Apológia (hitvédelem). Felszólalás egy bloggertárs távozása kapcsán.

  Indoklás: a velem – hitbeli téren – ellentétes nézeteket valló hangokat is meghallom, bár “apológia” bloggerkollégám néha fájdalmasan lépegetett a (lelki) tyúkszememen. A nyílt beszéd nem bűn, sőt kívánatos lenne a mai, erősen elvtelen, mutyi-bratyi-megélhetési-sunyi-sanda… (egészítsétek ki) korban.

A VÉLEMÉNY – nyilvánítási szabadságról kifejtett, és még kifejtendő nézeteimet alátámasztották az ehhez hasonló blogok, lapok, webfelületek létezései. Nagyon fájdalmas (lenne), ha félelemből, jövő iránti elkötelezettség, vagy a szabad gondolatokat mindig is lenyomó, eltipró HATALOM lába alóli kiszólás hiányából fakadóan egyre csak csökkenne a nyílt és bátor kritikai hang. Ez – lenne – a nemzetet “vezető” réteg(ek) valódi célja. A kukac életét “élő”, semmire nem GONDOLÓ (esetleg duplagondoló) zemberi réteg. Hitem szerint ez csakis a sátáni erőknek kedvez(ne).Az idők vége felé menve a szuverén emberi életteret egyre inkább a pária-pláza-mobil- diszkó-buli- “életmódra” berendezkedett, statisztikai számmá silányult,uniformizált, ember formájú tárgyak fogják benépesíteni.

Ebből a létformából csakis GONDOLKODÁSSAL  lehet(ne) kiemelkedni. Minden olyan meg és felszólalás, amivel a tucatlétformát (bocsi a szóképzésért),meg lehetne törni, a bamba, cigiző, kólaivó-bulizó lényeket valahogyan ki lehet(ne) zökkenteni az elsilányulás egyre meredekebben lejtő állapotából, hasznos lenne az egész emberiségnek, végső soron a hittel komolyan foglalkozó – vitázó(!!) – bloggereknek, vagy olvasóiknak.(Dénes Ottó)

Egy részlet a GONDOLAT ÉS LELKIISMERETI  szabadság érdekében – apológia címén –  leírt szösszenetből. Aktuálpolitika és aktuál-vallási téma. Ez van a sajtóban, ezzel vagyok – vagyunk -tele naponta.  Tehát a HITVÉDELMI  blogból egy részlet.

Úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi politikai helyzet alapvetően fenyegeti a felekezetközi hitvédelem korrekt folytatását. Ennek az indokai:

• Az egyházak jogállását meg kívánja változtatni a hatalmi politika. Tudomásom szerint ezt az Alkotmány és a hozzá kapcsolódó, az egyházakról szóló törvény módosításával kívánják elérni. A terv az, hogy egyházi státust a minimum 10.000 fővel és legalább 1980-ig visszamenő múlttal rendelkező egyházak kaphassák meg az egyházi jogi státust. Bármi lesz is a vége a döntésnek, úgy látom, ez gondot okoz az Apológiának, és a korrekt hitvédelemnek.
  • Egyrészről azzal, hogy az Alapítvány és a Kutatóközpont által „hitvédett” egyházak egy része megmaradna jogi értelemben vett egyháznak, míg másik része fél-legális helyzetbe kényszerülne. Nem hiszem, hogy hosszú távon kezelhető ez a helyzet. A történelmi egyházak esetleges túlsúlya olyan hangsúlyeltolódásokat okozhat a Kutatóközpont munkájában, amiben én már biztosan nem vagyok partner.
  • Másrészről azzal, hogy az Alapítvány és Kutatóközpont által kritikának alávett, jelenleg az esetek jó részében jogi egyházi státusú szervezetek egyértelműen elvesztik egyházi státusukat. Ezzel az a furcsa helyzet alakul ki, hogy esetleg a hatalmi nyomás mentén tevékenykedik a Kutatóközpont. Innentől kezdve tényleg védhetetlenné válik az Apológia „eretneküldözése” vád, hiszen hátrányos jogi helyzetű szervezeteket kritizál.
• A sajtószabadságról szóló rendelkezések hatalmi megváltoztatása szintén ellehetetleníti a közvetlen munkát. A „kiegyensúlyozott közlés” címszava alá nehezen tudom beilleszteni akárcsak ezt a blogot. Mert mi értelme van egy kritikai oldalnak akkor, ha mindkét felet itt is meg kell jeleníteni? Mi értelme van valamiről egyszerre azt állítani, hogy ellentmond a kereszténységnek – és ugyanakkor azt is, hogy nem mond ellent a neki?? Jelen helyzetben úgy látom, hogy fontosabb azért küzdeni, hogy egy tévtanítást közölni lehessen, mint azért, hogy ezt kritika alá vonhassam! Így ma, a szólás szabadságáért természetes partnereimnek tekintem azokat a szervezeteket is, amelyeket egy alapvetően demokratikus rendszerben a másik oldalon álló kritika alá vonandó vitapartnerként kezelnék.

Milyen politikai viszonyokat képzelek?
A jelenleg rajzolódó nem jó, de akkor milyen politikai viszonyokat képzelek, aminek a keretei között korrekt módon folytatható lenne az általam is művelt felekezetközi hitvédelem? Íme:

• Az állam és az egyház teljes és végleges szétválasztása.
  • Az állam semmilyen mértékben ne támogassa az egyházakat, semmilyen jogcím alatt. Ez különösen azért fontos, mert a jelenlegi helyzet hátterében állítólag az áll, hogy a korlátozásra a „biznisz-egyházak” miatt van szükség. Ezen belül:
    • Szüntessék meg a hitéleti támogatás minden formáját! Így mondják fel a vatikáni megállapodást és az összes történelmi egyházzal alkotott különmegállapodást.
    • Az egyházakat tartsák el a hívek!
    • Szüntessék meg a hitéleti képzés államilag támogatott formáját! (Magyarán: a teológiai főiskolák ne kaphassanak semmilyen állami támogatást – vagy hagyják meg a jelenlegi rendszert, és mindenkit lehessen támogatni megfelelő szintű akkreditáció mellett.)
    • Az 1%-os támogatást vagy szüntessék meg teljesen, vagy hagyják meg a már bejegyzett egyházak és a jelenlegi jogszabályi feltételeknek eleget tevő egyházak támogatását!
    • (Dénes Ottó különvéleménye) Illusztráció az Új DN 2011 01 21-i számából.A bejegyzett “egyházak” minek is lennének elérhetők, ha egyszer már felvették az 1%-ot? Kivételek azért szerencsére vannak, ha mások nem is, de néhány régebbi,a tisztességesek, meg azok is, akiket nem a biznisz miatt alapítottak.
    • 
    • Szüntessék meg az összes egyházi karitatív tevékenység támogatását! Csak és kizárólag azok a szervezetek (legyenek akár egyháziak, akár alapítványiak) indíthassanak karitatív és egészségügyi szolgálatokat, ahol az ehhez szükséges tőkét felmutatják! (Vagy hagyják meg a jelenlegi rendszert, és mindenki, korlátozás nélkül hozzájuthasson a támogatáshoz, egyházi jogi státusától függetlenül.)
    • Szüntessék meg az összes egyházi iskola támogatását! Csak azok az iskolák működhessenek, akik fel tudják mutatni azokat az anyagi és humán erőforrásokat, amelyek alapján működtetni lehet azokat. (Vagy ne tegyenek különbséget az egyházi jogi státust élvező és nem élvező egyházak között!)
    • Az egyházi iskolákban is ugyanaz a standard tananyag legyen, mint a nem egyházi iskolákban. (Például a fundamentalista evolúció-ellenes irányzat ne kerülhessen be még az egyházi iskolák természettudományos tananyagába sem, mert hátrányt jelent az ott tanuló diákokra nézve.)
  • Az egyházak felett ne őrködjön az állam! Őrködjenek az állampolgárok – és őrködjenek ők egymás felett! Ez így olcsóbb és hatékonyabb – és igazságosabb. Bűnügyek esetében pedig tegyék meg a megfelelő büntetőjogi feljelentéseket.
• A véleménynyilvánítás teljes szabadsága.
  • Az állam semmilyen mértékben ne korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát!
  • Az állam ne akarjon bíró lenni teológiai kérdésekben. (Hagyja ezt a teológusokra, apologétákra!)
  • Jogot az általunk kritika alá vont egyházaknak/szervezeteknek is: legyen joguk álláspontjuk kifejtésére, még ha nem kiegyensúlyozott, akkor is!

  Hát bizony ezek a nézetek (APOLÓGIA részéről), eléggé meredek ötletek, javaslatok. Ahogy a hatalmasokat ismerem – a vallási és az állami irányból egyaránt – a pénzhez való hozzáállás nem fog megváltozni.Az eladott szabadság, ha már megszokták, jól tejel és a felépítmény ehhez az állapothoz igazodik. Megvan az iskola, egyetem, a klérus jól él, a laikusok meg teszik a dolgukat, “élnek jogaikkal”.

Azaz mind a hárommal: 1./ imádkozni   2./ engedelmeskedni   3./ fizetni!!
Ez alól nincs kivétel. Az egyházak a középkor óta ebben érdekeltek,az akkori egyház ezt a nézetet sugallta, tehát a mai napig leányai is ezt művelik.