Folytatjuk tovább a Jelenések könyvének a megismerését. Mindenkit köszöntök a Bibliai látomások című sorozatunk 14. előadásán, amelynek a témája Jelenések könyve 12. fejezetének az a látomása, amely az egész bibliai látomásirodalmat befejezi.
Ez a Bibliának a legutolsó látomása.
Hogy egy kicsit az arányokat jelezzem, hogy milyen hatalmas időtávot fog át ez a látomás, csak a Jelenések könyvének az előző három látomását jeleztem
a hét levélről,
a hét pecsétről és
a hét trombitaszóról szóló látomást, ami Jézus Krisztus földi szolgálata utáni eseményeket vetíti előre látomás formájában egészen a második eljövetelig, a kérdőjel azért van, mert a napját és az óráját nem tudjuk.
Jóllehet az idők jeleiből pontosan tudjuk, hogy valahol itt járunk a történelemben. Tehát azért, mert a napot és az órát nem tudjuk, azért az nem azt jelenti, hogy a történelemben egyáltalán nem tudjuk, hogy hol járunk. A nap és az óra nagyon rövid időköz az egész történelemhez képest.
A Jelenések könyve utolsó nagy látomása, ami a 12. fejezettől bontakozik ki, visszavezet bennünket a földünk megteremtése előtti időszakba. Utána az egész ószövetségi egyház történetét két mondatban összefoglalja, középpontba állítja Krisztus földre jövetelét és szolgálatát, és utána folytatja tovább az ún. napba öltözött asszonnyal jelképezett egyház, a látható egyház történelmének a bemutatását.
Ez a napba öltözött asszony magába foglalja mind az ószövetségi, az Izrael egyházát, mind az újszövetségi egyházat. Ilyen szempontból nézve 3500 éves történelmet foglal össze a napba öltözött asszonynak a látomása. És olyan szempontból, hogy ebben a látomásban a napba öltözött asszony mellett van még egy főszereplő.
Ez a sárkány, vagy óriáskígyó mindig Sátán képe a Bibliában. Nos hát azért mondom, hogy a földünk megteremtése előtti időre is visszautal ez a látomás, mert az egész sátáni, mennyei lázadást is a Jelenések könyve 12. fejezet 6. versétől a 12. verséig olvashatjuk a legrészletesebben az ószövetségi próféták, Ezékiel 28. fejezete és Ézsaiás 14. fejezete mellett.
Tehát időileg ez a látomás több mint 6000 éves. 6000 év időközt fog át, és azon belül is a napba öltözött asszony történetét viszonylag részletesen tárgyalja, ez 3500 évet fog át. Tehát azért mondom, hogy ez a Bibliának az utolsó látomása, az egész Bibliát összefoglaló nagy látomás, tulajdonképpen a Biblia ezzel fejeződik be.
Mert ez a látomássorozat, ahogy elindul a 12. fejezettől a 19. fejezetben majd látni fogjuk, hogy ott végződik, hogy akkor láttam a megnyílt eget – mondja János apostol – láttam a megnyílt eget. És ahogy az ég megnyílt, Jézus Krisztus jön mennyei seregekkel, felmentő seregekkel, hogy a földön a föld pusztítóinak kezéből kivegye a föld irányítását, és magához vegye azokat, akik valóban élni szeretnének, akik az ő követői, akik igaz emberekké váltak. Olyan hatalmas és monumentális ez a látomás, hogy szinte leírhatatlan, sokan próbálták ezt lefesteni középkori gobelinektől kezdve a reformáció korának színes metszeteiig a Jelenések könyve 12. fejezete az egyik legvonzóbb témája volt az apokalipszisnek.
Nagyon sokan készítettek erről ábrázolást, Johann Sebastian Bach a 12. fejezetnek a 12. versére írta az egyik gyönyörű kantátáját „Most lett meg az üdvösség és az erő” címmel, ami ennek a fejezetnek eszmeileg egyik központi része. Tehát próbálták ezt színekkel, festményekkel, zenével kifejezni. Azt gondolom, hogy a legteljesebb képet az kapja róla, aki sokszor elolvassa, és engedi magát a hatása alá kerülni. Nem szeretném az egész látomást egyvégtében mind a 18 verset felolvasni. Így lenne méltó tudom, de mégis a három szerkezeti rész alapján fogom átvenni.
A látomásnak az első szerkezeti része az első hat vers, a 12. fejezet első hat verse.
A második szerkezeti rész a 7. verstől a 12. versig tart. És ahol a 6. vers abbahagyta, majd látjuk szövegszerűen, ott folytatódik a 13. vers a 18. versig.
És majd a 13. fejezet 11. versében van a közvetlen folytatás az ún. Amerikáról vagy Egyesült Államokról szóló prófécia átkötési pontja a 12. fejezet után a 13. fejezet 11. verse.
Tehát ilyen szempontból a történelemnek a végső időszakáról tér át a prófécia a mi korunkat fogja bemutatni, és a mi korunknak a vezető politikai hatalmát. A 13. fejezet első tíz verse viszont egy régi vallási hatalmat ábrázol, amely a végső időszakban újra felélénkül, és a világ legerősebb politikai hatalma természetszerűleg kéri a segítségét, a támaszát a világ legrégibb és legerősebb vallási hatalmának, minthogy a legerősebb vallási hatalomnak mindig erőteljes politikai segítségnyújtásra van szüksége. Ha ábrázolni szeretném, akkor úgy ábrázolnám, hogy a 12. fejezet az egy nagy ívű látomás, amely, ahogy említettem legalább 3500, de tulajdonképpen több mint 6000 évet foglal össze.
És utána a 13. fejezet visszatekint Dániel könyve 7. fejezetére a világ legősibb és a végső időszakban leghatalmasabb vallási hatalmát újra rögzíti, és újra reflektorfénybe állítja. Ez a 13. fejezet első tíz verse. A 13. fejezet 11-18. versei a legerősebb politikai hatalmat foglalják össze. Tehát itt lesz a 11. verstől a folytatása a 12. fejezetnek. És utána a 14. fejezet szólaltatja meg a végső nagy evangélium-hirdetést. Itt teljesedik be Jézusnak a Máté 24:14 versében kimondott szava, hogy a nélkül nem fejeződik be a történelem, hogy az Isten országának az evangéliuma világosan ne hirdettetnék a földkerekségnek.
Tudniillik a világ legerősebb egyházi és politikai hatalma lényegileg alternatívát nem kínál az emberiségnek, csak kényszert. És ez ellen a kényszer ellen nyilatkozik meg az, amit Isten küld a végső nagy evangélium-hirdetéssel. Közben a 17. és 18. vers a vallások és a politikai erők egyesülését mutatja be.
Ezt a két részt kinagyítjuk. Ha már a mi korunk ilyen nevet adott neki, hogy globalizáció és ökumenizmus, én is így hirdettem meg az utolsó két előadást. És a leges legutolsó előadás pedig a végkifejletnek, tehát már csak ennek a résznek a tüzetes magyarázata lesz. A mait leszámítva még három előadást szánunk ennek a hatalmas látomásnak az áttekintésére. Megjegyzem különben, hogy a 13. fejezet 18. versében hangzik el a híres 666-ra vonatkozó utalás.
Andreas Helwig nyelvész és irodalomtörténész 1612-ben kiadott könyve, amely a 666-nak mind a mai napig a legtisztább és legvilágosabb magyarázata. 
Sajnos erről nem nagyon tudtunk, mert hiszen nem lehetett a kezünkben, pedig 1612 azért már igen csak a hátunk mögött van. Remélem, hogy majd sokan elolvasva láthatják ezeket a prófécia magyarázatokat, a protestantizmus korától, amikor foglalkoztak prófécia és látomás magyarázattal, nagyon világosan megértették a jelképeket. Sőt, a számokat is azonosították.
Nézzük most a 12. fejezet első hat versét, amelynek már a kezdete is monumentális:
És láttatott nagy jel az égben:
Amikor János apostol kapta ezt a látomássorozatot, már háta mögött volt három olyan látomássorozat, mint a hét levél, a hét pecsét elképesztő feltörése, a hét trombitaszó megszólalása. Azok is óriási látomások, illetve sorozatok voltak. De maga János apostol is megrendült, hogy Isten, vagyis Jézus Krisztus egész pontosan mit mutatott meg neki. Így kezdi, hogy
láttatott nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba volt felöltözve, és lábai alatt volt a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona. Aki terhes volt, és akarván szülni, kiáltott, és kínlódott a szülésben. Láttatott más jel is az égben, és íme, volt egy nagy veres sárkány, akinek hét feje volt és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona. És a farka utána vonszolta az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat; és állt az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye. És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez. Az asszony pedig elfutott a pusztába, ahol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszáz hatvan napig.
Ez a látomásnak az első harmada. Tehát mit látott János apostol? Egy napba öltözött asszonyt. Minek a jelképe a Bibliában az asszony? Említettem Önöknek, hogy a látomásokban nagyon sok a jelkép, a Jelenések könyve tele van jelképekkel. A Bibliának egyik legszélesebb körben használt jelképe az asszony jelkép, méghozzá kettős értelemben már Ézsaiás, Jeremiás, Hóseás próféták könyveitől.
Tehát az asszony mindig az egyház jelképe a Bibliában.
A vőlegény Krisztus jelképe, a hajadon vagy tiszta szűz vagy tiszta asszony, a Krisztushoz ragaszkodó egyház jelképe. Pl. a napba öltözött asszony, már maga a megjelenése is egy ragyogó fényesség, hogy a fején van a 12 csillagból való korona, a lábai alatt a holdsarló, és körbe-körbe veszi a nap. Ez mindig a Krisztushoz ragaszkodó, tiszta, és látható egyház jelképe.
A Biblia szerint van láthatatlan egyház is. Az egyáltalán nem bibliai tanítás, hogy csak az egyházon belül vannak rendes emberek vagy igaz emberek. Nagyon sok igaz ember van a lelkiismerete szerint is a világban, az Isten egyháza nagyon széleskörű, de van a láthatatlan egyház mellett mindig egy látható egyház is.
A tiszta asszony ennek a jelképe. A 17. fejezetben látunk egy másik asszonyt is, egy parázna asszonyt. A parázna asszony egy nagy fenevadon ül, a fenevad pedig a nagy vizeken fekszik.
A parázna asszony a Bibliában mi
ndig a hitehagyó egyháznak a jelképe.
Amelyik csak látszatra ragaszkodik Krisztushoz, vagy mondja, vagy használja a krisztusi elnevezést, de a valóság az, hogy megcsalja Krisztust, hűtlen Krisztushoz. A Biblia a hűtlenséget általában más eszmékkel vagy politikai indíttatásokkal való szövetségkötésre érti. Tehát a tiszta asszony az, aki úgy hű Krisztushoz, hogy tisztán hirdeti Krisztus evangéliumát, a parázna asszony pedig úgy hűtlen Krisztushoz, hogy vagy más egyházakból vesz át tanításokat, vagy politikai erőkkel köt szövetséget azért, hogy neki is pénze és hatalma legyen.
Ezek nagyon egyszerű jelképek, tulajdonképpen nagyon egyszerű ezeket megérteni, persze a mi hétköznapi életünk eléggé arról szól, hogy az emberek próbálják elmosni a határokat az igaz és a hamis között, a tiszta és a tisztátalan között. De hát Jelenések könyvétől megszoktuk, hogy az metsző élességgel mutat rá arra, hogy a történelemben mindig volt tiszta egyház, de sajnos mindig van tisztátalan egyház, sőt tisztátalan egyházak szövetségéről beszél a 17. fejezet. Ahol van egy nagy prostituált, egy nagy parázna, és mellette vannak parázna lányok.
Egy egész bordélyházat jelenít meg, ahol van a madám, és vannak a fizetett prostituáltak. Így jellemzi a 17. fejezet a végső történelmi idők keresztény egyházainak a helyzetét. Itt azonban ebben a látomásban most egyelőre csak a tiszta egyházról van szó.
Mit nevezhetünk tiszta egyháznak?
Hol található meg a tiszta egyház? Nagyon érdekesek a jelképek: Napba öltözött, csillag van a fején, holdsarló a lába alatt, azt mondja a 2. versben, hogy terhes volt, és akarván szülni kiáltott és kínlódott a szülésben.
Nagyon fontos vers. Mert ez a látható egyházon belül még kijelöl egy csoportot, hogy az Isten szemében kik a tiszták a látható egyházon belül is. Azok, akik mindig élő kapcsolatban vannak azzal a valakivel, akit az Isten, mint legnagyobb ajándékot ígért meg az emberiségnek. Azok, akik kínlódnak és kiáltanak a szülésben. Azok az emberek, akik valóban komolyan foglalkoznak az életükkel, akik szembefordulnak a rossz oldalaikkal, be akarják fogadni Krisztust, akik más emberekké akarnak válni, akik valóban várták Krisztust és várják is Krisztust.
Tehát vigyázat! Azért, mert Izrael népe volt a látható egyház, ez nem annyit jelent, hogy az Izrael népe között mindenki igaz volt, vagy igaz lett volna. Ez távolról sincs így. Ez a látomás világosan közli, hogy a látható egyházon belül az Isten azokra az emberekre tekintett úgy, mint igaz, hívő emberekre, akik küzdelmes életet folytattak, kiáltottak és kínlódtak. Az Ószövetségnek nagyon elterjedt szólás formája ez, pl. Ezékiel könyve 9. fejezetében is azt olvassuk, hogy az Isten szemében is azok voltak igaz emberek, akik nyögtek és sóhajtoztak a világban található utálatosságok miatt.
Sofóniás könyvében is azt olvassuk, hogy ugyan az Izrael népe egy látható egyház volt, de akik a saját seprűjükön hevernek, azok az Isten szemében nem igazak. Az Isten szemében úgy nem lehet igaz valaki, hogy egy egyházhoz tartozik, és csupán azért, mert egy egyházhoz tartozik, már igaznak kell lennie az Isten szemében.
Ugye, ezt nem gondoljuk komolyan, hogy ez így lenne. Hanem azok, akik komolyan veszik az élet küzdelmeit, komolyan veszik Krisztus követését, komolyan veszik a hitet, akik várják Krisztust. Tehát két vers, és mi mindent elmond. Van nyilván láthatatlan egyház, van egy látható egyház is, és a látható egyházon belül, tulajdonképpen ez a napba öltözött asszony azokat jelképezi, akik a látható egyházon belül komolyan veszik a hitet, komolyan veszik az istenfélelmet, komolyan veszik a Megváltónak a követését.
Ezek után a 3. vers a másik főszereplőről beszél, a nagy veres vagy vörös sárkányról, akinek hét feje volt és tíz szarva, és a fejében hét korona. És azt látta János apostol, hogy az ég csillagainak a harmadrészét maga után vonzotta.
A sárkány vagy szó szerint óriáskígyó mindig Sátánnak a jelképe. Mióta az embert kígyó formájában kísértette meg, a rossznak a jelképe, ennek a személynek a jelképe mindig a kígyó vagy az óriáskígyó.
Vajon mit jelképez az ég csillagainak a harmadrésze, amelyeket maga után vonzott vagy sodort?
A Biblia itt mondja ki egyedül ezen a helyén, hogy Sátán a mennyei lázadása során, az angyalok harmadrészét maga után tudta csábítani, egy tekintélyes számát az angyaloknak. A harmadrész is egy bibliai szakkifejezés, ez annyit jelent, hogy tekintélyes szám, de nem a nagyobb rész.
Tehát az angyalok kétharmad része Isten mellett maradt a mennyei lázadás következtében, az egyharmad rész viszont Sátánt követte. Rögtön jelzi itt a látomás, hogy Sátán mit is akart tenni. Ahogy a napba öltözött asszony kínlódik, és meg akarja szülni a fiát, Sátán odaáll elébe, és alig várja azt, hogy fiú szülessen, mert meg akarja enni azt a fiút.
Ez egy brutális kép. Egy szülő asszony, ahogy kínlódik a szülésben, és a sárkány elébe áll, és tulajdonképpen rögtön a csecsemő életére tör.
De azt hiszem, hogy ezzel a brutalizmussal van dolgunk akkor is, amikor olvassuk Jézus Krisztus földre jövetelét, alighogy megszületik Betlehemben. Heródes kiadja azt a gyermekgyilkosságra felszólító parancsot, hogy – helyes fordítás szerint – nem kétévesnél, hanem egyévesnél kisebb gyermek Betlehemben és Betlehem környékén ölessék meg. Tulajdonképpen jelződik, hogy egy kibékíthetetlen küzdelem van a jó és a rossz erői között.
A tiszta asszony gyermeke és Sátán között egy késhegyig menő küzdelem van. Amikor a földre jön a Megváltó, Sátán a földre jövetele pillanatától fogva az életére tör. Ezt ismerjük Máté evangéliuma 2. fejezetéből, hogy ez hogyan is történt. Ott van benne a Napkeleti bölcsek története, a Betlehemi gyermekgyilkosságok, azt hiszem, sok kommentárt nem kell mondanom, itt nagyon rövid az összefoglalás, hiszen a Biblia 66. könyvénél vagyunk, így részletekbe már fölösleges belemenni a látomásnak.
Nagyon érdekes az 5. vers, hogy ahogy megszületik a gyermek, csak ennyit mond Krisztus egész földi életéről, hogy szült fiúmagzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet. Jézus a világra jön, és Jézus meghal, feltámad, győz, és a mennybe megy. Az abszolút két végpontot fogja csak meg. Semmit nem foglalkozik Jézus életével, de tulajdonképp minek? Már túl vagyunk a négy evangéliumon, túl vagyunk az apostoli leveleken, itt ettől a látomástól nem is várjuk azt, hogy a maga rövidségében valami különös mélységet mondjon Jézus életéről, csak a két végpont. Megszületik, beteljesíti a hivatását, és a mennybe megy.
Ragadtatik Istenhez, az ő királyi székéhez.
Mert ennek a látomásnak nem az a szempontja, hogy Jézus földi szolgálatáról beszéljen, ne felejtsük el, hogy a látomás két főszereplője most nem Krisztus, hanem Krisztus egyháza és a sárkány küzdelme.
Tehát még egyszer mondom: ennek a látomás két főszereplője Krisztus egyházának és a sárkánynak a küzdelme, ami természetesen nem csak az Ószövetségben meg Jézus életében bontakozott ki és erősödött meg, hanem ahogy látni fogjuk majd, Krisztus mennybemenetele után még hevesebb lesz a harc. Mert még nagyobb a tét. Jézus, amikor a mennybe megy, kijelenti, hogy nékem adatott minden hatalom mennyen és földön, de ő hozzá akarja segíteni a többi embert is a történelemben, hogy ők is ugyanúgy győzzenek, mint ahogy ő győzött a Golgotán.
A küzdelem a golgotai küzdelem után nem kevesebb, hanem nagyobb lesz, mert most az a tét, hogy Jézus győzhetett, de Jézus egy. Jézus követői, mi emberek, mi legyőzhetjük a gonoszt? A mi életünkben beteljesedhet az, amit Pál úgy mond a Római levél 16. fejezet 20. versében – nagyon fontos vers, Róma 16:20 – hogy a békességnek Istene legyőzi vagy széttapossa Sátánt a ti lábaitok alatt hamar.
Pedig ez a nagy kérdés, hogy Jézus győzött, soha nem tett rosszat, ez a győzelem, mert a Golgota nem vereség, hanem győzelem. És láttuk már a második látomássorozatban, hogy Jézusnak lesznek követői a történelemben a hét pecsét látomásban, akik nem sajnálják az életüket és ugyanolyan győzelemre törekszenek, és Sátán ugyanúgy fog tenni velük, mint Krisztussal. Ahogy Krisztusnak is kioltotta az életét, az ő életüket is ki akarja oltani, és ez az egész történelemben így fog folyni. De a nagy kép most az, hogy vajon van-e az egyház számára győzelem.
Lesz-e győzelmes egyház?
És ezért folytatódik tovább a látomás, és miután Jézus a mennybe megy, ezért a látomás csak nagyon röviden foglalkozik Jézus Krisztussal, mert nem ez a célja, nem ez a szempontja.
Kit követ tovább? Követi tovább az asszonyt, akit Sátán, vagyis a sárkány üldöz. Így folytatódik a 6. vers:
Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszáz hatvan napig.
1260 napig.Ez egy óriási nagy történelmi időszak, mert az 1260 nap, a bibliai nap-év, a nap egyenlő év prófétikus elve szerint az 1260 nap 1260 évvel egyenlő. Ez 13 évszázad pusztai időszakot jövendöl meg.
Mi az, hogy puszta a Bibliában? Nagyon egyszerű jelkép. A puszta, vagy sivatag a nem lakott hely, az emberi társadalom peremvidékén levő helyek. Így jövendöli meg a Szentírás, hogy Krisztus igazi közössége, a napba öltözött asszony egy óriási nagy történelmi időszak során tulajdonképpen a társadalom szélére sodródik, megvetettek lesznek az igazi keresztények. Tehát lényegileg ez az 1260 éves jövendölés, amiről Dániel könyve 7. fejezet 25. versében van szó először.
Ez az egy jövendölés az egész Bibliában hétszer fordul elő háromféle számkombinációban. Még ebben a látomásban fogom rögtön olvasni a második számkombinációt. Az egyik az 1260 nap, a másik a 42 hónap, tehát 42 x 30, az is 1260. És a harmadik számkombináció az egy évig, két évig és fél évig. Ez is 1260, mert egy év meg két év az három év, meg fél az három és fél. És 3,5 x 360 az ugyancsak 1260.
A Bibliában így ez a három számkombináció hétszer ismétlődik. És olyan összefüggésekben és olyan helyzetekben, hogy nem nagyon lehet félreérteni. Ami hétszer benne van a Bibliában és annyira beletagolódik, hogy nem nagyon lehet félreérteni. A középkori időszakot jövendöli, amikor Krisztus igazi egyháza és az igazi keresztények üldözött helyzetbe kerültek. Ezzel záródik tehát a látomásnak ez a része.
A két főszereplő, a tiszta asszony, a napba öltözött asszony és a sárkány.
És eljutunk az első hat vers alapján a történelemnek egy nagyon nagy ívű áttekintéséhez, és itt tulajdonképpen a középkor végéig fut előre ez a látomás.
Itt azonban a látomás megáll. Miért áll meg a látomás?
Ha az ember belegondol, a 13. versben tovább folytatódik a fiú szerepe, de itt megáll. És a 13. vers, hadd olvassam:
Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdte az asszonyt, aki a fiút szülte. De adatott az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába – tehát ugyanúgy a pusztába– az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és félidőig.
A jelenlegi fordítások már nem így fordítják, hogy ideig, időkig, és félidőig, hanem helyesen így, hogy egy évig, két évig és fél évig. Tehát a 13-14. vers visszaköt a 6. vershez, és ahol ott megállt a filmszalag, ott folytatódik tovább.
És újra megismétli ezt a hosszú történelmi időszakot. Na de miért áll meg a 6. versnél a látomásnak a szalagja? És miért ékelődik ide a 7-12. versig tartó részlet? Kedves Hallgatók, ennek nagyon nagy jelentősége van. Mert a Biblia megértése gondolkodást igényel, és ha valaki ezt a hat verset egy kicsit végiggondolja…
Sokféleképp végig lehet gondolni egy problémát, de azt hiszem, hogy az egyik legfőbb gondolat, ami megfogalmazódik bennünk, hogy miért van az egész történelemben egy ilyen késhegyig menő küzdelem a jó és a rossz erői között. Miért ez az ádáz harc?
A gonoszság miért ingerelődik fel úgy, hogy nem bírja el a napba öltözött asszonynak a látványát sem? Miért van ez a teljesen értelmetlen dolog? Mert azt talán még meg lehetne érteni emberi ésszel, hogyha mondjuk, a jó nem szeretné a rosszat.
De hogy a rossz ennyire nem szereti a jót, hát ez észbontó, szoktuk mondani. Erre szokta mondani a hétköznapi ember, hogy még neki áll följebb. Mert ha mondjuk, a jó azt mondja a rosszra, hogy miért ilyen rossz ez az ember vagy ez a csoport, vagy ez stb?
És hogy meg kellene javulni stb. stb. Ezt még értelmes ésszel fel lehetne fogni, de hogy a rossznak mi böki az oldalát, hogy a jónak a látványa is elviselhetetlen. Ez rámutat a rossznak a teljesen irracionális és gonosz voltára. Hogy egyszerűen a rossz az egyeduralomra tör, a rossz nem hagyhat maga mellett mást, mert ha a rossz a jót hagyná, az mindennap eleven vádirat lenne vele szemben. Hogy te miért vagy rossz? Ezért a rossz soha nem békül meg a jóval. Nem arról van szó, hogy a jók túl jók, vagy a jók nem férnek a bőrükbe, itt arról van szó, hogy a sárkánynak, tehát Sátánnak az a jellegzetessége, hogy ő nem akar jó lenni.
Ő nem akarja az életet építeni. Ő rombolni szeretne.
Aki nem rombol, azt gyűlöli és utálja. Azokat még, akik úgy felemás módon egyszer építenek, egyszer rombolnak, azokat meg tudja tartani, és azokat elbírja, de hogy vannak olyan emberek, akik Krisztushoz hasonlóan mindig a jóra törekszenek, ez Sátán előtt elviselhetetlen. Ez Sátánt valami olyan ádáz gyűlöletre sarkallja, ami emberi ésszel felfoghatatlan.
Hát ezért kell a közbeékelésnek most bekövetkezni, hogyha a történelemben ilyen kemény és ádáz a küzdelem, tudod ember, hogy miért van ez? Mert a gonosz az egy személyes lény, Sátán, és ő már a mennyben sem tudta elviselni az Istent. Hát, ha az Istent nem tudta elviselni, akkor az Istenhez ragaszkodó embereket mitől tudná jobban elviselni?
Ezért tér vissza itt a látomás a 7. verstől arra, hogy most a mennyei lázadást kinagyítja, hogy értsük, hogy azért van ez az ádáz küzdelem a történelemben a jó és a gonosz erői között, mert amikor a mennyben létrejött egyáltalán a gonoszság, a rossz, már a mennyben megmutatta azt, hogy ezt másképp nem is lehet. Már a mennyben megnyilatkozott az, hogy ott a mennyben az Isten saját székhelyén is háborút támasztott az Istennel szemben. Ezért folytatódik így a 7. vers:
És lőn az égben viaskodás. Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai. De nem vehettek diadalmat, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettettek. És hallottam nagy szózatot az égben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért és az ő bizonyságtételüknek beszédéért, és az ő életüket nem kímélték mindhalálig. Annak okáért örüljetek egek, és akik lakoztok azokban, jaj, a föld és a tenger lakosainak, mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgy, mint aki tudja, hogy kev
és ideje van.
Tehát ez egy újabb látomás. Az előző, megkezdett látomás, hogy kezdődött? Láttatott nagy jel az égben, hat vers, bemutatja a látomást, és ezen belül most jön egy visszautaló, egy újabb látomás, ami így kezdődik, hogy lőn az égben viaskodás.
Ennek a látomásnak két főszereplője van. A korábbi főszereplője Sátán, és egy újabb főszereplője Mihály. A Mihály név a Bibliában ötször fordul elő.
Nem többször, de nem is kevesebbszer, ötször. Dániel könyvében, Júdás levelében és itt a Jelenések könyvében. Súlyos félreértés tapad ehhez a névhez, hiszen a középkorban, amikor félretették a Bibliát, és elkezdték a Mihály arkangyal kultuszát, azóta is nagyon sok ember azt gondolja, hogy a Mihály az tulajdonképpen egy angyal.
Mint Gábriel, ugyanolyan angyal Mihály.
De ennek a héber szónak lefordítható jelentése van. Mi ká él. Mikáél az magyarra fordítva annyi, „ki olyan, mint Isten?”. Ez tulajdonképpen egy kérdőszó. Ki olyan, mint Isten? A Mikáél szó, ahogy az Emmánuél szó is egyébként mindig Krisztusnak a jelképes elnevezése a Bibliában. Egyébként nem is lehetne angyalokra gondolni, hogyha valaki jobban belegondol a látomásba, mert Isten Sátánnal szemben a mennyben csak egyvalakit küldhetett, hogy fordítsd vissza a lázadása útjáról, és ez a második isteni személy, Jézus volt. Jézus volt az, aki bemutatta azt, hogy Isten, amikor Sátán szembefordult vele, nem vetette el Sátánt. Isten nem a hatalom és az erő pozíciójából akart Sátánnal megmérkőzni, hanem ez a bizonyos viaskodás – különben ezt is félreértették, mert a viaskodáson mindenféle kardot, meg szablyát meg gyilkos szereket adtak Mihály kezébe a középkorban kifejlődő ikonográfiai hagyományban.
Nyilvánvalóan ez a viaskodás nem egy háborús viaskodás volt, hanem egy szellemi, egy lelki, egy erkölcsi küzdelem volt. Jézus Krisztus volt az, vagyis Mihály, tulajdonképpen Jézus Krisztus volt az, aki Sátánt megpróbálta visszatéríteni a lázadás útjáról. De ez a mennyben sem sikerült.
Tehát Isten az Atya Krisztust küldte, hogy fordítsa vissza Sátánt a lázadás útjáról. Ez az a viaskodás, ami Krisztus és az angyalok, a jó angyalok, és Sátán és a harmadrész angyalsereg között lezajlódott már a földünk teremtése előtt.
De Krisztus sem tudta visszafordítani Sátánt. Ezért azután, amikor Isten megteremtette a földünket, és a mi földünkre az első emberpár beengedte a Sátánt, így válaszol ez a közbevetett látomás az előző problémára. Mitől várjuk azt, hogy a földi történelmünk nyugodtabb legyen? Hát a mennyben sem volt nyugalom akkor, amikor Sátán kitartott az igaza mellett. Sátán azt hangoztatta, hogy Isten nem jó. Nem őneki kellene viselni az Isten nevet, aki a szeretet törvénye szerint teremt, megosztja az életet.
Én vagyok az Isten – mondta Sátán, – jobbat tudok kigondolni, mint az Isten. Mindenki éljen önmagának, és nem a szeretet a nagy törvény, az önzés az nagyobb törvény. És a Biblia szerint egy bolygó lakosaival tudta ezt elfogadtatni Sátán, ez a mi bolygónk. Más világok lakosai nem dőltek be ennek a logikának. Más értelmes lények, akiknek a létét egyáltalán nem zárja ki a Biblia a világmindenségben, akkor sem, ha mi most nem tudunk velük kapcsolatba kerülni. Azok nem fogadták el ezt.
Csak az angyali rend oszlott meg, és csak az emberiség volt az, aki beengedte Sátánt a világra. Elmondja a nagyobb mozzanatokat itt ez a közbevetett látomás. Miután Jézus nem tudta visszafordítani Sátánt már a földünk teremtése előtt, Sátánnak le kellett tennie a tisztségét. Miféle tisztségét? Sátán volt az angyalseregek vezetője. Hát a lázadás tartóssá válása után nem lehetett tovább Isten kezében jó angyal. A tisztségéről le kellett mondania.
Utána sajnos beengedte az ember a földre. A földön kifejlesztett egy önző kultúrát. Isten hagyta ezt az önző történelmet 4000 évig. Elküldte Krisztust, és Krisztus Sátánt a saját területén győzte le. Sátánnak az volt a logikája, hogy itt ezen a földön, ahol őt elfogadták, az önzés a világ törvénye, mindenki önző, itt a szeretet szerint nem lehet élni. Itt mindenki éljen önmagának és szorítsa félre a másikat, ez az emberhez méltó élet. Jézus eljött és bemutatta, hogy két lábbal ezen a földön járva, – ahogy szokták ma mondani az emberek,- igen, Jézus két lábbal a földön járt, és bemutatta, hogy csak a szeretet törvénye szerinti élet az emberhez méltó élet.
Soha nem követett el rosszat, ezáltal győzött, a kereszt az ő győzelme volt. De tovább folytatódik a történelem. Miért? Mert Jézus nemcsak önmagának akarja a győzelem babérját megtartani, hanem minden követőjét szeretné részesíteni a győzelemben. Értitek emberek? Megértettétek? Megértitek, hogy ki az Isten? Hogy én miért jöttem erre a világra? És hogy a ti nagy ellenségetek nem a másik ember, nem is magatok, hanem Sátán, aki persze tudja a másik embert is, meg ti magatokat is befolyásolni. De az én erőmmel le tudjátok győzni Sátánt.
És folytatódik tovább a látomás, ahogy a történelem is, de időben nem megy tovább, hanem egy csodálatos közjáték van ebben a második látomásban, a 10. verstől megszólaló nagy szózat. Hogy János apostol látja ezeket a nagy eseményeket leperegni, egyszer csak egy kommentár is fölhangzik, ez a 10. verstől:
És hallottam nagy szózatot az égben, amely azt mondta, most lett meg az üdvösség, és az erő. Most lett meg az üdvösség és az erő. És a mi Istenünknek országa és az ő Krisztusának hatalma, mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, aki vádolja őket nappal és éjjel a mi Istenünk előtt.
Ez a kijelentés, hogy itt a győzelem. Itt az üdvösség és az erő. Ez nyilván Jézus golgotai áldozatára mutat. Azt, hogy Sátán levettetett az égből, azt Jézus két alkalommal is elmondta, pedig Jézus nem ismerte azt, amit Jelenések könyvében majd ez a szózat megszólaltat. Lukács evangéliumában a 10. fejezet 18. versét, ha elolvassuk, és János evangéliumában a 12. fejezet 31. versét, ha elolvassuk, szinte szó szerint ugyanez szólal meg, Jézus azt mondja, hogy Láttam Sátánt, mint villámlást lehullani az égből. Ez a Lukács 10:18. És hogy: Most vettetik ki a világ fejedelme.
Ez a János 12:31. Sátánnak mikor kellett véglegesen távoznia a mennyből? Mert persze a lázadása után sem maradhatott Isten kezében angyal, de bejárása a mennybe még volt, példa rá Jób könyve. Jób könyvében látjuk, hogy Sátán megjelenik a mennyben Isten előtt, és vádolja Jóbot, és vádolja az igaz embereket a rá szokásos vádolással: avagy méltán fél téged Jób? Senki jó nem lehet, csak érdekből jók az emberek. Tiszta, őszinte szeretetből senki nem jó.
Ez Sátánnak az örök vádja. És Jób könyve ezt tisztázza, hogy de igenis vannak emberek, akik nem önzésből jók, vagy nem azért jók, mert gazdagok, nem azért jók, mert egészségesek, azért jók, mert szeretik az Istent, és emberhez méltóan jól viselik magukat, és nem pedig a gonoszság elkövetőjeként. Itt szólal meg tehát ez a Bibliában háromszor olvasható kijelentés, hogy Jézus golgotai áldozat után Sátánnak nincs joga bemenni a mennybe.
Ezért Sátán most levettetik a földre a démonaival együtt, és ez magyarázza azt, amit egyébként nagyon sok ember nem ért, mert ha én jegyeztem volna valami statisztikát, hogy az elmúlt 20 évben tőlem mit kérdeztek a legtöbben, akkor azt hiszem az első három helyre az a kérdés került volna föl, amikor ezt mondják az emberek:
Hát eljött Jézus, és nem lett jobb a világ.
Hát itt volt Jézus, és ugyanolyan a történelem.
Sőt, egyre sötétebb a történelem. Ez így van.
De hát ez benne van a Bibliában is. Mitől lenne világosabb a történelem? Sátán legyőzetett, de Isten meghagyta még az életét, mint ahogy ide születünk erre a világra, és a nagy kérdés az, hogy most mi önzők szeretnénk lenni, vagy szerető emberek szeretnénk lenni. Itt van a kérdés és a választás mindannyiunk számára. És Sátán ki nem állhatja azokat az embereket, főleg, hogyha még közösséget is képeznek, akik teljes következetességgel Krisztus mellett állnak. Mitől lenne a mi történelmünk nyugodtabb ezután az elmúlt 2000 évben? Jézus világosan mondta Máté evangéliuma 10. fejezetében, hogy a mennyek országa nagy erővel halad előre, de nagy erőszaktételt fog szenvedni. A történelmünk egyre kiélezettebb, egyre kegyetlenebb.
Egyre nagyobb a tét, és ki is mondja itt a látomásunk a 12. vers végén, hogy Sátán egyre inkább tudja, hogy kevés ideje van. És akinek kevés ideje van, és tudja, hogy itt már eszmeileg ő legyőzött ellenség, itt Krisztus eljövetele után majd megsemmisítendő ellenség lesz. Jelen pillanatban él és hat, és teljes erővel küzd minden jó és igaz emberi törekvéssel szemben, de eszmeileg ő itt már legyőzetett. Itt csak megsemmisülni fog.
De amíg meg nem semmisül, olyan, mint a rossz sakkjátékos, aki látja már, és ki is számolhatja előre, hogy vége van, de nem adja fel a partit, hanem még ezt húzza, még azt húzza, még amazt húzza. A lényeg az, hogy még kitombolhassa magát. Nagyon szükséges ez a közbevetett látomás. Nagyon szükséges, mert sokszor az ember úgy van, és főleg a mai emberiség úgy van, hogy ma az emberek nem nagyon hisznek abban, hogy Sátán létezik.
Talán logikai alapon is be lehetne látni. Erre én azt szoktam mindig mondani, hogy aki egy kicsit a történelmet vagy a saját életét nézi, hogy lehet az, hogy az emberiség nem tanul annyi sok rosszból? Meg mi sem tanulunk, és huszadszor, harmincadszor meg századszor ugyanazokat a hibákat elkövetjük. Nekünk egy nagy ellenségünk van, ne felejtsük el, aki minden okkal, móddal bele akar vinni bennünket a rosszba. Ez egy személyes lény, aki nem nyugszik akkor, hogyha valaki jót tesz, ha valaki Istent választja urának, ő nyilván először lelkileg akarja megtörni az embert, hogy változtasson útirányt, ha ez nem sikerül, akkor az életére is tör, hogy elpusztítsa. Tehát egyre kegyetlenebb a történelem, és egyre véresebb a történelem, ezt a Biblia váltig állítja, de ezt a Biblia nem azért mondja, hogy megijesszen bennünket, hanem tulajdonképpen azért mondja, hogy felvértezzen bennünket arra, hogy ember, vigyázzál.
Egyre nagyobb szükséged van arra a valakire, aki az életét is adta érted. És egyre inkább bízhatsz abban, aki mindezt ki is jelentette. Ő tudta, hogy mi lesz a történelemben, csak te nem tudod ember, hát tudd meg, és ragaszkodj az Istenhez. Fordulj az Istenhez.
Tulajdonképpen erről a közbeékelésről még sok mindent lehetne mondani, de halad az időnk, térjünk a harmadik és befejező részre, hogy maga ez a látomássorozat mivel ér véget. A 13. verstől tehát, ahol itt a fonalat letette a 6. vers, már kimondta az 1260 napos-éves jövendölést, itt fogja felvenni, és amikor ez a közbeékelés befejeződik, akkor azt mondja:
Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdte az asszonyt, aki a fiút szülte. De adatott az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig és az időnek feléig. És bocsátott a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele. És állt a tengernek fövenyére.
Döbbenetes a kép. Itt mit csinált a sárkány? Üldözi az asszonyt és a fiúmagzatot meg akarja enni. Nem sikerül. Krisztus végrehajtja a szolgálatát, a mennybe megy, utána leáll a sárkány az üldözéssel? Nem áll le.
A pusztába üldözi az asszonyt. A pusztában óriási időt kell, hogy eltöltsön ez az asszony. Én mindig csodálkozom, amikor ezt az asszonyt Szűz Máriával azonosítják. Hát hol volt 1260 évig Szűz Mária? Már elnézést, csak egy kicsit kellene tudni olvasni. Ma az Európai Uniónak is azért a 12 csillag a jelképe, mert Máriával azonosítják, a napba öltözött asszonnyal, és egy Mária jelképet tettek meg a közös Európa lobogójának. Ez is egy döbbenetes dolog.
No de hát a napba öltözött asszony az mindig a tiszta egyház. A tiszta egyház a valdensek, a wycliffiták, a lollardok, a husziták, a protestánsok, akik vissza akarták vezetni a kereszténységet a Bibliához, tehát az V-VI. századtól, elindulva ezeknek a folyamata ez az 1260 év. Az egész középkorban, aki Krisztushoz hű, vagy a Bibliához hű keresztény akart lenni, azt tűzzel-vassal irtották. Nem vették emberszámba.
Újra kimondja itt a látomás, hogy a pusztába üldözik. A pusztában azonban 13 évszázad nem volt neki elég, hogy megsemmisítse. Azért ez is döbbenetes, nem? Istentől Sátán 13 évszázadot kapott. Hát ez nem kis dolog azért. Az emberiség 6000 éves történelmének több mint egy hatodát kapta, hogy ha ő azt mondja, hogy neki van igaza, és senki nem követi az Istent, mégis olyan mostoha körülmények között követték Istent és Jézus Krisztust, hogy ma már az elképzelhetetlen, hogy mit jelentett a középkorban igazán kereszténynek lenni. Föl se tudjuk fogni, hogy a valdensek mit szenvedtek.
Vagy Angliában a lollardok vagy Wycliff követői vagy a husziták. A husziták már közelebb vannak hozzánk, hiszen Husz János máglyája, 1415-ben már pár évszázad közelségbe kerül.
Meg, hogy Luthert meg akarták ölni. Kálvin életére törtek, Wycliff és követői életére törtek. Stb. stb. De hogy Sátán nem tudta legyőzni a pusztai egyházat, mit csinált?
Döbbenetes a kép, vérfagyasztó a kép. A Bibliának én ezt a látomását látom egyébként a legrettenetesebb látomásnak. A pusztában nem tudja megölni, akkor vizet bocsát utána. Mindenáron csak elpusztítani. Mindenáron elpusztítani. Ha nem megy szárazon, akkor gyerünk a vízen. Tehát nagyon szemléletesek a képek.
Vizet bocsát utána, mondja a 15. vers, mint egy folyóvizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. Elnézést kérek ezért a hasonlatért, de kicsi gyerekkorunkban volt ilyen, hogy ürgeöntés. Meg patkányt vagy egeret kiverni az odújából. Na de az ember nem ürge és nem patkány. És mégis az embereket, és méghozzá az igaz embereket úgy tekintették a történelemben, mintha állatok lennének. Így mondja Pál a Római levél 8. fejezetében:
„..olybá tekintenek bennünket, mint vágó juhokat.”
Sátán nem válogatott az eszközökben. Máglya? Kerékbetörés? Inkvizíció? Elítélés? Jogi út? Nem jogi út? Mindegy. Megölni embereket, mint az állatokat. És ezt nem pár emberrel, milliókkal, tízmilliókkal. Csak a végítéletkor fog kiderülni. Hogy vitatkoznak ezen katolikus egyháztörténészek, azt mondják, hogy ez csak pár tízezer, a protestánsok azt mondják néhány tízmillió. Maradjunk annyiban, hogy puszta és folyóvíz.
Puszta és folyóvíz. És ahogy megy utána a folyóvíz, és úgy akarja megfojtani őket, megfullasztani őket. Ugye döbbenetes ez a két kép. Puszta és folyóvíz. Utána egy érdekes fordulat következik, a 16. vers: De segítségül lőn a föld az asszonynak. Ez egy döntő prófétikus jelző. János apostol ezt látta. Tessenek elképzelni, hogy látja a tiszta asszonyt, üldözi a sárkány… Egy migrénes kép ez. Legrosszabb álmainkat idézi elő ez a kép. És akkor azt látja, hogy a folyóvíz már-már megfullasztja az asszonyt, miután kibontakozik onnan a homályból, az ismeretlenségből egy föld, és
a föld segítségül lett az asszonynak, megnyitotta a föld az ő száját, elnyelte a folyóvizet, melyet sárkány az ő szájából kibocsátott.
Mi ez a föld, amely megnyitotta a száját? Középkor, Európa, európai üldözések. Elindul egy derék ember az 1490-es években, keresi Indiát, és megtalál egy másik földrészt. És ahogy Amerikát fölfedezik, csapatostul mennek ki Európából. Kik mennek ki Európából? Persze először a rablók, a spanyolok, a portugálok, a konkvisztádorok, akik meg akarnak gazdagodni. A földnek már csak ez a rendje, hogy először akik a koncra le tudnak csapni, és mindig vannak emberek és intézmények, akik gyorsan lecsapnak a koncra.
De utána kik mennek ki Amerikába? A XVI. sz. vége, XVII. sz. eleje, a zarándok atyák kivándorlása. Üldözött angol, holland protestánsok mennek ki és az Újvilágban fölépítenek egy új országot, egy új társadalmat, ahol a legfontosabb dologgal kezdik a XVII. sz. elején Rhode Islandon, és kimondják, hogy az embernek két dolog kell a társadalmi életéhez, és ezt Amerika szavatolni fogja.
Az egyik, hogy mindenkinek legyen munkája, és a munkája révén meg tudjon élni, megkapja érte a tisztességes fizetését, és a másik,
hogy mindenkinek legyen szabadsága, de nem csak politikai szabadság, nem csak sajtószabadság, szólásszabadság, meg annak a szabadsága, hogy ezt meg ezt tehessük a társadalomban, hanem lelkiismereti és vallásszabadság.
Ez a másik dolog, amit Amerika biztosít azoknak az embereknek. Ez az a föld, amire nézve itt a Biblia csalhatatlanul, pontosan a maga egyszerűségében azt mondja, hogy miért fedezték fel csak a XV. sz. végén Amerikát? Hát ott volt az már régen. Miért mennek ki üldözött európai protestánsok, miért ott a keleti partvidéken hoznak létre olyan államot, amely államban ezt a két dolgot szavatolják? Ez a történelemnek az egyik legnagyobb talánya, hogy ez a XVII. sz. elejétől kifejlődő Amerika három évszázad alatt, mind a mostani napig többet tud tenni az ember fejlődéséért, a civilizáció fejlődéséért, mint az öreg Európa 1500 meg 1700 év alatt? Nagyon egyszerű dolog.
Az élet törvényeit tisztelni kell. Az életnek ez a két kiemelt törvénye, hogy az ember tudjon dolgozni, megkapja a tisztességes, igazságos munkabért, és hogy
mindenki szabadnak érezhesse magát. Ez az, ami Európában még mind a mai napig olyan vontatottan megy. És tulajdonképpen nem is volt meg az európai polgári forradalmakig, sőt, ha megnézzük, hogy Magyarországon mikor volt polgári forradalom, vagy átütő polgári forradalom, és meddig maradt meg a feudalizmus, azt mondhatjuk, hogy hát a XX. sz-ig biztos megmaradt a feudalizmus. Hát a Horthy-kor az mi volt? Egy kis feudalizmus, egy kis polgári világ, egy kis más, összevisszaság, tehát itt Európa keleti felén meg különösen érzékeljük az Amerikától való különbséget, ez nem csak a tízszeres munkabérben ölt testet, ami most is fennáll, hanem egy bizonyos mentalitásban is, egy bizonyos lelkületben és gondolkodásban. A Biblia erre választ ad, hogy van ez, hogy
segítségül lőn a föld az asszonynak, megnyitotta a föld az ő száját, elnyelte a folyóvizet, melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
Az Amerikai Egyesült Államok 1776-ban kiadott Függetlenségi Nyilatkozata biztosította a történelemben először a lelkiismereti és vallásszabadságot. Hát elég sokat kellett rá várni. Hogy lehet az, hogy egy keresztény civilizáció, – ha annak neveznénk a középkort,ma nagyon sokan annak nevezik,- hogy lehet az, hogy 13 évszázadig semmiféle emberi, személyiségi jogot nem biztosított az európai embereknek? Hogy lehet ez?
Ez keresztény volt?
Ugye át kell, hogy értékeljük a történelem-szemléletünket a Jelenések könyve látomásai alapján. Ez nem volt keresztény, ez egy ál-keresztény kultúra volt. A kereszténység mezében a kereszténységtől messze sodorták az embereket. Tehát tessenek megfigyelni, hogy milyen pontos a látomás. Mert ki a főszereplő? Ne felejtsük el, az asszony most már itt van, most már kikerült a nyomás alól, és itt most egy pozitív dolog lezajlódik, hogy az asszony mintha egy kicsit megkönnyebbülne. Már itt vagyunk a XVII-XVIII. sz-ban, az asszony mintha egy kicsit megkönnyebbülne, befogadja a föld az asszonyt. De mit mond a következő vers?
Megharagudott a sárkány azért az asszonyra.
Tehát, ha lehet, Sátánt még inkább felkorbácsolja ez, hogy most kikerült a kezemből? Most van egy szabad ország, egy szabad világ? Európából megy mindenki oda, mert hát ez az emberhez méltó környezet? A sárkány megharagudott. Ez az egyik dolog, amit szeretnék kiemelni. És a 18. vers egy félelmetes mondat a Bibliában:
és a sárkány állt a tengernek fövenyére.
Mint ahogy így magam elé képzelem, hogy valaki megáll, összeteszi a két karját, és nézi, hogy na, egy ideig kikerült a kezem közül, nem tudtam összetörni és megsemmisíteni, de várom az alkalmas időpillanatot, hogy Amerikát is eltorzítsam. Ilyen egyszerű módon a XVII. sz-tól mind a mai napig van, mondjuk három – négy évszázad. Ezt a négy évszázadot a Biblia két részre osztja, és azt mondja, hogy van Amerikának egy pozitív része, befogadja az európai üldözötteket, kifejleszt egy igazságosságon alapuló államot, de már érezzük ebből a mondatból, ahogy sárkány odaáll és nézi, hogy mit fogok tudni csinálni, az idő nekem dolgozik, az emberek az időben nagyon állhatatlanok. Majd nézem a réseket, majd nézem, hogy hogy tudok itt bemenni, ott bemenni.
Állt a tengernek fövenyére.
És itt szeretném fölhívni a figyelmet, hogy Amerika negatív megítélése a következő, a 13. fejezet 11. verséből olvasható ki. A látomás ott folytatódik, mert az mondja azt, hogy
azután láttam más fenevadat feljönni a földből.
Szó szerint abból a földből. Tehát az a föld, amely megnyitotta a száját és segítségül lett az asszonynak, befogadta Amerika az európai üldözötteket, kifejlesztett egy igazságosságon alapuló államot, ugyanabból a földből egy bizonyos idő után, János apostol egy bizonyos idő után egy fenevadat látott feljönni.
Akinek két szarva volt a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól, mint a sárkány.
Na, ez a döntő dolog. A Biblia fél mondatban összefoglalja, hogy ma mi Amerika. Az ember vitatkozik és órákon át konferenciákat tart, könyveket adnak ki, hogy tulajdonképpen mi ez ma, hogy Amerika, Amerikai Egyesült Államok. A Biblia fél mondattal azt mondja: az Amerikai Egyesült Államok, tudjátok, hogy micsoda?
Olyan, mint a Bárány, és úgy szól, mint a sárkány.
Szépnek látszik, az emberiség fejlődése biztosítékának látszik, a rend őrének látszik, vagy szeret látszani, de úgy szól, mint a sárkány. Teljesen átmegy annak a kezére, akinek a kezéből kikerülve az asszonyt befogadta. Most ott áll Sátán a tengerpart fövenyén, és évtizedről évtizedre próbálta, és most már sajnos azt kell, hogy mondjuk, hogy sikerrel próbálta elérni a célját, eltorzítani ezt a földrészt, eltorzítani ezt az államot.
Szeretném felhívni a Kedves Hallgatók figyelmét, hogy nem a valami időszerű iraki háborúra nézve mondom ezt, mert a Biblia szerint, ha valaki elolvassa,- és majd mi el fogjuk olvasni tüzetesen a 13. fejezetet az 1-18. versig,- hogy mit mond Amerikáról. Az a megdöbbentő, hogy a Biblia nem elsősorban Amerikának a katonai erejét, politikai erejét, diplomáciai túlsúlyát, nem ezeket emeli ki, hanem, hogy mi lesz ezeknek a végcélja.
Mire lesz kihegyezve a ceruza. A ceruza arra lesz kihegyezve, hogy Amerika vallási értelemben fog diktálni a világnak.
Az az Amerika, amely különválasztotta az államot és az egyházat, ami szabadságot adott minden vallásfelekezetnek, a katolikusnak éppúgy, mint a protestánsnak, a zsidónak éppúgy, mint a kvékernek, a baptistának éppúgy, mint a metodistának. Mindenki szabadon gyakorolhatta, pro forma, ma is még szabadon gyakorolhatja a vallását.
De már amikor Reagen elnököt kezdték megválasztani a 80-as évek elején, kétszer választották meg, feltűnt Amerika színpadán egy érdekes mozgalom. Úgy hívják magyarra lefordítva, hogy az Erkölcsi Többség Mozgalma.
Ennek az Erkölcsi Többség Mozgalmának egy baptista lelkész volt a vezetője, Jerry Falwell nevű. Azt kezdte hirdetni, hogy Amerika rosszul tette, hogy elválasztotta az államot és az egyházat, rettenetes erkölcsi állapotban van ez az Amerika.
Hát ugye lelövik a gyerekek a tanárokat az iskolában? Olyan bűnözés van, kábítószer kereskedelem, homoszexualitás, leszbikusság, stb. stb. Amerikának vissza kell állítani azt, hogy igenis vezessék be a kötelező iskolai imát, vezessék be a kötelező hitoktatást, kötelezzék a vallásra az embereket.
A vallás nélkül az emberek szétzüllenek. Vallás nélkül egy társadalom szétmegy. Nem jó az, hogy mi szétválasztottuk a Jefferson idejében, Washington idejében, nem jó ez, hogy a vallást és a politikát szétválasztottuk.
A vallásnak kell megmondani azt, hogy a politikus hogy beszéljen, és hogy az emberek hogy viselkedjenek, mert hogyha nincs egy ilyen vallási többség, és nincs egy ilyen – akárhogy is ragozom, ki kell mondani a dolgot -, nincs egy ilyen vallási kényszer, akkor az emberek a levegőbe fogják röpíteni ezt a földet. Nagyon nagy hatása volt ennek a mozgalomnak, ami egyébként egyik pillanatról a másikra 8 millió tagot szerzett. Reagennek mind a két megválasztását ennek lehetett köszönni.
És természetesen ez a lelkész írta Reagen beszédeit, ezért van az, hogy ha valaki mondjuk, előveszi Reagen beszédeit, minden egyes beszédében, egy kivételével minden egyes beszédében emlegette a Jelenések könyvét. És a Jelenések könyve 16. fejezetéből a bizonyos Armageddoni csatát.
Hogy majd Amerika meg fogja mutatni a világnak, hogy az ateizmust, az akkor még a nagyon erősen létező Szovjetuniót Armageddonnál fogja térdre kényszeríteni. Hát én 1986-ban kezdtem ebben a teremben a Jelenések könyvéről beszélni, és már akkor felhívtam a Kedves Hallgatók figyelmét, hogy esetleg majd meg kell nézni, hogy az Armageddonról a többi amerikai elnök mit mond.
A többi amerikai elnök már nem mondott egy szót se, mert hiszen a Szovjetunió 1991-ben annak rendje, módja szerint kimúlt. A Szovjetuniót már nem lehet legyőzni Armageddonnál, ahogy ők behelyettesítették a Közel-Keleten az ütközőállamoknál Amerika áll Izrael mögött, az oroszok állnak az iszlám és az arab országok mögött. Majd a két nagyhatalom itt egymásnak fog menni, mondta a választóknak Reagan, és hát tudjuk ugye, hogy Amerika népe eléggé elárvult helyzetben van, televíziós gondolkodás, televíziós kultúra, nem sokat tudnak a világról, mindig azt tudják a világról szegény amerikaiak, amit mondanak nekik.
De aztán, ahogy megszűnt a Szovjetunió, már senki nem emlegette Armageddont, és nem kérte számon se Reagantől se az Erkölcsi Többségtől, hogy mit is, hova is értelmeztétek ti a Bibliát és hova nem? Hát igen, a Bibliát mindenki előhúzogatja, előráncigálja, éppen úgy, ahogy a kedve tartja. Úgy gondolják a politikusok is meg a lelkészek is, hogy annyi jelkép van ebben a Jelenések könyvében, ki fogja ezt ellenőrizni? A vörös sárkány pl. a Szovjetunió. Vörös is… Vörös, nem? Sárkány is… Elmondjuk a tv-ben tízszer, hússzor, harmincszor, a vörös sárkány a Szovjetunió, mi meg vagyunk az igazság bajnokai.
Hát éppen tiszta asszonynak azért szerencsére nem mondták magukat, de kb. így éltek vissza a Bibliával, és ebből csak azt akartam Önökkel elfogadtatni, hogy amikor befejeződik a 12. fejezet, és ott áll Sátán, ne az amerikaiakat vádoljuk, van az emberiségnek egy nagy ellensége, a vádoló. Aki nem ragaszkodik teljesen az Istenhez, azt mitől ne tudná Sátán belevinni a maga csapdáiba?
Ha valaki nem ragaszkodik teljesen Istenhez és Isten beszédéhez, Isten szavához, azon hogyan ne tudna kifogni Sátán? Sátán óriási elme, óriási intelligencia, és mint tetszenek látni, ő a próféciákat pontosan ismeri. Ő minden területet kihasznál, és minden percet megragad, ő ugyan tudja, hogy kevés ideje van, de nem adja fel a játszmát.
Áll a tengerpart fövenyére, a világ legpozitívabb államát át tudta vinni a legnegatívabb helyzetbe, és János apostol, ahogy újra ránéz erre a földre, milyen érdekes, hogy földből feljövő fenevad. Ne tessenek elfelejteni, Jelenések könyvében három fenevad is van, de úgy nem lehet eltéveszteni a három fenevadat, ahogy három embert nem lehet összecserélni.
Mert a 11. fejezetben a mélységből feljövő fenevad szerepel. A mélység mindig a démonom lakhelye. Egy démoni indíttatásra születik meg az ateizmus, a 11. fejezet a tömeges ateizmus megszületését mondja el. Ezzel most ebben a sorozatban nem tudok foglalkozni, a 11. évvel ezelőtti Jelenések sorozat, ami itt ugyanezen a helyen 25 részes volt, mert a hallgatók ennyinek szavazták meg, ott Az ateizmus születése c. kazettán külön 90 perces előadás van az ateizmus születéséről. Az a mélységből feljövő fenevad.
A földből feljövő fenevaddal Amerikát lehet azonosítani, mert organikusan jön ki, és ahogy kinő, tulajdonképpen az eredeti görög szöveg még arra is lehetőséget ad, hogy „azután láttam más fenevadat, felnőni, kiserkenni,” mint ahogy egy hajtás, egy növény, egy fa kinő a földből. Tehát Amerika annak köszönhette, hogy a világ első állama lett, hogy természetében volt a munka szeretete, a technika fejlődése, általános szabadságjogok fejlődése, tehát Amerika nem olyan hatalom, mint mondjuk a másik, illetve a harmadik fenevad, a tengerből feljövő fenevad.
A tengerből feljövő fenevad, amelyről a Jelenések könyve 13. fejezetének első tíz verse beszél, tengeri háborgásból, háborúkból emelkedik ki.
Ez volt Rómának a jelképe. Mert Rómát az tette a történelem színpadának közepére, hogy iszonyatos háborúkat folytatott, csakúgy, mint az az előtti keleti nagyhatalmak is, és az ókori Rómát is meg a középkori Rómát is az jellemezte, hogy letörte azt, aki lázadt. És kirabolta azt, akit leigázott. Tehát ezeket a fenevadakat nem lehet összetéveszteni, nem szabad játszani. Három fenevad van, és ki tudja, hogy itt most mire gondol. Jézus Krisztus, amikor bemutatta János apostolnak, tudta, hogy mire gondol, és Jézus Krisztus volt olyan tiszta beszédű, és volt annyira az emberért élő lény, aki az életét nem kímélte, a beszédében is tisztaságot és világosságot bocsátott ránk, ha azt megfelelőképpen tanulmányozzuk.
A három fenevadat nem lehet összetéveszteni.
Az ateizmus, Róma, és Amerika.
Megkaptuk a mi korunknak a három nagyhatalmát. Az ateizmus, Róma, és Amerika. Hogy ezek milyen kölcsönös viszonyban állnak egymással, mit is akarnak, hogyan lehet szövetség, mondjuk Róma és Amerika között, hát azért Amerika pro forma protestáns. Bár egyre nagyobb a katolikusok aránya az Egyesült Államokban, de azért az Amerikai Egyesült Államoknak az alkotmánya, a legfőbb bírói intézmény, a vallás és az egyház szétválasztása egészen ellentétes Rómával.
És a Biblia mégis azt mondja, hogy ezek a hatalmak össze fognak fogni, és a földi történelem annyira elsötétül, ahogy soha nem sötétült még el az elmúlt évezredek során. De ne tessék elfelejteni, az a valaki, aki beleviszi az emberiséget ebbe a méltatlan játékba, tudja, hogy kevés ideje van. Az emberiség nagyon legyengült állapotában van ahhoz, hogy gondolkozni tudjon és elvekben gondolkozzék, sodródik az emberiség, a tömegkultúra, a tömegmanipuláció, a médiák is arra törekszenek, hogy egy olyan fogyasztói kultúrát hozzanak létre, ahol már nem ember van, hanem fogyasztó.
És nem gondolkozó ember, hanem automatikusan a reklámok és a lózungok alapján cselekvő ember.Nagyon könnyű belevinni ma az emberiséget abba, hogy látszólag a tűz és a víz szövetsége jőjjön létre, mert ez senkinek nem tűnik föl. Aki gondolkozik, és azt mondja, hogy van Isten, van Krisztus, és ők adtak erről jövendölést, és megtalálhatjuk a helyünket, mert hiszen Jézus azt mondta, hogy
ezeket nem azért beszéltem néktek, hogy megijedjetek. Hanem azért beszéltem, hogy amikor meglesz, higgyetek, hogy én ezt előre megmondtam néktek.
Ne kapjatok a fejetekhez, hogy jaj, mi várható még? Meg hova jut ez a világ? Ezt én pontosan megmondtam néktek, de ebben a világban is fontos feladata van egy kereszténynek. Hiszen Kedves Hallgatók,- és ezzel zárom az előadást, – hogy valaki figyelmes, vagy valaki őrködik maga és mások fölött, ez nappal derül ki, vagy éjszaka? Hogy valaki szereti a másik embert, hogy felelősséget érez a másik emberért, ez akkor, amikor jön a mindenkit lenyűgöző éjszakai sötétség. Hogy akkor fennmarad-e valaki, akkor virraszt-e, vagy ahogy Jézus mondta:
vigyázzatok, virrasszatok és imádkozzatok.
Az éjféli órában jön el a vőlegény. Késlekedik a vőlegény eljövetele, egyre sötétebb lesz a világ, mondta Máté evangéliuma 25. fejezetében az első tíz versben a tíz szűz példázatában:
Késvén pedig a vőlegény, éjfélkor kiáltás lőn, ímhol jön a vőlegény, jöjjetek elébe.
Ott van nagy szerepe az igazi hitnek és az igazi kereszténységnek, ahol az Isten hagyja, engedi a világot, látszólag az emberek csinálják a történelmet, valójában Sátán viszi bele őket a sötétség egyre mélyebb és mélyebb szakaszaiba, de mind mélyebb a sötétség, annál kontrasztosabb lesz a világosság. És itt lesz az alternatíva, hogy mindenki dönthet és választhat. És az Isten ezt ezért engedi. És a szabadító terve is kész erre az időszakra. Ezt meg kell ismerni.
Ne tessenek eltávozni úgy az előadásról, hogy jaj, de nagy szörnyűségeket hallottunk. Én erre azt szoktam mondani, hogy Illyés Gyula – éppen ma 20 éve halt meg, – Illyés Gyula mondja a halhatatlan, nagy Bartók c. versében:
„Növeli, ki elfödi a bajt”.
A Biblia nem azért van, hogy elfödje a bajt. Növeli, ki elfödi a bajt. A Biblia rámutat a bajokra. Rámutat a sötétségre, de a Biblia arra is rámutat, hogy a világosság most már mindenki számára felvirradhat, aki személyesen keres. De aki most még nem keres személyesen, és nem indul el, hogy hát, ha van Isten, van Jézus Krisztus, van Biblia, hát akkor ezt olvasni is kellene, hát akkor ezt megérteni is kellene. Azok az emberek is meg fogják látni majd a sötétség és világosság közötti különbséget, mert Isten erről külön gondoskodik Máté 24:14 versének megfelelően:
És az Isten országának ez az evangéliuma bizonyságul hirdettetik minden népnek, és akkor jön el a vég.
Akkor lesz majd alternatíva is, akkor lesz igazi választási lehetőség, amikor az egyre sötétülő világban színtisztán és kétségtelenül felragyog majd a világosság. Ez viszont emberekre vár. Emberek kell, hogy megszólaltassák. Amiért most még késlekedik a világosság felragyogása, itt kétség kívül csak egy dologra gondolhatunk, a sötétség erői már teljes csatasorban állnak, Sátán tudja, hogy egyre kevesebb ideje van, tehát összetoborzott már minden lehető tagot, a gazdaság, a politika, a vallás világában ugrásra készen áll a sötétség összes hatalma és ereje, de 
hol vannak a világosság fiai?
Hol vannak azok az emberek, akik szeretik az Istent, és szeretik a másik embert is annyira, hogy a másik emberrel megismertessék azt, hogy az Isten mit mond erről a világról. Ma az egyházi vezetők nem erről beszélnek. Ha tetszenek hallani egyházi vezetőt,- néhányat hallok Magyarországon is,- van egy Bibliaszövetségünk a reformátusoknál, az már beszél erről. De hát az nem vezető, az egy kis csoportosulás. Ugyanolyan pusztai egyház most egy egyházon belül, mint a középkorban volt a pusztai egyház.
Lehet hallani imitt-amott egy lelkészt, vagy egy Bibliát komolyan vevő keresztényt, hogy megszólalnak ilyen hangok, de Jézus Krisztus a Szentlélek kiárasztását ígérte azokra, akik ténylegesen komolyan veszik az életet és a mai történelmet, és ténylegesen az Isten és az élet szolgálatában akarnak állni. Ezért fogunk most közel menni ehhez az időszakhoz, megvizsgáljuk a sötétség erőinek a felvonulását, ez a globalizáció.
Megvizsgáljuk az ökumenizmust, mint az emberiség történelmének egyik legnagyobb szemfényvesztését, ez a vallások egyesítése.
És amikor megvizsgáltuk mindezt, akkor látjuk majd, hogy ezzel ellentétben a Jelenések könyve 14. fejezete, ami az egész elsötétülő kép, mert most ugye a 12. fejezetnél vagyunk, a 13. fejezetbe már egy kicsit belekóstoltunk. A 13. fejezet végére éjféli állapot van a Jelenések könyvében. A 14. fejezetben világít fel az a fény, az a világosság, ami ellenpontot képez.
Az utolsó előadáson viszont majd ezt fogjuk megvizsgálni. Kedves Hallgatók, még egyszer mondom: Növeli, ki elfödi a bajt.
Ennek jegyében tártam Önök elé a Jelenések könyve legutolsó látomássorozatának a bevezető látomását. Mert ez csak bevezetés volt. Ez a hosszú 12. fejezet tulajdonképpen csak bevezetés volt, hogy megértsük majd a 13. 14. 15. fejezetet.
A 15. fejezetben már készüln
ek a hét csapáshoz, a 16. fejezet a hét csapás, a 17. fejezet a hét csapás előtti zűrzavar, a 18. fejezet az egész globalizált világ összeomlása, és a 19. fejezetben van Krisztus második eljövetele, aki kiveszi, és véglegesen kiveszi az önző ember kezéből a földet. Itt fogjuk folytatni a következő alkalommal.
Köszönöm a figyelmet!