Ferenc pápa és az “Illési” küldetés

Az Adventista Egyház – és tudomásom szerint még jónéhány protestáns egyház, gyülekezet, kisebb-nagyobb közösségek – küldetésének legfontosabb elemei közé tartozik, hogy minden olyan ismeretet és az üdvösség szempontjából lényeges változást, ami a bibliai próféciákra irányítja a figyelmet, feltétlenül közzé kell tenni . Azok a törekvések és intézkedések, amikkel a pápaság létrehozhatja a világhatalom (irányításának) egyetlen pontban való összpontosítását, mind-mind a végidők jeleihez tartoznak. Ezért kell odafigyelni és a történteket az őket megillető helyükre tenni.(Dénes Ottó)

Eredeti kép és szöveg:
http://www.youtube.com/watch?v=97Zjv0tY92c

A kommentátor Dough Bachelor. Az Amazing Facts adventista televízió munkatársa. A film szövegének magyar fordítása:

Doug Bachelor: Kedves barátaim, szeretnék nektek egy újonnan napvilágra került nagyon érdekes eseményről beszélni, melynek mély prófétikus vonatkozásai vannak. Tekintsük meg ezt a videót, mely most került fel az internetre; ez egy különleges üzenet Ferenc pápától egy ülés résztvevőinek, pünkösdi, karizmatikus felekezetű lelkészeknek, mely egy felhívás részükre, hogy egyesüljenek, illetve újra csatlakozzanak a katolikus egyházhoz. Arra hívja őket, hogy egyek legyenek, úgy gondolom, ez nagy jelentőségű dolog. Nem tudjuk most bemutatni a teljes videót, fel fogjuk majd tenni az Amazing Facts honlapjára, és akkor egészében megtekinthető lesz, most azonban szeretnék kiemelni belőle dolgokat, és ezekre iránytani a figyelmeteket.
Tony Palmer: Hiszem, hogy Isten azért hozott ide engem, az ez évi lelkészértekezlet után, hogy Illés lelkével legyek itt. Hadd magyarázzam meg. Illés lelke volt Keresztelő Jánoson, hogy a fiak szívét az atyákhoz fordítsa.
Doug Bachelor: Pillanatokon belül egy személyes üzenetet láthatunk Ferenc pápától, de számomra sokkal érdekesebb kérdés, hogy ki is ez a püspök, Tony Palmer, ez a nagyon lelkes egyén, aki úgy látszik, személyes viszonyban van a pápával, és aki a pápa követeként érkezett. Közvetítőnek látszik, aki nem kimondottan katolikus, hanem anglikán, akinek missziója arra specializálódik, hogy elhozza az egységet az egyházak számára. Nem csak erre a karizmatikus konferenciára jött el, hanem sokfelé jár, ahová csak tud, hogy összehozza egymással a különféle egyházakat. Mesteri munkát végez, amint Illésként állítja be magát, azzal az üzenettel, hogy visszavigye a gyermekeket az atyákhoz, és az atyákat a fiakhoz. Az egység üzenete ez, mely jelentéktelenné minősíti a tanbeli különbözőségeket. Hallgassuk tovább!
Tony Palmer: És az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, hogy utat készítsen az Úrnak. Tudjuk, hogy a próféciának mindig kettős teljesedése van. Tudjuk, hogy Illés vissza fog térni a második eljövetel előtt is. És én megértettem, hogy Illés lelke nem más, mint a megbékéltetés lelke. Hogy a szívek újra egymásra találjanak. Ez nagyon fontos. Tudjuk, hogy az első ezer év során egyetlen egyház volt, melyet katolikusnak neveznek, márpedig a „katolikus” szó egyetemest jelent, nem pedig rómait. Ha újjászületettek vagytok…, emelje fel a kezét, aki újjászületett! (felemelik) Katolikusok vagytok! (nevetnek)
Doug Bachelor: Ezt nem is szeretném meglovagolni, mert a katolikus szó valóban azt jelenti, hogy egyetemes, ebben igaza van. De amit itt láthattok, az egy nagyon óvatos, de szándékos lerombolása a katolikusok és protestánsok közötti különbségeknek. Folytassuk a lejátszást!

Tony Palmer: Vegyétek vissza, szerezzétek vissza, ami a tiétek! Katolikusok vagyunk! De történt egy szakadás az első millennium végén, létrejött a keleti és nyugati egyház, ez már kettő. Aztán 500 évvel később jött Luther és a protestantizmus, ezzel már három egyház lett. Ez eddig 1500 év. Három felekezet, jobban mondva egyház. Luther korától pedig máig, 33 000 új felekezet jött létre.
Doug Bachelor: A lutheri reformációról beszél, és úgy igyekszik azt beállítani, mintha az csupán egy elégedetlen pap lázadása lett volna, de valójában ez egy olyan mozgalom volt, mely számos teológiai különbözőségen alapult.
Tony Palmer: Azért jöttem, hogy megértsük: a sokféleség, a változatosság Istentől való dolog. A megosztás az, ami ördögtől való. (taps)
Doug Bachelor: Nem tudom, értitek-e , barátaim, de én úgy vélem, ez jelentőségteljes. A változatosság isteni dolog, csodálatos. De a megoszlás már ördögi dolog lenne? Ez így nyilvánvalóan nem igaz. Nem minden megoszlás való az ördögtől. A Biblia azt mondja, hogy Isten Igéje megoszt. Éles, mint a kétélű kard. Jézus azt mondta, hogy nem békességet hozni jött, hanem kardot. Pál azt mondja, hogy ki kell vonulnunk és el kell különülnünk. Amikor az apostolok a maguk idejében kiálltak az igazságért, akkor is nagy szembenállás volt köztük és a nagy egyház között. Hasonlóképpen, amikor mi is kiállunk az igazságért az utolsó napokban, nem csak hogy csalóknak, de ördöginek neveznek minket.
Tony Palmer:A dicsőség, mely az Atyáé, melyet Jézusnak adott, ez a dicsőség volt Isten jelenléte. Mi a karizmatikus megújulás lényege? Az, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétét. Azt mondja, hogy nékik adom dicsőségemet, abból a gyakorlati okból, hogy egyek legyenek! A dicsőség az, mely összeköt minket, nem a tanítás!
Doug Bachelor: Azt mondja tehát, hogy a dicsőség köt össze minket, nem a tanítás. Nem tudom, említettem-e korábban, hogy Tony Palmer egyben karizmatikus lelkész is, támogatja és gyakorolja is a nyelveken szólást. A karizmatikus mozgalom egy nagyon érdekes mozgalom, ténylegesen megvan benne a spiritualizmus egy formája, ami a hangsúlyt a tanokról a lelki dolgokra helyezi. Van még egy fontos dolog Tony Palmer személyével kapcsolatban. A következőt mondta a hallgatóságnak: „Amikor a feleségem látta, hogy lehetne katolikus, karizmatikus, evangéliumi keresztény, vagy pünkösdi, és hogy a katolikus egyház mindezt elfogadja, akkor úgy gondolta, hogy visszaereszti gyökereit a katolikus kultúrába, és így is tett.” Így tehát félreérthetetlen Palmer célja, hiszen azt mondta, hogy a felesége hitte: mindezt akkor valósíthatja meg, ha visszatér a katolikus kultúrához. És ez kell hogy legyen minden keresztény célja is, akik összegyűlnek: hogy elismerjék a katolikus kultúrát.
Tony Palmer: Ez a dicsőség. Ha elfogadod, hogy Krisztus bennem él, és Isten jelenléte bennem van, és az Ő jelenléte bennetek is megvan, akkor az minden, amire szükségünk van. …………………..
Doug Bachelor: Tehát ne aggódjunk a tanok miatt. Azokat majd megoldjuk, amikor már a mennyben leszünk. Mi csak szeressük egymást. Pedig a tanítás nagyon is fontos. Jézus azt mondta, hogy megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz titeket. Amikor Jézus a hegyi beszédet tartotta, a nép az ő tanításán csodálkozott. Mit tegyünk tehát? Tegyük félre a hegyi beszédet, mondván, hogy tőlünk csak azt várják el, hogy szeressük egymást? A tanbeli kérdéseket majd megoldjuk később, ez a mantra, amit újra meg újra hallunk….
Tony Palmer: Ezért a keresztény egység a hitelesség alapja. Jézus azt mondta, hogy a világ nem fog hinni addig, amíg egyek nem leszünk. A megosztottság lerombolja hitelességünket. A félelem az, ami megosztottságban tart minket, mert a félelem nem más, mint hamis bizonyíték, mely igaznak látszik.(Szójáték az angol fear azaz félelem szó betűivel: False Evidence Appearing Real). Mert félelmetek nagyrészt a propagandának köszönhető.
Doug Bachelor: Tehát azt hallottuk most, hogy a protestáns tanítás propaganda, mely félelmet kelt. És mint ilyen, rossz. Ne féljetek ettől a propagandától!
Tony Palmer: Ezt a történelem is mutatja. Hiszen 1999-ben a római katolikus egyház és a lutheránus protestáns egyház aláírt egy nyilatkozatot, ami véget vetett a protestálásnak. Luther úgy hitte, hogy kegyelemből, hit által üdvözülünk egyedül. Amen?
Doug Bachelor: Egy apró helyesbítés szükséges ide. Nem csak Luther hitt ebben. Odaszentelt keresztények tízezrei akartak e tekintetben visszatérni a Bibliához. Ebben hitt Husz, Wyclif, Tyndale és minden nagy reformátor, nem csupán Luther.
Tony Palmer: A katolikus egyház azt tanította, hogy cselekedetek által üdvözülünk, és ez ellen történt a protestálás. De 1999-ben ezt írták közösen. Mert a protestáns egyházban az olcsó kegyelem tana alapján sokan voltak az olyan újjászületettek, akik gyümölcs nélküliek voltak. És mivel nem is keresték a gyümölcsöket, nem ez volt a kérdés, hiszen nem volt szükséges az üdvösséghez. És nem is szükséges, mert jóságos bíránk van, aki megment minket. A két egyház tehát egymás mellé tette e két definíciót. Figyeljetek, szó szerint olvasom a vatikáni honlapról: „A megigazulás azt jelenti, hogy maga Krisztus a mi igazságunk, melyben részesülünk a Szentlélek által, az Atya akarata szerint. Mi együtt, katolikusok és protestánsok (lutheránusok) hisszük és valljuk, hogy egyedül kegyelem által, Krisztus megmentői munkájába vetett hitből, és nem valamiféle saját érdemünk alapján, elfogadottak vagyunk Isten előtt, és részesülünk a Szentlélekben, aki megújítja szívünket, miközben jó cselekedetekre képesít és hív minket.
Doug Bachelor: Ez elsőre úgy hangzik, mint ami ellen Luther protestált. Luther nem csupán egy dolog ellen protestált. 95 különböző pontot szögezett ki a wittenbergi templom ajtajára.
Az imént csupán egyetlen kérdésről hallottunk, de nem ez volt az egyetlen. Ha megfigyeltétek, a dokumentumban a katolikus egyház olyan csavaros megfogalmazást használ, amellyel kikerüli azt, hogy le kelljen mondania bármilyen tanításáról, vagy el kelljen ismernie valamely tévedést. Nincs időnk most ebbe jobban belemenni, de a lényeg, hogy nem egészen az a valóság, ami a felszínen megjelenik.
Tony Palmer: Ez véget vetett a lutheri protestantizmusnak. Testvérek, Luther protestálásának vége! És ezzel a tiéteknek is. Ezt a lutheránus egyház világszéles szövetsége írta alá 1999-ben, majd öt évvel később a metodisták is aláírták ugyanazt a nyilatkozatot, de egészen máig egyetlen evangéliumi protestáns sem szánta rá magát, hogy aláírja a nyilatkozatot, mellyel kifejeznénk egyetértésüket testvéreikkel abban, hogy kegyelemből tartatunk meg hit által a jó cselekedetekre, és én úgy vélem, ezt a dolog rendezésre szorul.
Doug Bachelor: Nos, igen keményen feladja a leckét, mikor azt mondja, hogy a lutheránusok aláírták a nyilatkozatot, miszerint a protestálásnak vége, majd hozzáteszi, hogy a metodisták is aláírták ezt, és most már az evangéliumi keresztényeket és pünkösdieket keressük fel azzal a kéréssel, hogy ők is írják alá, és így mindnyájan újra egyek legyünk.
Tony Palmer: Most kihívás előtt álltok. A protestálásnak vége lett 15 évvel ezelőtt. Kicsit arcátlanul állok itt, amikor lelkésztársaimnak arról beszélek, hogy nincs többé protestantizmus, hiszen hogyan létezhet akkor protestáns egyház?
Doug Bachelor: Úgy vélem, könnyű észrevenni, mire megy ki a dolog. A protestánsok és katolikusok közti különbség darabjaira hullik. Ez a mozgalom egyetlen világvallás létrejöttét célozza meg, és ez pontosan az, amiről a prófécia beszél, hogy meg kell történnie Jézus visszajövetele előtt. A világ most megremeg; csak két csoport lesz, amikor Jézus visszajön, az egyik Isten pecsétjét, a másik a fenevad bélyegét viseli magán. Ha 33 000 különböző keresztény felekezet létezik, akkor nyilvánvalóan valaminek történnie kell, ami létrehozza ezt a két tábort, és most éppen ennek a próféciának a beteljesedését látjuk, barátaim. Ez ilyenfajta kijelentések közlik a felhívást mindenki felé, hogy egyetlen egységesített testületbe tömörüljenek, ahol a tanítás és a Biblia szerepe jelentéktelenné válik.
Tony Palmer: Lehet, hogy újra katolikusok leszünk, az egyetemesség értelmében. Nem protestálunk többé az üdvözülés katolikus tanítása ellen. Most már ugyanazt az evangéliumot hirdetjük.
Doug Bachelor: Ugyanazt az evangéliumot hirdetjük? Hacsak nem történtek radikális változások 1999 óta, amelyekről nem tudok. Csak néhány példát szeretnék említeni az éles különbségek közül, melyek a reformációhoz vezettek: A Biblia azt tanítja, hogy ne hajoljunk meg szobrok előtt, ez a Tízparancsolat egyik tétele, és az evangélium része. A katolikus egyház azt mondja, hogy hajoljunk meg szobrok előtt. A Biblia azt mondja, hogy mindnyájan vétkeztünk, kivéve Jézust, a katolikus egyház szerint Mária is bűntelen volt. A Biblia szerint Jézus az egyetlen közvetítő Isten és ember között. A római egyház szerint Mária társ-közvetítő. A Biblia szerint Krisztus egyszer s mindenkorra hozta meg áldozatát mindenkiért. (Zsid 7:27). A katolikus egyház azt tanítja, hogy a pap feláldozza Krisztust az oltáron, valahányszor misét mutat be. A Biblia szerint minden keresztény szent és pap. (Ef 1:1). A római egyház szerint a szentek és a papok speciális osztályt képviselnek a keresztény közösségen belül. A Biblia szerint minden keresztény tudhatja, hogy örök élete van (1Jn 5:13). A katolikus egyház szerint a keresztények nem tudhatják, és nem is kell tudniuk, hogy van-e örök életük. A Biblia azt tanítja, hogy a vallási vezetőket ne hívjuk atyának. A katolikus egyház szerint atyáknak kell őt hívnunk, például Tony Palmer tiszteletes is atya. A Biblia azt mondja, hogy ne ismételgessük az imákat. A katolikus egyház azt tanítja, hogy ismételgessük az Üdvözlégy Máriát és a Miatyánkot. A Biblia szerint Istennek valljuk meg bűneinket, és egyedül ő bocsáthatja meg azokat. A római egyház azt tanítja, hogy a papoknak valljuk meg bűneinket. A Biblia azt tanítja, hogy a keresztség előtt az embernek meg kell tanítani az evangéliumot, Krisztus rendeléseit, hitre és bűnbánatra kell jutnia. A katolikus egyház szerint a kisgyermekeket meg kell keresztelni, mert ha azelőtt halnak meg, a pokolra jutnak. A Bibliában a purgatórium, a halottakért való imádkozás csupán a pogányok gyakorlataként jelenik meg. Nagy teológiai különbségek vannak tehát a között, amiért a protestánsok meghaltak és vérüket ontották, és a között, amit a katolikus és néhány ortodox egyház hisz. És azt várják tőlünk, hogy ne foglalkozzunk az igazsággal, csak szeressük egymást, és ilyen módon evangelizáljunk. Az evangelizálásnak az igazságon kell alapulnia. Beszélhetnék most erről, de térjünk vissza a videóhoz.
Tony Palmer: Azt hirdetjük, hogy kegyelemből, egyedül a hit által…Egyedül az Ige volt az érv 500 éven át. A protestálásnak vége van, vége. Szeretnék most imádkozni, aztán megnézzük a videót. Hiszem, hogy egyre több ember indul majd el a világba és munkálkodik az egyházak között Illés lelkével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz fordítsa, hogy felkészítsen egy népet az Úr számára, a megbékéltetés szolgálatára. Annyi eszközt és energiát kell a megbékéltetés szolgálatába fektetnünk, amennyit az evangéliumhirdetésbe is fektetünk. Alapzat nélküli falakat építünk? Buzdítlak benneteket, hogy találjatok építőket. Szeretnék most imádkozni, ha egyetértetek, feleljetek ámennel. Ez a haldokló ember imádsága. Ha tudod, hogy hamarosan meg fogsz halni, akkor bizonyára a legfontosabb dolgokért imádkozol: Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;  Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.  És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk. Dicsőség az Atyának, ámen.
Doug Bachelor: Persze, Jézus imádságának ez a részlete arról szól, hogy egység lesz és mindnyájan egységre jutunk, erről beszél 17:17-ben is: szenteld meg őket a te igazságoddal, a te igéd igazság. Isten Lelke, az Igazság Lelke lesz az, aki egységre vezet bennünket. Igen, a tanítás, mert az Ige nem más, mint a tanítás. János 16:13: De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az igazság az, amiben egységre kell jutnunk, a tanítás által kell Isten népének közelebb kerülnie egymáshoz, a biblikus teológia alapján. Az igazság tanítása hoz minket közel egymáshoz Krisztusban, mert Jézus a testté lett Ige, és nem valamilyen karizmatikus érzésben, a dicsőség érzésében kell egyesülnünk, sem nem a keresztségkor elnyert nyelvek adományában. Nem ez egyesíti az egyházat, ez nem az igazi egység. A Biblia egyébként is nagyon keveset beszél ezekről. Most pedig Tony lejátssza a pápa videóját.
Ferenc pápa: Kedves testvérek! Bocsánat, hogy olaszul beszélek, de nem tudok angolul. De valójában nem is olaszul, sem nem angolul, hanem szívből szeretnék beszélni.
Doug Bachelor: Először is, úgy gondolom, a közönség meg volt döbbenve, amikor meglátták a pápát a képernyőn, hiszen ez valóban ő maga volt, nem egy levélen keresztül üzent, hanem személyesen üdvözölte a konferencia résztvevőit, amint később el is mondja a videón: régi barátján, Tony Palmeren keresztül üzent nekik. Gondolhatjuk, micsoda befolyása lehet ennek a személynek a Vatikánban, és még mit láthatunk majd ebből a jövőben…Újból szeretném elismételni, hogy Krisztus igaz követői nem feltétlen az én egyházam tagjai, hiszem, hogy vannak hiteles, őszinte keresztények és különféle felekezetek. Maga a pápa is egy csodálatos embernek tűnik, engem a nagyapámra emlékeztet, egészen olyan, mint a nagyapám. Csupán arról szeretnék megbizonyosodni, hogy nem dől be mindenki annak, hogy ez az üzenet valóban annyira baráti és szívből jövő, mint amilyennek látszódni szeretne. Nagyon valószínű, hogy az üzenetet előre megírták, legalábbis voltak vázlatok, feljegyzések. és át is nézték, mielőtt felvették. Rögtönzésszerűen lett felvéve, de biztos, hogy volt egy vázlata, és mint ilyen, stratégiai szerepe van. Lehet, hogy okostelefonnal vették fel, de nézzük tovább.
Ferenc pápa: Ez egy olyan nyelv, mely egyszerűbb és hitelesebb, és amelynek különleges nyelvezete és nyelvtana van. Egyszerű nyelvtana van. Két szabálya van: szeresd Istent mindenekfelett, és szeresd embertársadat, mert ő a testvéred. Ezzel a két szabállyal előbbre juthatunk.

Doug Bachelor: Ezt hallom mindenfelé más keresztényektől, amikor evangelizációs körúton vagyok az országban vagy a világon, hogy nincs szükségünk a Tízparancsolatra, vagy a szombatra…Az igaz, hogy a Tízparancsolat összefoglalása az Isten és embertársaink iránti szeretetben áll, és ez a szívben van. De időnként ezt a kijelentést arra használják fel, hogy lerombolják az Isten konkrét parancsolatai iránti engedelmesség fontosságát. És miközben ez szép, és egyetértünk azzal, hogy szeretnünk kell Istent és embertársainkat, ez nem azt jelenti, hogy félredobjuk a Tízparancsolat egyes kívánalmai iránti engedelmesség jelentőségét. Haladjunk tovább…
Ferenc pápa: Testvéremmel, Tony Palmer tiszteletessel vagyok itt, aki évek óta a barátom. Beszélt nekem az értekezletetekről, a találkozótokról, és most örömmel üdvözöllek benneteket. Örömmel, de egyúttal sóvárgással köszöntelek titeket. Örömmel, mert örülök annak, hogy az egyetlen Urat, Jézus Krisztust imádni gyűltetek egybe, és hogy imádkozzatok az Atyához a Lélek elnyeréséért. Örülök ennek, mert látható, hogy Isten az egész világon munkálkodik. Sóvárgást is érzek, mert…na de úgy van ez, mint a külvárosainkban. A külvárosokban vannak egymást szerető és egymást nem szerető családok. Családok, akik összejönnek, és családok, akik elkülönülnek egymástól. Mi pedig…hadd mondjam ki, elkülönültek vagyunk.
Doug Bachelor: Azt mondja tehát, hogy egyrészt örömmel köszönti őket, mint akik Jézus Krisztust imádni gyűltek össze, másrészt hozzáteszi, hogy vágyakozással, az olasz szó fordítása alapján mintegy nosztalgiával tekint erre az alkalomra, emlékezve azokra az időkre, amikor még egy nagy családot alkottak mindnyájan. És most újra egy családdá kell lennünk, ez az üzenet fő hangsúlya.
Ferenc pápa: Elkülönültek vagyunk, mert a bűn, a mi bűneink választanak el minket egymástól. A történelem során felhalmozódott félreértések. A bűnnek hosszú útja ez, melyben mindnyájan részt vettünk. Ki hibáztatható ezért? Mindnyájan osztozunk a felelősségben. Mindnyájan vétkeztünk. Egy hibátlan van csupán, az Úr.
Doug Bachelor: Számomra ez volt talán az évezred legenyhébben fogalmazott kijelentése. Hogy annak a 30 és 50 millió fő közötti embernek a kivégzése a katolikus egyház részéről csupán egy nagy félreértés lett volna, és nem tudjuk, ki hibáztatható érte..nos, úgy gondolom, ez azért van, mert olyan nagy eltérések vannak a teológiai felfogásokban, hogy az emberek nem ismerik fel az egyház felsőbbrendűségét és tekintélyét, márpedig nem hiszem, hogy ezen a ponton megváltoztatta volna a véleményét…
Ferenc pápa: Sóvárogva várom, hogy ez a különállás véget érjen és közösségre lépjünk egymással. Vágyom erre az ölelésre, melyről a Szentírás beszél, hogy amikor József testvérei az éhínségtől szenvedtek, lementek Egyiptomba, hogy élelmet vásároljanak.
Doug Bachelor: A pápa most átvált egy hasonlat elbeszélésébe, úgy gondolom, igazán ragyogó ötlet ilyenkor egy ölelésről beszéli és József történetével hozni összefüggésbe a dolgokat. Miközben Józsefről beszél, próbáljuk elképzelni, milyen képek, milyen gondolatok villannak fel ebből a hallgatói fejében. A pápa úgy állítja be magát a katolikus egyházon belül, mint József. József, akit testvérei félreértettek és elárultak, de aztán olyan után kezdtek el sóvárogni, amit csak József adhatott meg nekik. Végül eljöttek és meghajoltak József előtt, aki az uralkodójukká lett. Elkülönültek testvérüktől, de eljöttek és megölelték őt. József is megölelte őket és megbocsátotta nekik, amit tettek. Döntse el mindenki maga, miközben ezt az analógiát szemléli, hogy ki is József ebben a történetben…
Ferenc pápa: Volt pénzük, de a pénzt nem ehették meg. De valami többre leltek, mint élelemre. A testvérüket találták meg. Mindnyájunknak vannak értékeink. Kultúránk értéke, történelmünk értéke, gazdagok vagyunk kultúránkban és vallási értelemben,és különböző hagyományaink is vannak. De rá kell találnunk egymásra, mint testvéreinkre. Együtt kell sírnunk, ahogyan József is tette. Ezek a könnyek egyesítenek minket. A szeretet könnyei. Úgy beszélek veletek, mint testvéretek. Egyszerűen szólok hozzátok. Örömmel és sóvárgással. Hadd növekedjék sóvárgásunk, mert ez arra hajt minket, hogy egymásra találjunk és megöleljük egymást. És hogy együtt imádjuk Jézus Krisztust, a történelem egyetlen Urát. Őszintén köszönöm, hogy meghallgattatok. Őszintén köszönöm, hogy a szív nyelvén szólhattam hozzátok. És egy szívességet is kérek tőletek. Imádkozzatok értem, mert szükségem van az imádságaitokra. Én is imádkozni fogok értetek, de nekem is szükségem van imáitokra. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy egyesítsen mindnyájunkat. Rajta, hiszen testvérek vagyunk. Öleljük meg egymást lélekben, és engedjük, hogy Isten bevégezze a munkát, amit elkezdett. Ez egy csoda. Az egység csodája elkezdődött. Egy híres olasz író, Manzoni egy egyszerű emberről írt egyik regényében, aki ezt mondta: „Sosem láttam olyat, hogy Isten megkezdett volna egy csodát, amit ne végzett volna be.” Ő be fogja végezni az egységnek ezt a csodáját.
Doug Bachelor: Most szándékosan hagytam a pápa szavait hosszabban, megszakítás nélkül lejátszani, mert úgy gondoltam, fontos számotokra, hogy megértsétek, és én magam is jobban belelátok, ha megnézem újra. Egymás megöleléséről, az egység csodájáról, könnyeink egyesítéséről és arról beszél, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, Valójában ez egy felhívás a csökönyös protestánsok felé, hogy térjenek haza. Hiszen amikor József testvérei megtalálták Józsefet, végül Egyiptomba költöztek, oda, ahol József volt…Lássuk, hogyan fejezi be mondanivalóját.
Ferenc pápa: Kérlek, adjátok rám áldásotokat, és én is áldásom adom rátok. Testvér a testvért. Ölellek titeket. Köszönöm.
Kenneth Copeland: Ó, dicsőség az Úrnak! Dicsőség, dicsőség! Köszönjük, Tony…Imádkozzunk! Ó, Atyánk…
Doug Bachelor: Most Kenneth Copeland lépett fel az emelvényre, aki valójában magának Oral Robertsnek a tanítványa, és valószínűleg a legelőkelőbb karizmatikus vezetők egyike Észak-Amerikában, az egészség és gazdagság evangéliumának jól ismert hirdetője. Az is érdekes, hogy Ken Copeland és Ferenc pápa egyaránt 77 évesek, tehát ugyanazon korszak szülöttei. A terem laikusokkal, vezetőkkel és lelkészekkel, akik ugyanazt az üzenetet hallják a pápától, és mindnyájan felállnak, tapsolnak és kezüket felemelve ünnepelnek, és egyformán csodálatosnak tartják az üzenetet. Folytassuk tovább…
Kenneth Copeland: Atyánk! Mi biztosítjuk, amit kér tőlünk (a pápa). És teljesen egyetértünk az ő kérésével, az ő szíve kívánságával a Krisztus testének egységét illetően. Hitünk egységében jövünk most össze, alleluja!
Doug Bachelor: Úgy tűnik tehát, hogy egyetért a pápa szándékával, és azt mondja, hitük egységében gyűlnek össze. Lássuk, mi történik ezután.
Kenneth Copeland: Atyánk, ahogy a Szentírás is mondja, közülünk senki sem tud a maga erejéből helyesen imádkozni, a lelki emberre van szükségünk, ezért imádkozunk, add nekünk ezt a Szent Szellem csatornáján keresztül! A hit imáját kapjuk, szavakat adsz nekünk, Uram, melyek nem a mieink…(innentől kezdve „nyelveken szól”)
Doug Bachelor: Sehol sem találok példát a Bibliában arra, hogy Jézus ehhez hasonlóan imádkozott volna. Amikor azt mondta tanítványainak, hogy bizonyos alkalmakkor nyelveken fogtok beszélni, ezt úgy értette, hogy megkapják a természetfeletti képességet arra, hogy olyan nyelveken beszéljenek, amelyeket egyébként nem ismertek és nem tanultak, abból a célból, hogy azoknak is hirdethessék az evangéliumot, akik ezeken a nyelveken értettek.
Kenneth Copeland: (miután a „nyelvekből” kijózanodott nagyjából): Alleluja, alleluja, dicsőség, dicsőség….Köszönjük Atyánk, köszönjük Atyánk, köszönjük Atyánk…..köszönjük Úr Jézus. Tony, hozd a telefonodat, gyere!  Készítsünk egy videofelvételt, lépj fel ide. Így csináljuk, hogy lássa az egész gyülekezetet.
Doug Bachelor: Nos, ez egy egész ragyogó ötlet a piaci célok szempontjából, hogy Kenneth Copeland azt mondja, szeretnénk egy személyes válaszüzenetet küldeni. a Vatikánnak, a pápának.
Kenneth Copeland: Kedves Uram! Köszönjük neked szívünk mélyéből. Ezek a vezetők mögöttem szó szerint tízezreket képviselnek most. Olyan embereket, akik szeretnek téged, akik veled együtt hisznek Istenben, és biztosítják kérésed teljesülését. Éppen most imádkoztunk érted és veled, és ezt a Lélekben tettük. És hiszünk abban, hogy megkapjuk, amit Jézus ígért Márk 11:24-ben: „Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek.” Ezt kívánom mindnyájukkal együtt. Amint az Efézusi levél 4. fejezetében olvassuk: „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére”. Köszönjük neked. Megáldunk téged és mi is áldást veszünk tőled. Ez nagyon fontos számunkra. Teljes szívünkből és teljes lelkünkből, minden erőnkből küldjük neked áldásunkat. Köszönjük neked, és köszönet Istennek érted. És most mindannyian együttesen kívánjuk neked: Légy áldott! Légy áldott! Ámen! Ámen! Ámen!
Doug Bachelor: Tony tiszteletes most meghívta Kenneth Copelandet a Vatikánba. Érdekes lesz látni, hogy ez megtörténik-e és hogy milyen kimenetele lesz. Gondolom, mindenki számára világos, hogy elfogadták a pápa ölelését és egységre hívó üzenetét, hiszen elfogadták áldását és ők is áldásukat küldték neki.
Kenneth Copeland: Tony, köszönjük neked. Áldást hoztál ma erre a helyre…Azt mondom nektek, hogy a menny itt van ezen a helyen…(nevet)…Ó, köszönöm. Uram…Tudjátok, amikor először indultam misszióútra 47 évvel ezelőtt, akkor még mindez lehetetlen volt….
Doug Bachelor: Ez így igaz. Ő is felismerte, hogy mennyit változtak a dolgok, mióta először ment misszióútra, mert a karizmatikus és a pünkösdi keresztények igen erős protestánsok voltak és azt tanították, hogy a Jelenések könyvének fenevada a katolikus egyház. A dolgok radikálisan megváltoztak, most feketén-fehéren láthattuk. És a tanítás is megváltozott. Barátaim, lezárásképpen szeretnék felolvasni nektek valamit, és ajánlom, remélem, hogy további kutatásra, gondolkodásra fog ez ösztönözni titeket. A nagy küzdelem című könyv 35. fejezetéből való az idézet. Mondjátok meg ti magatok, hogy beteljesedett-e a prófécia.
„A protestánsok ma sokkal jobban kedvelik a katolicizmust, mint korábban. Azokban az országokban, ahol nem a katolicizmus a főhatalmasság, és a pápisták engedékeny hangot ütnek meg, hogy befolyásra tegyenek szert, egyre nagyobb lesz a közömbösség azokkal a tantételekkel szemben, amelyek elválasztják a reformált egyházakat a pápai hierarchiától. A protestánsok körében egyre nagyobb súlya lesz annak a véleménynek, hogy a lényeges kérdésekben nem is különbözünk annyira, mint gondoltuk, és egy kis engedmény a mi részünkről közelebb fog vinni minket Rómához. Volt idő, amikor a protestánsok nagyon értékesnek tartották a lelkiismereti szabadságot, amelyet olyan drágán vásároltak meg. Gyermekeiket arra tanították, hogy idegenkedjenek a pápaságtól, és a Rómával való egyezkedést Istennel szembeni hűtlenségnek tartsák. De mennyire másként vélekednek most!” (Nagy küzdelem, 563. oldal.)
Barátaim, ez a prófécia ma fületek hallására teljesedett. Mindezek fényében most már tudom, miért segített minket az Úr három és fél éven át abban, hogy a legfontosabb 90 perces DVD elkészülhessen. Ez egy dokudráma, melyet most adott ki az Amazing Facts. Címe: A Jelenések könyve – a menyasszony, a fenevad és Babilon. Ha megnézitek, meg fogjátok érteni, miért olyan fontosak ezek a kérdések, és hogy milyen közel vagyunk az idők végéhez. De végezetül szeretném azt is hangsúlyozni, hogy ez csupán egy újabb mérföldkő a próféciák teljesedésében. Még sok mindennek meg kell történnie, amit meg kell értenünk. De ha minden részletét ismerjük is a próféciáknak, ez nem elég ahhoz, hogy megmentsen minket. Naponkénti, személyes kapcsolatban kell állnunk Jézussal, mely kapcsolat az igazságon és az Igén alapul. Tanulmányozzátok az Igét? Az Úrral jártok? Ez az igazság, mely szabaddá tesz minket, barátaim. Imádkoznunk kell, hogy lássuk, van-e bármi, ami visszatart minket attól, hogy teljesen átadjuk magunkat Jézusnak, hogy felvegyük keresztünket és kövessük Őt. Ezt tegyétek meg ma. Belegondoltatok már abba, milyen az, amikor a prófécia szemünk előtt teljesedik? Mit várhatnánk még többet annál, mint a pápa személyes üzenetét a protestánsok felé? Úgy gondolom, ezek az események most a szemünk láttára történnek.