ORSZÁGÉRTÉKELŐ BESZÉD
Mezei K. Nelli
Orbán Viktor, a protestáns prédikátor
Orbán Viktor, az országértékelő szónok egyszerre emlékeztet Illés prófétára, Pál apostolra és Kálvin Jánosra. Szövegelemzés a kicsoda Piroska? mit tehet Piroska? legyetek ti is Piroskák! prédikációs logika mentén.
Ami a szívemen fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versirást.
Egyszerű és tiszta nóta,
Gólyafészek, háztető –
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.
A jó Isten egyszerűnek
Alkotta az eszemet,
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelídség, szeretet.
Karinthy Frigyes: Így írtok ti; Szabolcska Mihály: Egyszerűség
Régóta érzékelem, hogy Orbán Viktor tudatosan és sikeresen használja a vallásos nyelvezetet: mítoszt alkot és hitre apellál, térít és nem elemez, saját külön politikai vallást csinál, amelyben ő a Próféta.
Sok vallás kialakulása kezdődött így, egy karizmatikus emberrel, aki egyszer csak elkezdte egyértelműen (és csak kizárólagos módon) használni a fogalmakat, saját külön kis világot teremtett, ahol minden egyértelmű, ahol tiszták és világosak a gondolatok, nincs benne semmi „szubjektív vergődés”, sikeresen elválasztotta a mi-t és az ők-et, megteremtve ezzel az önazonosság és a közösséghez tartozás szektásságra hajló formáját.
>> a Fidesz elnökének országértékelő beszéde >>
(Syma csarnok, Budapest, február 13.)
A keresztény vallásosságból a Fidesz elnöke e beszédében kidobta mindazt, ami a szubjektivizmust erősítené (nagyjából Jézus egész teológiai gondolkodását), és megtartotta Pál egyházépítő technikáját, amely az egységre, a különbségek eltüntetésére játszik, egységbe kovácsolva sokszor oly különböző embereket, mint a görögök és a zsidók. Az új világ megteremtésével („a jövő az igennel kezdődik” stb.) megszűnnek a régi kötődések, és újak alakulnak ki, az új világhoz tartozás feltétele egy megtérésszerű megvilágosodás, hogy „egységben az erő”.
A pártelnök gesztusai, kiállása, hanghordozása, a fogalmak, a mondatszerkesztések, a katekizmusszerű megfogalmazások, az érvelés érzelmi (és nem értelmi/racionalista) módszerei: mind-mind a meggyőződéstől vezérelt, lelkes, egyutas, magabiztosan hívő prédikátort juttatják eszembe.
Orbán Viktorral szemben nincs vita: az ember vagy hisz, és akkor olyan, mint ő, vagy nem hisz, és akkor ellenség. Középút nincs. „Válasszatok, addig, míg tart a ma. Meddig sántikáltok még kétfelé?” Orbán Viktor történelmi előképe nem csak Kossuth Lajos – ahogy a Népszabadság pesti újságírói emlegetik – hanem Illés próféta (aki imádkozott, és három évig nem volt eső, csakhogy az ellenség megérezze már magát), Pál apostol, a közösségépítő és Kálvin János, a szigorú genfi jogász.
Orbán Viktor színpadra lép
A FELÜTÉS
Minden jó prédikáció azzal kezdődik, hogy a beszélő a hallgatóságot személyesen érdekeltté teszi. Az érdeklődés felkeltése, a közönség hallgatólagos bevonása a szöveg eseményeibe elengedhetetlenül fontos: ha elmarad, az egész beszéd mellémehet. A beszélő – jelen esetben Orbán Viktor – vall arról, hogy hogyan készült a beszédére.
A hallgatóság rögtön úgy érzi, hogy ott ül vele az országos gondokkal terhelt íróasztal mellett, és részt vesz az elemzés fontos munkájában. Ez a sokszor használt szónoki fogás (aminek nem mindig van igazi valóságalapja) mindig pozitív felütésként szolgál, és nagyjából a beszéd célját is meghatározza: itt most nem sokkterápia, hanem pozitív töltetű beszéd, buksi-simogatás és lelkesítő asztalrapattanás várható.
Egy jó prédikáció vázlata a következőképp néz ki:
1. Kicsoda Piroska? – a tétel és bizonyítás
2. Mit tehet Piroska? – a használati utasítás
3. Legyetek ti is Piroskák! – az indoktrináció
KICSODA PIROSKA?
Tételmondat: egyetértés van, csak hinni kell benne
„Olyan széleskörű egyetértés jött létre Magyarországon, amelyre nem volt példa a rendszerváltoztatás óta – ha ugyan akkor volt ilyen.” Orbán Viktor beszédének ez az alaptétele, tudniillik, hogy kormányellenes összefogás történt Magyarországon. Ezt a tételt persze le kell önteni egy kis rendszerváltásos nosztalgiával, amikor az eufória elfedte a különben létező különbségeket.
Orbán Viktornak különben ez az egyetértés nosztalgiája a vesszőparipája: akkor jó minden, ha mindenki egyfelé megy, mit nekünk a demokrácia sokszínűsége, legyünk csak egyetértésben, kicsiny birkák, legelés, sehol semmi ellentmondás. Az egyetértés az a kulcsfogalom, amitől varázsszóra minden rendben lesz. Ha egyetértünk, ha eltűnnek a különbségek, ha mindannyiunk célja ugyanaz lesz, mint Orbán Viktoré, akkor beköszönt a mennyek országa, amit – jó prédikátorhoz híven Orbán Viktor mindig megígér, ha valami teljesülni fog (most pl. a márciusi népszavazás sikeres lesz).
A mennyek országa – ha nem is használja ezt a kifejezést, de a párhuzam teljesen nyilvánvaló – az, amit a földön meg kell valósítani, persze ahhoz előbb a kormányt meg kell buktatni. Erre kell az egyetértés, az a csúnya kormány akadálya a személyes boldogságnak, annak, hogy végre beköszönthessen máris a mennyek országa. Mindenki akarja a mennyek országát, igen? Mindenki boldog akar lenni, igen?
A gondolkodás egysége
Orbán Viktornak – mint minden jól képzett protestáns prédikátornak – biztos receptje van arra, hogyan lehet megszerezni a mennyek országát. Meg sem fordul a fejében, hogy azok, akik nem ugyanúgy, nem ugyanabban az értelemben használják a fogalmakat, mint ő, azok nem az ördögtől valók, nem a démoni kommunizmus képviselői, hanem esetleg csak másképp gondolkodók. Egy a nép, egy az ország, egy az Isten, egy a nyelv, mindenki egyforma, mindenki ugyanúgy gondolkodik, aki nem, abban démon lakik, megtöri a tökéletesen szép egységet.
Jellegzetesen protestáns prédikátori szokás: a nép, a közösség, a nemzet, az emberiség nevében kijelentéseket tenni, mintha maga az emberiség en bloc szerethető, befogadható lenne, vagy egyáltalán létezne. Könnyű olyanok nevében beszélni, akik nem dumálnak vissza (a nép, az istenadta, meg a nemzet), könnyű és olcsó retorikai fogás a nem létező nagyhalmaz nevében kijelentéseket tenni, miközben csak személyes véleményeknek vagyunk tudatában.
Az általánosban elsikkad az egyén, a szubjektivitás, ott ül a 144 ezer megdicsőült a Sionon, nagy összeborulás, halleluja, nincs zsidó és nincs görög, eltűntek a szerencsétlen különbségek, az általános nevében lehet beszélni.
„Ugyan ki reménykedne rossz dolgok bekövetkeztében? Meggyőződésem, hogy ebben Magyarországon mindannyian egyformák vagyunk: jobb- és baloldaliak, idősek, fiatalok, családosok, egyedülállók, liberálisok vagy konzervatívok. Mindenki sikeres jövőt akar. Valójában Magyarországon ma mindenki igent akar mondani, legfeljebb nem mindenki tudja még pontosan, hogy mire.”
Mindenki ugyanazt akarja, véli Orbán Viktor, és ugyanazon az úton is akar eljutni. Orbán Viktor bosszantóan tisztában van azzal, hogy sok millió magyar egyednek mi van a fejében. Ha pedig az egyed nem tudná, jön a Próféta, és majd megmondja. A központ szlogen itt a „a jövő igennel kezdődik” – bármit is jelent, legalább jól hangzik.
A tétel bizonyítása azonban már nem áll olyan szilárd és biztos lábakon, mint a megtalált jelmondat: kimerül abban a kijelentésben, hogy egység van, kész, akik nem látják, azok majd látni fogják, hinni kell, hogy van egység. A hit – kulcsfogalom Orbán Viktor beszédeiben.
MIT TEHET PIROSKA?
Használati utasítás: hogyan juthatsz be a mennyek országába?
Hogyan lehet megszerezni a mennyek országát? Hogyan lesz az elveszett paradicsomból (rendszerváltás Magyarországa) újra megtalált paradicsom? A varázsszó itt is az egység: „én mindig is tudtam, hogy a magyar nép a legfontosabb kérdésekben egységes” . Ha egység van, minden van. Egység, siker, mennyek országa.
Ha egység van, akkor Magyarországon siker is lesz,ami elengedhetetlenül fontos a boldogsághoz. (Az nem számít, hogy ezek a szavak mit jelentenek, lehet-e egyénileg értelmezni őket. A Próféta előfeltételezi, hogy mindenki ugyanarra gondol, mikor a szavakat használja, vagyis egységes nyelvi háttérrel rendelkezünk, ahol nincs helye a szavak többszörös jelentésének, a fogalmak különben is mágikus hívószavak csupán, arra hivatottak, hogy az egyetértést megteremtsék).
Az viszont nem egyértelmű, hogy a szellemi, kulturális egységből, ahol mindenki egyformán gondolkodik, hogyan lesz a sikerhez vezető verseny – ez olyan logikai bakugrás a szövegben, amit a szónok nem tud feloldani – bár talán nem is akar, mert nem a verseny a lényeg, ez érezhető a szövegből, ez csak egy mellékszál, a verseny különben is olyan kapitalista fogalom, jobb, ha nem is beszélünk róla, csak azért kellett mégis megemlíteni, mert a sikerhez mégiscsak hozzátartozik.
A megoldás és recept
„Mert akkor volt egy igazság, amit mindannyian tisztán láttunk. Szóval, ezt úgy fogalmazhatom meg, akkor még tisztán láttuk, hogy az, ami összeköt bennünket, magyarokat, sokkal több annál, mint ami elválaszt. És ha egy pillanatra magunkba nézünk, akkor talán visszaidézhetjük, mi mindenben voltunk azonosak, mi mindenben hasonlítanak, egyezünk egymással mi, magyarok. ”
Ahhoz, hogy most világosan lássunk, vissza kell nyúlni a mitologikus múltba, a paradicsomi állapotba, újra kell teremteni a világot, meg kell ismételni a genezis aktusát ahhoz, hogy a világ meg legyen váltva, újévi szertartás, miseáldozat, meg kell térni, kérem szépen, nincs más megoldás. Ennek ellensége a fogalmi zavar, amikor valami nem egyértelmű, a siker látszik kudarcnak, a kudarc sikernek, semmi sem tiszta és világos már, mint az aranykorban, a rendszerváltáskor, hanem minden zavaros, ezt kell megjavítani.
Az persze egyértelmű a beszédből, hogy mindenki ugyanarra vágyik (sic!) – mármint sikerre. De hogy ez mit jelent, csak egy jó kérdés marad (végül is nem lehet mindenre időt szakítani egy amúgy is hosszú beszédben). Szinte-szinte kimondja, hogy semmi nem számít, csak a siker, még a kormányzati forma sem, azaz a demokrácia sem, csak sikerek legyenek. Költői képek (és nem érvek!) támasztják alá, hogy mire van szükség a megoldáshoz, és hogy hol rontják el (ellenőrizhető számadat, bizonyíték semmi).
„Az egyre nagyobb kenyérben hiszünk”: Újabb jó szlogen; a prédikáció logikai felépítésének így felel meg, hogy az üzenet egyértelmű, minél befogadhatóbb és könnyen megjegyezhetőbb legyen, vagyis legyen „hazavihető” és könnyen idézhető.
A siker (és közvetve a boldogság) újabb összetevője a növekedés: „azért, mert akiknek dolga lett volna, elfelejtették, hogy a növekedéshez három dolog kell, három feltétel: egészség, tudás és felelős kormányzás” , ami itt egyértelműen pozitív dolgot jelent (nota bene, ezt gondolja a rákos daganat is): sok gyerek, sok pénz, sok fejlődés, nagy fogyasztás; nem számít, csak mindenből sok legyen, ne kelljen már azt érezni, hogy mi valahol a végén kullogunk, mit nekünk fenntartható gazdaság, mit nekünk az egész földet fenyegető természeti katasztrófák, csak legyünk mi is olyanok, mint a nyugatiak, csak múljon már el ez a frusztráltság, legyen Magyarország megint legvidámabb barakk, lehessen megint tele szájjal lenézni mindenkit, aki nem olyan, mint mi vagyunk. Ahhoz, hogy növekedés legyen, ahhoz tudás kell.
Az aktualizálás – Egészség, tudás, felelős kormányzás (apropó, népszavazás)
„Csak egy kis egészség legyen, tiszteletes úr” , semmi egyéb nem számít. Az egészségből és a tudásból egyenesen felfakad a morális kormányzás (újabb logikai bakugrás, mert mi köze van a háromnak egymáshoz?), amely e kettőt összefogja.
A mítoszteremtés és mágikus hívószavak mellett aktualizálni is kell (azaz a jelenről is kell beszélni). Akkor érkezik meg Magyarországra a mennyek országa, ha van egészség, van tudás (apropó, mi az, hogy tudás?), és lesz felelős kormányzás, akkor más semmi nem kell majd, minden jó lesz, meglátjátok, csak hinnetek kell, „az oroszlán a báránnyal legel, és egy kisfiú vigyáz rájuk” , csak az igazak tartsanak ki addig, mert az ordító oroszlán most szertejár, még van egy kis ideje, de a jó mindig győz, elénk ül a heppiend, bízzatok, ne féljetek, tartsatok ki.
A Syma csarnok közönsége (a fotók a pártelnök hivatalos honlapjáról, az orbanviktor.hu-ról származnak)
LEGYETEK TI IS PIROSKÁK!
Indoktrináció: ha közénk tartozol, igennel szavazol
A tétel felállítása, bizonyítása és gyakorlatba ültetés lehetőségei után következik a meggyőzés: tegyetek ti is így! Ehhez persze megint szükség van kis személyes bevezetésre, eddig a hallgatóság figyelme ellankad, ismét a személyes térbe kell őket vonni: kis kanyar a beszédben a kádári nosztalgia és a saját gyermekek felé, akiket csak azért nem akadályoz meg a tandíj a tanulásban, mert a papájuk jól keres.
Kezdünk rettentően aggódni Orbán Viktor pénzügyei iránt, ha így megy tovább, ebben a rettenetes, csak negatívumokat felmutató, rossz, csúnya, gonosz világban, ahol csak a kiválasztottak kis, világító csapata tart ki az Igazság mellett, mi lesz a szegény, üldözött, kiválasztott politikusok szánalomra méltó gyermekeivel? Aggódhatunk a szegény családok okos gyermekeiért, mert mindenki azt érzi, ő szegény családból származó, okos gyerek.
Aggódhatunk kissé magunkért (noha a hallgatóság jelentős része túl van már az egyetemista koron). A néhány mondatnyi önsajnálkozás után következhet a pozitív üzenet: te képes vagy rá, ha akarod. Meg tudod csinálni. Tehetséges nép vagyunk (így, en bloc, mint nép!), tehát nekünk, mint népnek (ebben ugye benne vannak a nemkívánatosan is, hajléktalanok, cigányok, zsidók, erdélyiek, és lassan a kínaiak is), így együtt sikerülni fog.
Igennel kell szavazni a márciusi népszavazáson, szavazz te is igennel, és meglátod, minden jóra fordul majd. Egy igenen és egy nemen múlik az egészségünk, nagy a tét, kérem szépen. És igen, kimondja, végül csak kimondja: „akkor Magyarországon még egy olyan téves képzet is kialakulhat, hogy a diktatúra többet tudott adni az embereknek, mint ma a szabadság ” . A beszéd elején még úgy tűnt, hogy a rendszerváltásra való utalással a demokráciát akarja védeni. Szerintem ez volt az országértékelő szónoklat legmeredekebb kijelentése.
„Az igenek győzelme egy új korszak nyitánya lesz” . Megvan tehát a megoldás, a brave new world megszülethet, csak rajtad múlik, hogy akarod-e. Az a normális, hogy akarjad. Menj, és szavazz igennel! Ámen.
a Fidesz elnökének országértékelő beszéde (Syma csarnok, Budapest, február 13.)
