A logika a vesztesek ópiuma.
Tétel 1.: „Ma forradalom történt a szavazófülkékben”
Tétel 2.: „A kétharmados győzelmet nem interpretáltuk forradalomként.”.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a két axióma nincs maradéktalanul összhangban egymással. Ha valaki így látja, az az ő baja. Sosem fogja belülről érezni a rendszert, amely felszabadította az egyént az értelem elnyomása alól. Az ember szabadnak hiszi magát, de téved. Öntudatlanul is engedelmeskedik a logika zsarnokságának, megfosztva magát attól a szabadságtól, hogy mindig azt mondja, ami csak eszébe jut.
Nézzünk egy másik példát.
Premissza 1: Minden ember szokott hazudni.
Premissza 2: Orbán Viktor ember.
A legtöbben itt azt a következtetést vonnák le, hogy akkor Orbán Viktor is szokott hazudni. Pedig tudják róla, hogy nem hazudott soha, mégsem mondhatják ezt a szillogizmus kényszere miatt. A logika szabályai így korlátozzák a szabadságot. Több lehetséges válasz közül csak az egyik érvényes. Azaz nem lehet választani. És ahol nem lehet választani, ott szolgaság van. Akiben öntudatra ébred a nemzeti együttműködés szelleme, többé nem ismer ilyen korlátokat. Minden ember szokott hazudni. Orbán Viktor ember. Konklúzió: Orbán Viktor sosem hazudik. Itt kezdődik a szabadság.
V. Károly császár, a Német-Római birodalom “Isten kegyelméből” való uralkodója. Az uralkodókat nem volt lehetséges kijelentéseikért/beszédeikért számonkérni.
(A Nápolyi királyi palota szoborparkjából) „A forradalom dubiózus kifejezés, csínján kell vele bánni” – szögezte le a személy, aki ennek a korlátlan szabadságnak a végtelen tereit megnyitotta a beavatottak előtt. „A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.” Ez a szöveg viszont a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában szerepel, melyben maga a kétharmad interpretálta kötelező erővel a dubiózus kétharmados győzelmet.
Aki ellentmondást vél felfedezni, észre sem veszi, hogy a gyarmatosító logika elavult fogalmait használja görcsösen. A tudat felszabadításának útja azzal a lépéssel kezdődik, hogy az ellentmondás fogalmát épp úgy meghaladjuk, mint Hoffman Rózsa a marxizmust. Akik még nem lázadtak fel az értelem uralma ellen, azt állítják, hogy A és ~A közül egyszerre csak az egyik lehet igaz. Ma szerda van / ma nem szerda van. Forradalom volt / nem volt forradalom. Vagy-vagy. Nem képesek felemelkedni a szabadság birodalmába, ahol ellentmondás és gátlás nélkül képviselhető egyszerre mindegyik. „Nem mondtuk, hogy volt forradalom… jó, a politikai kommunikációban mondtuk” – valahogy így.
A legjobb tanítványok a megtisztulás ösvényén olyan messzire juthatnak, hogy a szavak börtönéből is kiszabadulnak. A mondatok tényleges jelentése csak béklyó a szellemnek. Azok a kiválasztottak, akik felérnek a legmagasabb szóvivői szintre, már nem abban gondolkodnak, hogy szerda vagy nem szerda. Képviselő úr, milyen nap van ma? Traktor. Miért nem érkeztek meg időben a tankönyvek az iskolákba? Megvédjük a nyugdíjakat. Miért aszfaltoztak közpénzből az esküvő helyszínének környékén? Rezsialkotmány.
Minden lehetséges. Nincsenek határok. Ez a tökéletes szabadság.
2013. szeptember 25., Szerző: Gomperz Tamás