A címképen Nagy Konstantin emlékérme, amit a 321-ben kiadott „vasárnap-törvény” emlékére veretett. A saját arcmása mögött a Legyőzhetetlen Nap – Sol invictus- képe látható.
Körülbelül mintegy 1700 éves téma a heti pihenőnap kijelölése, amit törvényerőre egy római császár rendelete által kellett tudomásul venni 321 Március 07-én. Az első három évszázad végén, az addig itt-ott elszigetelten megtörtént keresztényüldözések (például Néró-féle üldözés Rómában) vége felé, egy minden addigit meghaladó erejű és az egész római birodalomban érvényes, látszólag megsemmisítő hatású üldözés ért véget 313-ban az un. „Mediolanumi” (Milánói) türelmi rendelettel.
I. sz. 313-ban egycsapásra – vallási – béke költözött a birodalomba. Ezek után – amikor a vetekedő társ-császári zavar véget ért,- Nagy Konstantin rendelettel tett pontot a különböző vallási frakciók közti vetélkedésekre. 321-ben adta ki az un. „Vasárnap törvényt”. Nem sokkal ez után pedig már (Nicea 325-ben) egy nagy zsinaton elnökölt és tett rendet. Nem kellett sok idő, és zsinati határozat erősítette meg a pogány császár által kiagyalt – eredetileg a pogány Mithrász – ünnep vallási köntösbe bújtatott hitelét.
Ami ma már egy megkövesedett állapotot láttat a vallásos(nak mondott) tömegekkel az, hogy ami akkor (321-ben) államilag támogatott „ünnepnap” volt, ma már ugyancsak – bár nem direktben kimondva, de – államilag kijelölt (alkotmányba is foglalt) tétellé vált. Hol húzódik az a határ, amikor „inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint embereknek?” (Dénes O. kommentje)
https://www.youtube.com/watch?v=etmg2NRLRTU