A joghurtfagyi és az amerikai életstílus.

Szerző: Mike Adams, a NaturalNews weboldal szerkesztője

Nem is tudtam, hogy az emberek véleménye szerint a joghurtos fagylalt „egészséges étel” amíg nem töltöttem el egy kis időt az Egyesült Államokban. Ott az emberek kígyózó sorokban állnak a joghurtos fagylaltot árusító helyek előtt, és megvesznek egy értéktelen ételt, amiről meg vannak győződve, hogy hasznukra válik. De miért gondolják ezt? A „joghurt” miatt.
Vettem magamnak a fáradságot, és odamentem a joghurtos fagyiért sorban álló emberekhez, és megkérdeztem néhány embert ott, meg tudnák-e nevezni az összetevőit annak a joghurtos fagyinak, amit venni szándékoztak. Egyikük sem tudta. A legtöbbjük csak ennyit mondott: „Joghurt”. (Észreveszik a lényeget itt?)

Tovább vizsgálódva azt fedeztem fel, hogy a joghurtos fagyit áruló kiskereskedők sem teszik könnyebbé első közelítésben az ember számára, hogy mi is van valójában a portékájukban. Nem nyomtatják rá az összetevőket az általuk eladott termékekre, és látszólag még a weboldalaikon is lehetetlen megtalálni ezt az információt.

Némi kis utánjárással képes voltam megtalálni a vaníliás joghurt por összetevőit, amit a nemzet egyik leghíresebb joghurtos fagyi hálózatában felhasználnak. Itt található, ami benne van:
Kristályos fruktóz, Dextróz, Maltodextrin, Nem-zsíros Tej, Joghurt Por, Micro-kapszulás Probiotikum (Lactobacillus Sporogenes)

(az élelmiszerben lévő összetevőket nagyságrendileg csökkenő mennyiségük szerint kell(ene) feltüntetni. Pl a fagyin nincs termékcímke ugyebár? (Dénes Ottó)

Értik mindezt? Az első három összetevő mind cukorféle, ezt követi a feldolgozott tehéntej. A maltodextrin különösképpen olyan magas glikémiás index-szel rendelkezik, hogy gyakorlatilag méregként hat a cukorbetegekre. Mellesleg gyakran származik genetikailag módosított kukoricából.
Ahogy az összetevők listájából bárki láthatja, a joghurtos fagyi alapvetően csak jégkrém, némi joghurt porral meghintve. Egy probiotikus jégkrém.
Ez még nem teszi egészséges étellé. Ez továbbra is csak egy értéktelen étel, de probiotikus por van benne.

Az egészséges étel illúziója

Ha egy kis probiotikumot szórunk egy pizzára, az még nem változtatja át a pizzát egészséges fogássá. Ha probiotikumot teszek a sajtburgerre, az még nem lesz egy egészséges sajtburger. Miért hiszi mégis olyan sok ember, hogy egy kis probiotikus port keverve a jégkrémbe, az hirtelen „egészséges étel” lesz?
A válasz? Azért, mert ezt akarják hinni.
A joghurtos fagyit áruló üzletek nem kínálnak egészséges ételt, de megadják az egészséges étel illúzióját. És ma Amerikában, ahol az illúzió uralkodik a realitás felett, ez igazán elegendő!
Az embereket igazából nem érdekli, hogy mit tartalmaz, amit megesznek. Ők csak azt akarják, hogy alaposan győzzék meg őket arról, hogy bármi, amit lenyelnek, az valahogyan hasznukra válik. Ez már elegendő bizonyíték az agyukban ahhoz, hogy csak előre, elkezdjék rágni és lenyeljék.
Nagyjából ugyanez a helyzet manapság a népszerű vallásokkal is az Egyesült Államokban. Kevés ember hisz igazán Istenben, még ha ezt ki is jelentik. Mert ha hinnének, nem mennének, és tennék tönkre az Isten által kapott testüket alkohollal, cigarettával, ivászatokkal, drogokkal és értéktelen étellel. Valójában ők nem akarnak hitelesen hinni Istenben, mert ez egy egészen eltérő szintű fegyelmet követelne meg, hogy olyan módon cselekedjenek, ami megfelel az ő hitüknek (úgy becsüljék meg az ő saját testüket, mint egy templomot). Ha tönkreteszi valaki az egészségét a gyorsételekkel, cselekedetei a világegyetemhez kiáltanak, hogy valójában egyáltalán nem akarja követni Isten akaratát.

Mit mond a Biblia a falánkságról? Nem gyakran idézem az írást, de ez elég egyértelmű itt: Példabeszédek 23:20-21 „Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek; azok közül, aki hússal dobzódnak. Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.”

Amit az emberek manapság Amerikában akarnak, az gyorsétel, vacak hírek, felszínes tudás és értéktelen hit. Ők nem hisznek semmiben, kivéve azokat az egyszerű kanállal táplált hiedelmeket, amik megegyeznek a saját önpusztító életstílusukkal, amit amúgy is követni szándékoznak. Az élet egy minden-amit-megehetsz, minden-amit-elszívhatsz és minden-amit-megihatsz orgia! Vagyis hívjuk csak „csökkentett kalóriás” desszertnek és együk meg, ugye?

Az emberek úgy csipegetik össze a hitüket. Más szavakkal, megpróbálják igazolni a cselekedeteiket. Bármilyen hit, ami ellentmond az ő rövid távú vágyaiknak, módosításra szorul, félre lesz téve, vagy egyszerűen felül lesz írva valami más hittel, ami megengedi nekik, hogy mentegessék az azonnali kielégülés követését. A hamis hit, hogy a „joghurtos fagyi” egészséges étel, szépen szolgálja ezt a célt.

Miért fogyasztunk el valamit, ha nem tudjuk, mi van benne?

A legtöbb ember egyébként először meg sem vizsgálja, amit megeszik. Épp csak belapátolják, gondolkodás nélkül.
A görög filozófustól, Szókratésztől származik ez a híres mondás: „Át nem gondolt életet nem érdemes élni.” Az én modern verzióm a fenti idézetre: „Át nem gondolt étrendet nem érdemes enni.”
És az emberek mégis majdnem soha nem gondolják át, mi az, amit megesznek. Megrágják és lenyelik, vakon, kevesebbet gondolnak arra, mit visznek be belülre a szervezetükbe, mint a ruhákra, amit a testükön kívül viselnek.
Valójában az élvezet szempontjából válogatják meg az ételeiket. Milyen íz és milyen szerkezet okozna most épp örömet? Mi adna az ízlelőbimbóimnak azonnali élvezetet, figyelmen kívül hagyva a testemre gyakorolt hosszú távú hatásokat?
Miféle cukrokat, zsírokat vagy kémiai anyagokat helyezhetnék a nyelvemre, amik azonnal fokoznák az ízek élményét, amik érzékszervi tapasztalatokkal látnák el az agyamat, és arra emlékeztetnének, hogy még életben vagyok?
Látják, ez a valódi lényeg. Az emberek alvajáróként sétálnak át félig halott világunkon, és amit valójában keresnek, az csak izgalom, ami arra emlékezteti őket, hogy még nem haltak meg. Majdnem mindegy, mindenféle izgalom megteszi: A harsogó beszéd egy rock koncerten, szexuális előjáték egy új partnerrel, hajsza a vényköteles gyógyszerek után, egy horrorfilm izgalma, egy erőszakos video játék érzéki elfoglaltsága, egy Coca-Cola izgató lökése… alig számít, amíg az érzelmi traumák zsibbadtságán keresztül valamit érzünk, ami az emberi tapasztalatokat jelképezi a modern világunkban.
A dermedt és néma, fel- és lehintázó, szexualitást kereső tapasztalata valójában egy biologiailag stimulált gépezet, egy kicsinyke egység öntudattal a tetejére tűzve, ami keresi bárminek a súlyos becsapódását, ami arra emlékezteti őt, hogy még létezik. „Érzek, tehát vagyok” ez Descartes híres mondásának a kifacsart változata.

De valójában mit érzünk, amikor a kápráztató, értéktelen ételeket és más hamis stimuláció által meghatározott életet követjük? Csak távolabb bódulunk a valóságtól; távolabb bódulunk a saját testünktől, távolabb bódulunk saját lelkiségünktől és öntudatunktól, ami életünknek célt adna, sokkal inkább, mint a feldolgozott probiotikus por.
Az értéktelen fogyasztói élet követése, ami megfagyasztja nemcsak a joghurtunkat, hanem az egész élettapasztalatunkat is. A joghurtos fagyi talán a legjobb élelmiszer -metafora arra, hogy mi is történik az amerikai kultúrában manapság: Az önpusztító hazugságok tömeges fogyasztása, ami egy rövidke kielégülést kínál, és amit egy életen át tartó testi-lelki betegség követ majd.
Forrás: http://www.naturalnews.com/029038_frozen_yogurt_health_food.html (2011.05.31.)

Jó lenne, ha ez a jelenség csak a tengerentúli világ lakóinál volna jelen. Sajnos a „mindentamiamerika” majmolása – beleértve az ürességet, a reklámízű/hangulatú életstílust, lelkiséget, táplálkozást és a többit, ami jellemzője ennek az álságos berendezkedésnek nem vennénk át gondolkodás nélkül.
Bár ezt a reményt nehezen élteti már bármi mert, ha körülnézek nem látom azt a kultúrára és valódi tartalomra kiéhezett utódgenerációt, akik ellenállók lennének a cikkben leírtakra, elsősorban nem a joghurtra gondolok sejthetik (Dénes Ottó)