Bob Dylan, Bill Gates, Immanuel Kant, Mark Zuckerberg.
Nem is gondolnánk, de ezek az emberek hasonlítanak egymásra, nemcsak a sikerben, hanem abban is, hogy mindannyian introvertált személyiségek. Sikerük titka abban áll, amire az introvertált kommunikátor, Sylvia Löhken hívja fel a figyelmet nemrégiben megjelent A csend ereje című könyvében: hűek maradtak önmagukhoz. 
A mai kor embere nemcsak abban van kiszolgáltatva a médiának, hogy mi a legtrendibb divat vagy mi az az akció, amiről semmiképpen sem szabad lemaradnia, hanem abban is, milyen embernek kellene lennie. Ráadásul az utóbbi évek könyvkínálata ontja magából az önsegítő remekműveket, amik az egyébként is hangos emberek számára próbálnak segítséget nyújtani abban, hogyan győzzék meg a környezetüket tehetségükről. Világunkban, ahol az extrovertált személyek kommunikációja számít kívánatosnak és „normálisnak”, a csendes emberek háttérbe szorulnak mindazzal együtt, amit tudnak és nyújthatnának. Sylvia Löhken könyvében a probléma eredetétől indul el, majd belülről kifelé haladva boncolgatja az introverzió tulajdonságait.
Honnan ered a probléma?
(Az extrovertált) Sigmund Freud és (az introvertált) Carl Gustav Jung együtt folytatták kutatásaikat.
A modern pszichoanalízis alapjaként Freud a szexualitást jelöli meg a tudatalatti fő hajtóerejének, Jung viszont ellenkezve kollégájával más tartalmaknak is teret engedett. Az eltérő elméleti alapfeltételezések nagyban befolyásolták kapcsolatukat és közös munkájuk eredményeit, ezért úgy döntöttek, inkább különválnak. A konfliktus a későbbiekben visszaköszönt, amikor Jung introverzióról és extroverzióról szóló kutatását Freud nárcizmusról szóló műveiben jellemzi. Ugyanis Freud az introverziót negatívnak állítja be, míg az extroverziót egészségesnek és pozitívnak ítéli – világít rá Marti Olsen Laney 2002-ben megjelent könyvében. Ennek ismertetése után teszi fel Sylvia is a kérdést: „Lehetséges, hogy az introverzióval kapcsolatos negatív megítélés, amely még napjainkban is felfedezhető, egy extrovertált tudósnak az introvertált kollégájával való összeveszéséből volna eredeztethető?” Annyi azonban biztos, hogy most, száz évvel később is ugyanezzel a vélekedéssel találkozunk digitális világunkban.
Extroverzió vagy introverzió?
Sylvia szerint azt, hogy kik vagyunk, mit tudunk és mire van szükségünk, legalább négy tényező befolyásolja: a személyiségünk, a szituációink, a kultúránk és az életkorunk. Az ember vagy extro- vagy introverzióra irányuló hajlammal születik, amihez párosulnak bizonyos személyiségjegyek és szükségletek, amik meghatározzák az egyént. Ezt már gyermekkorban észre lehet venni.
Téves elképzelés azonban, hogy e két fogalom egymás ellentéte lenne, hiszen minden ember rendelkezik introvertált és extrovertált tulajdonságokkal egyaránt. A legtöbb ember a képzeletbeli mérőskáláján valahol a mérsékelt középső részen helyezkedik el, csupán az irányultsága eltérő. A skála minden pontja egészségesnek számít, de ha valaki nagyon a szélsőségeken mozog, akadhatnak problémái. Ugyanakkor nagy befolyással bír a szituációs alkalmazkodóképességünk is, amivel képesek vagyunk az adott helyzetben megváltoztatni gondolkodásunkat, cselekvésünket – ez intelligencia és fegyelem kérdése.
Az sem mindegy, hogy milyen kultúrába születik az ember. Ugyanis, míg az Egyesült Államokban szinte kínosnak számít, ha valaki nem tud szünetek nélkül fenntartani egy beszélgetést, Japánban az együtt hallgatás természetes része az ismerősök közötti beszélgetésnek. Az életkor változásával azonban – bármilyen irányultság is jellemezte – a fiatal egyre inkább a skála közepe felé tolódik el.
Már Jung is vizsgálta az introverzió és az extroverzió közötti különbséget.
Az extro- és introverzióval kapcsolatban egy kulcskérdés adódik: honnan származik az energiánk? Hogyan viselkedik az ember stresszhelyzetben, és hogyan töltődik fel, ha kimerült? Az emberek egy része abból merít energiát, hogy másokkal beszélget (extroverzió), másik része pedig akkor tud feltöltődni, ha egyedül van, minél inger-mentesebb környezetben, minél kevesebb szót vesztegetve (introverzió).
Egyik feltöltődési típus sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csupán rámutat arra, hogy milyen beállítottságúak vagyunk. A kutató szerint minél inkább tisztában vagyunk azzal, mire van szükségünk, annál inkább képesek leszünk a jellemünknek megfelelő módon élni, és azt tenni, ami fontos a számunkra. Ez a feltöltődési különbség valószínűleg abból ered, hogy az intro-agy és az extro-agy eltérően dolgozza fel az ingereket, így például az előbbit csak zavarja, ha tanulás közben zenét hallgat, mert elvonja a figyelmét, az utóbbira viszont éppen pozitív hatással van.
Gyakori probléma az is, hogy összekeverik a félénkség fogalmát az introverzióval, pedig a félénk ember legfőbb jellemzője a szociális kapcsolatok miatti szorongás, ami mindkét típusra jellemző lehet. Az sem mellékes, hogy az introvertáltak nem „eleve” csendesebbek, mert a visszavonulási igény önmagában véve egyáltalán nem antiszociális. A csendes emberek szeretnék minél pontosabban érteni azt, ami körülöttük történik, ezért dolgozzák fel intenzíven az őket ért benyomásokat, s igyekeznek beleélni magukat a másik ember helyzetébe.
Az introvertált emberek erősségei
A csendes emberek általában nincsenek tisztában erősségeikkel. Agyi pályáik és vegetatív idegrendszerük elsősorban a koncentrációra, a tanulásra, az önreflexióra és az emlékezésre van kihegyezve,
szemben extrovertált társaikkal, akik az aktív cselekvésre és a külvilágból érkező stimulációkra összpontosítanak.
Sylvia Löhken tapasztalatain alapuló kutatásai által tíz olyan tulajdonságot fedezett fel, amivel az introvertált személyek különösen nagy arányban rendelkeznek. Ilyen például a mélység. Mivel a csendes emberek mindig gondolkoznak – önmagukról, másokról, dolgok értelméről, jelentőségéről, arról, ami van és aminek kellene lennie –, így általában azok az információk, amiket másokkal megosztanak, mélységgel bírnak: lényegesek, jelentősek és minőségiek.
Erősségük inkább abban jelenik meg, hogy kevesebb emberrel folytatnak valódi beszélgetéseket, mintsem sok emberrel felszínesen. Bökkenőt jelent viszont az, hogy a mélységhez idő kell, így a mély ember a gyors kommunikációban lassúnak tűnhet, ami miatt tévesen passzívnak vélhetik, hisz a homlok mögötti intenzív agyi aktivitás nem látható.
Hasonló pozitív tulajdonság a koncentrációra való képesség is. Az extrovertált emberekhez képest hosszú ideig képes figyelmesen foglalkozni egy dologgal, és kevesebb külső megerősítésre, érzéki benyomásra van szüksége ahhoz, hogy munkáját végezze. Ezáltal jobban és könnyebben teszi azt, amit kell, mint akinek a figyelmét könnyedén el lehet terelni. Előnyös tulajdonság még a nyugalom is, ami az extrovertáltak számára is rendkívül értékes, őket is ösztönzi az önmagukra való odafigyelésre, cselekvés előtti gondolkodásra.
Szintén pozitív attitűd az odafigyelés, ami talán a leginkább alábecsült képesség. Pedig a kutató szerint az extrovertált kommunikációban sokszor észrevehető, hogy a párbeszéd tulajdonképpen monológok sorozata. Amíg az egyik mondja a magáét, a másik már azon gondolkozik, mit válaszol, ahelyett, hogy odafigyelne a partnerére. Azok az introvertáltak, akik rendelkeznek az odafigyelés képességével, ilyen helyzetekben felveszik az információkat, megértik, majd a válaszukban kiértékelik. Ehhez hasonló az empátia is, hiszen képes ráhangolódni partnerére intuitív képességei segítségével: hamar megérti, hogyan „működik” a partnere, és ebből le tudja vezetni, mi fontos a számára.
Sylvia Löhken könyvében hangsúlyozza: az introvertáltság nem fogyatékosság, hanem adottság.
Az introvertált emberek akadályai
Az akadályok leküzdhetők, és ahogy mondani szokás, az már fél siker, ha valaki felismeri a problémáját. Ezért a csendes embereknek jól kell ismerniük saját gyenge pontjaikat, mert azok különleges igényekről árulkodnak. A tíz akadályozó tényező között szerepel például a félelem mint erős impulzus, ami megakadályozhatja, hogy számukra fontos dolgot tegyenek. Hasonló ehhez a menekülés, a dolgok halogatására való hajlam. Gyakori problémát okoz az introvertált személyeknek az észközpontúság is, a gondolkodás árnyoldala, amikor az ész elhanyagolja vagy blokkolja az érzéseket. Negatív következményekkel járhat, ha valaki az emocionális tényezőket nem veszi figyelembe.
A mi társadalmunkban talán a legnegatívabb akadály a környezeti hatások nyomán történő önmegtagadás. A csendes ember ugyanis vagy elnyomja, vagy negatívan értékeli saját különleges szükségleteit vagy tulajdonságait. Ez különösen akkor igaz, ha a közeg, amiben él, többségében extrovertált. Egy csendes ember, aki introverziójában a környezettől való eltérést észlel, szociális elidegenedést vagy önelidegenedést kockáztat. Az önelfogadás pedig az élet minden területén a siker alapja, így érdemes lehet a környezetünkben élő introvertált embereknek kommunikációban is visszajelzést adni az elfogadásunkról, akkor és úgy, amikor és ahogy ez szükséges.
Mivel az intro- és extroverzió az emberi élet minden területén megjelenik, családban, barátok körében, párkapcsolatban, érdemes tisztában lenni vele, mi a kulcsa a sikeres kapcsolatoknak. Sylvia Löhken könyvében gyakorlati tanácsokkal, stratégiákkal szolgál a gyereknevelés, párkapcsolat, munkahelyi kapcsolatok, karrierépítés területén is.
Talán minden terület alapjaként a legfontosabb pillér, hogy megismerjük és tiszteljük a saját szükségleteinket és mások igényeit is, ezt figyelembe véve a kommunikációban és az együttélésben egyaránt. Célzottan kell ügyelni arra, hogy a környezetünk minden tagja érvényesíthesse szükségleteit és temperamentumát. Ez nemcsak kompromisszumkészséget és tapintatot követel, de erősíti az egymás iránti megértést is. Erre pedig egészen nagy szükség van ma, a személytelen kommunikációs lehetőségeket előtérbe helyező világban.
Kollár Leila 2017. 01.13. (XXI/02)
http://www.hetek.hu/hatter/201701/a_csendes_emberek_ereje