A nyáron egy 4 napos nyugger buszos úton voltunk a nejemmel Velencében.
Amikor a Scuola Grande di San Rocco templom előtti téren álltunk, idegenvezetőnk nagy lendülettel sorolta azokat a korabeli művészeket, akik a templom belső terének a kifestését szerették volna vállalni, ezért a verseny nagyon kiélezett volt. Az akkori polgárok, akik a templomot építtették magas mércét állítottak.
Amikor a pályázaton indulók nevei elhangzottak …”pályáztak Tiziano, Tintoretto, Veronese,…” megszólalt egyik utasunk, egy világjáró öregúr: ” És a KÖZGÉP!” Kis szünet után hozzátette, “de csak azért a KÖZGÉP, mert azt, hogy SIMICSKA nem tudták volna kimondani.”
Élénk derültség.
Ez a kis életkép is jól adja vissza a mai magyar rögvalóságot. Annyira beivódott már a köztudatba, hogy komoly mennyiséggel együtt járó (pénz,föld, kőszállítás, útépítés..stb), pályázatokon csak az udvari szállítók a biztos befutók, hogy nem is lepődik meg senki sem, ha az említett nevek olvashatók, írva vagynak a napi sajtóban. A fenti kis (velencei) apropó jelzi a legjobban, hogy a NER milyen jól ki van találva, mekkora hatással nyomja (na nem éppen a legjobb irányba) a közéletet, a köztudatot.
A Kishantosi ügynek – szerintem – egyre fokozódó, kül és belföldön egyaránt felháborodásokat generáló, gyomorkeverő hatása várható. A trafik- föld-takarékszöv-nyuggerpénztár-alkotmánybíróság stb bekebelezése, “lenyúlásai” már akkora – és elemi erejű – felháborodásokat alapoztak meg a ma még hallgató tömegekben, hogy egy szikra is elég lehet a robbanáshoz. Bár amíg a NER ilyen jól funkcionál…Példa ez a kis komment. Részlet a Hvg.Hu jóvoltából.
“Sokkal gyanúsabb a szocikra nézve, hogy a pályáztatás elkerülésének módszere milyen fényes karriert futott be azóta a Fidesznél, ami a legbiztosabb jele annak, ha valami eredendően romlott. Persze a mostaniak rendszerszerűen csinálják, és nem szórakoznak azzal, hogy valami picit a közösség is visszakapjon. Így aztán nem is zavar senkit.
Ma már pályáztatás nélkül lehet nyitni kaszinókat, pályáztatás nélkül megy a közbeszerzések nagy része, utóbbinak mondjuk nincs jelentősége, mert amelyiket pályáztatják, azt is ugyanaz nyeri. Pályáztatás nélkül kapják a földeket a fideszes képviselők, és pályáztatás nélkül nyert birtokot az a cég is, amelyik negyedrészben az agrárállamtitkár tulajdona, aki – úgy tűnik – nem hogy megakadályozta volna az ország érdekeit sértő ügyletet, de kitartóan törekedett annak véghezvitelére. Cudar idők várnak rá, hiszen Molnár Gyula úgy kapott 8 hónapot, hogy közben nem lett a Kopaszi-gát negyede az övé. „Csak vicceltünk.”
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20131105_Masodfokon_leraztak_a_kopasz_igat
Az efféle (udvari vazallusoknak szánt) vagyonjuttatási trendek gátlástalan folytatása – amennyiben továbbra is Kishantosi módszerekkel (“teljesen TÖRVÉNYESEN”) menne,mendegélne,- de csak addig,amíg “az Istenadta nép… kunyhói (továbbra is) hallgatnak, mint megannyi puszta sír.” Nem kellene már a szót kicsit hangosabbra felemelni?