Újra napirenden a vasárnapi zárva tartásról szóló törvényjavaslat

Nem lehet követni ésszel a – KDNP  által folyton piszkált – kormány  rugózását a vasárnapi boltzár – nyitás- csukás- csuklás ügyében. A mai (2016 08.15.) Dunántúli Napló cikke ismerteti az újabb ötletelést a témában. (Mediaworks összeállítás kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu) Cím: Félig visszajöhet a vasárnapi boltzár. Alcím: Kis üzleteket sújthat a tervezett változtatás.Részlet a cikkből:

Ugyan a népszerűtlen vasárnapi boltzárat eltörölte a kormány, arról nem tett le, hogy szabályozza az üzletek nyitva tartását, és alaposan megnehezítse a nagyobb üzletek működését. A tervek szerint forgalom utáni adót is kaphatnak a vasárnap délután is működő nagyobb boltok, de mindez nem feltétlenül lenne kedvezőbb a kicsiknek.

Eddig a cikk bevezető sorai.

Megjegyzésem:  Amikor egy kormány azt hiszi, hogy az élet minden szegmenséhez abszolút biztonsággal és magas fokú szakmai ismeretekkel tud hozzászólni és intézkedni, azonnal áthágja a kapitalizmus (a piacgazdaság) legfontosabb alapelvét: a szabad piaci folyamatokat, amikben az üzleti/ipari/vállalkozói….életben jól kialakult automatizmusok és nem a folyton törvényeket kreáló hivatalnoki észjárás dominál.

A kormányoknak nem az a feladata, hogy mindenben az észosztó szerepét játssza el. A közrend, a polgári és politikai jogok biztonsága, az alapvető szabadságjogok biztosítása…stb. Szóval mindaz, aminek megléte a történelem folyamán letisztult és ha  működik, azzal megvan az állam alapja és a polgárok jóléte. Az íróasztali könyökvédős bürokraták – akik a való életben nem kapták meg a bölcsek kövét – ha felsőbbségi jogon mindent szabályozni akarnak, csak ronthatnak és pusztíthatnak.

Mi ez a határt nem ismerő buzgóság egy lefutott(nak látszó) mérkőzés utózöngéje, vagy a középkori egyház (mondjuk ki katolicizmus egyik előretolt hazai helyőrsége) töri magát a zemberek érdekében?

——————-

A híradások szerint a KDNP három év elteltével ismét megpróbálja a törvényhozás napirendjére tűzni a boltok vasárnapi zárva tartásáról szóló törvényjavaslatát.

Szakmai körökben máris vita alakult ki egy ilyen törvény várható gazdasági következményeiről, de az eddigi híradások szerint még nem biztos, hogy sikerül megnyerni hozzá a kormány támogatását.

Ha nem pusztán gazdasági oldalról vizsgáljuk a javaslatot és annak kihatásait, akkor elmondható, hogy

  1. A heti nyugalomnap szükségessége, pozitív kihatásai nem vitathatóak.
    Ezt mi magunk is valljuk és gyakoroljuk, éppen a Tízparancsolat alapján:
    „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.  Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;  De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;  Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” (2Móz. 20,8-11)
  2. A nyugalom törvényi úton történő előírása azonban már kérdéseket vet fel:
    1. Az állam hivatott az egyén vallásgyakorlásának szabadságát biztosítani (pl. hogy aki vasárnapot akar ünnepelni, azt ne kényszeríthessék vasárnapi munkavégzésre – vagy szombat ünneplőt a szombatira). Nem feladata ugyanakkor, hogy egy értékrendet a társadalom egészével elfogadtasson, mert ezzel egyének szabadságjoga is sérülhet.
    2. A tervezet egyenlőtlen, amennyiben egyes felekezetek ünnepét kitüntetettként kezeli, miközben másokét nem.
    3. A társadalom keresztény többségére hivatkozás kevésnek tűnik indokként.
      1. Egyrészt azért, mert elismert tény, hogy a társadalom többsége nem gyakorló keresztény,
      2. másrészt azért, mert szintén elismert és történelmileg bizonyított tény, hogy a vasárnapünneplés nem keresztény/krisztusi eredetű ünnep:
        321-ben Konstantin [császár] munkaszüneti nappá nyilvánította a vasárnapot.
        (http://lexikon.katolikus.hu/K/konstantini%20fordulat.html).
        A vasárnap eredetileg a napisten ünnepe volt a Római Birodalomban, ahogy erről a nap angol és német elnevezése is tanúskodik: Sun-day, Sonn-Tag.
        Az Újszövetség beszámolói ugyanakkor sehol nem említik, hogy Jézus, a tanítványai vagy az őskeresztények a hét első napját, azaz a vasárnapot ünnepelték volna.

    Vagyis egy ilyen törvény inkább római és nem keresztény értékeket védene. De még a magyar hagyománnyal is ellentétes, hiszen a vasárnap – ahogy a szó is mutatja – éppen hogy vásár-nap volt.

     

  3. A törvényjavaslat nem csak a nap tekintetében tér el, hanem a jellegében is:
    Konstantinhoz hasonlóan szelektíven alkalmazná a nyugalomra vonatkozó előírásokat: Ahogyan a császár a nyugalom szempontjából különbséget tett vidéki és városi lakosság között, úgy a mostani törvényjavaslat is különbséget tesz 400 nm alatti és fölötti alapterületű kereskedelmi egységek között. Az előbbiekben dolgozók nyugalmát nem tartja a törvény erejével védendőnek, ellenben forgalmat és ezzel jövedelmet biztosítana a számukra.
    A bibliai rendelkezés (l. fent) nem ismer ilyen különbségtételt.Úgy tűnik tehát, hogy a javaslat ebben a formában nem annyira elvi alapokon és értékeken, hanem inkább praktikus megfontolásokon nyugszik. 
  4. A Bibliát ismerők számára egy további, még messzebb ható jelentősége is lehet egy ilyen törvényjavaslatnak:
    A hét hetedik napjának, illetve az első napjának nyugalomnapként való megünneplése két különböző keresztény irányzat jelképévé is vált a történelem során. Erről már az Ágostai Hitvallás is említést tesz, amikor a katolikus félről azt írja, hogy „megemlítik a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel a vasárnappal.” (Ágostai Hitvallás, XXVIII.)A Biblia szerint e két irányzat (a hagyományokat teremtő és ápoló, valamint a Bibliát követni kívánó) egészen a történelem végéig jelen lesz. Ezért is érdemel figyelmet, amikor az egyik irányzat ünnepéhez szoktatják és alakítják a társadalmat.
    De azért is, mert a kérdés jelentősége messze túlmutat a gazdasági következményeken:
    Miután Isten már nyilatkozott arról, hogy melyik a nyugalomnap, és ezt kőbe is vésette, engedhet-e az ember egy római császár tekintélyének, amikor nyugalomnapot választ?
    Hogy Isten nyugalomnapja nem változott, az Jézus Krisztus szavaiból is egyértelműen kiderül: A majdani visszajövetelét megelőző időszakkal kapcsolatban is azt mondta, hogy „imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon” (Mt. 24,20).http://www.kerak.hu/index.php
Mondja el a véleményét!