Ami személy szerint engem, és közvetlenül a családomat érinti, a lista 2. pontja. Erősen emlékeztet a középkori (pápai) uralommal együt
tlihegő világi hatalom laza puncsolására, illetve amikor ezek így egyszerre sokat tettek a zemberek lelkei (szelleme) feletti uralom gyakorlására. Ehhez csak ráadás, ha a 6. meg a 7. pontot részleteiben is átgondoljuk. A kettő – három – együtt járva tud(hat) kiteljesíteni abszolutista hatalomgyakorlási módszereket.
Ezt már gyerekkoromból –is – ismerem. (Van egy könyvem, amiben Rákosi elvtárs beszédei vannak megörökítve.Élőben is élvezhettem, mint kisiskolás a rádióban, meg szónokai közvetítésével itt városunkban).
Nem tudom elfelejteni – nem is akarom – a mi Petőfinket, akinek éppúgy csípte a szemét ez a (vallási-világi szövetség) hatalomgyakorlási mód. A megrendítő felismerés pillanata, amikor rádöbben, hogy a világi és egyházi hatalom együttese mit tud művelni emberi lelkekben. (Apostol: részlet)
……ősidőktül óta
Azon valának papok és királyok,
E földi istenek,
Hogy vakságban tartsák a népet,
Mert ők uralkodni akarnak,
S uralkodni csak vakokon lehet.
Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt,
S ha eddig küzdtem érte, ezután
Kettős erővel fogok küzdeni!”
Hát “csak” ennyi. De mivel nem tűnt el ez a trend, sem nem gyengült, így tehát marad a rezümé: az idézet utolsó sora. Meg a nemtetszikarendszer. blog.hu gondolatainak olvasgatása.Időnként való egyetértéssel megtűzdelve.
1. A sajtószabadság korlátozása. Az Orbán-kormány szakmailag megalapozatlan, átgondolatlan és több ponton alkotmányellenes médiatörvényt alkotott. A törvény politikailag befolyásolt hatósági rendszert alakított ki, és olyan követelményeket állított fel a tartalomszolgáltatók számára, amelyek súlyosan sértik a szólásszabadságot.
2. A lelkiismereti- és vallásszabadság korlátozása. A Fidesz egyháztörvénye visszalépést jelent a 19. század szemléletéhez, amikor a politikai hatalom döntötte el, mi számít bevett vallásnak, és mi nem. Veszélybe került az állam semlegessége.
3. A korrupt választási rendszer. Ahelyett, hogy a civil szervezetek javaslatának megfelelően átláthatóvá tette volna a kampányfinanszírozást, a Fidesz-kormány átláthatatlanabbá és igazságtalanabbá tette azt, saját hatalmának bebetonozására törekedve.
4. A közteherviselés gyengítése. Az egykulcsos adó bevezetésével a legszegényebbekre hárították át a gazdasági válság terheinek viselését, annak gazdaságélénkítő hatásai ugyanakkor elmaradtak. A harcos bankellenes retorika ellenére a devizahitelesek nagy többségét a kormány cserben hagyta.
5. Anti-szociálpolitika. A kormány és a Fidesz-es önkormányzatok kriminalizálják, megbélyegzik és kirekesztik a társadalom peremére szorult csoportokat, miközben a nemzetközi jó gyakorlatoknak megfelelő szociális programok támogatásait lecsökkentik.
6. A jogbiztonság megrendülése. Az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom ellenőrzése alá került, az alkotmányos jogok felett őrködő testületeket – Alkotmánybíróság, ombudsmani hivatalok stb. – meggyengítették – általános a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság a piaci és politikai szereplők számára.
7. A demokratikus jogalkotás felborítása. Sorozatosan társadalmi egyeztetés és szakmai konzultáció nélkül, önálló képviselői indítványként születnek kulcsfontosságú jogszabályok. Futószalagon, két hetes vita után felhígitott alaptörvényt fogadtak el a demokratikus alkotmány helyett – demokrácia light…
8. Gyengült a közpénzek elköltésének átláthatósága. A költségvetés elszámoltathatósága felett őrködő szervek függetlenségének megnyirbálása, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozása, a hatékony lobbiszabályozás akadályozása, az utolsó pillanatban rejtélyesen módosított törvényjavaslatok. Haveri közbeszerzés haveri cégeknek.
9. A munkavállalói jogok korlátozása. A Munka Törvénykönyvének változtatásai 150 éves küzdelmek árán megszerzett munkavállalói jogoktól fosztották meg a bérből, fizetésből élőket, a kormány felszámolta az érdekegyeztetést és méltánytalan közmunkaprogramot vezetett be.
10. Megrendült a kultúra függetlensége. A kulturális intézmények vezető pozícióinál gyakran nem a szakmai kompetencia a fő követelmény, hanem az ideológiai megbízhatóság. A független műhelyek ellehetetlenítése.
11. A közoktatás leépítése. A kormány az érintettek bevonása nélkül, pusztán költségvetési szempontok alapján hoz döntéseket az oktatásról, új felsőoktatási törvényével pedig gyakorlatilag elzárná a felsőoktatásba vezető utakat a kevésbé vagyonos családból származó diákok számára.
12. A gyülekezés szabadságának korlátozása. Bár a kormány folyamatosan napirenden tartja a 2006-os tüntetések során elkövetett törvénytelenségek ügyét, maga is minden eszközzel akadályozni próbálja a gyülekezési szabadságot – legyen szó a kínai kormány ellen tüntető diákokról, a szakszervezetek vagy a civilek tüntetéseiről.