Gazdasági racionalitás, vagy demokrácia?

Miként alakul át a világ, ha gazdasági változások miatt erősen leromlanak a közállapotok. Mi lesz az emberi szabadságjogokkal, ha a kormányokat az elszegényedő tömegek egy bizonyos népességcsoport felé “nyomják”, mintha azok miatt következtek volna be a problémák?
A történelem – elsősorban hazai múltba nézek ilyenkor – elég példát ad, hogy el lehessen gondolkozni a demokráciából a diktatúrába történő átmenet néha nagyon gyors bekövetkeztének apropóján. Gyerekfejjel ugyan csak azt láttam, hogy a házigazda, akinek emeletes házában szüleim egy műhelyt és lakásunkat béreltük – amikor beszélgetni támadt kedve szinte mindig a speciális rövidítéssel ( ZSÉ) mondta a ZSIDÓKRA vonatkozó adatait, pletykáit. A háború után pedig, amikorra mindenét elvették (lásd államosítás) szintén hasonlóan találékony volt a bűnbakok megtalálásában. Ez a helyzet bármikor ismétlődhet, ha a gazdasági állapotok leromlanak, vagy ezek miatt erősen leszegényedő emberekkel a szélsőségek “alakzatokba” szerveződnek. Akkor már “csak” egy lépés a cselekvési irány,  a kiszemelt réteg – zsidók, egyéb vallások, vagy bárkik – “megtalálása.” A helyzet kiegészülhet a világ vezetőjének egyszemélyi fellépésével is. Az illetőnek teljhatalma lenne (lesz?).
Ettől óvjon az Isten!! (Dénes Ottó)
Igazi nemzetek feletti közintézmények márpedig nincsenek, a nemzetközi fórumokon is nemzeti érdekek érvényesülnek – fejtegeti a Corriere della Sera hasábjain Ernesto Galli della Loggia.
Az elhúzódó pénzügyi válság kezdete óta egyre több elemző feszegeti azt a kényes kérdést, hogy a második világháború utáni évtizedek nagy vívmánya, a nyugati liberális demokrácia egyáltalán képes-e megbirkózni a válságkezelés feladatával. Ha például az európai periféria országaiban igen jelentős életszínvonal-csökkentés árán lehet csak megfékezni a válságot, vajon remélhető-e, hogy a választóközönség ehhez beleegyezését adja? Egyelőre az Európai Unió nagyobb szerepvállalása hivatott ezt a problémát megoldani. Olaszországban és Görögországban szakértői kormányok alakultak, amelyek aztán megkapják az Unió pénzügyi támogatását a reformjaikhoz.
Mint azonban a Metazinban is olvasható volt, egyes elemzések szerint ezek a fejlemények az eddigi politikai struktúra igen jelentős változását hozzák magukkal: a gazdasági racionalitás érdekében háttérbe szorul a végrehajtó hatalom demokratikus felhatalmazása.
A cikk ITT olvasható
http://www.metazin.hu//node/2500