Szabó János történész előadása Pécsen.
Szeretettel köszöntöm azokat is, akik nem voltak jelen az előadás első részében, ahol az egyház és a társadalom kapcsolatáról beszéltünk. És arról, hogyan változott meg az egyház és a társadalom szerepe. Illetve, mi történt, hogy a társadalom ma nagyobb hatással van az egyházakra, mint az egyház a társadalomra.
Ma délelőtt arról szeretnék veletek elmélkedni, az egyház és társadalom kapcsolatában, hogy milyen jelentőséggel bír valójában az Amerikai Egyesült Államokban tett pápalátogatás. Erről nagyon sok mindent lehetett hallani, egészen szélsőséges irányzatokig és irányokig. Az egyik szélsőséges dolog az volt, ahol már a fenevad bélyegének pontos idejét is kitűzték ezzel kapcsolatban, és a vasárnaptörvény behozatalát napokra tették. A másik szélsőséges megnyilvánulás a sunnyogás, a hallgatás, és az, hogy abszolút nem foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel, és nem vizsgálták meg ezt a kérdést.
Történészként az amerikai történelemmel foglalkozom elsősorban, azon belül is a gyarmati kori Amerikával, az Amerikai Egyesült Államok megalakulásával. Az én területem, amivel kapcsolatban mélyebb kutatást végeztem, és végzek, az az a kérdés, hogy vajon az Amerikai Egyesült Államok kialakulásában milyen szerepet játszott a vallás. Játszott-e szerepet vagy sem a vallásosság?
Nagyon érdekes, de azt lehet látni napjainkban, hogy olyan kérdések, amelyekről úgy tűnt, nyugvópontra jutottak az Amerikai Egyesült Államok történetírásában, ma már kérdésként szerepelnek. És ezek kontextusában nagyon érdekes mindaz, ami zajlott az elmúlt időszakban.
Péter apostol második levele 1. fejezetének 19. verse így hangzik. „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a Nap, és felkel a hajnalcsillag a szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.”
A Hetednapi Adventista Egyház prófétai népként tekint magára. Olyan közösségként, amely hitem szerint nem tartja magát különbnek más hívő embereknél, de azt mondja, hogy van egy olyan speciális üzenete ennek a világnak, amelyet hirdet már százötven éve, ami magát az üzenet tartalmát tekintve, specifikus és különleges. Ezek közé tartozik az a prófétai elhívás, amelyet hitünk szerint kaptunk Istentől, hogy a végidő eseményeivel kapcsolatban az emberek figyelmét Krisztus második eljövetelére irányítsuk, és az ezzel kapcsolatos összefüggésre.
Úgy gondolom, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az elmúlt időszakban és ebben a pár évben, 2010 óta, (ma 2015 van), számtalan olyan dolog történt, amelyekben az olyan prófétai kijelentés, ami a hitünk szerint az Adventista Egyház egyik speciális üzenete, alátámasztást nyert. Kezdjük talán ott, hogy számtalan olyan esemény történt, amiről úgy gondolom, váratlanul ért bennünket. Ezt évekkel ezelőtt meg sem álmodtuk volna, és az egyik napról a másikra átrajzolta ennek a világnak vagy legalábbis a világ egy részének a történelmét.
Gondoljunk az arab tavaszra! Azt sem tudjuk, ki és miért robbantotta ki az arab tavasz eseménysorozatát. Van sejtés erre. Valószínűleg nem a volt a cél, amit azután learattunk. Egészen más célból indították meg az arab tavaszhoz vezető folyamatot. Kadhafi rendszerének bukását szerették volna elérni némely nem elsősorban politikai, hanem gazdasági érdekcsoportok, amelyek azután felhasználták a politikát erre a célra. Úgy gondolom, olyan pusztító erőt indítottak el a közel-keleten és Észak-Afrikában, amire nem számítottak. Az arab tavasz végigfutott Észak-Afrika legtöbb államában.
Senki nem gondolta volna talán, hogy Kadhafi rendszere olyan gyorsan összeomlik; néhány hónap alatt, mint amilyen gyorsan összeomlott. Hiszen évtizedeken keresztül Líbiában stabil államot tudott létrehozni. Senki nem gondolta volna, hogy Egyiptomban, az arab tavasz nyomán, megbuktatják Mubarak rendszerét. Majd pedig újabb és újabb rendszerváltásnak lehettünk tanúi Egyiptomban is. Igazából, ember legyen a talpán, aki ma eligazodik Egyiptom jelenlegi helyzetében a politikai erőviszonyon.
Senki nem gondolta volna azt, hogy a közel-kelet egyik legstabilabb állama, Szíria az egyik napról a másikra összeomlik, és a polgárháborúba süllyed. Ma azt látjuk, az Asszad-rezsim egyre inkább szűkül a bázisát tekintve. Számtalan kisebb-nagyobb csoport színtere Szíria. Megjelentek az oroszok; az amerikaiak után most már a franciák is bombáznak.
Egyszóval, azt látjuk, hogy egy olyan állam, amelyről tényleg azt mondtuk, a közel-keleten nagyon komoly stabilitást ad, Szíria az egyik napról a másikra tűzfészekké változik. Ki gondolta volna ezt néhány évvel ezelőtt? Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt azt, hogy a szíriai polgárháborúból kiemelkedik egy terrorista állam, amelynek a létrejöttével kapcsolatban ma is csak sejtésünk van, hogy miképpen alakulhatott ki ez az állam. Ki támogatta, és milyen módon. De ezen az államon keresztül látjuk a terror elterjedését ezen a területen.
Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy közel egymillió ember indul el Európa felé. Azért, hogy letelepedjen. Hívják őket migránsoknak, menekülteknek, sokféleképpen nevezik őket. Igazából nem ismerjük a folyamat elindítását sem, hogy miképpen történt mindez. Legfőképpen azt nem tudjuk, hogy hova vezet mindez. Valószínűleg csak az előszele mindaz, amit most látunk, azoknak az eseményeknek, amelyek ránk, a kis európai lakosokra várnak.
Ki gondolta volna ezt akár csak három-négy évvel ezelőtt is?
Voltak olyan emberek, akik sejtettek dolgokat. Például Kisuri, aki a jezsuita rendnek, iskolának a vezetője. Négy évvel ezelőtt beszélt arról, hogy rövidesen óriási migránsáradattal kell szembenéznünk. De senki nem vette komolyan azt, amit mondott. Voltak emberek, akik sejtették, vagy a bölcsességüknél fogva politikai meglátásuk volt. Volt kellő ismeretük. De úgy gondolom, a magyar társadalmat is alapvetően meglepte mindaz, ami ezzel kapcsolatban történt.
Ki gondolta volna azt, néhány évvel ezelőtt, de hadd mondjam így, a rendszerváltás idején, húsz-huszonöt évvel ezelőtt, hogy rövidesen a világ legnépszerűbb személye ki lesz? A pápa. És a teljes oka megvan erre. Úgy gondolom, azok, akik úgy döntöttek, hogy egy német dogmatikus helyébe egy Argentínából származó, emberközeli pápát választanak, nagyon jól döntöttek.
Gondoljuk végig! Milyen volt a korábbi pápa, aki német származású volt II. János Pál pápa után? Ő volt a dogmatikusa János Pálnak. Nem tudom, hányan olvastátok Ratzingernek a Názáreti Jézus című könyvét. Egyedül vagyok? Szuper könyv! Ajánlom olvasatra! Komolyan! Nagyszerűen beszél Jézusról. Ha azt szeretném nézni, mert mindig szeretjük adventistaként nézegetni, hogy hol mondják, miszerint igazunk van, ebben a könyvben elolvasom a pápa nyilatkozatát a szent napról, azt mondjátok, „Te jó ég!”
Azt kérdezi a volt pápa ebben a könyvben, hogy melyik az Úr napja a Biblia szerint! Azt írja, kétségkívül a szombat! Nem kérdés! Ha bibliai alapon ünnepeljük ezt, akkor a szombat! „És miért ünneplek vasárnapot?” – kérdezi ő. „Azért, mert hiszek abban, hogy az egyháznak jogában állt ezt megváltoztatni!” Azután leírja ezt a folyamatot, hogy ő miért hisz ebben. Nagyon becsületesen, nagyon konzekvensen. Kiváló teológus volt! Illetve, ma is az Ratzinger.
Egy nagy probléma volt Ratzingerrel. Mondhatnánk talán azt, hogy ő német, nem volt emberközeli. És azután jött egy új pápa. Ferenc. Ferenc gyakorlatilag II. János Pál pápa nyomába érve, a népszerűségi versenyben magasan vezetne napjainkban, ha a politikusokat vagy az államférfiakat néznénk. A fiatalok rajongásig szeretik. Nagyon sokan szeretnének vele szelfit készíteni. Hol láttatok ilyen képeket pápával? A fiatalok odamehetnek hozzá, és szelfizhetnek vele. A pápai járműre felkapaszkodnak, és úgy készítenek szelfit. Hol láttatok ilyet az elmúlt húsz-harminc-negyven évben? Hogy ennyire emberközeli legyen egy ilyen személy!
Ki gondolta volna néhány évtizeddel ezelőtt, hogy Ferenc személyében a pápa meghódítja az Amerikai Egyesült Államokat? És az olyan híres amerikai újságok, mint a Time Magazin, a Life, az Amerikai Élet, ezek mind címoldalon számolnak be Ferenc pápa látogatásáról. Minden neves orgánumot és médiumot meghódított a pápa. Nem volt ez új keletű dolog. Ferenc rendkívüli népszerűsége már látható volt Brazíliában is. Több millió ember ment el azért, hogy szemtanúja legyen a pápai misének! Azt olvashatjuk a Daily Telegraph nevű angol újságban, hogy mintegy hatmillió hívőt várnak a manilai vasárnapi misére! Meg a Fülöp-szigeteken. Brazíliában kevesebben voltak, csak hárommillióan.
Hatmillió embert várnak! Ez rekord létszám! Meghaladja a II. János Pál pápa által 1995-ben felállított csúcsot, amikor a világifjúsági találkozón ötmillió fős tömeg vett részt, szintén a Fülöp-szigeteken. Hatmillió hívő fiatalt vártak egy misére! Hatmilliót! A Generálkonferencián összegyűlnek a testvérek, és van nyolcvanezer, százezer adventista, és azt mondjuk, hogy ez maga a Mennyország! S úgy gondoljuk, hogy nagyon nagyok vagyunk! És hatalmasak vagyunk! Betöltjük az egész Földet! Hát… Manilába hatmillió hívőt vártak!
Egy misére! És hadd mondjam el, hogy össze is jött a hatmillió fő. A várakozásnak megfelelően. Csak lássuk, mennyire népszerű ez a pápa! De nézzük, Buenos Airesben egymillió fő vett részt 1991-ben. 1993-ban Denverben félmillió, Manilában 1995-ben ötmillió ember volt II. János Pál pápa miséjén!
Lehet látni a pápa népszerűségét. Aztán csökken, csökken, 2011-ben Madridban a becsült adat a kétmillió. Manila, hatmillió hívő! Nem véletlen! Annyira népszerűvé vált a pápa, hogy változott a helyzet! Nem arról van szó, miszerint a pápai udvar próbálja valahogy elérni azt, hogy a pápát neves politikusokkal fényképezhessék, hanem a politikusok állnak sorba a Vatikánnál, hogy a pápával fényképeztessék le magukat. Lényegi különbség van! Mert Ferenc rendkívül népszerű ember. Nem meglepő, miszerint Obama elnök is nagyon örült annak, hogy közös fényképet készített a pápával. Sőt, még a feleségét is közös fotózásra hívta.
Megváltozott a világ! Ki gondolta volna ezt?
Amikor erre a szolgálatra 
készültem, és vizsgáltam az egyház és a társadalom kapcsolatát, eszembe jutott az amerikai kérdéskör, akkor arra gondoltam, megnézem, hogy az Amerikai Egyesült Államokban tett pápalátogatás alkalmával mit mondanak a mi testvéreink, Doug Batchelor és a többiek.
Már aki beszélt erről. Amerikában nagyon sokszor beszéltek errő
l. Mit mondtak a katolikusok a látogatásról? Mit mondtak a baptisták, mit mondtak az evangélikusok, a presbiteriánusok, az episzkopálisok? Nagyon érdekes volt ez a sokszínűség, ahogyan megközelítették ezt a kérdést. Talán az egyik leginkább autentikus forrás a Magyar Kurír, a katolikus hírportál. Ez a következő szalagcímmel jelent meg 2015. október 2-án. „Ferenc pápa meghódította az amerikai népet.” És hadd mondjam el, nem túlzott a Kurír.
Négy nappal az érkezése után Ferenc pápa továbbra is főcímekben szerepel az amerikai médiában. Ez annak a hatásnak a jele, amelyet a pápa látogatása tett az amerikai társadalomra. Az út pozitív következményéről egy hírügynökség római tudósítója nyilatkozott a vatikáni rádiónak. „Nagy és pozitív érzést váltott ki a pápalátogatás” – fogalmazott a Patricia Thomas. Mély benyomást tett rá, hogy a szentatya a vita, illetve az amerikai jobb- és baloldal fölé tudott emelkedni. Óriási dolog! Nem habozott megmondani a véleményét a kongresszusban, az ENSZ-ben, a Fehér Házban, de nem avatkozott bele a demokraták és a republikánusok közötti vitába. Fölébe emelkedett, és mindent meg tudott tenni, ami a szívéhez közel állt. Találkozott a hajléktalanokkal, a harlemi iskola diákjaival, ellátogatott a Grund Zeróhoz, beszélgetett a bevándorlókkal.
A látogatása utolsó napján pedig egy börtönt keresett fel. Nagyon megható volt látni, hogy kezet fog a kemény, agyontetovált rabokkal. És teljes nyugalommal, vidáman beszélget velük. Az amerikaiakat nagyon megérintette Ferenc pápa gesztusa, ami az úgynevezett periférián élőkkel való találkozását jellemzi. A repülőgépen is azt mondták neki, hogy sztárrá vált az amerikaiak körében. Mindenki meg akarta érinteni, a közelébe akart kerülni. A pápa viszont világosan kijelentette a repülőgépen, „Isten szolgáinak szolgája vagyok.” A saját szerepénél maradt.
Ez nagyszerű híradás! Ebben ott van minden, amit a Vatikán szeretett volna, vagy szeretne a társadalom felé kommunikálni. Milyen elemeket tartalmaz? Nem vagyok médiaszakértő. Beszélgettem az egyik újságíró barátommal. A következőt emelte ki ebből. Az első, amit mindenképpen üzenni kíván a szentatya, hogy nem megy bele a napi politikába. Fölébe emelkedik a jobboldal meg baloldal vitájának, a demokraták és republikánusok vitájának. Így mindkét csoportnak valamilyen szinten hasznos, ha kötődik hozzá. Azután ott van ebben az üzenetben az, hogy mi áll közel az ő szívéhez. És látszik is, hogy ott érzi jól magát.
Mi áll közel a szívéhez? Az elesettekről való gondoskodás! Sokkal jobban érzi magát a börtönökben, a hajléktalanok között, a szegények között, az elesettek között. Ha megfogalmazza, a perifériára szorult emberek között érzi jól magát! Ugyanakkor felszólalt a Fehér Házban, az ENSZ-ben és a kongresszusban. Azaz, ott van mindenhol! Meghódította az amerikai népet! És ez nem írói vagy költői túlzás!
Nagyon érdekes, 2013-ban egy felmérést készítettek arról, hogy kik a világ leghatalmasabb, legnagyobb hatalommal bíró emberei. Mit gondoltok, kik ők? Ha tőletek kérdeznék meg, mit mondanátok, kik azok az emberek, akik a legnagyobb hatalommal bírnak a világon? Hát… politikusok. Nyilván őket látjuk. A gazdasági erőtereket ritkán látjuk mögöttük, pedig a valódi hatalom a gazdaság embereinek a kezében van. De így van, a politikusok. És ha politikusok, akkor kik? Obama, Putyin, Merkel, a kínai miniszterelnök. Az első három nem meglepetés. Bár egyébként az első személy szerintem meglepetés. Mert Putyin áll az első helyen! A második Obama, a harmadik a kínai miniszterelnök, és a negyedik… a pápa!
A felmérés szerint a negyedik olyan hatalom, amely a legnagyobb befolyást gyakorolja erre a világra, s a legnagyobb hatalom összpontosul a kezében, a Vatikán! Mit gondoltok, melyik a világ harmadik legjobb titkosszolgálata? A Vatikáné! Melyik az első? A Moszad. Azt mondják, a Moszad. A CIA, a KGB együtt halad az angollal, és a harmadik a Vatikán.
Nagy erő összpontosul a kezükben. És kiváló volt, mondom még egyszer, az a stratégia, amelynek alapján megválasztották ezt az embert. Mert Ferenc pápa azáltal lett népszerűvé, és azáltal vált valóban sztárrá, például az Amerikai Egyesült Államokban, de máshol is, mert az ő egyéniségén keresztül, az ő tevékenységén keresztül egy egyszerű üzenetet kommunikálnak a világ felé. „Egy vagyok közületek.” És nem véletlen, ahogy az amerikai újságok is megírták, hogy ő az, aki több százmillió hívőt képes végre valahogyan összekapcsolni. Mert „Egy vagyok közületek.” Ez az üzenet lényege!
De ezt az embert nevezik a nyitott ajtók pápájának is. És nem véletlenül! Mert nagyszerű dolgokat mondott. Az egyik beszédében például kijelentette, hogy az egyháznak nyitott ajtókkal kell üdvözölnie az embereket! Hangsúlyozta, azoknak az egyházaknak, közösségeknek, intézményeknek, amelyeknek az ajtaja zárva van az emberek előtt, nem egyháznak, hanem múzeumnak kellene önmagukat hívniuk. És milyen igaza van! Milyen frappáns megfogalmazás! Ahol maga a gyülekezeti élet csak magunkról szól, semmi köze azokhoz, akiket szeretnénk megszólítani, az nem egyház, az csak egy múzeum. Az emberek elmennek, szétnéznek, mint a múzeumban, tényleg jó, meg biztosan érdekes, meg valamikor valakinek ez jelentett valamit… Csodálatos! Még fényképet is készítenek, és azután… elmennek!
De azért, mint a nyitott ajtók pápája, Ferenc mást is mondott. Üzent a homoszexuálisok felé. „Ki vagyok én, hogy ítélkezzem felettük?” – kérdezte az Amerikai Egyesült Államokban. „Ki vagyok én, hogy ítélkezzem felettük?” Azért ez egy pápától szokatlan kijelentés! Vagy az abortuszon átesett nők felé is üzent az Amerikai Egyesült Államokban. „Eleget szenvedtetek már!” Micsoda üzenet ez! Azt mondja, „Az egyház tárt karokkal vár benneteket!” Hát hogyan gondolkodtak eddig az abortuszon átesett nők? És most azt mondja a pápa, „Eleget szenvedtetek már! Az egyház vár benneteket!” Vagy azt mondta, ez az Egyesült Államokban nagyon komoly probléma.
A pedofil bűncselekményeket elkövetett papoknak ezt üzente. „Nincs menekülési útvonal a számotokra!” Ez is újfajta beszéd, nem? Eddig hogyan oldották meg? Tagadás, fizetés, mert, ugye, fizettek azon gyerekek szüleinek, akik pereskedni akartak; és azután a lelkészt, illetve a papot elhelyezték egy másik parókiára. Mintha mi sem történt volna! És most? Azt mondja Ferenc, „Nincs több menekülési útvonal!” Ha valakiről kiderül, hogy pedofíliát követett el, arra lesújt az egyház! Nincs tovább! Nem takargatjuk a bűnösséget! Gondoljuk végig, hogy milyen merész kijelentés ez! „Ki vagyok én, hogy ítélkezzem felettetek?” „Eleget szenvedtetek már!” „Nincs több menekülési útvonal!” Olyan kérdésben változtatta meg a közgondolkodást Ferenc, amely eddig elképzelhetetlen volt a Vatikán számára! Nem meglepő, hogy úgy tekintenek rá, mint aki hihetetlen egységet teremt sok százmillió ember között!
És igen, egy olyan különleges eseményre is sor került az Egyesült Államokban, a történelme során először lehetőséget biztosítottak arra, hogy a kongresszusban a pápa beszédet tartson! Nagyon szimbolikus egyébként. Egynéhány hölgy elég bátor volt ahhoz, hogy ne feketében jelenjen meg, mert a többség feketében volt. A pápa pedig fehér ruhában jelent meg közöttük. A szimbólum nem abban van, hogy a fehér áll a fekete ellen, hanem abban, hogy az erkölcsi tisztaságot hirdette. Megjelent a kongresszusban, amelyet szétszakít a vita, a korrupcióról folytatott vita. És ő megjelenik a kongresszusban úgy, hogy az erkölcsi tisztaság szócsöve, és amit mond, az mind a tisztaságról szól, úgymond.
Ferenc pápa beszédéről a következőt nyilatkozta a Magyar Kurír. „Szeptember 24-én történelmi eseményre került sor. Ferenc pápa a katolikus egyházfők közül elsőként mondott beszédet a washingtoni Capitoliumban, az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának képviselői előtt.” Mit mondott ezeknek a képviselőknek? Hányan olvastátok a kongresszusi beszédét? Olvasta valaki? Engem nagyon érdekelt, többször is átolvastam, hogy mit mondott. Nagyon jó beszéd. Általában jó beszéde van a pápának.
„Ma nemcsak hozzátok szeretnék szólni, hanem rajtatok keresztül az Amerikai Egyesült Államok egész népéhez is.”
Figyeljétek meg! Nem szenzációs bevezetés? „Ti csak képviselők vagytok. Itt nemcsak hozzátok szeretnék szólni, hanem rajtatok keresztül megszólítom az egész Amerikai Egyesült Államokat! Itt, együtt e nép képviselővel, szeretném megragadni az alkalmat, hogy párbeszédet folytassak azzal a sok ezer férfival és nővel, aki nap mint nap azon fáradozik, hogy tisztességesen elvégezze a napi munkáját, hazavigye a mindennapi kenyeret, megtakarítson egy kis pénzt, és egy lépést előrehaladva, jobb életet teremtsem a családja számára.”
Nagyszerű! Ahogyan megfogalmazza a gondolatát, és akikhez szól, annak üzenetértéke van. Ezt mondja az egyik könyvében, és ez tükröződik a beszédében is. „Mielőtt felszólítanánk bizonyos erkölcsi és vallásos formák követésére az embereket, előbb meg kell ismertetnünk velük Isten megmentő szeretetét!” Ezt mondta a pápa Amerikában.
S mit mondott White korábban a „Krisztus példázatai” című könyvben? „Az irgalmat hordozó utolsó fénysugár, a világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jelleme, a szeretet megláttatása! Isten gyermekei mutassák meg Uruk dicsőségét! A saját életükkel, jellemükkel tegyenek bizonyságot arról, amit Isten hatalma tett értük!” Ha ezt a kettőt egymás mellé tesszük, akkor azt mondjuk, hogy „Dettó!” Ugyanaz! Ugyanarról beszél Ferenc! „Mielőtt a vallási formák követésére hívnánk az embereket, Isten szeretetét kell nekik bemutatnunk.” Ugyanezt mondta Ellen White százötven évvel ezelőtt, az utolsó idővel kapcsolatban!
Azután így folytatta Ferenc.
„A munkátok Mózes alakjára emlékeztet – mondja a kongresszusi képviselőknek –, két szempontból is. Egyfelől Izráel népének pátriárkája, és törvényadója a népeknek; azt az igényét jelképezi, hogy az igazságos törvénykezés eszközeivel elevenen tartsák az egységérzésüket. Másfelől Mózes alakja közvetlenül Istenhez vezet minket, vagyis az emberi lény transzcendens méltóságához. Mózes jól összefoglalja a munkánkat! Az a feladatotok – mondja a képviselőknek –, hogy a törvény eszközeivel megvédjétek Isten minden emberi arcon megformált képét és hasonlatosságát.” Azt mondja, „A ti alakotok Mózes alakjához hasonlít.” Mózes egyszerre volt törvényadó és vezető.
Azután azt mondja, Mózes egyik nagy feladata mi volt? Az egység megteremtése. Egy olyan társadalomban, amely rendkívül megosztott. Számtalanféle problémával küzd. Azt mondja, „A feladatotok az egység megteremtése. És ennek az egységnek a megteremtéséhez nagyon fontos, hogy a feladatotok szerint a törvénykezés eszközeivel megvédjétek a minden emberi arcon megformált isteni képet!”
Most álljunk meg egy pillanatra! Ha továbbmegyünk, akkor azt mondhatjuk, szenzációsan jó ez is! Megint csak! Tényleg jó beszéd! Hadd kérdezzem meg tőletek. Amikor azt mondja, hogy a törvény eszközével meg kell védeni Istennek a minden emberi arcon megformált képét, melyik istenről beszél? A mohamedánok istenképéről beszél, a hinduk istenéről, a zsidók Istenéről, a keresztények Istenéről? Mondhatnánk erre, hogy egy Isten van. Nyilván csak sokféleképpen gondolkodunk róla. Melyik Isten-kép az, amelyről ő beszél, hogy annak az Isten-képűségnek a megformálását kell a törvényi eszközökkel biztosítani?
A keresztény. Miért a keresztény?
Hát, ő maga keresztény. Nyilván nem a buddhizmusról beszél. Ha a kereszténységről, akkor melyik kereszténységről? A baptista, az adventista Istenről alkotott képről? A pünkösdisták által Istenről alkotott képről? A presbiteriánusok által Istenről alkotott képről, amit a törvény eszközeivel kell előresegítenünk? Hogy minden ember arcán megvalósuljon, vagy minden ember életében… Melyik? A római katolikus.
Így van! Egyértelmű, hiszen erről beszél. A törvény eszközeivel lehetővé kell tenni, hogy Istennek, és nyilvánvalóan, amikor Istenről beszél, átvitt értelemben Istennek, annak az Isten-képnek, hogy most fogalmazzak így, ami nyilvánvalóan az ő fejükben él, az emberi arcon megformált képét és hasonlatosságát meg kell védeni.
Honnan tudom, hogy erre gondol? Onnan, hogy elolvastam a philadelphiai beszédét is. Érdemes elolvasni, nagyszerű beszédet tartott. Ez után a beszéd után másnap Philadelphiában nagy családi nap volt, és nagyszerű beszédet tartott. Ebben a beszédében azt mondta, „A család egyik legnagyobb problémája az, hogy nincs időnk egymásra.” Igaza van, vagy nincs igaza? Széthullanak a családok. Időt kell szentelni arra, hogy a család együtt legyen.
Igaza van, vagy nincs igaza? Legalább hetente egy napot lehetővé kell tenni az embereknek, hogy tudjanak a családjukkal foglalkozni. Igaza van, vagy nincs igaza? A törvény eszközeivel is el kell érni, hogy hetente legalább egy napot az emberek együtt legyenek a családjukkal. Igaza van, vagy nincs igaza?
Azt mondta, „Ezért lehetővé kell tenni, hogy a vasárnap a családok napja lehessen az Amerikai Egyesült Államokban.” Egyértelmű, hogy miben gondolkodik, és mi az, amiben mozog az egész rendszer. De hogy még világosabbá tegyük ezt, amikor a tizenhárom amerikai brit gyarmatot megalapították, akkor, ugye, Nagy-Britanniához tartozott, azzal a szándékkal tették ezt meg az alapítók, hogy egy új világot hozzanak létre. Miért? Mert a hitük szerint Európát elözönlötte az Antikrisztus serege! Mit tekintettek az 1600-as években az Antikrisztus seregének az angolok? Habár félve mondjuk ki, az európai katolicizmust!
Így van
Azután a puritánok, akik elindították a maguk mozgalmát Angliában, ezt mondták. „Nagy a baj! Nemcsak Európát borította el az Antikrisztus serege, most már Angliát is ellepte! Ezért el kell hagyni Angliát, mint ahogy Izráel népe elhagyta Egyiptomot. Át kell menni az ismeretlenen, mint ahogy Izráel népe átment a Sinain, mi átmegyünk a tengeren. Ahogyan Izráel népe birtokba vette az új földterületet, úgy vesszük mi is, puritánok birtokba vesszük az új földterületet. Ahogyan Izráel népe talált ott pogány népcsoportokat, amelyet ki kellett irtania, hát mi is találunk ilyen barna bőrű embereket, akiket ki kell irtanunk.”
A puritánok hitbeli meggyőződésből irtották ki az indiánokat, a rézbőrűeket. Azután a négereket hitbeli meggyőződésből vitték haza rabszolgának. És felállítottak egy új világot. Ez volt az ő hitük. Ez volt az ő nézetük. Ez volt az, ami motiválta azokat, akik létrehozták az első New Englandi kolóniákat.
Egy állam uralkodó nélkül és egy egyház pápa nélkül! Ez volt az ő hitvallásuk. Később a megalakuló Egyesült Államok egyik legfontosabb alapelvi pontja, ezt követve, az állam és az egyház szétválasztása volt! Magyarul, hogy a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat a társadalomban szét kell választani.
A délutáni órában az üldözésről szeretnék kicsit beszélgetni, hogy miért is üldözték a keresztényeket, és hogyan is ment végbe az üldözés a középkorban. De a lényeg az, hogy mindig ott lehetett vallási üldözés Európa történelmében, ahol megvolt az, aki az ideológiát adja, és az ideológia mellé az állam adta a törvényhozói és a végrehajtói hatalmát. Ha ez a háromság találkozott, az ideológia, a törvényhozói és a végrehajtói hatalom, mindig üldözés lett Európában, vallásüldözés. És az Amerikai Egyesült Államok alapítói azt mondták, ez nincs így jól. Nem lehet olyan kiemelt egyház, amely ideológiát ad. És hogy bebiztosítsák, azt nem lehet művelni Amerikában, mint amit Európában, szétválasztják a törvényhozói és végrehajtói hatalmat. Ez volt az Amerikai Egyesült Államok létrehozásának egyik legfontosabb alappillére, a mai napig.
A kutatásom során arra a megállapításra jutottam, hogy az amerikai történelemmel kapcsolatos történetírásban ma eltérő vélemény alakult ki a tekintetben, hogy milyen szerepet játszott a vallás a forradalomban, illetve az odavezető úton. Az eltérő vélemény alapján két domináns irányzatot különböztethetünk meg. Illetve találunk középutas megoldási kísérletet is. Az egyik csoportba azokat a személyeket sorolhatjuk, történetíró személyeket, akiknek a véleménye és meggyőződése szerint az amerikai forradalom legerősebb eszmei háttere egyértelműen a protestáns vallási örökségben gyökerezhet. Ez az egyik történetírói álláspont.
A másik domináns irányzathoz tartozók kétségbe vonják azt, hogy a forradalom legerősebb eszmei hátterének a protestáns vallásosságot kellene tekintenünk. Nem hisznek abban, hogy a gyarmatok megalakulásától kezdve egyenes út vezetett volna a forradalom kirobbanásához. Magyarul, az egyik álláspont szerint Amerika létrejötte az isteni terv része. „Nekünk meg kell javítanunk és jobbítanunk a világot. Isten elrendelt eszközei vagyunk.” A másik irányzat képviselői azt mondják, hogy ez butaság. A vallásosságnak semmi köze nem volt Amerika kialakulásához. Régen nem puritánság volt, hanem politikai vallásosság. A kettőt ne keverjük össze.
Hadd mondjam el, napjaink legjelentősebb történetírói vitája éppen ekörül zajlik. Az egyik álláspont szerint az alapító atyák igenis szét akarták választani a törvényhozói és végrehajtói hatalmat. Míg a másik álláspont szerint nem akarták szétválasztani; ez történelmi tévedés. És ez az álláspont rendkívül erőssé vált az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi öt évben.
Amikor elkezdtem dolgozni a disszertációmon, és ezt a témát vetettem fel, azt mondta a témavezető tanárom, hogy ez nem különösebben kérdés az Amerikai Egyesült Államokban. Azután tavaly hazajött; az Amerikai Egyesült Államokban hosszabb időt töltött el kutatással, és azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy mi a legnagyobb történetírói vita most, ami tényleg nagyon megosztja az amerikai tudományos világot, a történész kollégákat. Kérdeztem, hogy mi. Az, miszerint Amerikában tényleg úgy alapították-e meg az államot, hogy szétváljon a törvényhozói és végrehajtói hatalom, vagy sem. És azt mondja, amikor ezzel találkozott ott, egyszerűen elképedt. Eszébe jutott az, hogy én mit mondtam évekkel ezelőtt.
Forradalmi napokat élünk! Igazából ez még történészi vitán belül zajlik, illetve a kutatók nagy vitája ez. De egyre hangosabbak azok, akik hirdetik, hogy ahol az egyház és az állam szétválasztása megtörtént, ott erkölcsi zűrzavar lett úrrá a társadalmon. Ezért ahhoz, miszerint Amerika visszatérjen az eredeti, isteni küldetéséhez, hogy megjobbítsa a világot, egy dolgot kell tenni. Meg kell szüntetni az állam és az egyház szétválasztását. Meg kell szüntetni a törvényhozói és végrehajtói hatalom szétválasztását. Döbbenetes!
Ennek a hátterén gondoljuk végig a kongresszusi beszédet, ennek a hátterén gondoljuk végig ezt a kijelentést. „Ti olyanok vagytok, mint az új Mózes! Az a szerepetek, hogy igazságos törvénycikkeket hozzatok. Igazságos törvénycikkeket, amelyek lehetővé teszik, hogy Isten arca, annak az Istennek az arca, ahogyan mi látjuk Istent kirajzolódjon minden emberben! Törvénycikkeket kell alkotnotok, hogy ez lehetővé váljon!”
Ez a beszéd e nélkül a háttér nélkül igazából gyökértelen. Semmitmondó. Ismerve ezt a társadalmi gyökeret és politikai felhangot, egyébként egyre erősödik a politikai lobbija ennek a résznek, Texasnak és a déli államoknak; sokkal inkább érthető. És sokkal világosabb, hogy milyen üzenetet is rejt magában ez a kongresszusi beszéd.
Azt mondtuk, az adventi közösség prófétikus népként tekint önmagára. Százötven éve hirdeti azt, miszerint A jelenések könyve 13. fejezete alapján mi úgy értelmezzük a Szentírást, hogy az utolsó időben a vallási és politikai hatalom egymásra fog találni. Százötven éve hirdetjük azt, hogy a vallási intézményrendszer, amely globális hatalommal és befolyással bír, a politikai-gazdasági hatalom felé fog fordulni. És százötven éve hirdetjük, hogy a politikai-gazdasági hatalom, amely globális hatalommal és befolyással bír, a vallási intézményrendszer felé fog fordulni.
Miért fordulnak egymás felé? Azért, mert az egyiknek nincs igazán erős gazdasági ereje, katonai ereje, a másiknak meg nincs erkölcsisége. Amerika, elnézést a profán kifejezésért, Vietnamban otthagyta a szüzességét! Vietnamig azt hirdette magáról, hogy „Én vagyok az az állam, amely mindig igazságos! Az első világháborúból megmentettem a világot. A második világháborúban megmentettem a világot! Én mindig az igazság mellett álltam!” Korea… az már úgy megingott… Vietnam bedőlt! Azóta szembesülünk Amerika rablóhadjárataival, Afganisztánban, Irakban és másutt.
Szüksége van, kétségbeesetten szüksége van valamilyen erkölcsi erőre! Olyan erkölcsi erőre, amely képes neki megadni azt a tartást, amire egész életében vágyott. Hogy neki egy speciális küldetése van ezen a Földön. És ha ez megtörténik A jelenések könyve szerint, az állam és az egyház szétválasztása megszűnik, akkor a Biblia szerint a vallásszabadságot az utolsó időben nagyon komoly támadás éri.
Engedjétek meg, hogy az ihletett Írás-magyarázónak, Ellen White-nak a gondolatát tolmácsoljam „A nagy küzdelem” című könyvben „A pápaság célkitűzése” című fejezetéből.
„Miközben a saját céljuk megvalósítására törekszenek, (mármint a protestánsok), Róma előtt a maga hatalmának helyreállítása, elvesztett felsőbbségének visszaszerzése lebeg. Jusson csak érvényre az Egyesült Államokban az az elv, hogy az egyház igénybe veheti, illetve irányíthatja az államhatalmat, azaz a vallásos szertartás világi törvénykezéssel kikényszeríthető. Dióhéjban, ha az egyház és az állam uralkodik a lelkiismereten, akkor Róma diadalma ebben az országban biztosítva van. Isten Igéje figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ha a protestáns világ nem figyel erre, akkor fogja megtudni, mi Róma valódi célja, amikor már túl késő kimenekülni a hálójából. Róma csendben nő hatalommá. A tanítása érezteti a befolyását a törvényhozói termekben, az egyházakban és az emberek szívében.”
Ki gondolta volna ezt százötven évvel ezelőtt? Ki gondolta volna ezt száz évvel ezelőtt? Hogy amit olvashatunk „A nagy küzdelem” című könyvben, az megtörténik! Ki gondolta volna száz évvel ezelőtt, miszerint ezek a sorok, amikről most itt olvastunk, hogy törvénykezés Amerikában?… Meg hogy Róma?… Egy protestáns államban? Amely büszke a protestantizmusára?
Mit ír erről Ellen White? Megpróbálja Amerika felhasználni a pápát!
Most fordítsd le! A saját hatalmának erősítésére, és nem veszi észre, hogy miközben úgy gondolja, megvezeti Rómát, a valódi hatalom Róma kezébe csúszik át. Szóval, hogy ki hódította meg Amerikát? Amerika örülhet azért, mert ott volt a pápa, vagy a pápa örülhet azért, mert meghívták Amerikába? Ez érdekes kérdés. Megpróbálták befogni őt a vitorlába. Csakhogy a Vatikán sokkal, de sokkal bölcsebb, mint a kongresszusi tanácsadók sokasága!
Isten Igéjében a következőt olvashatjuk, és visszatérek az eredeti gondolathoz. Hiszünk abban, hogy egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet? Amire jól tesszük, ha figyelünk. Olyan nép tagjai vagyunk-e, amelyet Isten különleges szolgálatra hívott el? Nem arra, hogy rémisztgessük az embereket. Hanem, ahogyan Richard Wore megfogalmazta, „Hiszek abban, hogy a mai spiritualitás lényege a tisztán látás.” A tisztán látás, mert ez a legnehezebb. És ehhez belső elcsendesedés kell. Isten arra hívta el az adventi népet, hogy erre a belső elcsendesedésre eljusson, és tisztán lásson! Lássa meg azokat az eseményeket és dolgokat, amelyek azok mögött vannak, amelyeket pusztán az érzékszerveinkkel látunk, tapintunk vagy érzékelünk.
Richard Wore a következőt mondta. „Ha megengedjük, hogy Isten szeretettjei legyünk, akkor Isten szeretettjei vagyunk! Ha megengedjük, hogy kiválasztottak legyünk, akkor kiválasztottak vagyunk. Ha megengedjük, hogy áldottak legyünk, áldottak vagyunk!”
Ma olyan nehéz elfogadni, hogy elfogadnak bennünket, különösen, hogy Isten elfogad bennünket. Bizony, alázat kell ahhoz, hogy átadjuk magunkat ennek; és még nagyobb alázat ahhoz, hogy állhatatosan higgyünk ebben! Isten szeretete állandó és visszavonhatatlan! A mi részünk csak annyi ebben, hogy nyitottak legyünk erre. Hagyjuk, hogy átalakítson bennünket! Hagyjuk, hogy tisztán látást adjon nekünk az Ő Lelke ereje által!
Imádkozzunk!
Mennyei jó Atyánk, szerető Istenünk! Köszönjük neked, hogy ezekben a különleges napokban élhettünk. Egészen biztos, hogy nagyon sok ember szeretett volna abban a korszakban élni, amelyben mi élünk. Amikor olyan sok minden változik, és szinte az egyik napról a másikra látjuk azt, hogy az egész világ rendszere változik, régi dolgok új értelmet nyernek, azután olyan dolgok, amikről azt hittük, hogy tartósak lesznek, azok eltűnnek az egyik pillanatról a másikra. Változó világban élünk. Olyan világban, Urunk, amelyben a hitünk szerint nagyon közel van Jézus eljövetele. Hiszünk abban, Urunk, hogy mi vagyunk annak a keresztény generációnak a tagjai, akik megláthatja Jézus eljövetelét! Szeretnénk ehhez a keresztény generációhoz tartozni! Imádkozunk azért, Atyánk, add, hogy a jelenben tudjunk élni! Ne a múltban, ne a jövőben, hanem a jelenben. Mert ez a kereszténység lényege! A jelen vallásának lenni. A jelen életet élni.
Adj nekünk, jó Istenünk, tisztán látást! Tisztán látást önmagunkkal kapcsolatban, veled kapcsolatban, ezzel a világgal kapcsolatban. Arra kérünk téged, jó Istenünk, hogy amikor ebben a rendkívüli időszakban mi elkötelezzük magunkat arra, hogy kövessünk téged! Add, hogy megtapasztaljuk a te Lelked vezetését! Kérünk téged arra, hogy áldd meg a te népedet! Add, hogy soha ne veszítsük el a prófétai látásunkat! Hogy alázatosak tudjunk lenni ezzel kapcsolatban! Kérünk így, maradj velünk, vezesd a mi gondolatunkat, és adj nekünk tisztán látást!
Ámen!