után vonzza a nyájat.
A nyájba az tartozik bele, aki vállalja ezt a nem körülhatároltságot. Nincs itt védelem, egy védelem van, hogy fölismerted a jó pásztorban Jézus Krisztust. Ha őt fölismerted, és követed a bárányt valahová megy, ahogy mondja a Jelenések könyve 14. fejezete, akkor tartozol Krisztusnak az egyházába. És Krisztus ezt a bátorságot mindenkitől kéri is. Sokszor az embereknek persze az aklok melege nagyon sokat jelent.
Az intézmények meg a szervezetek. A XX. meg a XXI. sz-ban másról sem hallunk, mint az intézményekbe vetett hitről, a szervezetekbe vetett bizalomról, noha egyik a másik után járatja le magát előttük. És mégis az emberek többsége hisz a szervezetben, hisz az intézményben, hisz az államban, hisz a nagy társadalom által biztosított…
Hogyan is mondta egy nagy magyar gondolkodó? A társadalmi megbecsülés melegében.
Hisz az akol melegében. Nem?
A nyáj melegben kell bízni, abban, hogy akik Jézust követik, azoknak a soraiba kell állni, nem pedig az intézményekbe kell beférkőzni, ahol sokszor szinte nincs is Jézus követése.
Az ötödik alaptétele az ökumenikus mozgalomnak, hogy ez a mozgalom azt hirdeti 70 éve, hogy a világot meg kell menteni.
A világ nagyon súlyos problémák elé járult, illetve jutott, d
e a világot meg lehet menteni. A világnak a sorsa nem az a drámai befejeződés, amiről a Biblia beszél. A Biblia egy drámai befejeződésről és befejezésről beszél. Magyar költő, Pilinszky János, aki azt mondta a hetvenes években, hogy hogyan olvassák nálunk a Bibliát, ha nem látják, hogy a Biblia az apokalipszissel végződik?
Az apokalipszis az emberi történelemnek a drámai összeroskadását jövendöli meg előre. Ezzel szemben azt mondani, hogy az emberi történelem az nem a lepusztulás útján halad, hanem a fejlődés útján, és az emberi történelmet lehet fejleszteni és tökéletesíteni, és meg lehet menteni ezt a civilizációt, ez éles ellentétben áll azzal, amit a Biblia tanít. A Biblia szerint, amit mi beengedtünk a világba, a rossz, ez néhány évezred alatt kifejtette a hatását, leépítette a világot és ma a világ ezer sebtől vérzik. A világ nem megmenthető.
A Biblia ezt tanítja: a világ nem megmenthető.
Kik a megmenthetők?
A megmentésre vágyakozó emberek, az egyes emberek a megmenthetők. A világ nem hogy jobb nem lesz, a világ egyre rosszabb lesz. Ilyen illúzió vagy ilyen ábránd ne kapcsolódjék a világunk jövőjéhez, hogy a világ majd fejlődik, tökéletesedik. Sajnos az iskoláktól fogva mindenütt ezt a hazugságot hirdetik, de a Biblia nagyon következetesen a világtörténelem leépüléséről beszél. Hogy elindultunk az aranytól és most a sárnál tartunk.
Dániel könyve 2. fejezete, ahol először kezd erről beszélni a Biblia. Én is azért helyeztem ennek a könyvnek a címoldalára, amely tíz nagy bibliai jövendöléssorozatot mutat be. A Dániel könyve 2. fejezetét egy szobor formájában mutatta be Isten, innen visszaszámítva 2600 évvel ezelőtt. Aranyfej, ez még Babilónia, ezüst karok, ez Médó-Perzsia, a réz vagy bronz oldal és has ez Görögország, a vas Róma, és az Európai Közösségnek, az európai államoknak a jelképe a vas és cserép elegye.
Vagyis a vasnak és a sárnak az elegyülni hosszú ideig nem képes, de mégis ezt a hazugságot megjátszó keveréke. Hogy elegyítem a vasat a sárral. Hát ezért áll agyaglábakon az egész emberi történelem, és most a sár időszakánál járunk. Az emberi történelmet nem lehet megmenteni a Biblia szerint, az emberi történelemnek egy kifutása lehetséges, hogy ennek a történelemnek el kell múlnia.
És ebből a történelemből akiket Jézus ki tud menteni, azokból majd egy új történelmet fog kezdeni, és abban a történelemben, ahogy Náhum próféta mondja „nem lesz kétszer veszedelem”.
Ott nem indul útjára a bűn történelme, mert oda csak olyan emberek jutnak el, akik itt szenvedtek a bűntől és az önzéstől, és szembe is fordultak vele, és Krisztus segítségével le is győzték. A jövő tehát, a jövő tehát az nem a fölfelé ívelés jövője, ahogy hirdeti az ökumenikus mozgalom, nem a világot megmenteni akarás jövője, hanem azért fogok holnap beszélni arról, hogy ha a világ jövője az, hogy Jézus Krisztusnak közbe kell avatkozni.
Mert hogyha nem avatkozna közbe, akkor minden tönkremenne ezen a világon. Egyébként ez a Bibliának a legnagyobb témája, 400 jövendölés foglalkozik ezzel a témával. A Koránban 300 kijelentés van a pokolról, ezzel szemben a Bibliában 400 kijelentés van arról, hogy Jézus Krisztus hogy fog megjelenni, és a megjelenését milyen előjelek kísérik, és hogyan lehet őt várni.
A hatodik és utolsó tétele ennek az ökumenikus mozgalomnak az, hogy az egyes felekezetek és vallások nem csak összekapcsolódnak, de össze is kell, hogy kapcsolódjanak a politikai erőkkel.
Tehát vallásnak és politikának, államnak és egyháznak a legszorosabban össze kell fonódnia. Nem tudom, hogy ezeknek az embereknek, akik 1948-ban egybegyűltek, és ott voltak olyan híres teológusok is, mint Karl Barth, aki először viszolygott az ökumenizmustól, később azonban szinte megszédült már olyan kb 70-80 éves korában. Nyilván, aki két világháborút átélt, és valami jót akart feltételezni az emberi nem jövőjéről, az ilyen kísértéseknek ki van téve, de mindenképpen számomra olyan megdöbbentő dolog az, hogy protestáns emberek hogy mondhatnak ilyet, hogy vallásnak és politikának össze kell kapcsolódnia, hiszen Luther fellépése és az egész protestantizmus kifejlődése mi más ellen irányult volna e tekintetben, mint a középkori államnak és egyháznak a lebontása ellen.
Hát a középkort mi tette olyan rémületessé? Az, hogy a vallást és a politikát összekapcsolták. Az állam és az egyház összekapcsolódott. És ezáltal jött létre egy zsarnoki, egy elnyomó, egy kegyetlen kereszténység, amely támogatott egy minden ízében elnyomó államgépezetet is.
Az, hogy politikai erőkkel összekapcsolódni vallási erőknek, ez meg aztán a Bibliától teljesen ellentétes felfogás, mert a Biblia már az első könyvben, Mózes 1. könyve 9. fejezetétől hirdeti, hogy más feladata van az államgépezetnek, és más feladata van egy egyháznak.
Ha röviden akarom ezt Önöknek elmondani, azt mondom, hogy az államgépezetnek a feladata a rossznak a visszatartása, a bűnözés visszatartása, hogy egyáltalán élet lehessen a földön. A büntető igazságszolgáltatás, a jogrendszer. Hogy az embereket segítse munkalehetőséghez, a fennmaradás lehetőségéhez. Tehát a rossznak a visszafogása.
Az egyháznak mi a feladata? A jónak a hirdetése.
Ez két ellentétes irányú dolog. Az államnak nem feladata az, hogy prédikáljon az embereknek. Az államnak az a feladata, hogy a közrendet megőrizze, az adókat, a vámokat beszedje, és normális polgári életet biztosítson egy társadalom lakosainak. Az államnak tehát arra kell ügyelnie, hogy a minimális törvényeket senki ne hágja át. Hogy ne lopjanak, ne csaljanak, ne öljenek. Ez az állam feladata. Ezért vannak a polgári törvények.
A polgári törvényeket a Biblia Mózes 3. és 5. könyvében részletesen kifejtve elénk állítja. Az egyháznak nem az a feladata, hogy beavatkozzék a politikába, az egyháznak az a feladata, hogy hirdesse azt, hogy az ember hogyan juthat el az örök életre. De ez soha nem feladata egy államnak. Az államnak nem feladata, hogy arról beszéljen, hogy Te hogyan juthatsz el az örök életre.
Az államnak az a feladata, hogy arról beszéljen, hogy Te dolgozzál, tartsd fenn a családodat, és biztosítsd a másik ember számára is a normális fennmaradás lehetőségét. Az egyháznak azonban az a feladata, hogy beszéljen Istenről, beszéljen Jézus áldozatáról, beszéljen az örök élet elnyerésének lehetőségéről, stb. stb.
Ez két különböző dolog. Ezeket összezagyválni nem lehet.
Ezért mondta Jézus, hogy az én országom nem e világból való.
Ezért mondta Jézus, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És itt az „amin” van a hangsúly.
Mert a császárnak nem vagyok köteles a meggyőződésemet odaadni, nem vagyok köteles a lelki életemet kiteregetni, mert nem a császárra tartozik. Az Istenre tartozó dolgokban viszont az Isten illetékes. Tehát akárhol nézem meg ezt a hat alaptételt, első hallásra, ha valaki nem a Biblia tükrébe helyezi ezeket a tételeket, olyan nagyon vonzónak látszanak. De ha jobban megvizsgáljuk, – és itt látjuk a Bibliának a gyakorlati hasznát, – hogy igen, ezért kaptuk mi a Bibliát, hogy meg tudjuk vizsgálni a dolgokat.
Hogyha nem kaptunk volna Bibliát a kezünkbe, mindenkinek igaza lenne, vagy annak lenne igaza, aki a leghangosabban, legmutatósabban tudná képviselni a maga igazságát.
Nem.
A Biblia világos mértéket állít mindenki elé, és a Biblia mértékén az ökumenikus mozgalom, mint keresztény mozgalom nem áll meg.
Ezért szeretném most a második részben azzal kezdeni. Az első nagy egység törekvés az a bábeli torony építése. A bábeli torony építése azért is fontos a számunkra, mert azóta, tehát kb. majdnem 4000 év óta ez a kifejezés, hogy Bábel vagy Babilon a Bibliának egyik legnagyobb jelképévé válik. Itt újra hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy 14 év munkája nyomán jelentettem meg a Bibliai jelképek lexikonát, főleg azért, mert nagyon sok hallgatóm azt mondta, hogy ő azért nem érti a Bibliát, mert sok benne a jelkép. Mondom, hogy a Biblia minden jelképet azonosít, hát kell olvasni, megint olvasni. Na de hát ő leteszi a Bibliát, mert mi az oroszlán, a párduc, a fenevad, meg ez, meg az, meg amaz. Neki erre nincs ideje, tessék megmondani, hogy mit jelent.
Hát ezért állítottam össze a Bibliai jelképek lexikonát. Nem szótár ez, hanem lexikon, itt kifejtett szócikkek vannak, hogyha valaki mondjuk tényleg arra kíváncsi, hogy a ruha minek a jelképe, vagy az oroszlán, vagy a medve, vagy három fenevad is van a Bibliában, melyik az egyik, a másik vagy a harmadik mivel azonos, akkor felaprózva utalószavakat talál, és néhány könyvet, aminek az elolvasásától megkímélheti magát.
Ha mondjuk 10 vagy 20 szócikket elolvas, egy képzetbokor rögtön világossá válik előtte. Amikor a Bibliát az emberek kezébe adták, – és tudjuk azt, hogy ez Luther Márton volt – Luther Mártonnak az első Bibliájához Lucas Cranach készített illusztrációkat. Amikor az emberek egységesülni akartak az özönvíz után, és megmenteni az újra hanyatlásnak indult emberi civilizációt, akkor ezt Babilonban csinálták meg. Ezt a nagy egységet, a Babilon kifejezés lefordítható magyarra.
Annyit jelent magyarul a Babilon, hogy a Menny Kapuja.
Ez nagyon fontos, hogy a Menny Kapuja. Az emberek, amikor egységesülnek, ezt azért nevezik a Menny Kapujának, mert a vágyaik netovábbjának látják, és a mai világban is az egységhez fűzik az emberek minden reményüket. Az egység a nagy megoldás. És ezért nevezték el a Menny Kapujának.
Isten, amikor összezavarta ezt az egységet, akkor Bábelnek nevezte el. Bábel mit jelent? Zűrzavar
Tehát ha ezt a két dolgot mérlegre helyezzük, hogy ami az emberek szemében a Menny Kapuja, az az Isten szemében zűrzavar. Akkor látjuk az éles ellentétet a két dolog között.
És azután a bábeli torony építése után Isten összezavarja a nyelveket és megakadályozza ennek a nagy világ egységnek a létrejövetelét.
A Bibliában egész a Jelenések könyvéig az egyik legnagyobb jelkép ez a Bábel. Babilon városa is egy nagy folyóvíz mentén, az Eufrátesz mentén épült. Az Eufrátesz adta neki a nagy biztonságot, mert emiatt látszott bevehetetlennek, mert ahhoz át kellett kelni a csapatoknak, és pedig az Eufrátesz egy elég széles folyam. És ha átkeltek volna is, ott szembetalálkoztak volna a városvédő katonasággal. Babilont az életben csak egyszer vették be, a médek és a perzsák, mert bevehetetlennek látszott. Az Újszövetségben a Luther Bibliájához készült Cranach féle színes metszeten az Eufrátesz mellett felépülő nagy világegységet – ezt Jézus Krisztus mondja el János apostolnak – egy fenevadon ülő parázna asszonnyal jelképezi.
Tehát itt három jelkép van.
Van a víz jelképe, a víz az mindig a népeknek a jelképe. Úgy nevezi Petőfi a Feltámadott a tenger című versében, hogy a népek tengere. A sok víz – vagy a tenger – mindig a népeknek a jelképe. Tehát, hogy a népek ebben látják a megoldását az életüknek, hogy valami olyan egységet létrehozni, amelyet a fenevad hoz létre, és a fenevadon ülő parázna asszony. A fenevad minek a jelképe?
A Bibliában három fenevad van.
Az egyik fenevad az a tengerből feljövő fenevad, tehát itt ezzel az első fenevaddal van dolgunk. Ez Dániel könyve 7. fejezetében jelenik meg először, és itt Jelenések könyve 17. fejezetében a mi korunkra nézve prófétikus előrejelzés.
Ez a tengerből feljövő fenevad mindig Rómának a jelképe.
Erről kb. 30 jövendölés van a Bibliában, Dániel könyve 7. fejezetétől egészen a Jelenések könyve 19. fejezetéig, tehát ez eltéveszthetetlen.
A mélységből feljövő fenevad, ami Jelenések könyve 11. fejezetében található, az mindig a tömeges ateizmus jelképe, amely csak a XVII-XVIII. sz-ban lép a világ színpadára, de olyan agresszív fenevad, egy semmi máshoz nem hasonlítható vadállat, ilyen értelemben mondja a Biblia, hogy fenevad. Semmi máshoz nem hasonlítható vadállat. Az oroszlán, a medve, a párduc, és utána megjelenik a fenevad, amelyről Jelenések könyve 13. fejezete azt mondja, hogy egyesíti magában az oroszlán, a medve, a párduc erejét, egy semmi máshoz nem hasonlítható vadállat.
Tehát a történelemnek olyan hatalmai, amelyek a legagresszívabb és a leginkább taroló hatalmak.
A harmadik fenevad, a földből feljövő fenevad, az Egyesült Államok jelképe.
Tehát ezért van három fenevad. Az egyik fenevad Rómát, a másik a tömeges ateizmust, a harmadik pedig az Egyesült Államokat jelképezi. Nagyon fontos a fenevad előtt a megkülönböztető jelző, mert Rómát miért jelképezi a sok vízen ülő fenevad? Miért jellegzetesség Rómában ez a sok víz? Azért mert Róma, az ókori Róma is, a középkori Róma is és a mai Róma is mindig népek leigázása által lett nagy.
Tehát mindig erőszak, háború vagy olyan tudatos politikai manipuláció során emelkedett világhatalmi tényezővé, ami a legnagyobb agresszivitást mutatja fel. Miért a mélységből feljövő fenevad az ateizmus jelképe?
Azért mert a mélység a Bibliában mindig a démonoknak, Sátán lakóhelyének a jelképe, és az ateizmus az valóban egy démoni irányzat, hiszen le akarja törölni az asztalról azt, hogy az Istennel ne foglalkozzunk, Isten nincsen, Isten csak kitalálás. Ez is egy rendkívül agresszív dolog volt. 250 évig, a történelmünk elmúlt 250 évére jócskán rányomta a bélyegét.
Amerikát miért jelképezi a földből feljövő fenevad? Mert Amerika nem a háború nyomán lett világelső, hanem ahogy a földből felnő a fű vagy a növény vagy a fa, Amerika mindig a munkája, a technikai fejlődés, a társadalmi szabadság biztosítása által lett a világ első számú hatalma. Ha el tetszenek olvasni Jelenések könyve 17. fejezetét, János apostol azt mondja, hogy láttam a nagy folyóvíz mellett egy fenevadat, és a fenevadon egy parázna asszony ült.
És a parázna asszony kezében egy serleg volt. És a serleg kívül gyönyörű szép arany volt, de belül tele volt utálatosságokkal és az ő paráznaságának a borával. És ezzel a serlegben levő borral leitatta a föld királyait, a föld vezetőit, itt van János apostol is és a mennyei angyal, akik megkövült tekintettel nézik ezt, mert hiszen János apostol ismerte ezeket a jelképeket, pontosan tudta, hogy pl. a parázna asszony…
De hát erről is ejtsünk szót. A parázna asszony kinek a jelképe, minek a jelképe? Mert hogyha tudjuk, hogy a sok víz a népek jelképe, a fenevad Rómának a jelképe, de minek a jelképe a parázna asszony? Ez is benne van a lexikonban szócikk formájában, hogy a hűséges asszony az igaz egyház jelképe, a parázna asszony az mindig a hamis egyháznak a jelképe. A Krisztus nevét viselő, a Krisztushoz nem hűséges egyháznak a jelképe.
Lucas Cranach idejében, amikor Luther kimondta, hogy két ellenségünk van, a pápa és a török, és Lucas Cranach ezt el is fogadta, és be is azonosítja a parázna asszonyt, mert mi van a sárkány (fenevad) fején? A tiara.
Tehát a tiara van a fején. Pontosan azonosítja ez a nagy német festő és grafikus, Dührernek a legnagyobb kortársa Lucas Cranach, hogy a parázna asszony lényegileg a Rómán felépülő parázna egyház. Az a pápai egyház, amely eltér a Biblia tanításaitól, de olyan szemfényvesztő ügyességgel tudja az emberek tudomására hozni a tanait, hogy az emberek hisznek neki. Mert hogyha az emberek nem járnak utána a dolgoknak, és a Bibliát nem veszik kézbe, akkor az emberek bármivel becsaphatók. Lucas Cranach itt teljesen azonosítja, hogy igen, a parázna asszony, az a pápai egyház. Ez a Rómán alapuló pápai egyház. És ennek olyan hatalma lesz, hogy az egész földkerekséget ő fogja egységbe, méghozzá a tanításainak és az ígérgetéseinek, a jövőt felvázoló jövőképének a tanaival. Tehát ezért mondja, hogy kívül nagyon szép ez az aranyserleg, de belül tele van utálatossággal, és a paráznaságának a borával. De a politikai vezetők, akik vallásilag nem annyira képzettek, ezek könnyen meghajolnak a hatalom előtt, mert hogy a hatalomnak csak a hatalom a példája.
Aki ilyen szellemi hatalommal térdre kényszeríti a föld lakosait, az előtt hogy ne hajolnának meg a politikai vezetők. Ez az állam és az egyház, a politikai és az egyházi erőknek az összefonódása. A Jelenések könyve 17. fejezetét, ha megnézzük, hogy az milyen helyzetben is van.
Hogy láthassuk azt, hogy Jelenések könyve kristálytiszta szerkezetében az első rész a hét levél, a második rész a hét pecsét, a harmadik rész a hét trombitaszó, és ez már a negyedik rész végén van, vagyis a történelem végén fog beteljesedni az, amivel a történelemben már sokszor kísérleteztek, hogy egyesíteni a világot. A Bábel tornyának az építésétől az ókori Babilon politikáján és vallásokat egyesítő politikáján keresztül, a középkoron keresztül, de a középkor is szerette volna egy tömbbe fogni az európai nemzeteket és ennek a feje is a pápa volt.
A Biblia nagyon részletesen szól arról, hogy a pápaságnak a középkori hatalma 1260 év. Ez a prófécia hétszer van benne a Bibliában.
Hétszer. Pontosan tudjuk a dátumát is, 538-tól 1798-ig azt csinál az emberiséggel, amit akar. Az egész középkor ennek a jegyében folyt le, és ennek a jegyében könnyű volt a XVI. sz-ban így ábrázolni.
Mert Luther ezt pontosan magyarázta, Kálvin is pontosan magyarázta, és azok a festőművészek, akik hittek a Bibliában és hittek ebben a magyarázatban, azok ezt festették le, ami ténylegesen a Bibliában is van, és így azonosították is. A mai korban, tehát amire a Jelenések könyve 17. fejezete utal, zajlik le mindez. Már említettem Önöknek, hogy az Európai Unió is nagy változásokon fog keresztülmenni. Nem kellett két hónap, hogy ezt láthassuk.
Az az Európai Unió, ami fél évvel ezelőtt még a polgári demokráciának és a liberalizmusnak a legfőbb bástyája volt Amerika mellett a világban, jelen pillanatban a római pápát választotta mentorának, úgy ahogy a Jelenések könyve 17. fejezete mondja, hogy „erejüket és hatalmukat (az európai országok) a fenevadnak adják.”
„Erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják.”
Ez magyarul annyit jelent, hogy a politikát és a vallást szétválasztó Európából, a polgári demokratikus úton szerveződő Európából folyamatosan a vallás égisze alá helyezkedő Európa lesz. Európának a vezetője a pápa és a pápaság lesz. Ezt meg tudják okolni, meg tudják magyarázni, hogy olyan nagy bajban van a világ, hogy kell egy szellemi, egy lelki vezető. És ma ez olyan természetességgel megy előre, mint hogyha egy vagy két évvel ezelőtt nem az ellentétele lett volna igaz. De be kell, hogy teljesedjék a Jelenések könyve 17. fejezetének a próféciája. Erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják.
A világ most ebben az állapotban van. A világon ma olyan sok a probléma, tehát társadalmi, gazdasági, főleg erkölcsi probléma, nemzedékek, földrészek állnak egymással szemben, háborúk és megosztottság jellemzi az egész világot. Egy ilyen helyzetben a legnagyobb ígéret, ami a legtöbbet jelenti minden ember számára, ez az egységnek az ígérete. Hogy egyesülés és egységre való jutás nélkül nem lehet megmenteni a világot, ezért ma ez számíthat a legszélesebb elfogadottságra.
De megint csak mondom Kedves Hallgatók, hogy ezért kaptuk a Bibliát, hogy megállapítsuk, hogy ez az egységre törekvés az Istentől, vagy pedig nem az Istentől van. Ha pedig nem az Istentől van, akkor csak egyvalakitől lehet, Isten ellenségétől.
Aki nemcsak ordító oroszlán az Isten ellensége, nemcsak a háborúk kirobbantója, a kegyetlenségeknek a fokozója, hanem Isten ellensége olyan, mint aki beöltözik világosság angyalának, ahogy mondja Pál a második Korinthusi levél 12. fejezetében. Sátán nagyon sokszor azt tárja fel az embernek és az emberiségnek, amire az ember azt hiszi, hogy igen, ez a megoldás, erre van szükség. Mesteri módon teszi ezt Sátán, mert csak egyetlen egy könyv leplezi le, és ez az egyetlen egy könyv a Biblia. A Biblia leplezi le azt, hogy Sátán elvitte az emberiséget a középkorban egy eltorzult vallásba.
Úgy eltorzította a kereszténységet, hogy rá se lehetett ismerni. Behozta a kereszténységbe más vallások kultuszait, ceremóniáit, tanrendszerét is, és lett egy bálványimádó kereszténység a középkori kereszténység. Ez ellen szólaltak fel a valdensek, Wycliff, a husziták, Luther Márton, Kálvin János és a protestantizmusnak a nagy alakjai.
És akkor mit csinált Sátán?
Arcot váltott, mezt váltott, és ha nem kell ez az eltorzult vallás, akkor azt mondta, hogy: Emberek, hát nagyon eltorzult ez a vallás, nem gondolkoznátok azon, hogy nincs is Isten?
Nincs Isten.
És jött a XVII-XVIII. század, az ateizmus megszületése, amelyben Sátán belevitte az emberiséget abba, hogy tulajdonképpen ne foglalkozzatok Istennel, mert Isten egy nem létező valaki, Isten nincsen. És az eltorzult vallásosság után más se kellett az embereknek, mint ezt hallani, hogy nincsen Isten. Mert mindennek lejár az ideje. Az ateizmusnak is lejárt az ideje. Az ateista világkultúra az elmúlt 250 évet birtokolta. Most a szemünk láttára az ateizmus intézményei, a politikai intézmények is összeomlottak.
Jószerivel már csak Észak-Korea van. Kína már nem kommunista, Kuba már nem kommunista, Kelet-Európa, Szovjetunió már nem… Most tehát minden lap a vallásra tétetik. Vagyis az eltorzult vallás után jött az istentagadás, az istentagadás után megint jön az eltorzult vallás.
És ennek van egy régi képviselője, amely évszázadokon, évezredeken keresztül kitartó, régi képviselője.
Ez a fenevad vallásossága.
Végül is a fenevadon ülő parázna asszony, – nagyon egyszerű bibliai jelképek ezek, – már Dante is megértette őket a XIII. században, amikor az Isteni színjátékban erről a jelenetről azt írta, hogy „már gondolt az evangélista rátok, amikor a nagy vizek fölött csücsülve a királyokkal szajhálkodni látott”. Ezt már Dante is tudta előttünk 700 évvel. Hogy ez a szentségtelen kapcsolat a politika és a vallás között, és ennek a vezető alakja Róma. A Római Császárság, a középkori Róma.
Azt még Dante nem láthatta, hogy milyen a mostani Róma. De a mostani Rómáról azt mondja a Szentírás, hogy miután lejárt az 1260 év, és 1798-ban halálos döfést kapott, és mindenki úgy gondolta, hogy az egyházi Rómának vége.
De próféciák sokasága jelzi, és a Bibliában az is benne van, hogy mindenki úgy gondolta, hogy a seb halálos, de a halálos sebből Róma meggyógyul. A XIX. században még úgy látszott, hogy Róma már a múlté, egy muzeális tárgy lesz az egész vallási Róma és a pápaság, a XX. században azonban soha nem látott felívelésnek vagyunk tanúi mind a mai napig, hiszen a mai napság a világon a legünnepeltebb vagy legelismertebb vezető a Római Pápa.
A legtöbb embernek a várakozása hozzá fűződik, aki jobb jövőt akar remélni. És ez teljesen független attól, hogy milyen vallású valaki, hindu vagy buddhista vagy muzulmán, ma a világon a legnagyobb erkölcsi, vallási tekintély a Római Pápa.
A Biblia erről beszél.
A Biblia arról beszél, hogy ennek az ökumenizmusnak most már nem a protestánsok a zászlóvivői, hanem ennek az ökumenizmusnak, ennek a világegységnek a főszereplője a fenevadon ülő parázna asszony, aki leitatja a földnek a királyait, aki el tudja érni azt, hogy az emberek vágyakozása őfelé forduljon, hogy talán így megmenthető a világ.
Újra mondom Kedves Hallgatók, hogy a Bibliának alapvető tanítása az, hogy „ez a világ elmúlik, és ennek ábrázata is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
Így mondja János első levele 2. fejezete. A 37. zsoltár is így fogalmaz, hogy kerüld a rosszat, jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké. Az egyes ember ha megváltozik, ha megtér, ha Istenhez tér, meg fog maradni mindörökké. A világnak azonban el kell múlnia.
Ezt a világot nem lehet megjavítani, az önzés annyira átjárta, mint korhadás a fát, a korhadt fát pedig nem lehet már tovább megjavítani, azt ki kell vágni.
Zárszóként szeretném Önöknek azt mondani, hogy habár én most a politikai ökumenizmusról beszéltem, – vagyis magyarra fordítva a világegységnek a társadalmi erők és az egyházi erők szövetsége által való eléréséről, – hogy a világ megmenthető, ha egységesülnek a társadalmi erők, a politikai vezető erők és az egyházi erők, én mégis azzal kell, hogy befejezzem az előadást, hogy van igazi ökumenizmus is.
Van olyan ökumenizmus, ami nem politikai, nem pénzzel támogatott ökumenizmus, hanem én a magam részéről ezt lelki ökumenizmusnak hívom.
A politikai ökumenizmus az ennek az erőnek a kezében van. Aki arra hivatkozik, hogy Jézus Krisztus őrá bízta a világot. Ezért tettem tanulmány tárgyává azt, hogy Jézus mit is mondott Péternek azon a nevezetes beszélgetésen, vajon azt mondta-e, hogy te Péter vagy, és én terád építem az én egyházamat, vagy az van benne a Bibliában, ami ténylegesen van. Ha valaki felnyitja a Bibliát Máté evangéliuma 16. fejezeténél, nem ezzel a mondattal fog találkozni, hogy te Péter vagy, és én terajtad építem fel az én egyházamat, hanem azzal fog találkozni, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán, akit az előbb megvallottál, vagyis magamon építem fel az én egyházamat.
A Biblia szerint az egyház vezetője Jézus, és az igazi ökumenizmus az, hogy aki Jézust keresi bárhol legyen is, katolikus, protestáns, ateista, hindu, muzulmán, teljesen mindegy, de aki keresi a megoldást, a megváltást, a megváltót, vagy aki kezdett már hallani valamit Jézusról, és meg akarja ismerni az ő evangéliumát, azok között az emberek között lesz igazi ökumenikus egység.
Ezért imádkozott Jézus a János evangéliuma 17. fejezetében, akik tehát az igazságban keresik az Istent, azok között lesz egység.
„Szenteld meg őket a Te igazságoddal, a Te igéd igazság” – mondta Jézus a főpapi imájában.
Az igazságban való egység, igen, ez létre fog jönni. A világunk nem ebben gondolkodik, nem az igazságban való egységben gondolkodik, hanem a társadalmi erők, szervezetek egységesülésében gondolkodik. Most szeretnék Önöknek felolvasni egy rövid idézetet valakitől, tessék kitalálni, hogy ki mondta:
„Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszíteni. Nekünk nem kell az olyan béke és egység, amelyért Isten igéjét kellene elveszíteni. Hiszen az ige világosan bemutatja, hogy a világ által létrehozott egység az miről szól. Hiszen ezzel az örök életet is és mindent elveszítenénk. Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni. Hanem engedjen mindenki az igényén. Hanem engedjen mindenki az igényén. Majd teremt az ige egységet. Ige nélkül pedig úgysincs egység.”
Ezt Luther Márton mondta. Luther ezt 500 évvel ezelőtt világosan látta, hogy nem nekünk kell embereknek egységet teremteni. Minekünk embereknek az a feladatunk, hogy a felismert igazságokat kövessük. Isten csak ennyit kér tőlünk.
Hogy amit ő elénk állít, ha olvassuk a Szentírást, ha gondolkozunk, ha vitatkozunk, ha vita tárgyává tesszük az életünk kérdéseit, és a Biblia tükrébe helyezzük, és a fölismert igazságokat követjük, akkor Isten majd teremt egységet az ilyen emberek között. Isten nem ránk bízta, hogy mi hozzunk létre egységet.
Én évtizedekig Önökkel együtt végigélője voltam annak, hogy még tapsoltak is az emberek, hogy hűség a néphez, hűség a párthoz, milyen óriási egység, több százezer ember vonult végig Budapesten a felvonulási téren.
Amikor a Tudományos Akadémiára kerültem 1978-ban, az első feladatomnak azt állították, hogy 1979. május 1-én a vörös zászlót nekem kell, hogy vigyem, amikor az intézetünk felvonul. Bizonyára nem lehetett véletlen, hogy éppen rám osztották, hiszen mindenki tudta, hogy nemcsak, hogy fizikai értelemben volt tőlem messze a vörös zászló, de elméletben is.
És akkor azt mondták, hogy mivel én vagyok a legfiatalabb az akadémiai gyakornokok között, és hát így állnak tort vagy bosszút a fiatalokon, most ezt a megalázó dolgot én csináljam. Május 1-én reggel 7 órakor ott leszek a Felvonulási téren, és kezembe nyomják a vörös zászlót, és mögöttem fog masírozni majd az intézet munkatársainak a tömege.
Én megmondtam előre az igazgatónak, hogy én erre nem vagyok képes.
„Hát nem örül annak, hogy ilyen jó világban élhet, hogy van munkája, kenyere, és hogy mi egységben vagyunk, és soha szebb világot nem éltünk, nincs háború már harminc egynéhány éve…?”
És mondtam, hogy én akkor sem fogom vinni ezt a zászlót. Nyilván, hogy az embert megfenyegették, és én még nem is voltam olyan nagyon mélyen Bibliát ismerő keresztény ember, de azt tudtam, hogyha az ember fölismer valamilyen igazságot, és én azt már fölismertem, hogy nekem a vörös zászló a kezembe már nem való. Ha azt az igazságot ismertem volna fel, biztos, hogy vittem volna a vörös zászlót, de nem azt az igazságot ismertem föl, úgy gondoltam, hogy a lelkiismeret ellen nem jó hadakoznunk. Én nem hogy kézbe nem vettem a vörös zászlót, de el se mentem.
Mint később megtudtuk, az igazgatónk vitte a vörös zászlót. Szegény igazgatónk senkit nem tudott megnyerni annak, hogy a zászlót vigye. Hogyha engem kidobott volna, akkor a többit is ki kellett volna dobnia, aki szintén nem vállalta ilyen vagy olyan okból a vörös zászlónak a képviseletét. Én azt gondolom, hogy mindig van egység olyan emberek között, akik keresik az igazságot, akiket Isten elvezet az igazság megtalálására, és Isten csak igazságban való egységet tud hirdetni.
A Biblia is csak igazságban való egységet tud hirdetni.
A hamisságban való egység az nem az Isten műve. Még akkor sem, ha az a vallás égisze alatt zajlik. És ezért korunknak egy félelmetes jellegzetessége ez, egyedül a Biblia leplezi le ezt a jellegzetességet.
Egyébként már 70 éve létezik ez a mozgalom, és ez a 70 év nagyon súlyos dolgokat hozott a világ történelmében.
Talán tetszenek ismerni a híres tavalyi statisztikát, hogy Nyugat-Európa lakosságát megkérdezték, hogy szabadságot akarnak vagy biztonságot. És már nem a szabadságot akarják Nyugat-Európa lakosai. A biztonságot akarják.
Ha a biztonságot akarja valaki, és azt helyezi az első helyre, a biztonságot csak egyféle formáció tudja garantálni, ez pedig a diktatúra. Ha biztonságot akarsz, akkor mindegy, hogy bal- vagy jobboldali, de a diktatúra égisze alá helyezed a fejedet. Ha te azt mondod, hogy a szabadság a legfontosabb érték, és ezek között is az első és legfontosabb érték a gondolkodásnak, a lelkiismeretnek és a vallásnak a szabadsága, akkor viszont nem a diktatúra égisze alá hajtod a fejedet.
De hát természetesen vannak olyan nemzetek, amelyek a polgári demokráciát 300 éve gyakorolják, és vannak olyan nemzetek, akik 20 évig nem tudták gyakorolni. A világunk sorsa megpecsételődött. Innen visszaút már nagyon nincsen. Minden bibliai prófécia persze feltételes, a bibliai próféciák nem fátumot képviselnek. Ha az emberiség tanulna ezekből a próféciákból, akkor már eleve nem jutott volna ebbe a helyzetbe.
De az emberiség úgy látszik olyan, hogy nem tanul, és nem is akar tanulni. Ezért tudta Isten ezt kijelenteni, hogy ez meg fog születni, ez be fog teljesedni, de Isten a Jelenések könyvében ígéreteket adott azoknak az embereknek, akik nem földi összefogás keze alá hajtják a fejüket, hanem követik a bárányt valahova megy. Krisztus követését látják célravezetőnek.
Én hiszek abban, hogy lelki ökumenizmus már most is van emberek között, tudniillik ezt azzal azonosítom, amikor egymástól eltérő vallásfelekezetből származó emberek egymással találkoznak, de mivel mindegyik az igazságot keresi, ezért nem az a téma, hogy ki milyen vallásfelekezethez tartozik, hanem az a téma, hogy mi az igazság.
Mit mond a Biblia? Mit mond az Isten szava? Ez az igazi lelki ökumenizmus, és ennek nagyon sok jelét tapasztalhatjuk, és magunk is élhetünk ilyen életet, hogyha a hétköznapokban nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy ki milyen felekezetű, amiben talán nincs is sok része, mert hogy kisgyerek korában hol hajtották keresztvíz alá a fejét, ebbe sok beleszólása nem lehetett, hanem tegyük félre egy kicsit most, hogy ki milyen felekezetű, vallású, ezt egyáltalán vegyük le a napirendről, és tegyük fel a legnagyobb kérdéseinket. És a legnagyobb kérdéseinkre mindannyian keressük a Bibliából a választ.
Kérdezzük meg, hogy a Biblia erről és arról a kérdésről mit mond. És akkor talán majd jutunk egyről a kettőre. Mindenesetre a Bibliának legnagyobb témája Jézus második eljövetele, holnap este itt kell, hogy folytassam.
Köszönöm a figyelmet!