Szív c. újság XII. évfolyam 42. szám. 1927. június 18.
A reformátusok nagygyűlésük alkalmával határozatot hoztak, amelyben kérik a kormányt, hogy a vasárnap teljes vallásos megülését jobban mozdítsa elő a polgári munkák fokozottabb eltiltásával.
Nem új ez a kívánság, mert mi katolikusok már igen sokszor követeltük ugyanezt a kormánytól. Ebben a követelésben most találkozunk Kálvin hite szerinti polgártársainkkal.
Nem tudjuk azonban megérteni, hogy a protestáns atyánkfiai hogyan mernek lelkesedni a vasárnapért? Hiszen szerintük csak az az igazi vallási igazság, amelyik a Szentírásban van benne és a hagyomány nem lehet döntő a vallás dolgaiban. A Szentírásban pedig az van, hogy a szombatot szenteljük meg, de sehol egyetlen betűt sem találhatunk arról, hogy a szombat helyett az Újszövetségben a vasárnapot kellene megülnünk. Ezt a kötelességünket egyedül a hagyományból tudjuk.
Onnét tudják a protestánsok is; de azt már nem tudják, hogy amikor a vasárnap mellett buzgólkodnak, tulajdonképp hitük legelső alaptételével kerülnek ellentétbe, mert olyat követelnek, ami a Szentírásban nincs meg.
De hát náluk egy kis következetlenség elcsúszik!
Kommentem: Tekintsünk el a cikk befejező mondatában lévő ironikus/cinikus felhangok elemzésétől. A mai újságírói stílus sem sokkal különb néha.A lényeg a Reformátusokat kioktató nagy egyház, aki eléggé szókimondóan leírja, hogy a vasárnapi munkaszüneti/ünneplési buzgólkodás lényegében nem bibliai indíttatású és csak a HAGYOMÁNYOKKAL lehet „megmagyarázni”
A Genfi Cathédrale de Saint-Pierre székesegyház a XIII. században lett kész. A Kálvinista egyház 1536-ban bekebelezte és szabályaiknak megfelelően átalakította. A templom előtti téren áll egy kis oszlopon MÓZES szobra.
Jobbkeze a TÍZPARANCSOLAT második parancsára mutat. Ez a szobrok-képek imádatát tiltja, amit a protestánsok komolyan vesznek.Ha a Mózesi ujjak egy kissé lejjebb mennének, egészen a NEGYEDIK parancsig, világossá tehetnék, hogy a három alapvető protestáns alapelv csak szavakban teljesült és mind a mai napig hiányosan tanítják híveiket.
Az alapelvek: Sola Fide – Solus Christus – Sola Scriptura. (Egyedül a kegyelem – Egyedül Krisztus – Egyedül a szentírás )
Az Isteni parancsok az átírt/átmagyarázott szombat helyett az eredetivel lennének teljesek.Így az 1927-es cikkben leírt Katolikus szemrehányás jogosságához nem fér kétség. Ami ma (2016) az újabb keletű vasárnapi lobbizás kapcsán szembetűnik, hogy a múltban sem nélkülözte az EGYHÁZ, az állam erős karjának támogatása iránti igényét. „mi katolikusok… követeltük… „.
Felmerül néhány kérdés. Mi lenne a más vallásúakkal? Például az ortodox zsidókkal, a zsidókhoz hasonlóan szombatot ünneplőkkel,vagy a muszlimokkal (pénteki imanap !) . Vagy mi lenne az ateistákkal, egyéb „hitetlenekkel” ?
Ha vasárnap kötelezően előírt „teljes vallásos a megülését…”a felsoroltak nem akarják elfogadni, mi lesz a sorsuk? A történelem néhány előképet feljegyzett e téren.
Az 1927-es cikk kiemelései tőlem származnak. (Dénes Ottó)